Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-11 / 109. szám

» SZERDA, 1994. MÁJ. 11. GAZDASÁGI MELLÉKLET V. Az EPTEK-ben van fantázia! Ezt talán senki nem hitte volna: egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy túljegyezzék ­majdnem kétszeresen - az ÉPTEK Rt. kárpótlási jegy ellenében felajánlott 1,19 milliárd forintos részvény­csomagját. Az előzetesen két­kedők langyos várakozásait támasztja alá, hogy még április 20-án is megjelent a csábító hirdetés: „Az ön 20 ezer forintja most 70 ezret ér!" Merthogy 2 kárpótlási jegyért 7 részvényt kínáltak, s a jegy­zési időt eredetileg május 1 l-ig írták ki. És láss csodát! Egy nap alatt 2138 millió forintnyi igényt regisztráltak. Egy olyan vállalat papírjára, amely a forgalmazást előkészítő Ban­que Indosuez munkatársai által készített'tájékoztatóból is ki­olvashatóan piaci, és ezáltal pénzügyi nehézségekkel is küzd. A cég forgalma - az egykori monopolhelyzet meg­szűntével, a versenytársak megjelenésével és térhódí­tásával - az utóbbi három év­ben egynyolcadára, 13 mil­liárdról 1,7 milliárd forintra esett vissza. Piaca egyelőre to­vább zsugorodik. Igaz, vagyo­na még mindig értékesebb, mint amennyire a meghatá­rozott cserearány (2 jegyért 7 részvény) alapján következ­tetni lehetne. Az is igaz, hogy többen láthatnak benne fan­táziát, hiszen az ÉPTEK tavaly decemberben 1,5 milliárdos zártkörű kötvénykibocsátást tudott végrehajtani, és azóta ennek nagy részét lejegyezték. Annak ellenére, hogy a kibo­csátó számára szokatlanul kedvező, öt évre szóló, 15 százalékos kamatozású pa­pírról volt szó. Ez viszont a kötvényvásárló szempontjából nézve nem valami „bomba üzlet", csakis ha hosszabb távon más előnyt garantál. A kulisszák mögé senki nem lát. A kárpótlásijegy-részvény­cserék történetének legolcsóbb papírja még a hivatalos név­értékkel számolva is alig 43 százalékos, a piaci áron szá­molva pedig 19 százalékos árfolyamú. így aztán mégis­csak érthető, hogy nem hagyta hidegen a hosszú távon gon­dolkodó befektetőket. Ter­mészetes, hogy miattuk, nem pedig az alanyi kárpótoltak és a kisbefektetők érdeklődése miatt kellett idő előtt lezárni a jegyzést. Szakmai körökből származó információk szerint két, egymáshoz szoros szá­lakkal kapcsolódó nagy in­tézményi befektető készült már az első pillanatban lejegyezni az ÁVÜ által felajánlott teljes mennyiséget. Egyelőre az is csupán pletyka, hogy a most jegyzők között is meghatározó az az ASI-PAGO Kft., amely tavaly nyáron az ÁVÜ-től megvette az ÉPTEK 50 szá­zalék + 1 részvényt kitevő tulajdonrészét 800 millió forintért. Részben E-hitellel, részben kárpótlási jeggyel fizetett. Most a maradék 49,9 százalékot kínálta a Vagyon­ügynökség, és oem csatla­kozott. A korábbiaknál drá­gábban és viszonylag könnyen túladott az ÉPTEK-csomagon. Az pedig egyáltalán nem biztos, hogy az új tulajdo­nosoknak hosszú távon ne érné meg a vásárlás. Hogy kik ők? Az az április 29-i közgyűlésig maradhat csak homályban. Mire önök ezt a cikket olvas­sák, addigra kiderül: vajon igaz-e, hogy az ASI-PAGO Kft. végül is meghatározó részesedést szerzett a cégben, hogy a nevezett társasághoz állítólag közelálló ÉPTEK­vezetők valóban a tulajdo­nosok között vannak-e, hogy tényleg a Dunaholding áll-e az üzlet hátterében, mint ahogy ezt sokan tippelik? Egy ami biztos: az ÉPTEK elkelt. Teljes egészében privatizálták. A cég jövőjét az új tulajdonos, társaságok alakítják. Ha eny­nyire kapkodtak a részvé­nyekért, bizonyára megvan a stratégiájuk is a cég felvirá­goztatására. S akkor végül azok az eredeti kárpótoltak is jól járnak, akik nem tudtak ellenállni az olcsóság csá­bításának. Minitallozo ÁVÜ: Alig jön be kész­pénz. Diczházi Bertalan kor­mányfőtanácsos szerint az ÁVÜ-nek igen szűkösek a vál­lalati reorganizációra fordít­ható forrásai, mert április 15­éig ugyan privatizációs be­vételei elérték a 23,8 milliárd forintot, ebből csupán 5,8 mil­liárd forint a készpénz. Az összes bevételen belül a devizáért történő értékesítés tíz százalék alá csökkent. (Ma­gyar Hírlap V. I.) A cégek egyharmadáról döntött az ÁVÜ. A gyorsított konszolidációba került cégek egyharmadáról _döntött az ÁVÜ Igazgatótanácsa a múlt héten. A társaságok problémái a program következtében nem oldódnak meg, csak akkor, ha tőkeerős befektetőt találnak ­nyilatkozta Lajtai György igazgató. (Magyar Hírlap V. 2.) Miniszteri áldás a bank­frigyre. Szabó Iván pénz­ügyminiszter nem tartja irra­cionálisnak az Országos Ta­karékpénztár igényét a Duna­bank megvásárlására, és nem zárkózik el a két pénzintézet egyesítésétől. A pénzügymi­niszter tegnapi sajtótájé­koztatóján arról is beszámolt, hogy a kormány a következő ülésén tárgyal a bankrendszer jövőjéről, struktúrájának átalakításáról. (Pesti Hírlap V. 1.) Elhamarkodott volt az erdőprivatizáció. ...állítja a nemrégiben alakult Termé­szetért Csoport. Kindler József, az ÁV Rt. igazgatótanácsának volt tagja úgy véli, hogy ami az erdőprivatizáció terén történik, gazdaságilag oktalan és káros, politikailag rövidlátó, környezetvédelmi szempontból pedig egyenesen tragikus. Az erdőprivatizáció csakis poli­tikai érdekeket szolgál. (Ma­gyar Hírlap V. 1.) Ellendrukker Első körben nem talál ve­vőre a szegedi Fesztivál Étel­bár, az április elején lezáruló pályázatra senki sem nyújtott be értékelhető ajánlatot, nem tette le a 675 ezer forintra rugó bánatpénzt. A több mint 700 négyzetméteres üzlet bérleti jogának irányára 13,5 millió forint volt. A Csongrád Me­gyei Vendéglátó Vállalat a közelmúltban változatlan áron ismét meghirdette a Fesztivált - hasonlóan az ugyancsak pártában maradt Szeged Étte­remhez -, a pályázatok be­nyújtásának határnapja június 14. Éri Ferenctől, a CS.M.V.V. igazgatójától megtudtuk, hogy rengeteg érdeklődő volt már az első körben is, de mindenki tulajdonjogot szeretne. A ki­sebb üzleteknél nem akkora probléma, hogy csak a bérleti jogot lehet privatizálni, a mű­ködési költségnek kisebb hányada a bizonytalansági tényezőt jelentő, bármikor változható bérleti díj. Mint a Első körben nem akadt kérő Kié lesz a Fesztivál? példa mutatja, nagy üzleteknél már akkor sem csábító az ilyen ajánlat, ha frekventált, jó forgalmú, bevezetett egységről van szó. Az igazgató azonban nem zárja ki azt sem, hogy a másik körben lesz érvényes pályázat - láttak már korábban ilyet. Városszerte beszélik, hogy legjobban magának a bérbe­adónak, a Somogyi Könyv­tárnak fáj a foga beékelődő Fesztivál Ételbárra. Ez. ügyben azonban a szegedi önkor­mányzatnak kellene a zsebébe nyúlnia, vállalva azt a nem egyértelműen népszerű dön­tést, hogy ezzel megszünteti a sokak által kedvelt és láto­gatott egységet. Veres Károly­nétól, a vagyonkezelő iroda vezetőjétől megtudtuk, hogy a kérdés valóban megjárt már néhány fórumot, döntés azon­ban még nincs. A város nem csak a privatizáció során bér­leti díjért kifizetett milliókkal számol, az átalakításhoz szük­séges húszm^lió is meg­fontolásra készteti. Gyuris György könyvtár­igazgató bevallotta, hogy nagyon megnyugodott, amikor arról értesült, az első körben nem kelt el a Fesztivál. így megmaradt a remény, hogy enyhüljenek végre raktár­gondjaik. A nem túl jó szem­mel nézett albérlő eddig sem volt problémammentes, több­ször akadozott a bérleti díj kifizetése. Az infrastruktúrát ­melegvíz, fűtés, egyéb szolgál­tatást - biztosító könyvtárnak már az inkasszóig is el kellett mennie, hogy jogos követe­lését érvényesítse. K. A. Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom