Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-18 / 89. szám

8 A VÁROS DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1994. ÁPR. 18. • Kabarészombat, avagy: Bevették Szegedet Amikor farral álltak egymásnak. (Fotó: Gyenes Kálmán) Ikkor még huszonkét hang volt - mondja a harmadik „B-s" Térítési díjak a szociális intézményekben A Csongrád Megyei Önkormányzat tájékoztatása a megye egészére, vagy több településére kiterjedő ellátási területű szociális intézményekben az 1994. április l-jétől érvényes intézményi térítési díjakról: Intézmény típusa, telephelye Intézményi térítíési díj napi összege havi összege Városi önkormányzati fenntartású intézmények Idősek ápoló otthonai: Csongrád Hódmezővásárhely* Fogyatékosok otthona: Hmvhely-Kútvölgy Megyei önkormányzati fenntartású intézmények Idősek ápoló otthonai: Csongrád: hagyományos emelt szintű Makó: főépület pavilon* Mórahalom Nagymágocs Óföldeák Fogyatékosok ápoló otthonai: Derekegyház Szeged Pszichiátriai betegek otthonai: Ópusztaszer: főépület pavilon Szentes Fogyatékosok rehabilitációs otthona: Ásotthalom Nem önkormányzati fenntartású intézmények Egyházmegyei Krízishelyzetmegoldó Szeretetotthon, Szeged, Teleki u. 18. UNITED WAY DM-SZEGED alapítvány háttérintézménye: Szeged, Szirom u. 4. Ft. 210 283 197 283 330 210 240 210 210 220 180 190 210 230 210 190 317 333 Ft. 6300 8500 5900 8500 9900 6300 7200 6300 6300 6600 5400 5700 6300 6900 6300 5700 9500 10 000 * Az emelt szintű ellátást biztosító részlegben a hely elfoglalásakor egyszeri hozzájárulást kell fizetni, melynek összege: Hódmezővásárhelyen (1 ágyas szobákban) 60 (XX) Ft/fő Makón (2 ágyas szobákban) 50 000 Ft/fő • Ma este Választási ankét az Ifjúsági Házban (Folytatás az 1. oldalról.) Pusztán abból következte­tek, hogy sok éve járok a sze­gedi színházba, de egyszerre ennyi embert még sose láttam benne, mint szombaton este, az Élő Rádiókabarén. Ez nem föltétlenül azt je­lenti, hogy sok éve nem volt e színházban egyetlen tömeg­vonzó előadás sem. Hanem inkább azt, hogy az emberek ­tekintve a hadjárat eddigi 13 csatáján is tömegelőket - éhe­sek. Hiányérzetük van. Aki jegyet vesz a kabaréra, annak vacsorára már biztos nem futja, aki nem vesz jegyet, az már az előző nap sem tudott vacsoráz­ni - és erre jön még a heveny humorhiány-érzet. Akár lelkisegély-szolgálato­soknak is tekinthetjük tehát a Rádiókabaré - Hócipő stábját, erre mutat, hogy hálásak va­gyunk nekik. (Farkasházyék nyertek egy üveg pezsgőt a színházigazgatótól, ez utóbbi részt vett már egy-két helyi csatában és az a véleménye. Szeged nem egy humoros város, ezért feltette, hogy négy percesnél nem kap hosszabb tapsot a kabaré, veszített, a taps csak az első menetben hat perc negyvennyolc másodper­ces volt és még jöttek hullá­mok.) Ezen a ponton önvizsgálatot tartok, vajon nem vagyok-é vétkesen elfogult, sőt korrupt zsurnaliszta, hiszen a szombat délelőtti ingyenes és frenetikus kabarén, a Deák Gimnázium­ban. a helyiek és a humoristák focimeccsén, ahol Rózsa fü­• Tudja valaki, hogy ki volt Kukovecz Nana? - kérdezte Farkasházy Tivadar a szombat délutáni közönségtalálkozón, a Fészek Klubban, de hangosan nem válaszolt neki senki. Viszont azt suttogta egy jól­értesült egyén, hogy szocdem volt az illető, akár a Kétli, de Király Zoltán képviselő és szocdem pártelnök - aki Rózsa Edittel párban vendég volt a szegedi Élő Rádókabaréban ­egyszer, még tévés korában azt A Magyarországi Szlovák Fiatalok szegedi szervezetének és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Szlovák Tanszékének szervezésében április 18-22-ig Szlovák hetet rendeznek a tanárképző főiskolán. A program: április 18. 17 óra: A hét ünnepélyes meg­nyitója, egybekötve Karol Ondrejcik grafikus kiállításá­nak megnyitójával. 18 óra: Kerekasztal-beszélgetés a szlo­vák-magyar kapcsolatokról, 1945-től napjainkig. Meghívott vendégek: Szarka László tör­ténész, Tibor Zilka irodalom­történész és Karol Wlachovs­ky, a budapesti Szlovák Kultu­rális Intézet vezetője. 19 óra: Videofilmvetítés: Néha (Gyen­gédség), rendezte: Martin Su­lik. Április 19. 18 óra: Drá­mapedagógia a mai szlovák közoktatásban, lehetőségei a magyarországi nemzetiségi oktatásban. Előadó: Elena Zlatosova, a Szlovák Nemzeti Művelődési Intézet munka­társa. 19 óra: Videofilmve­títés: Vsetko co mám rád työrészett, Selmeczi ezt köz­vetítette, a többiek meg rug­dosták - egymást (döntelen), s ahol szintén mindenféle foga­dásokat lehetett kötni, én is nyertem egy CD-lemezt (Sza­bad hangok). De nem, mert ettől csak ideges lettem - nincs lejátszóm. így bátran elmon­dom, hogy szerintem egyál­talán nem azért vagyunk há­lásak ennek az országot járó csapatnak, mert megetetnek bennünket; hanem a modo­rukért. A példájukért. Az Éló Rádiókabaré egyebek mellett: viselkedésminta. Mutatja, hogyan kell életben maradni olyankor is, amikor végletesen megcsappannak a létfeltételek. A dolog egyszerű, s a maga természetességében mégis lenyűgöző hatású - mint az a mondta volna, hogy nem is igaz, Kukovecz Nana avant­gard festő volt, ez elterjedt a városban, fgy aztán a szegedi szenátorok nem merték meg­változtatni - az utca nevét. Ennyit a jólértesültségről; viszont ebben, a Kukovecz Nanáról elnevezett a szegedi utcában lakik Bagi Iván. Az Élő Rádiókabaré Tavaszi Had­járatának minden eddigi csata­helyén - kortársával, az ugyan­csak tizenhét, vagy tizennyolc éves pesti fiúval, Gábor Szil­veszterrel együtt - a leg­ügyesebb bajvívóként ünne­pelte a közönség. Mindketten politikusokat utánoznak. A humoristák mondták, hogy a fiú a hazai pályától tartott, izgult, vajon itthon is lesz-e akkora sikere, mint másutt. (Mindaz, amit szeretek), ren­dezte: Martin Sulik. A vetítés után beszélgetés a film ké­szítőjével. Április 20. 17 óra: Magyarországi szlovák költők irodalmi estje. Meghívott ven­dégek: Imrich Fuhl, Gábor Hattinger és Alexander Kor­mos. 18 óra: Videofilmvetítés: Ja milujem, ty milujes (Én szeretek, te szeretsz), rendezte: Dusán Hanák. 19 óra: A nyit­rai BAGAR Színház előadása. Karol Horák: Nullpont - mo­nodráma. Rendezte: Martin Kákos, előadja: Ida Rápaicová. Április 21. 18 óra: Videofilm­vetítés: Vtáckovia, syroty a blázny (Madárkák, árvák és őrültek), rendezte: Juraj Jaku­bisko. 20 óra: Ali Stars Jazz Trio - Dodo Sosoka együttesé­nek koncertje. Április 22. 19 óra: Videofilmvetítés: Postoj (Álláspont), rendezte: Vladimír Balco. Utána szlovák táncház. A rendezvények helye: a főiskola díszterme és klubja. Sz. C. Sz. pofon, amit a világ legjobb kapusa szerepkörben kapott a Deák tornatermében Fábry Sándor (s amitől színjátszó di­zájn center lett a feje). Ha a Rádiókabaré nem érheti el a rádión keresztül milliós hallga­tóságát, akkor fogja magát és eléri a hallhatóságát hatszázan­ként (plusz pótszékek); a hu­moristák nemhogy letörve nincsenek, még nekik áll fel­jebb és azzal fenyegetőznek, hogy ha esetleg a vidéki szín­házakban sem léphetnek már fel, akkor benyomulnak a totál privát szférába és lakásokban kabaréznak... Azt teszik, amihez értenek, amihez pedig nem értenek, azt megtanulják, mert szükség mutatkozik rá. Hogy mit bölcselkedem itt Lett. Amikor kilépett a szín­padról, megpróbáltam beszélni vele. - Két éve kezdődött, azóta szerepelek nagyobb nyilvános­ság előtt. Voltam a Friderikusz show-ban, a Petőfi-kabaréban, aztán jött a Kossuth-kabaré és most itt vagyok. • Igen, de mióta utánoz másokat? Mikor derült ki, hogy a sajátjánál sokkal több hangja van? - Egész kiskoromban; a családtagokat utánoztam, meg Kabost. Megpróbáltam a Ki mit tud?-ba bekerülni, de kiselejteztek. A bátyám a té­vében dolgozik, ő vitt el Pest­re, bemutatott, akinek kellett. Akkor még huszonkét hangom volt. • És most? - Nem mind volt jó, a hu­(Foly tatás az 1. oldalról.) • De a muzsikusok csak a kezébe adják a gyereknek a vonót, nem? - Miért irányítsák olyan pá­lyára a fiukat, amiből most nem lehet megélni? - kérdezett vissza. - A privatizáció betette a kaput a cigányzenekaroknak. Az új tulajdonosk első dolga az volt, hogy lapátra tegye őket. Én nem nézem le a táncze­nekarokat, de egy étterem zenei szolgáltatásának fő pro­filja a cigányzene. • A bálteremben hallottam pusmogni, valami alapít­ványról... - Fátyol Jánosról - aki egyébként a nagyapám volt ­nevezzük el, májusban jegyzik be, ha minden igaz. A fiatal te­hetségeket akarjuk felkarolni. A munka nélkül maradt kollé­gáknak próbálunk lehetősége­ket keresni, akár külföldön is. Ezeknek az embereknek csa­ládjuk van, gyerekeiket el kell tartani valahogyan. • Mitől nemzetközi a bál? - Amerikából, Ausztriából, Németországból, Jugoszláviá­ból és Romániából is hívtunk zenészeket. Sajnos éppen azok nem tudtak eljönni, akik a legközelebb laknak Szeged­egy kabaré ürügyén? Talán lehetséges leírni egy monstre, este fél 8-tól éjjel fél 12-ig tartó poén-nevetés-sorozat­kivonatot? Minek? Meg kell nézni az egészet a kábeltévén, a városi televízió csatornáján, hétfőn. Ki-ki meglátja, hogy voltak szuperjó percek, s volt, amikor leült kissé a dolog, ahogy az ilyen hosszú műsor­ban normális. Csak a lokálpat­riotizmus miatt mondom, hogy külön figyeljenek: a harmadik szegedi „B-s" is befutott im­már, Boncz, Bandó után Bagi Iván (akiről azért alább még olvashatnak is). Meghallják továbbá, hogy Gregor űj hob­bija a régihez (sütés-főzés) közel áll, sejthető, hogy kifo­gyott otthon a babérlevele, ezért konyharím-faragással keresi a napi betevő (költői) babérokat. A fellépők között még többen is vannak, akik műfajt váltottak; szíves figyel­mükbe ajánlom az el-újsze­gényedett mutogatós Selme­czit, az elhipnotizőrödött Nagy Bandót, az el macskáso­don Friderikuszt, az elsham­schulásodott Megyesit, az el­gipszesedett Jusztot, az elme­szesedett Ihost - és legyen, a főnököknek is adjuk meg, ami jár nekik, nézzék majd az elkormánypártosodott Lippait és az elborozott Dlusztust. Fi­gyeljék még, milyen gudluking tud lenni a dizájnos Fábry a szegedi Herczeg művész úr valamelyik főúr-, azaz pincér­jelmezében is, ha akar, és re­mélem észreveszik, hogy csak azért tűnik rajta a ruha két számmal nagyobbnak a kelle­ténél, merthogy Fábryból sza­kadatlanul folyik — a humor, s az ő centrifugás száma a műsor vége felé facsaija ki belőlünk a nevetés- könnyeket. Sulyok Erzsébet szonkettőből csak olyan négy­öt. De azok tökéletesek, leg­alábbis most azt mondják és én is így érzem. Ez hosszabb idő alatt derül ki. Az ember csi­nálja, vannak akik segítenek és megmondják, mi nem jó. • Úgy tudom, a Széchenyi Gimnázium tanulója; a fiam mesélte jó egy éve, hogy az edzésekre jár egy gyerek, aki... - Az iskolát hagyjuk, ha lehet... Tisztában vagyok vele, hogy tanulnom kell. Ha meg­bocsát, most el kell búcsúznom az ismerősöktől és még a tévések is várnak. Hát ennyi, úgy tűnik, Bagi Iván nem a szavak embere. A hangoké. A mértéktartó jósla­tok szerint is sokat fogunk még hallani róla. S. E. hez... Még annyit hadd tegyek hozzá, hogy nagy köszönettel tartozunk a polgármesternek, Lippai Pálnak, aki nem csak fő védnöke, de a fó szponzora is lett a rendezvényünknek. A műsort követően - többek között Bangó Margitot, Szántó Károlyt, Kurina Terhes Irént hallgathatta az igazán értő közönség - megkezdődött a tánc, a múlatás. A cigányzenét Makai Rácz Géza zenekara, a tánczenét pedig ifj. Lakatos Zoltán együttese szolgáltatta. A bál névadójáról Makai Rácz Gézát faggattuk. - Együtt muzsikáltam vele Makón a Koronában, mindösz­sze 16 éves voltam, amikor a tercprímása lehettem Fátyol Jánosnak. Soha nem felejtem el, amikor 1948-ban élő adás­ban muzsikáltunk Pesten a Magyar Rádióban. Kitűnő muzsikus volt János. Az külö­nösen nagy élmény volt szá­momra, hogy apámmal, aki Honvédelem és közbizton­ság címmel rendez választási fórumot ma este 6 órakor a Szegedi Ifjúsági Ház. Hat politikai párt jelezte részvéte­lét: Fidesz (dr. Náfrádi Zoltán), Konzervatív Párt (dr. Pászti Ágnes, dr. Magyarossy Jó­brácsázott, együtt játszottunk az ő zenekarában. A prímás egyébként 5-6 éve halt meg, az utolsó munkahelye a Csirke vendéglő volt. • Géza bácsi 44 évet mu­zsikált, sokáig a Hágihan, a Hungáriában és még szá­mos helyen. Milyen a jó prímás? - Minden nótát ismer, de nagyon fontos, hogy elfogad­tassa magát, a muzsikáját a vendéggel és ne legyen tola­kodó. • Mi a kedvenc nótája? - Szeressük egymást gye­rekek... A szombat esti vígasságban ezt bizonyára valamennyi ven­dég így gondolta. Czutor Béla jelenleg állás nélküli zenész. Dobos és bő­gős. - Szerencsém, hogy 12 évet Németországban dolgoztam ­onnan hoztam a feleségemet is -, megtanultam a németet, így zsef), MDF (Póda Jenő, Koha Róbert), MIÉP (Boros Imre, Bozsóki Mátyás, Veress An­tal), MSZP (Annus József, Keleti György, Fritz Péter) és SZDSZ (dr. Kohán József). Vitavezetó: Kisimre Ferenc, a Délmagyarország munkatársa. tolmácsolással keresem kenye­remet, egyébként csak tenge­nék-lengenék a világban ­mondta. - Az utolsó munka­helyem a Tisza Szállóban volt. Sokan járnak hasonló cipőben, mint én. Szerintem legalább 50 cigányzenész él Szegeden, többségüknek nincs állása. Ezért remélünk sokat az alapít­ványtól. Valami olyasmire gondoltunk, mint Kiszin Mik­lós idejében volt, hogy képvi­seljük a muzsikusok érdekeit és odafigyelünk az utánpót­lásra is. Biztos vagyok benne, hogy a nyaranta Szegeden megforduló külföldi vendégek hiányolják a cigányzenét az éttermekből. Hátha ezt belátják egyszer az új tulajdonosok, bérlők is. A táncteremben pedig lan­kadatlanul szólt hajnalig a fülbe mászó cigányzene. V. Fekete Sándor Szlovák hét a tanárképzőn • Zenész cigányok bálja 1 privatizáció elhúzta a nótájukat

Next

/
Oldalképek
Tartalom