Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-20 / 91. szám

A DM KFT. ES A DMKIK GAZDASAGI MELLEKLETE A lehetőség felismerése, avagy * Ennék-e a csokitortát? Mit képzel, s vajon mit tudhat egy 1820 éves munkanélküli fiatal nálunk manapság a vállalkozásról? Lehet-e, lesz-e belőle vállalkozó? Olyan szakembertől kértem választ e sokakat foglalkoztató kérdésre, aki azt tanítja, hogyan vállalkozzunk. Pásztiné Mészáros Éva az ILS Nyelviskola és a Progress Vállalkozásfejlesztési Alapítvány képzése keretében tanít e témáról alapismereteket, egy 20 hetes kurzust a napokban fejeztek be. - Mennyire fogékonyak a fiatalok a vállalkozásra? - Örömmel mondhatom, hogy nagyon nyitottak, élvezet tanftani őket. Életkoruknál fogva igen innovatívak, hamar ráéreztek, ráláttak a lényegre még azok is, akik nem a vállalkozóvá képeződés szándékával jöttek a tanfolyamra. Gyorsan meg lehetett őket győzni a sokoldalú ismeretszerzés fontosságáról, arról, hogy a munkaerőpiacon csak többféle képzettséggel lehet többet érni. S arról is, hogy a vállalkozáshoz nemcsak a pénz a fontos, hanem a szellemi tőke is. - A szellemi tőkéjükhöz mit ad egy ilyen tanfolyam? - Motivációs alapot például. Azt, hogy az alapfogalmakat, tevékenységeket megismerve közelebb kerülnek a vállalkozáshoz. Konkrét példákon, élethelyzeteken keresztül közelítettük meg az elméleti kérdéseket. S ez feltétlenül jó volt abból a szempontból, hogy a fiatalok, akik eddig szinte semmit sem tudtak a vállalkozás olyan lényegi kérdéseiről, mint például a Siker. Élethelyzet versenyhelyzet, a marketing, a siker, a kudarc, az üzleti stesz, stb.. most elgondolkodhattak azon, alkalmasak-e ezzel, ebben élni, van-e hozzá affinitásuk. - És van? - Többségüknek van. Nagyon érdekli őket. Egyik örvendetes tapasztalatom az volt, hogy a kurzus végére reálisabb lett a szemléletük. Eleinte még a pénz jelentette számukra a sikert, később ezt már egy sikeresen megvalósított célban látták. Megtanulták például, hogy a pénzt eredeti ötlettel ki lehet váltani, illetve az újdonságot, s vele a hasznot a megvalósítás eredetiségével is el lehet érni. A „vizsgadolgozatok" között pedig voltak olyanok, amelyek azt bizonyították, hogy némelyek már azt is tudják, a jó ötlet nem más, mint a lehetőség felismerése. - Mi jellemezte ezeket a „felmérő" dolgozatokat? - Egy önálló vállalkozást kellett bennük megtervezni. Realitásérzék,igény felismerés jellemezte őket.néhánynak egészen eredeti ötlete, illetve munkaszervezési újdonsága volt. A vállalkozási tervek 70 százaléka a szolgáltatásokat célozta, a többi a termelést, egyik-másik igen szellemes módon. Példákat az ötletvédelem etikája okán nem említenék, de a dolgozatok azt bizonyították, hogy ezek a gyerekek közelebb kerültek a vállalkozáshoz, felismerték saját képességeiket, megtanulták, hogy a realitás és az innováció együttesen eredményezhet sikert. - S lesznek közülük sikeres vállalkozók? - Minden bizonnyal, ha megfelelő továbbképzésre lesz lehetőségük. Nálunk alapvető tájékozódásra nyílt módjuk, a konkrét, mindenre kiterjedő ismeretszerzés lenne a következő képzési fok. - Az alapfoknak pedig valahol a középiskolában kellene lennie, ahol az életre, a munkára készülés jegyében minimum szóba kellene kerülnie valamilyen „tananyagi módon" a vállalkozói ismereteknek... - Erre vitathatatlanul szükség lenne. Mondhatnám úgy is, lehetővé kellene tenni, hogy mindenki kóstolhasson bele a csokitortába, dönthesse el, jó-e, eszi-e. Ez a korosztáy enné. Szabó Magdolna Bent és kint jy icsinek bizonyult tegnap délelőtt a Budapest Bank J\. Klauzál téri igazgatóságának tárgyalóterme azon a megbeszélésen, amelyet a pénzintézet vezetősége rendezett exluzlvabb ügyfeleinek. A bank „saját üzleti lépeseinek alátámasztása, valamint ügyfelei gazdasági döntéseinek orientálása érdekében már hosszabb ideje foglalkozik a makrogazdasági folyamatok elemzésével". Ezek azonban akkor érnek valamit, ha a következtetéseket időnként megosztják másokkal is. Ezt tették, immár másodízben tegnap délelőtt. A hallgatóság összetétele - azon túl, hogy pontosan lehetett belőle következtetni, kik vezetik számlájukat a Budapest Banknál -igazán előkelő volt. A legnagyobb, s Igy természetesen monopolhelyzetben levő energiaszolgáltató részvénytársaság vezérigazgatója, a legkeresettebb autó márkakereskedésének vezetője, régi szocialista nagyvállalatok átalakult utódainak első emberei, új, nagyra nőtt vállalkozások tulajdonosai. Nem csak a kistárgyalóban voltak sürün tegnap délelőtt, már az ajtón is csak féltucat várakozón keresztül lehetett bejutni. Az ácsorgók valamennyien hatvan körüliek voltak, valamennyien a Kedvezményes Részvényvásárlási Program potenciális, már sorszámmal ellátott résztvevői, valamennyien hétfőn kora reggel álltak sorba első ízben. Az előtérben faliújság, rajta tájékoztató. Ebben a további felesleges sorbaállásról beszélik le a nagyérdeműt, mondván, hogy a hétfőn kiosztott sorszámok egészen a sörgyári részvényjegyzés lezárásáig érvényesek. Tegnap már nem is osztottak újakat. r

úl jól sikerült az invitálás a nagyok gazdasági helyzetelemzésére, túl jól sikerült a kicsiknek szánt KRP népszerűsítése? Elismerem, meglehetősen vad dolog párhuzamot vonni a két esemény között, a következőkben azonban minden lehetséges. Mondjuk, kint az előtérben annak a cégnek a részvényeit jegyzik majd a KRP keretein belül, amelyiknek első embere aktuális gazdasági helyzetelemzést hallgat a kistárgyalóban. Még (!) nem romlott A Standard and Poors Corp. megerősítette a Magyar Nemzeti Bank devizahiteleinek BB + jelű besorolását, de az átminősítési kilátásokat pozitívról stabilra változtatta. A változtatás okaként a külső adósságállomány csökkenésével kapcsolatos bizonytalanság megnövekedését említették - a költségvetés finanszírozásának növekvő nyomását és a külgazdasági szektor teljesítményének visszaesését emelve ki. Hangsúlyozták a folyó fizetési mérleg 3,5 milliárd dolláros deficitjét - ez a GDP 8 százalékának felel meg - összefüggésben az export drámai visszaesésével és az import gyors növekedésével. Kiemelték a költségvetési deficit 1990 óta tartó jelentős növekedését - ennek okai között az átalakulás társadalmi és gazdasági költségeit és az adósságszolgálat növekvő terheit említették, megemlítve, hogy az 1994-es előirányzat a GDP 6,4 százaléka (bár az IMF által kitűzött célok között 5,3 százalék szerepelt.) Sakk-táblák Földkárpótlás a finisben Fotó: Gyenes Kálmán Legelőn. A birka nem ismer határokat A meghosszabított határidő szerint is végéhez közeledik a kárpótlási földlicit. Megyénkben eddig húszezer ember, kétmillió aranykorona értékben közel, nyolcvanezer hektár terület birtoklásának jogát szerezte meg. A szövetkezetekben és állami gazdaságokban elkülönített, úgynevezett I.-es földalap maradékának árverési időpontjait is kitűzte már a kárrendezési hivatal. Minden településen lesz még egy alkalom a végeladásra. Több város környékén mindez már csak reszlikre vonatkozhat, de akad, ahol méretes táblák is szerepelnek a kínálatban. Hozzávetőleg a kárpótlási földek hatodanyolcada vár még gazdára. Benkő Zsuzsanna a megyei kárrendezési hi-vatal vezetője ehhez még hozzátette, hogy vélhetően a napi 5-8 árveréssel is csak úgy tudják tartani a törvény által megszabott határidőt, hogy a túl hosszúra nyúló liciteket felfüggesztik. Ebben az esetben további egy hónapot biztosít a jog a befejezésre. A vitás, megfellebbezett, esetleg bírósági kontrollra utalt földkijelölések miatt akadnak települések, ahol még el sem kezdték a „történelmi földosztást". Csanyteleken már jogerős a végzés, most tűzik ki a licit időpontját. A tömörkényi szövetkezet esetében is van remény, hogy napokon belül pontot tesznek a huzavona végére. Egyedül » szentesi Thermál szövetkezet bírósági ügye nem lezárt. Egyébként a jogerőt követő négy hónapon belül kell az árveréseket lebonyolítani, itt értelemszerűen nem zárhatók le az ügyek május végéig. Az állami földek Il-es földalapja már jóval kisebb tétel, ezen szeptembertől kezdve lehet majd osztozkodni azoknak, akik későn ébredtek, vagy későn kapták meg kárpótlási jegyüket, és lakhelyükön, vagy a föld elvételének helyén már nincs kínálat. Az országosan kiadott 200 milliárdos nagyságrendű kárpótlási jegy értékből a vártnál kevesebbet költöttek el földre az emberek. Az aranykoronánként ezer forint értékben elszámolt földelvételi sérelmeket megyénkben 700-800 forint körüli átlagáron orvosolták. Az emberek rájöttek, azzal nem nő a rendelkezésre álló terület, ha felverik egymásnak és maguknak az árakat. így az az érdekes eset is előfordul, hogy a gazda megszerezte a régi birtoknagyságot, s most reklamál, hogy a maradék jegyét nincs hol földre váltani. Valamelyest enyhít e gondon, hogy az utóbbi hónapokban megnőtt az egyéb befektetési lehetőségek kínálata. A földhöz jutott embereknek átlagban négy hektár jutott, s épp a békés megegyezések áraként az is sokszor több határrészen. Az intenzív, kertészeti kultúrákat kivéve ez biztosan kevés a megélhetéshez. Nem is erről van szó, hisz Magyarországon biztosan nem akar másfél millió család földet művelni. Csak vették a lapot. ha tulajdonon alapul e rendszer, akkor az övékén is alapuljon. E felismerés tavaly nyárvégétől öltött testet, az előtte érdektelenséget mutató árveréseken ekkortól jelentek meg tömegesen az emberek. A pótkárpótlásra jelentkezők száma tízszerese annak, amit az országos hivatal vezetője előzetesen felbecsült. Nálunk 18 ezer ember adta be igényét. Ők már aligha juthatnak ílymódon földhöz. Vélhetően nem is akartak, ha az eredeti határidőre nem mozdultak. Csak közben rájöttek, a nemzet vagyonát anélkül is osztják, hogy ők beálltak volna a sorba. Ha bebizonyítottan a múlt rendszerben elszenvedett sérelem ennek az egyik fő kritériuma, akkor ideje félretenni a sehol sem díjazott önmegtartóztatást. A számszerúségében sok-sok tulajdonparcella nem szükségszerűen jelent sakktábla szerűen felosztott kisbigokot. Ha (gy lenne nem azt látná az útonjáró ember, hogy alig van parlagföld, s az eddig kegyes időjárás és a földművelők szorgalmának jóvoltából szépen mutat a határ. A saját földjükön gazdálkodókon kívül sokan vannak olyanok, akik a magukét mások tulajdonával egészítették ki, hogy meglegyen a főállású növénytermesztéshez szükséges ötven-száz'hektárjuk. Ezek a szerződések egyelőre a fiókokban lapulnak, s akkorra kerülnek onnan elő, amikor az eladás miatt már nem kell leadózni a bevételt. Nem véletlenül került több párt programjába, hogy a legális és tiszta viszonyok érdekében e földeladási korlátokat utólag célszerű lenne megszüntetni. A működőképes szövetkezetekben a sok tulajdon egyrészét a több évre megkötött földbérlet fűzi össze nagyüzemi módon művelhető táblákba. Jóesetben már a licitkor ennek megfelelően csoportosultak a művelésre nem vállalkozók. A gazdaság öntörvényei egyébként is a most kimért parcellák koncentrálását követelik meg, ehhez mindenképp szükség lesz egy nagyszabású földrendezésre, melynek törvényi alapjait mielőbb meg kellene teremteni. Legális keretek közötti, és működő mezőgazdaság hosszú távon csak úgy képzelhető el, hogy most már a tulajdon szentségét kiteljesítő kör után a földet művelők érdekét megtestesítő kör következzék. Ha megvan a portéka, lehessen szabad a vásár. Tóth Szeles István