Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-30 / 100. szám

Nagy Bandó András Vizslatás Egy kiállítás képei Amióta megyéről megyére vándorolunk a kabarecirkusszal - tessék elhinni, a Forma l-esnek sincs sokkal jobb fogadtatása és több nézője! -, szóval mióta ott vagyunk minden kilométerkőnél, megadatott a lehetőség, hogy nyomon kövessük a választási kampányt, s hogy kitapogassuk, valójában milyen esélyekkel vonulnak végig az országon a kampánycirkusz prominens mutatványosai. Olyasmi ez az egész - persze nagyon leegyszerűsítve! -, mint amikor egy rockbanda négyéves munkát követően - kiad egy nagylemezt, aztán ahogy ilyenkor kell, körbebulizza az országot, bemutatva a dalokat, eladva a lemezt magát, illetve magát. Lehetne haknikörútnak is mondani, de ennyire azért mégsem szeretném megsérteni a túlélésért esedező, újabb négy évre pályázó, elkötelezett, népért és nemzetért önmagát feláldozni kívánó volt és leendő honatyákat. A nagylemez valóban elkészült, négy év meló fekszik benne, mi több, a rajongók jól ismerik mindkét oldalát, az „A"-t is és a „B"-t is. Vannak rajta slágernóták, melyeket kívülről fúj a koalíció minden szólóénekese, csupa sikergyanús dal, tuti aranylemeznek látszik, és persze vannak olyan nóták is, melyeken semmi más nem érezhető, mint hogy muszáj volt rátenni a lemezre, mert másképp nincs meg a szükséges hat-hat dal, ami pedig egy sikeres nagylemeznél megengedhetetlen. Természetesen a haknikörutat, a bulik sorát plakátok hirdetik, fantasztikus fotókkal, a mutatványosok képével - volt képük hozzá! a rajongók pedig a felismeréssel bajlódnak, akár a mozaikképet mustrálgató rendőrök. Bizony-bizony nem könnyű fölismerni a sztárokat. Mert fotón egészen más képet mutatnak, pláne ilyenkor, a két hónapos turnézás során. Mosolygós, kedves, csupa derű, csupa ígéret, csupa remény minden arc, a rajongó pedig egészen jól érzi magát. Mintha kicserélték volna. (A sztárokat!) És persze elgondolkodik: ezek négy éven át mogorvák, durcásak, gőgösek, pökhendiek, elbizakodottak és mosolytalanok voltak, mi a fene történt velük, hogy most, erre a turnéra így megváltoztak? Nem tán azt szeretnék, ha újra elkelnének a koncertjeikre a jegyek? Tényleg úgy gondolják, hogy lehet még egyszer telt házat csinálni? Hogy mindent újra lehet kezdeni? Hogy a rajongók teljesen meghülyültek, s elfeledték a négy év alatt történteket? Úgy gondolják, hogy most, egyetlen haknisorozattal vissza lehet csempészni magukat a rajongók szívébe? Hogy néhány sikerdallal mindent feledtetni lehet? Hogy mosolygunk egyet, s máris minden oké? A minap megálltam nem mint rajongó! - egy Csóti György-plakát előtt, hogy rácsodálkozzak, hogy ne mondjam, hogy egy-két percig csodáljam őt. Csóti plakátja maga a csoda. A szépség. A jóság. Csóti pedig maga a Mindenható. Aki nem látta, az a választási kampány nagy vesztese! Egy ember - nem, egy Isten! - ül velem szemben szerintem valóban szemben velem -, egyszerű keresztbe tett lábbal, öltönyben, nyakkendőben, jól vasaitan, ahogy otthon üldögélni szokott a magafajta félisten vagy egész? -, s kezében Széchenyi Naplója, valahol középtájon kinyitva, jelezve ezzel a rajongók táborának, hogy egyrészt ő Széchenyit olvas, másrészt tud úgy ülni, mint egy hajdani gróf. Van ebben a tartásban valami „nemes" és valami „egyszerűség", csak egyvalami nincs: nemes egyszerűség. Semmi szerénység, semmi emberi. Csóti sztárfotót készíttetett az udvari fotóssal, olyat, ami az örökkévalóságnak szól. Ami üzenet az utókornak. Hogy volt itt 1994-ben egy Cs. Gy. nevű honatya, aki Széchenyit olvasott. Közép tájon! Tehát még nem fejezte be. (Persze en remélem, hogy hamarosan befejezi!) Természetesen vannak még szép plakátok. Nekem például a pipiskedő gyerek gigantposztere is tetszik, aki alant az hirdeti, hogy négy év alatt sokat nőtt, miközben egy tök üres falfelület ellenére azért nyújtózik, hogy fölrajzolja a szerelmes szívet a csúcsra. Térdelj le, fiacskám! Vagy csak állj a sarkadra! Van ott hely lentebb is. Aztán van az a bizonyos háromalakos gigantposzter, szívvel, ésszel, tisztességgel. A poszterek utómunkálatait végző koalíciós festőművészek odapingálták a bajszos alá: „Hízom benne". És ez még egy szerencsésebb átdolgozás. Vannak keményebbek és sokkal durvábbak is, de az utca embere nem vevő az efféle „viccekre". A dolog fordítva működik. Sokkal inkább azt jelzi, milyen rajongó tábora van a sztárbandának. A rajongók tehát dolgoznak, átfestenek és befröcskölnek, besaraznak és összemocskolnak, s nem veszik észre, hogy nem fogynak a jegyek a sztárbanda koncertjére. Hogy csak a vidékről hívott vagy hozott csápotokkal lehet telt házat csinálni. Hogy immár nincs igazi húzónevük. Akire bejönnek a rajongók. Mert egyszer már bementek... Még egy hét, s következik a koncert záróbulija. Nagy show lesz, az biztos. De kíváncsian lesem, lesz-e valami malőr, amikor az előzenekar nyomja a maga dalait. Egyáltalán: működni fog-e majd az erősítő? Elég lesz-e a sztárbandának a mostani hangerő? Vevő lesz-e a közönség a sikerdalokra? Úgy gondolom, mindannyiunknak ott kell lenni a bulin.' Egyrészt, hogy eldönthessük, melyik banda szól jobban. Másrészt, mert jeleznünk kell, hogy hiszünk a dalban, sőt, azt is, hogy elég a slágermúzeumból, uj dalokra vágyunk. Én persze meghallgatom a jelenlegi sztárbanda sikerdalait is. Egyrészt, mert tisztelem a kort, s a belefeccölt melót. Másrészt pedig ritkán hall az ember hattyúdalt. Az olaj ára a félelem bére Ha valaki azt hiszi, hogy az országos méretűvé terebélyesedett olajhamisítási botrány körüli csenddel az olajmaffia is ellaposodott, nagyon téved. Most zajlik az igazi játszma, csak éppen a háttérben. A szereplők ugyanazok. Már nem is az olajszőkítés a téma, hiszen mindennemű törvényes tiltás ellenére az akció folyik tovább. Időközben profi szakemberek kidolgozták azt az eljárást, melynek végtermékéből már nem lehet kimutatni, hogy hamisftott-e vagy sem. Mostanság az érintettek azon fáradoznak, miképpen mossák tisztára a fütőolajmosásban kissé besározódott, dúsgazdaggá termett urakat és brókereiket... ^^•••••••••••IBHMBHHHai Április 26-án reggel még az előző nap fáradalmait pihente ki az a kisszállási vállalkozó (akit elsőként kiáltottak ki olajhamisító királynak a bűnügyi berkekben), amikor letartóztatási paranccsal a kiskunhalasi nyomozók beállítottak hozzá. A háza körül parkoló kocsikból előkászálódtak azok a sofőrök, akik éjszakánként mint testőrök vigyázzák a gazda álmát. Ebben az esetben viszont nem tudták Csont Lászlót megvédeni, aki nem értette, miről is van szó. Tavaly ősszel tízmillió forint készpénzt és két Mercedes típusú gépkocsit „rakott le a hatóság asztalára", és így tizenegy nap után kiengedték az előzetesből a mintegy hétmillió liter „rossz minőségű termék" forgalombahozatalával vádolt urat. Az autóstársadalom kára persze szintén milliókra rúgott. Csont úr olajforgalmazási tevékenységét megvonták, de ez természetesen nem akadályozta meg abban, hogy ez irányú cselekedeteit folytassa. Kamionjai ugyanúgy forgalmaztak, mint azelőtt, miközben a nyomozás Isten malmaihoz hasonlóan egyre lassabban, egyre csendesebben őröltek. Pedig igazán nem mondható, hogy a Csont-birodalom valami eldugott helyen van... A mostani letartóztatással kapcsolatosan a rendőrség nagyon szűk körű információval szolgált a sajtó felé. Minden okuk megvolt rá, hiszen az első nagy akció, amit a Csont olajszőkítő birodalom ellen elkövettek, nem aratott mindenütt osztatlan sikert. Pedig nem kapkodták el a dolgot, hiszen az első bejelentések után csaknem egy év eltelt, mire az olajmaffiózót lakat alá tették... Ez év januárjában kaptam az első információkat arról, hogy a sikeres, közben milliárdossá kikiáltott olajvállalkozó nem éppen törvényes módon próbálja rávenni az ügyében vallo-mást tévő érintetteket, hogy vonják vissza feljelentéseiket, illetve fizessék meg készpénzben - a neki okozott (talán erkölcsi) károkat. A megfenyegetettek közül az egyik úr, akinek fejéhez pisztolyt, a nyakához kést szorítottak, nem fel-, de bejelentéssel élt, hiszen nem akárkik voltak azok, akik ilyen módon próbálták társalgásra bírni. A szerb maffia, Magda Marinko és emberei kérték számon megbízójuk követeléseit. Ezt magától az érintettől tudom, aki akkoron a nyilvánosság segítségét kérte, de újbóli találkozásunk elmaradt. A kihallgatásra érkező urat szerdán a rendőrségi épület előtt sikerült szóra bírnom, aki elmondta, hogy retteg a következő napoktól, hiszen az a hír járja, hogy ő jelentette fel Csontot. Ezzel szemben állítja, hogy időközben rendezték soraikat, és nincs harag közöttük. Nagyon fél, mert biztosra veszi, hogy felkeresik, ugyanis Csont a fogdából már nem tud irányítani és nem állíthatja le az esetleges ellene készülő akciót. Csontot önbíráskodással vádolják, és annyit sikerült megtudnom, hogy ellene több feljelentés is van folyamatban. Az ügynek kecskeméti vonzata is van, ahol ugyancsak őriznek egy szerbet, aki behajtással foglalkozott. Állítólag biztos tények szólnak amellett, hogy a Kecskeméten őrzött szerb behajtó az olajmaffiának is - dolgozott, így nagy a valószínűsége annak, hogy összevonják a két ügyet tudtam meg egy illetékestől. Egy, ami biztos: az olajsavazás kapcsán százmilliós adózatlan bevételekhez jutottak e művelet „mesterei", akik a következőkben ebben a korrupcióktól sem mentes törvénytelen bizniszben megint megvehetnek illetékeseket, akiknek talán az lenne a dolguk, hogy kitalálják, hogyan lehet ellehetetleníteni ezt a tevékenységet. Talán nem kellene kivárni, hogy az olaj árából következett félelem bérét a kézifegyverek váltsák ki. Mert példa az van bőven. Posztobányi László A hét híre Ukrán töltettel a svédek ellen Ukrán atomtöltettel akarta zsarolni Svédországot és egész Európát az a svéd terrorista, akit a napokban utasítottak ki Ukrajnából. A 32 éves Olaf Estensson még a hónap elején kért találkozót magas rangú ukrán politikusoktól és elhárítási főnököktől. Először csak azzal állt elő, hogy szeretné megsegíteni a szűkölködő Ukrajnát. Később az egyik illetékessel folytatott megbeszélésen azonban már részleteket is elárult: eszerint az ukránoktól kapott atomtöltet felrobbantásával fenyegetve legalább két milliárd dollárt adna a svéd és még néhány más európai kormány. Estensson írásba is adta elképzelését, megígérve, hogy természetesen sohasem robbantaná fel a 20-30 megatonnás töltetet. Számítása szerint a nukleáris felhő először Stockholmot közelítette volna meg, majd délnek fordulva Közép-Európát és végül a kontinens nyugati felét is elérte volna. Igyekezett elhitetni az ukránokkal, hogy több vezető svéd tábornok is támogatja ötletét. Arról, hogy pontosan mi vezette terve kiagyalásakor, cáak annyit mondott: „Rendkívül ellenszenves nekem ez a mai svéd kormány." TÁRSASÁG • IFJÚSÁG*BÍÍNÜGY*SPORT A hét fotója Fotó: Révész Róbert