Délmagyarország, 1994. május (84. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-07 / 106. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1994. MÁJ. 7. • Május 8.: Vöröskeresztes világnap leimondat, mely el nem éviit F öllapozom a tavalyi újságokat. Egy évvel ezelőtti lap­számunkban olvasom, hogy a '93-as Vöröskeresztes világnap jelmondata szóról szóra ugyanúgy hangzott, mint az idei: „Emberi méltóságot mindenkinek!" Talán úgy érezte a nemzetközi humanitárius szervezet, hogy hiába ültette el fejünkben e nemes gondolatot, s hiába várta az emberi élet mindenek előtti tiszteletét: egy eszten­dő nem volt elég a szándék beteljesülésére. Évismétlésre ítéltetett hát a fölszólítás, s évismétlésre, mint a rossz tanuló, az emberiség. Ha körülnézünk a világban, bizony magunk is látjuk: tömegével nem tanultuk meg eléggé a leckét. Márpedig nincs nép, mely mások emberi méltósá­gának sorozatos megsértésével „fölsőbb osztályba léphet." Henry Dunantnak, a Vöröskereszt megalapítójának születésnapján mi, magyarok is elgondolkodhatunk a jelmondat értelmén. Azon, hogy a múltban s jelenünkben ki hogyan gázolt át vele azonos jogokkal született társain. S azon, szabad-e megismétlődnie effélének a Földnek ezen a tenyérnyi szegletén, melynek sorsáért mi magunk vagyunk a felelősek. Tévedés ne essék: ez itt nem a politikai reklám helye, hanem a humanitásé, a tisztességé, az életé. Mert hogy a Vöröskereszt nem politikai szervezet... Nem politikai indíttatású a Magyar Vöröskereszt Szeged Területi Szervezete sem, modhatnánk: távol áll tőlük a politika. Mégsem mondjuk, hiszen napi munkájuk manapság főként abból áll, hogy politikai hullámverések nyomait igyekezzenek valamelyest elsimítani az emberi lelkekben. Szomszédból menekültek istápolója, utcára kényszerült szegények utolsó mentsvára ma a városi Vöröskereszt. Cfmük nem ismeretlen a sok-sok segítségre szoruló előtt: idős, magára maradt emberek, ínséges körülmények között élő családok egymást ismertetik meg a hozzájuk vezető úttal. Mert tudják: ott meghallgatásra lelnek, harapnivalóhoz és ruhaneműhöz jutnak, ha éppen azt nélkülözik. Szomorú vagy örvendetes - nézőpont kérdése a válasz de a családok évében mások által fölajánlott babakocsira, kiszuperált háztartási gépre, egy-egy fölös­legessé vált bútordarabra lel, akinek pénzéből nem futja efféle alapvető dolgokra sem. S nem hiába kopogtat a Vöröskereszt ajtaján, aki gyógyászati segédeszközre szorul, ingyen átnyújtott ápolási ismeretekre, életmódbeli tanácsokra, vagy egyszerűen jó emberi szóra. V oltak, vannak, s mindig is lesznek elesettek, mások és önmaguk hibájából elszegényedettek, miként az egészséget, a segíteni tudó társat nélkülözők. Ok azok, akik - miközben rendszerek, pártok jönnek-mennek - bízvást fordulhatunk most is az évszázados hagyományaihoz hű Vöröskereszthez. Hisz ez az a hely, ahol az emberi méltósághoz való jog nem évül el, ahol ez nem csupán jelmondat, hanem a legszürkébb hétköznapok nagyon is valós gyakorlata. Chikán Ágnes • Cselekedni ma sem késő Elszegényedett (viz)háztartás Veszélyben a kacsaúsztatók. (Fotó: Somogyi Károlyné) Orvosnők Dr. Kertész Ágnes „Aneszteziológus szükségből lettem Médium, mágus vagy tudós? „Működik a dolog, még ha az orvosnak saját leánya is a páciense." (Fotó: Révész Róbert) A Duna-Tisza közi homok­hátságon - a tartós aszály okozta vízhiány és talajvízszint süllyedés következtében ­kritikus helyzet alakult ki. A mezőgazdasági termelés felté­teleit, védett természeti érté­keinket, ivóvízkészleteinket, üdülötavainkat egyaránt veszé­lyezteti és károsítja e folyamat. Az itt élő népesség életminő­sége van veszélyben. Elhiva­tott szakemberek és szerveze­tek véleménye szerint nem szabad tehetetlenül szemlélni az egyensúly megbomlását. Érdemi változtatásra csak a tájékozott közvélemény széles­körű támogatásával lehet esély. A Bács-Kiskun megyei önkormányzat, FM Hivatal, a kiskőrösi önkormányzat, az illetékes vízügyi igazgatósá­gok, a Homokhátsági Vízi Tár­sulat és a Kiskunsági Nemzeti Park közös erőfeszítésének eredménye az a közelmúltban megjelent szakmai tanulmány, amely a helyzetelemzésen túl a lehetséges megoldásokat is sorra veszi. A dr. Pálfai Imre szerkesztette „Változások a Duna - Tisza köze vízháztar­tásában" című kiadványt az Országos Vízügyi Főigazgató­ság adta ki. Napjaink aktualitá­sa, hogy e kérdéskör kezelésé­nek kezdeti lépéseiről hamaro­san kormánydöntés várható. Az 1956 - 1975 közötti átlag és a '92-es talajvízszint közötti különbség a Dunát és a Tiszát övező sávban 1 méter alatti, míg a hátság teteje felé haladva a süllyedés meghalad­ja a három métert. Megyénkre az 1 - 3 méter közötti értékek jellemzők. A rosszabb vízellá­tás hátrányai elsősorban a kistelepüléseken, tanyán élőket sújtják. A homokhátságon mintegy százezer ember gond­ja ez. A mélyebben elhelyez­kedő rétegvizek csökkenéséhez emellett a fokozódó, öntözési és lakossági célú kitermelés is hozzájárult. A századfordulón még 600, talajvíz táplálta ki­sebb nagyobb tó létezett, szá­muk ma 150. Az elsekélyese­dett üdülőtavak már nem fe­lelnek meg rendeltetésüknek, de halastavak és természetvé­delmi oltalom alatt lévő ta­vaink kiszáradása is megfi­• Néhány évvel ezelőtt történt: egy nyugdíjas tanárnő ismerő­sömhöz mentem látogatóba. Odabenn valami furcsa, szá­momra ismeretlen „szeánsz"­ba csöppentem. A szőnyeg közepén hasmánt feküdt egy hölgy, a többiek körbetérdepel­ték, és lefordított tenyerükkel lágyan simogatták testrészei fölött - a semmit. Földbe gyö­kerezett talpam magasából olykor fölszállt egy-egy boldog sóhaj: „Jaj, de jó!" Aki küldte: az éppen reikiző dr. Kertész Ágnes aneszteziológus, az orvostudomány kandidátusa. Ha nem a saját szememmel látom, még azt hiszem, ez valami boszorkány-találkozó. Azóta meglestem már a doktornőt más, mondhatni véresen komoly környezetben is. Klinikai műtőben, talpig sterilbe öltözötten, szájmaszk­kal és fityulával a fején, mi­közben a makói négyes ikrek mamáját altatta kockázatos műtétje alatt. • Ne vedd sértésnek a kér­dést, mások fejében is megfordulhat: egy mé­diummal, egy mágussal, vagy egy tudós orvossal ál­lok szemben? - Orvos vagyok, aki híve a természetgyógyászatnak. • Nem támadtak emiatt a ' kollégák? - Szemtől szembe nem. Sőt, közülük nem egy nálam kötött ki, ha gyógyulni akart. • A modern medicinán nevelkedett szakembert nem zavarja, hogy bizonyos jelenségeket nem tud meg­magyarázni, hogy rásüthe­tik az áltudományosság bélyegét? - Mindez nem tántorít meg. Ha látom, hogy a hozzám kétségbeesetten forduló beteg néhány kezelés után panasz­mentesen távozik a rendelőből, az minden kétséget eloszlat. Működik a dolog, s ez szá­momra, az orvos számára meggyőző. Egyébként kolléga volt az is, akit érkezésedkor tűvel a fülében láttál itt ülni a szobámban: rendszeresen jár akupunktúrára. gyelhető. Ebben a hosszan tartó szárazság éveinek halmozódó csapadékhiánya mellett a nyolcvanas évektől gyakoribbá váló hőség miatti fokozottabb párolgás is közrejátszott. A homoktalajokon egykor a fejlett szőlő- és gyümölcskul­túra kialakulását épp a kedvező mélységben elhelyezkedő ta­lajvíz alapozta meg. Mára ez az előny megszűnt, többek között ezért is romlott az ültetvények kondíciója. Az utóbbi hatvan évben meg­háromszorozódott erdőfelület hatása összetett, több mérési adat szerint errefelé a kedve­zőtlen elemek kerültek túlsúj­ba. A vízelvezető csatorna­hálózat sűrítését és mélyítését szintén sokan a vízszint csök­kenés okozói között tartják A doktornő gyümölcsteával, üdítővel kínál, poharunkat egy formás, hófehér „Adonisz" vigyázza: az akupunktúrás pontok modellje. • Sok orvossal, medikával beszélgettem már, egyikük álma sem az volt, hogy aneszteziológus lesz. Ho­gyan válik valaki mégis azzá? - Szükségből. Mert Szege­den nem volt más állás. De hadd tegyek egy kis kitérőt. Történt előtte valami, ami meghatározta a jövőmet. A harmadév elvégzése után férj­hez mentem, majd megszüle­tett a kislányom. • Elmondható róla, hogy nyilván. Ebben annyi vitatható, hogy az elmúlt másfél évti­zedben alig akadt elvezethető belvíz. Nem valószínű, hogy tar­tósan vége a száraz perió­dusnak, így a kiutat egyrészt a vízhiányhoz való jobb alkal­mazkodás, másrészt a külső vízforrásokból való pótlás jelentheti. A víztakarékosság miatt a kisebb vlzigényű növények előtérbe kerülhetnek a vetésszerkezetben, az űj telepítésekben. Az öntözésben is hozzáférhetők takarékos berendezések és üzemmódok. Komolyabb vízpótlásra alap­vetően a Duna és a Tisza jöhet csak szóba. A folyók vizét azonban nem egyszerű fölfelé vezetni, olykor 40-50 méter szintkülönbséget is legyőzve. A víz emelése, szivattyúzása nem olcsó mulatság. Vélhetően a legjobb megoldás a nyílt csatornás és nyomócsöves vízszállítás kombinációja. A két alapvető változatban meg­álmodott vízpótlási rendszer létesítményei hozzávetőleges számítások szerint, '92-es árakon 13 illetve 15 milliárd forint. Az üzemelési költségek hasonló adatai köbméterenként 8 illetve 5 forint. Az elkerülhetetlen beavat­kozások kiválasztását, sújo­zását, ütemezését feltétlenül előzetes környezeti hatásta­nulmányra, átfogó társadalom­politikai vizsgálatra és köz­gazdasági elemzésre kell ala­pozni. A végrehajtás több ki­sebb régióban elkezdve, de átfogó koncepcióba illesztve képzelhető el t.ss.1. az anyatejjel szívta magába az orvostudományt? - Nem cipeltem az előadá­sokra, de a felügyeletet meg­szerveztük. Három évfolyam­társammal szinte egy időben szültünk, s kineveztük közös főhadiszállásunkká a mi laká­sunkat. Beosztottuk, mikor ki marad otthon a babákkal, s kik mennek aznap előadást hallgat­ni. Amikor 1974-ben Kertész Ágnest diplomája följogosítot­ta a dr. használatára, országo­san zárolták az orvosi álláso­kat. Az egyetemi státusok be­töltésére nem jött meg az en­gedély, így a frissen végzett orvosnő nyakába vette az or­A finn kankaanpáa-i művé­szeti iskola nemzetközi művé­szeti pályázatot hirdetett meg a fiatalok számára „Willow" (Fűzfa) címmel. A pályázati lehetőség fél éven keresztül, oktpber 30-ig tart, így az ábrázolásra a különböző év­szakokban is mód van. A fűzfa jól ismert és kö­zönséges faféleség, amely sok­féle szellemi képzetet indíthat meg (a folyóparton vlbe nyúló ágakkal álló részletektől a fűz­fasípig). Szinte ez az első tavaszi növény, amely először zöldül ki és ezzel a természet egyhangúságát megváltoztatja. A fűzfa lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a környezetünk sok fontos esztétikai és ökoló­giai problémáját átgondoljuk. Mindez kihívás a fiatalok számára, mert a mai művészet kérdéseivel szembetalálkozva a forma, a tartalom és meg­jelenítés viszonylatában egy­fajta választ adhatnak. Alaposan ellátták munkával a salgótarjáni amatőr csilla­gászokat a műkedvelő ufóva­dászok: május 3-án este sokan telefonáltak a csillagdába, látják-e vajon a vizsgálóból is az égbolt ufóvándorát. A hold méretének megfelelő fénylő jelenség valóban ott volt, üstö­kösre hasonlított, mozgása azonban eltért attól. A csillagdából több mint egy órán át kisebb-nagyobb távcsövekkel kísérték figye­lemmel a lapított alakú fényes foltot, ami megtévesztésig olyannak látszott, amilyennek a titokzatos idegenek jánnúveit szágot: elindult állást keresni. Három hónapot eltöltött Kis­kunhalason, a kórház urológiá­ján. Ez idő alatt a kis Ágit a papa, a nagymama és a szinte minden orvos-édesanya mellett föltűnő „néni" nevelte. Idő­közben engedélyezte a minisz­térium, hogy betöltsék a sebé­szeti klinikán a két, üres aneszteziológiai állását. Az időközben kétgyerekessé lett anya következő évei a szak­vizsgára készülés jegyében teltek, jószerével magára utal­tan: a papát hol a katonaság, hol távoli tanulmányai szólí­tották el otthonról. - Nehéz évek voltak, de a hivatásom nem okozott gon­dot. Nem csináltam problémát belőle, tettem, amit kellett. • Nem bántad meg ezt a kényszerválasztást? Az anesziezialógia azon kevés szakmák egyike, ahol nem ad hálapénzt a beteg, a felelősség viszont óriási. Ehhez képest még a presz­tízse sem túl nagy, hiszen a műtőben a sebész a fő­szereplő... - A műtőn kívül is. De hogy a beteg életben marad-e, az mégiscsak az altatóorvosok műnk. A mi feladatunk, hogy az .operáció alatt figyelemmel kísérjük az életfontos műkö­déseket, ha változás áll be a légzés, keringés állapotában, azonnal be kell adnunk olyan gyógyszereket, amelyek, ha nem megfelelően alkalmazzák őket, életveszélyesek. (Folytatjuk.) Chikán Ágnes A pályázat 2 kategóriában indul: 16 éven aluliak (A) és 16 éven felüliek (B). Mindkét kategória az alábbi területekre tagozódik: 1. kézművesség­szobrászat, 2. rajz-grafika, 3. fotó-video (VHS) A pálya­munkák maximális mérete: 40x60 cm, a videoszalag max. 10 perces lehet. A fotó mini­mális mérete: 13x18 cm. Mindegyik munkának elmet kell adni. Egy személy több munkával is pályázhat. A pos­tai feladás a pályázót terheli, a pályamunkákat nem küldik vissza. Díjak: 1. díj 1000 FIM kate­góriánként, művészeti könyvek és más értékes ajándékok (bronzékszerek). Beküldési cím: „WILLOW" Art institute of Kankaanpáá Asemakatu 5 SF-38700 Kankaanpáá, Fin­land általában leírják. A csillagá­szok azonban inkább szuper­nóva-robbanásra gyanakodtak. A különös jelenséget nagy távcsővel is „puskavégre kap­ták", lefényképezték, helyzetét bemérték. Kiderült, hogy az ufólátók jelzései nyomán a csillagászok igen nagy valószí­nűséggel magas légköri kísér­letnek voltak tanúi. Az üstö­kösszerű ködfolt kékesfehér színéből ítélve báriumfelhőről lehetett szó, amely - az amatőr csillagászok helyzetmegha­tározása alapján - Szentpéter­vártól nem messze került a légkörbe. Pályázat fiataloknak Ufónak nézték a báriumfelhőt

Next

/
Oldalképek
Tartalom