Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-16 / 88. szám

SZOMBAT, 1994. APR. 16. Jelenetek a konténerből, (kuka)díszlettel RIPORT 7 (Folytatás az 1. oldalról) S elindul a panaszáradat. Hogy pár éve még tegnapi zsemlét, meg lejárt szavatosságú, bontatlan zacskós tejet is... Most nyilván megőrlik prézlinek, elteszik aludttejnek. A marlborós dobozok ugyancsak ritkábbak, pedig ő azt szerette: a dobozból kiszórt dohánymaradékból kitűnő cigit sodorhatott. • „Amikor áttelepültünk, albérletet még csak gyorsan kaptunk, de a házinéni nem engedte, hogy a hűtőjét, mosógépét használjuk. Anélkül pedig két pici gyerekkel, gondolhatja! Egy odaáti ismerősünk javasolta, hogy nézzünk körül a szeméttelepen. Jó. de melyiken? Lejártuk a lábunkat, mire megállapítottuk, a legmegfelelőbb lesz talán a röszkeire kijárni rendszeresen. Mert igaz, hogy oda buszozni kell és ha találnunk valamit, azt még be is kell hozatni Szegedre, de végülis egy ottani fogatos mindig segített. És képzelje, sikerült! Mindjárt a második alkalommal majd kiszúrta a szemünket egy kisebbfajta hűtő. Persze, rozsdásodott már, meg pattogzott a festéke, de a párom szépen rendbehozta - és működött. Hangosan, mint egy traktor, de kit érdekelt az! Mosógépet láttunk többet is, egy szerelő barátunk legközelebb eljött velünk kiválasztani a megfelelőt. Hogy izgultunk, addig valaki el ne vigye!" • Riportszerző nem fért már el a beépített szekrényében a sok „jó lesz ez még valamire"cucctól. (Mit tagadja, bálabontásból származók is voltak közöttük.) Húsvét előtt különben is helyet kellett volna csinálnia a vendégsereg ruháinak, hát nekilátott selejtezni. Azt a jó meleg csizmát még hordhatná ugyan a tanyán, de vett egy nagy levegőt és a nylonzsákba tette. A kötött kardigán, ami még anyukájától maradt rá, lebontható volna - a lánya úgyis mindig horgolófonalért kuncsorog. De három éve uramisten, már három éve!... sosem volt ilyesmire ideje. El vele! S ez így ment, míg estére meg nem telt a jókora zsák. Reggel alig bírta lecipelni a lépcsőn. Kirakta az utcára, s a szemétszállítás napja lévén éppen, bizton remélhette: a kukásautó bugyra nem csak a szokásos szemetet, hanem a motyót is benyeli majd hamarosan. Ez úgy egy órával azelőtt lehetett, hogy a kocsi érkezni szokott. Rövidesen összekapta magát, indult dolgozni. A két szemétgyűjtő edénye még tele volt, ám a zsák már hiányzott mellőlük. „Használja egészséggel!" - kívánta az ismeretlennek. Két nappal később egy látásból ismert idős asszony a szomszéd utcából becsöngetett, nincs-e valami kidobnivaló. Riportszerző sajnálkozott. Az asszony arcán megértés mutatkozott, nem erőltette a dolgot. • - A kenyér, kedveském, már nem üzlet. Az üres üvegek, azok igen! Tudja maga, menynyit isznak az emberek mostanság? Csak az a baj, hogy az üdítőket ezekbe az utálatos műanyag flakonokba töltik, ezekkel nem tudok mit kezdeni. Az újságpapír haladatlan, meg azt még otthonról elviszik az iskolások, mert hogy versenyeznek. A ruhaneművel én azért nem foglalkozom, mert úgy bekoszolódík, mire megtalálom, hogy nincs gusztusom hozzányúlni. Dehogy vagyok én finnyás, csak pedáns, az üvegeket is kimosva viszem a boltba. De hát a ruhaféle rendberakásához melegvíz kell, meg mosópor, aztán időbe telik a szárítás is, s akkor még ki vagyok téve annak, hogy nem tudom eladni - szóval többe kerülne a zöldség, mint a leveshús. Tudja, mi volna a jó? Láttam a tévében, hogy valamelyik magyar városban már kísérleteznek a szemét szétválogatásával. Érti, mire gondolok! Van három kuka, s ezek közül egy az üvegeknek. Na, akkor sokkal könnyebb volna az életem, jutna időm másra is, mint a várost járni. Végre eljutnék moziba, megfejteni a Fülest, ha kidobva találom, eljárnék a gyógyfürdőbe - nagyon ajánlotta az orvos. Izületes a kezem, biztos a sok hideg víztől. • „Ne menjen szemetet vizsgálni senki a villákkal beépült utcákba" - ajánlotta egy tapasztalt úr, saját szavait idézve: a kukázók színdarabjából. „A darab kellékei" - folytatta, mert volt humora - „a következők egy nap alatt: tőkehalmájas konzerv doboza, két I málnás joghurtos pohár (első. ] reggeli felvonás), vegyes zöldségköret vajban párolva, de meglehetősen hígan, csülök (Pékné módra?) csontja kutyák által sterilre nyalva-rágva, francia vörösbor visszaváltásra alkalmatlan üvege, esetleg törött poharakkal vegyítve (déli, azaz második rész), camembert sajtok sztaniolpapírjai, üres korpás kenyér zacskója, martinis üveggel - harmadik felvonásként. Na jó, esetleg pár intim holmi ezek között. Akkor már inkább egy szegénynegyed szeméttárolója!" S intett, mert a megállóba érkezett a 35-ös busz. Aznap arrafelé volt jelenése a tanácsadónak. Pálfy Katalin • A városi nyugdíjasklub Kistelek legnagyobb és legszervezettebb egyesülete. Minden hétfőn délután három órakor megtelik a helyi művelődési ház nagyterme, százan-százhúszan, kivételes alkalmakkor akár kétszázan is összegyűlnek. hogy meghallgassanak egy előadást, megüljenek valamilyen jeles ünnepet: karácsonyt, húsvétot, nők napját, urak napját. Amikor hétfőn délután Kistelekre értünk, a biciklierdő már jelezte, hogy a Költészet Napján is telt házat találunk. A szervezők jó érzékkel a szegedi színház népszerű művészét, Fodor Zsókát hívták meg, aki a Székely parasztdekameronból összeállított Szót kér az oldalborda című műsorával lépett fel. A pikáns történeteket hallva biztosan akadna, aki a költészet igazi értékeit hiányolva a homlokát ráncolná, de a népköltészetnél populárisabbat, szórakoztatóbbat aligha lehet találni. Hálás is a publikum, óriási kacagás és taps jutalmaz minden poént, van akinek a könnye csordul a nevetéstől. Rövid szünet, Fodor Zsóka székely menyecskeruhába bújik. - Az a legjobb ebben a klubban, hogy mi, akik nagyon magányosak vagyunk, rendszeresen találkozhatunk egymással - mondja Meszes Mihályné, amikor a klubról kérdem. Beszélgetünk az asszonyokkal a főzésről. Egyedül élek, van kertem és jószágom, január elejéig dolgoztam is egy üzemi konyhában, de a nyugdíjasokat kiselejtezték, én is sorra kerültem. Igaz, hogy 65 éves vagyok, mégis szívesen maradtam volna még, mert szerettem a munkahelyemet. Itt jó társaságban vagyok, és érdekes programokat szerveznek. • Azt tudja-e, milyen alkalomból rendezték a mai műsort? - Valamilyen népművészeti nap van ma, reggel hallottam a rádióban. Nekem nagyon tetszik Fodor Zsóka műsora, szerintem kiváló színésznő. Kár. hogy ritkán hallhatunk ilyet! - Három éve vagyok a klub tagja, amikor csak tehetem eljövök, mert itt jobban eltelik az idő, elszórakozunk - kapcsolódik a beszélgetésbe Dallos Pál. - Nyolc éve mentem nyugdíjba, azelőtt a balástyai téeszben voltam műszaki ágaA városi nyugdíjasklub mindig telt házas. (Fotó:Hárs László) • Kistelek Nyugdíjasklub - költészet napján A község javulást mutató közbiztonsági helyzetéről a legutóbbi képviselőtestületi ülésen Szabó József körzeti megbízott tett részletes jelentést. A lopások elszaporodásáért az elszegényedés és a fokozódó munkanélküliség a felelős. A határ közelsége és a kialakult áldatlan helyzet kísérőjelenségei a valutázók, a seftelők és az «lkóholcsempészek. A rendőrök tíz személyt tartóztattak le és vezettek elő. Biztató, hogy fiatalkorú által elkövetett bűncselekmény nem történt, s a községben nincs kialakult galeri. A rendőröknek és határőröknek segítő Önvédelmi Egyzatvezető. Itt beszélgethetünk mindenről, ebben a korban szinte mindenkinek van valamilyen egészségügyi problémája, azt mindig megtárgyaljuk. Van énekkarunk, citerazenekarunk, járunk színházba, nyáron kirándulni, fürdeni Gyulára és Kiskunmajsára. Folytatódik a műsor, Fodor Zsóka ontja a poénokat. A műsor végén a közönség alig akarja elengedni, végül mégis elköszön: „Most, amikor annyi disznóság jön a tévéből meg a rádióból, remélem ezeket a székely malacságokat megbocsátják nekem." Amikor átöltözés után indul haza, egy idős néni könnyes szemmel megsimogatja: - Jaj, kedves művésznő, nem is emlékszem, mikor nevettem ilyen jót utoljára. Ugye jön máskor is! Zsókával hazafelé zötyögve a trolin szoktam találkozni, a végállomásig jót beszélgetünk a színházról. Most mentegetőzik, pedig nincs rá oka: - Tudod, itt másféle eszközöket használ az ember, mint a színházban. Ez a műsor nem kifejezetten költészet napi, de itt ezt várják az emberek, szeretnének kikapcsolódni. let Röszke és Mihálytelek területén kifejtett tevékenységét Koncsek József elnök ismertette. Az országgyűlési képviselők választásával és a szavazatszámláló bizottság mellett működő munkacsoportok tevékenységével kapcsolatos feladatokról Szűcs József jegyző tartott részletes tájékoztatót. Külön kitért a választójogi törvény 94. évi XXV. törvénnyel módosított rendelkezéseinek értelmezésére, mely szerint a választópolgár köteles május 7-én 16 óráig személyesen, vagy meghatalmazott útján igazolást kérni a jegyzőtől, amennyiben a választás napján a lakóhelyétől távol akar szavazni. Ha a jelzett időpontig nem kér igazolást a második választási fordulóra is, csak lakóhelyén szavazhat. Bányai Lajos • Tegnap délután a Tisza-parti Altalános Iskola adott otthont a Frank János városi fizika feladatmegoldó versenynek. Az immár negyedik alkalommal megrendezett szellemi próbatételre az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, valamint a szegedi önkormányzat támogatásával került sor. A versenyzők remek színvonalú teljesítményét igazolja, hogy mindkét évfolyam első helyezettje százszázalékos eredményt ért el. A hetedikesek közül első lett Jász Judit Fizikaverseny a Tisza-parti iskolában (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. sz. Gyakorló Általános Iskola, tanára Hor\>áthné Fazekas Erika), második helyre került Nagy Gábor (Gutenberg János Általános Iskola, tanára Udvarhelyiné Béres Irma), őt pedig Iglói Dénes (Rókusi I. sz. Általános Iskola, tanára Köntés Ibolya) követte. Közülük az első két helyezett máris felvételt nyert a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium speciális fizika tagozatos osztályába. Ezenkívül mindhárman részt vehetnek nyáron a Szegeden rendezendő nemzetközi matematika-fizika szaktáborban is. A nyolcadikosok közül szintén hibátlan dolgozattal lett első Rácz Dániel (Gutenberg utcai Általános Iskola, tanára Udvarhelyiné Béres Irma). Egy-egy ponttal lemaradva került a második helyre Herczeg György (Tisza-parti Általános Iskola, tanára Juhász Nándorné), míg a harmadik Fürge Péter (Tarján III. sz. Általános Iskola, tanára Palásti Gabriella) lett. Az ügyes kis „fizikusok" teljesítményükért könyvet és könyvutalványt kaptak, a két első helyezett pedig egy-egy számológépet is. Az első és második helyre került 8. osztályos diák április 23-án a megyei döntőn is részt vesz. N. Rácz ludit Gyorsan elsorolja mi mindent játszik a következő évadban, s már rohan is, reggel Budapesten kell lennie a szinkronban. A nyugdíjasok még maradnak, szervezik a közelgő anyák napja műsorát és a nyári kirándulásokat. Rácz Istvánnéval, vagy ahogyan a klubtagok szólítják, Etával csak ezután tudunk leülni beszélgetni. - 1987-ben 87 fővel alakult meg a klubunk, ma pedig már több mint 200 tagunk van. Szeretjük egymást, kisnyugdíjasok vagyunk, a hasonló gondok nagyon összekovácsolnak bennünket. Az örömökben, de a bánatban is együtt vagyunk. Korábban Papp István volt a klub vezetője, de sajnos megbetegedett, és nekem - a legfiatalabbnak - kellett ezt a feladatot vállalni. Valamikor óvónőnek készültem, de a családi körülmények miatt nem tudtam befejezni az iskolát, de a gyerekek és az idősek szeretete mindig meghatározó volt az életemben. A klubunk működéséhez minden évben kapunk támogatást az önkormányzattól, idén 100 ezer forintot. Változatos programunk van, minden hétfőn találkozunk. mindig hívunk valamilyen előadót, vagy szervezünk magunknak valamilyen rendezvényt. Például az egyik legkedveltebb előadónk Dr. Jakucs László nyugdíjas professzor, aki videóvetítéssel egybekötött csodálatos előadásokat tart, de voltak előadások a Bibliáról, a természetgyógyászatról, szóval olyan dolgokról, amelyek bennünket leginkább érdekelnek. Minden évben bérletet váltunk a kecskeméti színházba, nyaranta gyógyfürdőkbe járunk. Nálunk a plébános úrtól a pártvezetőkig mindenki megfordul. A klubvezető kifogyhatatlanul sorolja a sokféle programot, rendezvényt, elmondja, hogy segítik egymást, ha betegek, sajnos tavaly is nyolc társuktól kellett végső búcsút venniük. De az élet itt is megy tovább, mindig jönnek új tagok is. Végül azt kérdem, tudja-e, mit ünnepelnek a Költészet Napján. - Na látja, most megfogott! - mondja a klubvezető. Ezt nem tudom. De nem is ez a fontos! H. Zs. Közeli hozzátartozónak számít-e az anyós? (Folytatás az L oldalról) jos körút 14. számú ház egyik lakásába. Évtizedeken keresztül ő volt a jóságos nagymami, aki a lányán kívül gyakorlatilag három unokát is felnevelt. Az idős hadiözvegy (férje az orosz fronton esett el 1945ben) számára a család volt minden. A sors nem kímélte, hiszen a két világháború után egyetlen lánya halálát is meg kellett érnie. Közben az unokák fellőttek, önálló családot alapítottak, s egyedül maradt a lakásban vejével - a városszerte ismert és megbecsült fényképésszel Hernádi Oszkárral. Az önkormányzati lakás főbérlője a vő, de oda özv. Koch Józsefné is hivatalosan be volt - s van a mai napig is - jelentve. Veje ez év januárban meghalt, s az idős asszony beadványában kérte, hogy méltányosságból a lakásban maradhasson. Az illetékes hivatal azonban nyilatkozatában megtagadta hozzájárulását. Mint megtudtuk, a jogszabály ekként rendelkezik: „... az önkormányzati lakás lakásbérleti jogának folytatására az a személy jogosult, aki a bérlő halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott. " (Eddig még nincs semmi baj, de nézzük tovább!) „Ezek a személyek a következők: a házastárs, a gyermek, a jogszerűen befogadott gyermekétől született unoka, valamint a szülő." Óhatatlanul is felvetődik a kérdés: ha a lánya nem hal meg, illetve túléli vejét, akkor mint szülő törvényesen használhatja tovább az önkormányzati lakást. így azonban, miután státusza: „a bérlő feleségének édesanyja", a bérlő halála után jogcím nélküli lakáshasználóvá vált. aki sem a fent nevezett, sem egyéb önkormányzati lakásra nem jogosult. Az ilyen, illetve ehhez hasonló kérelmek a polgármesteri hivatal hatáskörébe tartoznak, így jogorvoslatot ebben az esetben csak a bíróságon lehet kérni. Özvegy Koch Józsefné egyszerűen nem érti, hogy kerülhetett ilyen helyzetbe. Negyvenegy év után nem maradhat abban a lakásban. ' amelyben az életét leélte. Fellebbezhet ugyan a bírósághoz, de az óra ketyeg, hat hónapon belül el kell hagynia a lakást, s mehet, amerre lát. Abban az életkorban, amikor minden nap ajándék egy ilyen idős embernek, sorsa „a Magyar Köztársaság nevében" hozott ítélet méltányosságára bízattatik. Hárs László