Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-22 / 93. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁQ PÉNTEK, 1994. ÁPR. 22. „A veszélyes pollenallergén nyírfa és kőrisfa elvirágzott. He­lyükbe a tölgy, a platán és a dió lépett. Virágporszemeik közepe­sen, illetve gyengén allergének. A platán fiatal levelein képződő vörös szőrök a kifejlett levélről leválva és a levegőben lebegve ingerelhetik a szem- és az orr-nyálkahártyát. Kisgyermekes szü­lőknek ajánlom: a következő egy hétben, ha lehet, ne sétáltas­sák gyermekeiket a platánfás utcákban. A szerdai 'Csörög'-ből megtudtam, a Kossuth laktanya környékiek rettegnek a 'lassan virágozni kezdő' nyárfáktól; megnyugtatom őket, a nyárfák rég elvirágzottak. Amitől ők félnek, az a nyárfák terméseiből kisza­baduló magvak szőrképletei. A nyárfa magszőrei - a platán le­vélszőreihez hasonlóan - alig ártalmasak. Igaz, egy-két hétre el­csúfítják a környéket, de mi ez a kis kellemetlenség ahlwz ké­pest, hogy egész évben ellátnak bennünket oxigénnel, felfogják az utca porát, árnyékot adnak." (1994. április 20.) Pollenjelentés, avagy mi is a csapdában vagyunk A fent olvasható pollenje­lentést - és heti rendszeresség­gel a többit - dr. Juhász Miklós egyetemi docenstől kapja szer­kesztőségünk, s az újság köz­vetítésével a város lakossága. A pollencsapdát, amelyet a tu­dományegyetem Ady-téri épü­letének tetején helyeztek el, mindig hétfőn nyitja a pro­fesszor, következik a mikrosz­kópos vizsgálat, a pollenjelen­tés megfogalmazása; mivel az egész egyetemi épületben mindösszesen három fax mű­ködik, dr. Juhász Miklós haza­megy, s otthoni számftógén to­vábbítja az Ausztriában szé­kelő európai polleninformációs szolgáltató központnak a sze­gedi helyzetképet. A pollenje­lentést megkapják tőle a SZO­TE „illetékes" klinikái, a fül­orr-gége és a bőrklinika, vala­mint a deszki tüdőgondozó is. Ingyen. Dr. Juhász Miklós ere­deti kutatási területe mellett 1987-ben kezdett foglalkozni a parlagfűvel, s 1989-ben kezdte el a rendszeres pollenmérést; akkor már Szeged levegőjében sokkal több pollen volt, mint amennyit Európa bármely más városában mértek. Azóta fo­lyamatosan drasztikus emelke­dést mutatnak a mérések. • Minek „köszönheti" Sze­ged ezt az elsőséget? - A mesterem, dr. Simon­csics Pál és munkatársai 1970­ben végeztek először mérése­ket, s akkor még egyetlen par­lagfűpollen sem volt a levegő­ben. Az 1980-ban elvégzett or­szágos felmérés toplistáján a 12. helyen szerepelt a parlagfű, s ha ma végeznének hasonló vizsgálatot, minden valószínű­ség szerint listavezető lenne. Többféle magyarázat létezik. Egyesek a „hét sovány eszten­dőre", a szárazságra, aszályra hivatkoznak; lejjebb került a talajvíz szintje, csökkent a gaz­dasági és az őshonos haszon­növények életlehetősége; a parlagfű és a többi igénytele­nebb gyom került a helyükre, elnyomják ezeket, szaporod­nak. Majd ha véget ér az aszá­lyos időszak, mondják, akkor jobb lesz a helyzet. • De ha nem ér véget? Mi van az üvegház-hatással, a Kárpát-medence elsivatago­sodásának jóslatával? - Fél fokkal emelkedett a hőmérséklet, ami kétségtelenül az éghajlati viszonyok változá­sára mutat, arra, hogy tartós aszállyal és következményei­vel kell számolnunk. De ezek csak az úgynevezett objektív magyarázatok. Sokak szerint a múlt rendszernek köszönhetjük a parlagfű elszaporodását is: a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban az em­berek érdektelenné váltak a környezetükkel szemben, a gyomok elterjedése a nemtörő­dömség következménye, véle­kednek. Ám ha meggondoljuk, hogy a kárpótlás, a privatizáció során földhöz jutott, jórészt idős embereknek valószínűleg nem az most a legfőbb gondja, hogy a parlagfű irtásához szük­séges legdrágább szereket - a parlagfű ellenáll a legtöbb gyomirtónak - megvegyék, rá­adásul egyikük mögött sem áll a vegyszerekhez értő szakem­ber, s a parlagon maradt földte­rület nem csökken, hanem el­lenkezőleg - nem marad sok okunk a bizakodásra. Különö­sen ha azt a tudományosan bi­zonyított tényt is tekintjük, hogy a parlagfű magvai nem kevesebb, mint 30 esztendeig cslrázóképesek... Hogy miért Szegeden van a legtöbb parlag­fű-pollen? Az ország legmé­lyebben fekvő területéről van szó, itt a legtöbb a napos órák száma, viszonylag magas a légnyomás, sehol egy hegy, mindenütt mezőgazdasági ter­melés, s ami már velejár, a par­lagon hagyott földtömeg. Bácskából, sőt a Bánátból „ér­kezett" pollenünk is lehet, itt akadálytalan az útjuk, a csapda 80-100 kilométeres körzetben mér. • Éppen ön mutatott egy skandináviai pollenkalen­dáriumot, amely szerint ott 180 nyírfapollent mértek; a dánok félnek az allergiától, ezért az itteni nyaralási le­hetőségekről érdeklődtek; mit tudott válaszolni? - Nem tudom, hogyan lehet­nék diplomatikus, amikor itt 1991-ben 220-230 nyfrfapol­lent mértünk, mogyoró és éger is több van, a füvek pollenjei­ből a skandináviai 40-el szem­ben májusban itt 80-100-at számoltunk, s akkor még nem szóltam a parlagfűről... Tény, hogy mi jobban bírjuk mind­ezt, mint a skandinávok, vagy a németek a maguk pollenjeit. • Az is tény, hogy az aller­giás megbetegedések száma nő, s az utóbbi tíz évben a munkaképes korúak lettek allergiásak a legtöbben. Mit lehet tenni? - Szomorúan, de azt kell mondanom, kevés a remé­nyem. Gondolja meg, hogy azok, akik megkapták a parlag­fű allergiát, 3-4 év után magas százalékban váltak allergiássá a pázsitfüvekre is, sőt olyanok is voltak, aki már a tavaszi fák­ra - vagyis szinte egész évben betegek. A gyógyszerek nem megszüntetik a betegséget, csak csökkentik az érzékenysé­get; a beteg nem gyógyul meg, csak átvészeli a kritikus idő­szakot. Ha pedig nem szed gyógyszert, krónikus asztmává fajulhat a baj. Mármost: ha itt tízszer több pollen van a leve­gőben, mint másutt, s ha min­dent megteszünk azért, hogy kiirtsuk a parlagfüvet - aminek egyébként nincs semmi jele -, akkor is számolnunk kell még a 30 évig tartó csírázóké pes­séggel... • Miért mondja, hogy semmi jele a védekezésnek? Az önkormányzat elfogadta az ön segítségével készült programot a parlagfű visz­szaszorítására. - Nem mondom, hogy ez semmi. Csak azt, hogy a szép szavakkal és a jószándékkal még nem megyünk sokra. Az em­berek arra gondolnak: mit jön­nek nekem a pollenallergiával? amikor itt az AIDS, a rák, az alkohol, a drog? Nem gondol­nak arra, hogy a gyerekük 18 éves korára súlyos asztmában szenvedhet... Vagyis tudatfor­málásra is szükség van, de a kutatások támogatására is. Ly­on mellett működik egy par­lagfű kutató intézet, a környé­ken évente 700 pollent mér­nek; Bécsben 1800-at. Szege­den 16 ezret... Sulyok Erzsébet POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS, POLITIKAI HIRDETÉS Fényező­bemutató Bízom benne A Kritier magánvállalkozás és a Coloráma Bt. fényezési bemutatót rendezett tegnap Szegeden, a Cserzy Mihály utcában. Bemutatták a világ­szerte ismert, márkás Glasurit termékcsaládot, az autófénye­zés új technikáit, ismertették a komplett festékkeverő beren­dezések kihelyezésének lehető­ségeit. A gyakorlati bemutatón, illetve az elméleti ismertető kötetlen beszélgetésén szakmai kérdésekre is választ kaptak az érdeklődők. Fotó: Schmidt Andrea Bízom az olyan emberekben, mint Szolnoki Andrea, akik szaktudásukkal, odaadásukkal, kitartásukkal szolgálják a magyar egészségügyet. Akiknek szívügye az ország ápolása, orvoslása. Mi nem baráti alapon fogjuk elosztani a pozíciókat. A szakértelem, a tapasztalat, a tisztesség és a munkakedv lesz a mérce. Meggyógyítjuk az egészségügyet. Együtt sikerülni fog SZDSZ Bízom az SZDSZ egészségügyi programjában. Szívvel és ésszel készült. Szívvel, mert gondol a kisnyugdíjasokra ingyen gyógyszerekkel. Olyan alapellátást akar, amihez mindenki hozzájuthat. Ésszel, mert több pénzt juttat a betegségek megelőzésére. Több háziorvos tevékenykedését ösztönzi. És tudom, hogy tisztességgel valósul meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom