Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-10 / 108. szám

KEDD, 1994. MÁJ. 10. HAZAI TÜKÖR 7 Kiváló ságvárisok Aki eltalálja, hány jármű látható Somogyi Károlyné felvételén, annak reményét nyeri, hogy ilyen „zsufi" képet egy év múlva talán már nem készíthet fotóriporterünk... Csak állok a sarkon... Hírnevükhöz méltóan szere­peltek a Ságvári Endre Gya­korló Gimnázium tanulói az országos középiskolai tanul­mányi és sportversenyeken. Eredményeik a következők: Országos Középiskolai Ta­nulmányi Verseny ^Történelem: 1. helyezett Julesz Máté III. oszt., tanára: dr. Nagy Sándor. Francia nyelv: 2. helyezett Julesz Máté III. oszt., tanára: dr. Józsa György. 3. helyezett Esik Róbert III. oszt., tanára: dr. Józsa György. 6. helyezett Stachó László II. oszt., tanára: dr. Józsa György. Latin nyelv: 5. helyezett Tóth Péter IV. oszt., tanára: Szécsi Katalin. Olasz nyelv: 1. helyezett Tekulics Judit IV. oszt., tanára: dr. Szajbélvné Hegedűs Gizel­la, 11. helyezett Doró Katalin IV. oszt., tanára: Somogyi Györgyné dr. Orosz nyelv: 7. helyezett Kónya Dominika III. oszt., tanára: Barra Anikó és Szilágyi Zsuzsanna, 9. helyezett Kiss Andrea III. oszt., Tanára: Barra Anikó és Szilágyi Zsu­zsanna, 15. helyezett Hajdú Péter IV. oszt., tanára: Szilágyi Zsuzsanna. Fizika: 8. helyezett Kézs­márki István IV. oszt., tanára: Homolya Ernö. Kémia: 5. helyezett Szőri Kornél IV. oszt., tanára: Lajos­né dr. Berkes Mária, 9. helye­zett Pete Gábor IV. oszt., taná­ra: Lajosné dr. Berkes Mária, 19. helyezett Hornyik Katalin III. oszt., tanára: Blázsikné Karácsony Lenke. Matematika: a III. kategó­riában az országos döntőn megyei dicséretben részesült: Megyesi Zoltán IV. oszt., taná­ra: dr. Dobi János és Tarcsay Tamás, Dótsch András IV. oszt., tanára: dr. Dobi János és Barcsay Tamás, Szőri Kornél IV. oszt., tanára: dr. Dobi Já­nos és Tarcsay Tamás, Pete Gábor IV. oszt., tanára: dr. Dobi János és Tarcsay Tamás, Dévényi Csaba III. oszt., tanára: dr. Dobi János és Kovács István, Hornyik Kata­lin III. oszt., tanára: dr. Dobi János és Kovács István, Modla Ferenc III. oszt., tanára: dr. Dobi János és Kovács István. Irinyi János középiskolai kémia verseny. (Folytatás az I. oldalról.) kapta rövid jellemzésüket, tud­ja ki, milyen feladatot old meg könnyedén, kinek mi megy ne­hezebben. Beszéde, gyengéd humora, egy-egy simogatása percek alatt eloszlatja az apró­ságok zavarát. Hamar elme­rülnek a játékban, a gyerek nem is érzi, hogy most zenét tanul, s aki játékát vezeti, an­nak módszere van, előre átgon­dolt terve. Forrai Katalin min­den ízével a gyerekekre figyel, egyenként mindenkire. Mihelyt a kis Peti, vagy a még kisebb Anett ragyogó tekintete olyas­min kalandozik el, ami nem az előre eltervezett módszerhez tartozik, Forrai Katalin mind­járt megszólítja. Es szavai nem figyelmeztetőek, nem fegyel­mezőek; ellenkezőleg: meg­találja a gyermek figyelmének új tárgyát, s onnan téríti vissza, gyöngéden, simogatva. Mint később kifejti, ezt jelenti a „módszer kultúrája": tudatosan megtervezni a gyermekekkel tartott foglalkozást, de nem ha­bozni az átalakítással, ha a helyzet úgy kívánja, s a gyerek figyelme másfelé fordul. Azért választotta ezt a csoportot, mert összetett: lakótelepi gye­rekekből áll, képességeik nem Országos döntő: I. kate­góriában: 4. helyezett Pintér Aron I. oszt., tanára: Lajosné dr. Berkes Mária, 27. helyezett Mingesz Róbert I. oszt., tanára: Lajosné dr. Berkes Mária. II. kategória: 29. helyezett Nagy Zoltán II. oszt., tanára: Blázsik­né Karácsony Lenke. Szőkefaívi-Nagy Gyula matematikaverseny. I. díj: Dőtsch András IV. oszt., ta­nára: dr. Dobi János és Tar­csay Tamás, II. díj: Lengyel András IV. oszt., tanára: dr. Dobi János és Tarcsay Tamás, III. díj: Maróti Attila IV. és Megyesi Zoltán IV. oszt., tanáraik: dr. Dobi János és Tarcsay Tamás. Lyka Károly országos mű­vészettörténeti verseny. 15. helyezett József Éva IV. oszt., tanára: Krámli Györgyné, 27. helyezett Sándor Judit IV. oszt., tanára: Krámli Györgyné. Kultúrák Dialógusa Ma­gyarország-Oroszország ver­seny. Fődíj: Deme Zsuzsanna és Tóth Zsófia, mindkettő II. oszt., tanáruk: Szilágyi Zsu­zsanna. Fsszé-kategóriában I. díj: Nagypál Éva II. oszt., tanára: Szilágyi Zsuzsanna. Országos német nyelvi ta­nulmányi verseny (idegen­gyűlölet témakörben): Négyhe­tes németországi ösztöndíjat nyert: Józsa Villő III. oszt., Kulcsár Péter III. oszt., Puskás Nóra III. oszt., Szigeti Borbála III. oszt. Tanáruk: Józsáné Mo­csai Andrea. Sakk országos középisko­lai bajnokságon a Ságvári Endre Gimnázium fiúcsapata (Matuszka Kristóf, Apró Adrián, Siket István, Kakuja Tamás, Sarusi Illés) 4. helye­zett lett. Az Országos Diákolipia döntőjében 100 m-es hát­úszásban 6. lett Várkonyi Ágn­es, tanára: Varga Béláné. Or­szágos mezei futóbajnokság döntőjében a Ságvári Endre Gimnázium fiúcsapata V. kor­csoport: Lambert Adrián, Po­povics Gábor, Maróti Attila, Szőri Kornél, Lehotai Győző 8. helyezést ért el. Tanáruk: Bá­rok István. Kiváló tanulmányi eredmé­nyéért és példamutató közös­ségi munkájáért az iskola bal­lagási ünnepélyén a „Ságvári Gimnáziumért" emlékérmet kapja: Megyesi Zoltán, Pete Gábor és Szörényi András. jobbak más gyerekekénél, van közöttük ügyes és kevésbé ügyes gyerek. Annak idején Kodály Zoltán is munkásne­gyedből választott óvodát a módszeréhez. Mert eszménye mindenkinek szólt. Már jó negyven perce tart a foglalkozás. Az apróságok nem fáradnak, pedig a kiseb­beknek hosszú még ez az idő. A nagyobbaknak lassan már tudniuk kell ennyit összponto­sítani: nemsokára iskolába ke­rülnek. Új játékot is tanulnak együtt; mire véget ér, egyikük megszólal: még! A játékból nem csak egy éneket tanulnak meg, de benne elrejtve a moz­gás ritmusából, az érzelmet ki­fejező hangszínekből hang­erősségekből, s a járás tempó­jából a zene, az árnyalt művé­szi kifejezés alapelemeit is. A gyerek biztosan nem tudja ugyan, hogy most a zenei kife­jezés leglényegéhez került kö­zel; amint játszik nem motí­vumra és tempóra gondol, ha­nem örömet és izgatottságot érez - ám ami ezzel együtt fel­szívódik benne, azt nem felejti el. A bemutató után még körül­veszik Kati nénit, ki-ki hozza ajándékát. Ők is készültek. De nem „ússza" meg játék • Rókusi lévén - oda szület­tem, ott élek ma is - még em­lékszem a Kossuth Lajos su­gárúti lovaglóútra. Hogy ifjabb polgártársaim nem tudják, mire gondolok? Nem csodálkozom. Akkoriban középen húzódott a bazaltburkolatú úttest, két szél­ről villamospályával keretezve, aztán - ahogy a járdák felé ha­ladunk - következtek a faso­rok, árnyékot adva a keskeny, szilárd burkolat nélküli szala­goknak. ahol biciklizni lehe­tett. No, azokat hívták lovagló­útnak. (Utóbb a pesti Andrássy út mellettieket szervízútnak ke­resztelte el a közlekedési szak­ma - de akkorra már a szegedi „kistestvérek" eltűntek: áldo­zatul ejtvén a fákat is, középre helyezték át a dupla sínpárt.) A kétszer három sáv impo­záns szélessége a jelzőlámpás szabályozás ellenére sem győzi már az iramot, s a megnö­vekedett forgalmat lebonyolító nagykörúti kereszteződésben „dugó nélküli" állapot jófor­mán csak az éjszakai órákban fedezhető föl. Azt, hogy va­lamit tenni kell az E5-ös út vá­rosi bevezető szakaszának ezen a részén, nem csupán a több­ször megejtett forgalomszám­lálások meggyőző adathal­maza, hanem a nemrégiben megrendezett rendőri forga­lomirányító verseny is bizo­nyította: igencsak megizzadtak a delikvensek, mire a négy irányból érkező járműfolyamo­kat a kívánt célok felé terel­gették. (Hát még akkor hogy győzték volna, ha lehetne az Anna-kút felől a Mars tér felé, s a Nagykörútról a Belváros irányába balra nagy ívben ka­nyarodni!?) Aligha véletlen, hogy hetek óta szereplője ez a keresztező­dés, illetve annak Párizsi körúti ága a rádió útinformos hírei­nek: a közelmúltbeli nagy csőtörés, s az azóta is tartó helyreállítási munkák a keresz­teződésben egyébként is gyak­ran föltorlódó járműoszlopokat a kényszerű sávlezárások „visszaduzzasztják", s csupán az útépítéseknél tapasztalható járművezetői fegyelemnek és m i nélkül a teremnyi óvónő­közönség sem, néhány órával később Forrai Katalin előadá­sán a Deák Gimnázium nagy­termében. A neves zenepeda­gógus minden külön bevezető helyett általános meglepetésre megénekelteti a hölgyeket. Viva la musica - szól; éljen a zene, és nemsokára szép, tisz­tahangú kánon-kórussá válik az előadás közönsége. A fi­gyelem felébred, ettől kezdve nem is"tankad, hiszen a tartal­mas módszertani eszmefuttatá­sokat, mintegy ábrázolva a ját­szó lélek rejtelmeit, Forrai Ka­talin gyermekjátékokkal frissíti fel. Száz komoly, meglett óvó­nő „áspis, kerekest" játszik egymással szembefordulva, hogy aztán az előadó érzékel­tesse, mily lélektani fordulatok és kontrasztok vannak a bele­feledkeztetten játszó ember­ben, milyen drámai megköny­nyebbülés lakik az ősi beteg­ségűző mondókában. Ne csodálkozzunk: az óvo­dai nevelés az akadémikusokat éppúgy elbűvöli, mint a nagy­mamákat - véli Forrai Katalin. Az esztétikai nevelés az óvo­dában a legteljesebb, hiszen, ha jól megnézzük, a játék a szép színekre, formákra, a szép udvariasságnak volt köszönhe­tő, hogy ezeket a heteket a tö­megközlekedési járművek elte­relése és számottevő baleset nélkül úsztuk meg eddig. Aki akár a lámpa szabad jelzésére várva, akár mert épp erre van kedve, elácsorog egy kicsit a kereszteződés valame­lyik sarkán, tapasztalhatja: leg­főbb ideje volt újragondolni a forgalomszervezési megoldá­sokat, beleértve a villamos­megállók helyét, a lehetséges haladási irányokat, a gyalogos­szokásokhoz mindeddig nem túlzottan alkalmazkodó átkelő­felfestéseket - a rókusi teplom­nál például. Buszvezetők mondják, hogy görcsbe rándul a gyomruk, ha olyan járaton teljesítenek szolgálatot, mellyel a Szent Rókus téren (a Szent Gellért utcán át) kell rákanyarodniuk a sugárútra. A rókusi iskolába járó gyerekek szülei meg arra próbálják rávenni csimotáikat, hangokra, és a szép nyelvi kiejtésre egyként ráirányítja a gyermekek figyelmét, és mind­ezt egy olyan magafeledt álla­potban, amely rokon a művész alkotói állapotával. Ez a mű­vészeti nevelés az, mondja a zenepedagógus, amely miatt a magyar óvodáknak messzi föl­dön jó hírük van. Amit Kodály Zoltán a negyvenes évek elején elképzelt, az ma is biztos elve a gyerekek nevelésének - s ez az eszmei stabilitás rendkívül fontos. Ami az óvodai nevelés módszereit illeti, Forrai Ka­talin úgy véli, tudatosan, ter­vezve kell dolgozni, de a meg­valósítás legyen játék; a gyere­kek csak ezt érezzék. Az óvó­nő igazítsa a saját, és a gyere­kek egyéniségéhez módszerét; foglalkozásainak, bár átgon­doltak, ne legyenek sorszámai és típusai - régen rossz, ha a módszer típusán gondolkodva az óvónő nem veszi észre, hogy „a gyereknek csorog az orra". A játék pedig legyen öröm, önként vállalt szabad és kellemes tevékenység. A kép­zelt helyzetekben együtt kell játszani a gyerekkel - aki, ha tudja is, hogy játékkockája nem vasaló, azért mégis úgy tehet mintha az lenne - s amint az óvónő hisz neki, cinkos­ságuk a gyermek szeretetével pecsételi meg kapcsolatukat. Panek Sándor hogy ne a kórbonctani intézet előtti zebrán, hanem inkább kerülve, a nagykörúti kereszte­ződésben, a lámpa fedezetében keljenek át az úttesten. Ugyan­erről persze a piacra- és -ról igyekvő nénikéket nehéz meg­győzni - magam autósként őket tartom a leginkább véden­dőnek. Ezért is örültem a hír­nek, hogy ezt a zebrát, s a hoz­zá tartozó villamosmegállót „szétcsúsztatják", zavartala­nabb kihajtási sanszot adva a buszoknak is. (DM, 1994. május 5.) Nem hivatásos „városszé­pítő" szívemet az a remény is megmelengeti, hogy végre eltűnnek az úttest fölötti monstrumok, az útirányjelző táblák vastraverzei - a trolik, a villamosok felsővezetékei amúgyis - kényszerűen és eltá­volíthatatlanul - rondítják a benzingőzös összképet. Most még nem szívesen gondolok rá, hogyan alakul Újabb szál erősíti az Euró­pai Unió és a visegrádi orszá­gok kapcsolatát; tegnap, a Schuman Napként is ismert Európai Napon először és egy­szerre jelent meg négy ország­ban egy új magazin, Európa cí­men. Ez alkalomból tartott sajtótájékoztatót budai reziden­ciáján Hans Beck úr, az Eu­rópai Bizottság magyarországi nagykövete, illetve fogadta a hazánkba akkreditált külképve­seleti vezetőket, egészen a pá­pai nunciusig bezárólag. (A Schuman Napról egyébként annyit kell tudni, hogy név­adója az az egykori francia külügyminiszter, akit az eny­hülés elindítójaként, s így Európai Unió élharcosaként tart számon a történelem.) A kéthavonta megjelenő fo­lyóirat első számát összesen 35 ezer példányban, magyar, cseh, szlovák, illetve lengyel nyel­ven adták ki. A 32 oldal össz­terjedelmű lap gerincét az Európai Unió által felkért brüsszeli újságírók és szakér­tők írják, s ez a törzsanyag a megfelelő nyelveken minden kiadásban ugyanaz. Ezt egészí­ti ki az adott országok szak­értőinek, illetve újságíróinak tollából származó „országspe­cifikus" 8 oldalnyi rész. Az Európa magazin célja, hogy közelebb hozza egymás­hoz az uniót és közép-kelet­európai szomszédait. Nem szakértőknek szánják, hanem bárkinek, akit érdekel Európa jövője. A magazin nem fog majd az élet, ha a város önkor­mányzatánál, s a közúti igaz­gatóságon is pártolt átépítés kezdetét veszi - ennek egyéb­ként az az előfeltétele, hogy az országos útalaphoz pályázzon, s onnan támogatást kapjon a város - , de az biztos, hogy ak­kor ismét csak érdemes lesz kikerülni a Párizsi körút és a Kossuth Lajos sugárút keresz­teződését. De bár csak ott tartanánk már! A hírek szerint 1994 második felében... Pálfy Katalin Salgó- és egyéb polcrendszerek értékesítéséhez területi képviselőket keresünk. Érdeklődni az (52) 411-662 telefonszámon lehet. prédikálni, nem óhajt új euró­pai ideológiát terjeszteni. In­kább információkat nyújt majd az unió tevékenységéről, s fó­rumot biztosít a különböző vitákhoz. A brüsszeli szerkesztőség törekedett arra, hogy a nemzet­közi részben az Európai Unió­ból származó információk ne csak a gazdaság és a politika, hanem az ennél sokkal széle­sebb olvasórétegeket érintő té­mák köréből származzanak, így például a most megjelent első szám írást közöl a közép­európai filmgyártásról. A ta­nulmány szerzője kifejti, hogy a berlini fal leomlása óta eltelt időben Közép-Európában meg­szűnt a magas színvonalú nem­zeti fimgyártás, s elemzi a ha­nyatlás okait. „Magyarországot február 1­je óta kapcsolta társulási szer­ződés az Európai Unióhoz, ám a brüsszeli bizottság képvi­selete már több éve működik Budapesten. A kapcsolatépítés egy újabb állomása az Európa magazin, amely a kétoldaldú információ- és véleményáram­lást kívánja szolgálni" - hatá­rozza meg a magyar részhez írt előszóban a magazin célját Hans Beck. Ebben a fejezetben központi téma a Phare-prog­ram működése, s ezen belül is kiemelten a kisvállalkozók tá­mogatása, a Tempus ösztöndíj­program, valamint az agrár­szféra támogatása. K. A. DÉLMAGYARORSZÁG és ét feladhatja személyesen Hétköznap 7-19 óráig, Sajtóház, Stefánia ÍO Telefax: 481 -444 • Forrai Katalin Szegeden A módszer kultúrája Bemutatkozott az Európa magazin

Next

/
Oldalképek
Tartalom