Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-09 / 107. szám

A szegedi 3-as számú választókerületben volt olyan választókör (például a Dózsa György Általános Iskola), ahol már déli fél 12-re a jogosultak 50 százaléka az ur­nák elé járult. A részvétel ilyen nagy arányát a rókusi kék iskolában (Csáky J. utca) is tapasztalhattuk, ahol hét szavazókört alakítottak ki a földszinti termekben. A belvárosi Radnóti gimnáziumban is magas részvételt észleltünk. HÉTFŐ, 1994. MÁJ. 9. VÁLASZTÁS '94 • 5 A politizálást tanulni is kell" Először választott, s már választható annak bemutatása, hogy ki mit csinált, hogyan dolgo­zott, megtanulta-e a szakmát, mármint a hivatásszerű poli­tizálást. • Nyolc év nagy idő, ön mennyiben változott? - Meg vagyok győződve, ugyanaz az ember vagyok, sok tapasztalattal a birto­komban. Olyan pártot képvi­selek, mely négy év alatt megmutatta, mire képes. Akár a miniszterelnök-jelöltünk, két lábon állunk a földön, s józan gazdasági megfonto­lások vezetnek bennünket. Jó csapatmunkával, együtt sok mindent megvalósíthatunk. Előfutam után a döntő? Dr. Zalányi Sámuel (Fi­desz) két kisgyermekével és feleségével déli harangszó­kor jelent meg a Dózsa György Általános Iskolában. Sikerült a mellékfolyosóra, öt percre „elrabolni" a doktor urat. • Reggel mire ébredt? - Szét idő volt, sokan a kertbe indultak dolgozni ­ettől függetlenül úgy látom, a választók a várt arányban jelennek meg az urnáknál. • A második demokrati­kus választásról, látom, már kialakult a vélemé­nye... - Mégis nehezebb, mint az elsó; 1990-ben valami ellen szavaztak az emberek, most, a másodikon valami mellett te­szik le a voksukat. Még nem tudjuk, mi lesz a végered­mény, hisz' nem voltak elő­futamok. • Más szempontból... - Valóban, más szempont­ból május 8-a előfutamnak tekinthető; most dől el, kik jutnak a három hét múlva megrendezendő döntőbe. Ez „sportolói" esélylatolgatás, hiszen úszóként, futóként, könnyűbúvárként megszok­tam a sportzsargont. • Ezek szerint vasárnap sem hagyja ki a sportolá­si lehetőséget? - A futás szerepel a délutá­ni programomban, este pedig a tévé elé ülök. Az eredmé­nyek sok mindent elárulnak majd... Pataki Sándor Fotó: Gyenes Kálmán Meglesték dr. Zalányi Sámuelt múlt négy év legnagyobb személyes sikere? - A magyar külpolitika és az európai egyesülés terén végzett munkám, kiemelten az Európai Unióhoz való csatlakozási kérelmünk le­zárása, valamint az európai kisebbségi dokumentumok elfogadása. • Magától adódik a kö­vetkező kérdés: akkor mi volt az elmúlt négy év leg­nagyobb balsikere? - Sok jó ötletünk és kez­deményezésünk nem talált megfelelő fogadtatásra a to­rony alatt. Sajnos, a szegedi önkormányzattal és a pol­gármesterrel az együttműkö­désünk nem alakult ki - s nem a mi hibánkból. • A '90-es parlament ja­varészt új emberekkel állt fel. Ön például kitől ta­nult? - Elismerem, a politizálást tanulni is kell. Örülök, hogy megismerhettem Antall Jó­zsefet, s hallgathattam hosszú beszédeit, melyekkel az egész magyar történelmet átfogta. Megemlítem még Szabad Györgyöt, akivel az európai, közösségi kérdések kapcsán állandó összekötte­tésben voltam. • Mi várható? - Jósolni nem tudok. Az MDF tisztességes, olcsó kam­pányt csinált. Az eldurvulási jeleket kivédtük. Általában fogalmazva, úgy érzem, az MDF meghatározó tényező maradhat. Személyemet il­letően bizakodó vagyok. Mit kaphatunk - mit adhatunk? Dr. Horpócsy András (KDNP) a Radnóti Gimná­ziumban választott. Felesé­gével és leányával jelent meg a körben. A keresztényde­mokrata politikushoz inté­zett elsó kérdésünk: • Milyen gyógyírt javall a fiatal magyar demok­ráciának? - J. F. Kennedy, egykori amerikai elnököt idézem: Ne azt nézzük, mit kaphatunk, hanem hogy mit adhatunk. • Vasárnap fél 11-kor felállítható-e egy rövid tá­vú prognózis? - Szeretnénk győzni, s ez az óhaj nem tűnik irreálisnak. • A gyógyszertári priva­tizáció kapcsán milyen vé­leménye alakult ki? - Értelmetlen e háború. A levét megissza a patikus és a beteg is. Az se nyer, aki a konfrontációt erőlteti. • Mi a vasárnap délutáni programja? - Mivel a sportrepülés a szenvedélyem, lazításként ki­megyek a repülőtérre. Ennél jobb kikapcsolódást nem tu­dok elképzelni. „Hivatásszerűen politizálni! »» Rózsa Edit (SZDSZ) lakó­helyéhez legközelebb a ró­kusi kék iskola (Csáky J. utca) esik - itt hét szavazó­kört számláltunk. A képvise­lőasszonyt elkísértük az egyikbe. • Hanyadik országgyű­lési ciklusra készül? - A parlamenti munkát il­letően a harmadikra; más szempontból az elsőre, mivel eddig ellenzékiként foglal­tam helyet a padsorokban. • Milyen előjelekkel készült a választásra? - Megoszlottak az izgal­mak, mivel a húgomnak Bé­késcsabán kisebb műtétje volt. • Elégedett a kampánvá­val? - Legnagyobb sikerélmé­nyemet egykori tauruszos kollégám okozta; munkatár­saim kopogtatócéduláival le­pett meg. Azt hiszem, egy po­zitív kampány alapvető célja Botka László az ország legfiatalabb képviselő­jelöltje Botka László (MSZP) 22 éves, s kevesen tudják, hogy az ország legfiatalabb képvi­selőjelöltje. Először válasz­tott, s már választható... A joghallgató vízilabdakapus­tól kérdeztük: • Miként és mikor „hara­pott" rá a politizálásra? - Soha nem értettem azzal egyet, hogy az ifjúság apolitikus lenne. Amikor a szocialista párt a legmélyeb­ben állt, 1991-ben, beléptem, mivel úgy éreztem, hogy kor­szerű baloldali politikai for­máció, és megvalósítható a modernizációs programja. Ezt az eltelt három év, szerintem, bizonyítja. • lla a tinioldalba írnánk önről, mit említene meg? - Szeretem a jó zenét, min­den műfajban; sportolok, ví­zilabdakapus vagyok. • Milyen közeli prog­nózist állítanak a hu­szonévesek elé? - Azt szeretném, ha min­den tizen- és huszonéves itt­hon boldogulna, mivel szük­ség van ránk. A fiatalság jö­vőképét pozitívan kell alakí­tani - ne a múlttal foglalkoz­zunk; a sérelmekért nem ér­demes feláldozni a jövőt. Azt szeretném, ha a közeljövőben valamennyi fiatal képessé­geinek megfelelően tanulhat­na, s ne az anyagi szempon­tok döntsenek. Biztosítani kell az önálló életkezdés le­hetőségeit. Ez alatt az első la­káshoz és munkahelyhez va­lójutást értem. Eredményes tanítómesterek Dr. Bratinka József családjával együtt érkezett Dr. Bratinka Józsefet lési ciklus tapasztalataival a (MDF) családjával kaptuk birtokában, állt kérdéseink elé. lencsevégre. Egy országgyű- • Ön szerint mi volt az el­Király Zoltán új körzetben • Zákányszék, Mórahalom, Domaszék Ikszek, változó időben • Kétszer is nyerő rojt a kettes, miért indult most az l-es választókörzet­ben? - Szükségszerűségből. Tudniillik elköltöztem, s már az l-es körzetben lakom, és számomra fontos az, hogy a képviselt hely az otthonom legyen. Ugyanakkor mint szociáldemokrata, ebben a körzetben sokkal inkább képviselhetem a bérből és fi­zetésből élők érdekeit, ugyanis az előzővel ellentét­ben itt nem falusi-mezőgaz­dasági érdekek fogalmazód­nak meg elsősorban. Meg kell vallanom, ez utóbbiak­hoz talán kevésbé is értek. • Ön '85-ös megválasztá­sa után szembeszállt az állampárti törekvésekkel, 1990-ben az MDF oldalán jutott be a Parlamentbe, nem sokáig tartott azon­ban a barátság, hamaro­san a legnagyobb kor­mánypárt ellenében kez­dett politizálni. Ennyire kedveli a konfliktusokat? - '90 tavaszán természe­tesen még nem tudtam, hogy az MDF lesz a legnagyobb kormánypárt. Lakitelek szel­lemiségével azonban egyetér­tettem, s mert öt párt között az MDF is felkeresett, vállal­tam a jelölést. Újságíró va­gyok, az a szakmám, hogy tükröt tartok a hatalomnak, fellépek mindenfajta álnok­sággal szemben, és mindig kételkedem. E kontrollt poli­tikusként is érvényesíteni kí­vántam. • Nem fél attól, hogy hatalomra kerül? - Nem. Abban azonban bi­zonyos vagyok, hogy a szo­ciáldemokrácia hosszú távon kormányzati alternatíva. Ha hatalomra kerülünk, én belső kontroll leszek. Segítő, ki­egészítő ember. Azt hiszem ugyanis, nem vagyok igazán alkalmas politikai vezető­nek: nem tudom elfogadni a tekintélyelvűséget, mint An­tall József, nincsenek diktá­tori hajlamaim, mint Torgyán Józsefnek, és nem vagyok jó szervező sem, mint Németh Miklós. • Derűsnek indul a vasárnap az 55-ös út felé. Előbukkan a felhők közül a nap, az út a mórahalmi irányban alig mu­tat forgalmat. Bezzeg a leve­gőben: a kétfedelű gép ejtő­ernyősöket dobigál magából. Számolom, mennyi ernyőt lá­tok. Hat. Nem hiszem, hogy „választási fogás" lenne, de megnézem a pártlistát. Ez vi­szont csak gondolati játék. Zákányszék határában megál­lítok egy biciklist, kérdem merre vannak a szavazóhe­lyek a faluban. Útbaigazít, közben megtudom, most jött az öreg iskolából, ahol leadta a voksot. Úgy mondja, eliga­zodott a listákon, neveken, bár konkrétan nem szól párt­ról, jelöltről. Induláskor mégis kiböki: nem találta a nevek közt, akit keresett. Ki volna az ? A Horn Gyula. Mondom, ez itten a megyei lista, azon persze nincs. Lá­tom nehezen érti, ne forszí­rozzuk. Az út egészében ennyi ik­szét nem láttam, mondom a csupa új ház környékén a zá­kányi faluszélen. A sok me­szelt iksz a raklapokon föl­halmozott téglát jelöli, kide­rülne a kajla betű torzójából, ha lopnának a téglából. Csen­des a község, a szavazóhelyi­ségek táján egészséges nyüzsgés. Vége a tízórás mi­sének, tucatjával érkeznek az emberek. Szavaznak. Szapo­rodnak tehát az ikszek a sza­vazólapokon is, bizakodnak a szavazatszámláló bizottság­ban, hogy érvényes lesz a szavazás, meghaladja a rész­vétel a szükséges minimális arányt. A környékbeli tanya­vidékről több irányból a vá­lasztások érdekében autóbu­szokat indíttatott részben önkormányzati költségen a községi képviselőtestület, ennek köszönhetően például a Liliomi részről egy busszal bejöttek délelőtt vagy húszan. Fél 11-kor délelőtt már 27 százalékos a részvé­teli arány. Óvatos kérdezős­ködés az utcán, minek követ­keztében a már voksoláson túliak általuk favorizált pár­tokat említenek. Hirtelenjé­ben a kereszténydemokraták, az SZDSZ és a szocialisták neve hangzik el leggyak­rabban. A megszólítottak neve maradjon homályban. Ezt kérte később Mórahal­mon is az elsó szavazáson túlesett Ildikó is, akinek ez­által vezetékneve e papíron most nincsen. Kezében szo­rongatja a fényes kis érmét, s a nemzetisztn ékes emlékla­pot. Rövid tőmondatokban beszélünk. Ildikó tészta­üzemben dolgozik, a válasz­tás valójában fontos számára is, ámde a politika messzire esik tőle. Mellesleg pontosan megtudhatom, hogy az MSZP-re voksolt, csakúgy mint a család minden szavazó tagja. A négyes, kultúrházi sza­vazókörben egyébként igen jó a helyzet. Délidőben ezen, a települési szempontból frekventált helyen a szavazá­son résztvettek aránya 35 százalék. Nem lesz itt baj, ak­tívan jönnek az emberek ­mondja Balogh Lajos a sza­vazatszámláló bizottság el­nöke. A választás nyugodt, Mórahalom más részein is ünnepélyes csend honol, csak a kőiskolánál, meg a többi nyolc szavazóhelyen mozdul parkoláshoz, indu­láshoz néhány gépkocsi. Al­kalmanként három-négy, de az szinte folyamatosan azo­nos számú jelenléttel. A meg­szólított emberek kivétel nél­kül bizonyosra veszik, elég lesz a részvételi százalék. Hogy kinek, mit hoz? Választ majd rövidesen mindannyian kapunk. Találgatni nem érde­mes. Csak nekem jut a találga­tás, amint Domaszéken fiatal párt kérdezek arról, mi mó­don készültek a szavazásra. István, aki egyébként gépko­csivezető annyit említ: há­rom párttal, illetve jelöltjei­vel szimpatizált, a döntés már csak a szavazóhelyiségben született. Bizonyos az volt már előre, kire nem fog vok­solni. Találgassak. Hozzáte­szi viszont, hogy a mostani kormánnyal messze elégedet­len. Akkor nem találgatok to­vább. A feleséget se kérde­zem, kire szavazott. Csak ar­ról tesznek említést, nem ugyanarra a pártra szavaztak. De jellemzésül megemlítik: az általuk szavazattal támo­gatott pártok jó koalíciós partnerek lehetnek. Derül, vagy borul, változékony a májusi, választásos vasárnap. Végszóként: a napsütésre morajlik egyet az ég. B. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom