Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-02 / 77. szám

SZOMBAT, 1994. APR. 2. MÉG 37 NAP 5 Mottó: - De régen találkoztunk! Hogy vagy? - Jól. - Nem lehetne egy kicsit bővebben! - Nem jól! L Szerintem rendszerváltásunk egy neorealista olasz szerelmes film forgatókönyvének magyar fordítása szerint zajlott. íme a negyvenes, őszülő halántékú férfiú, aki már-már végleg belenyugodott a megváltoztathatatlanba, a kényszerházasság évtizedeibe, a mindennapi kompromisszumokba. az elvesztett egyéniség miatti szégyenbe, a viszonylagos jólétért föláldozott szabadság hiányába. Aztán, egy szép napon hirtelen megvillant valami... Egy új, váratlan, a szúzicn tiszta, nagy, talán a végső lehetőség reménye... Csodásnak tetszett, a szív talán hitte, a ludat hessegette. Kacérkodó pillantások, tétova mozdulatok, szemérmes bemutatkozások. udvarló szavak, első remegő simogatások, egymás kóstolgatása, ízlelgetése, felfedezése, titkos találkák, topográfiai mámorok, nagy tervezgetések... Aztán a kiállás bátorsága. Ám senki sem rökönyödött meg. Simán ment a válás, s bár a vagyonmegosztással akadtak némi problémák. mindezt feledtette a boldogító igen, a beteljesülés mindent elsöprő mámora, az önkívület csodája, az újra megtalált szerelem és szabadság varázslata. Aztán... az első reggel kozmetika nélkül: nem is olyan szép a menyasszony. Ráadásul kérdez: ki volt előttem, milyen volt vele, s miért pont vele? Meg hogy borostás vagy és izzadsz. Mutasd a pénztárcádat. Fúnek. fának tartozol. Nézd, hányan udvarolnának, ha nem lennék ilyen hűséges. Közben piciny, ártatlan flörtök. Jobbra kettő, balra kettő félrelépések, lefüggönyzött paktumok, titkos kacsintások. Aztán bevágódik az ajtó, cserepeire hull az első tányér, röpül a váza... Visszamegyek az anyámhoz - első zokogása. Te sem vagy különb a többinél - első vádpontja. És az első pofon, az első másutt töltött éjszaka, az első házasságtörés... És közben eltelik négy esztendő. Szegényebbek, kiégettebbek, csalódottabbak, gyanakvóbbak és idősebbek A Konzervatív Párt ma Magyarországon az egyetlen olyan politikai szervezet, amely joggal és büszkén tekinti magát Széchenyi István és Deák Ferenc politikai, s egyben szellemi örökösének, amelyik a legkövetkezetesebben képviseli a haladásra és gazdasági jólétre alapozott nemzeti függetlenséget. Minden gondolatát magaménak vallom és egyetértek vele, ezért vállaltam elsősorban a Konzervatív Párt színeiben a képviselőjelöltséget. Szegeden születtem 1954ben, értelmiségi család gyermekeként. Édesapám tanár, édesanyám vegyészmérnök. Iskoláimat Szegeden kezdtem, majd Székesvehérvárott folytattam, s Budapesten fejeztem be a Bánki Donát Műszaki Főiskolán, ahol gépész üzemmérnöki oklevelet szereztem. Lehetőségem lett volna Budapesten maradni és dolgozni. lettünk. Most itt állunk megtépázva, csalva és megcsalatva. Hogyan tovább? Kivel tovább? Merre tovább? Van-e tovább? 2. A gyermekbetegségek felnőtt korban veszélyesebbek. Az a kór, mely kicsiny korban átfutó lázzal jár, köhögéssel és kiütéssel, az felnőttként sokkal súlyosabb, akár haklos is lehet. Mi pedig meglett embernek képzeljük magunkat, fontos tehát, hogy gyermekbetegségeinket súlyosságuknak megfelelően kezeljük. Diagnosztizálhatjuk az egykori szent kulcsszavakat, mint betegségeket: demokrácia, többpártrendszer, plurális gondolkodásmód. kárpótlás, privatizáció, szabadság stb. Sokszor bebizonyosodott a történelemben, hogy a demokrácia. a többség uralma a hatalom megszerzésének pillanatáig tart. A kormány birtokosát irritálja, ha belebeszélnek manővereibe, nehezen viseli, ha nálánál tapasztaltabb, okosabb, netán elegánsabb versenyzők is felbukkannak körülötte. A szurkolók közül is csak az éljenzőket szereti igazán, épp ezért fizeti a B-középet. Csak a saját kocsiját dicséri, csak a saját „mitfarerében" és .szerelőjében bízik, kizárólag a maga elhelyezte KRESZ-táblák szerint vezet, vezessen az zsákutcába, vigyen hatalmas kerülőkön át, tévedjen bár göröngyös mellékútra, akár karambolozzon is. A hatalom arrogáns és sértődékeny. Tévedhetetlennek hiszi magát, éppen ezért megbocsátja önnön tévedéseit. Tetszeleg önmagának, propagálja valós és vélt érdemeit. A hatalom egyedül szeret lenni. Kedveli ha talpát simogatják, fő gesztusa a vállveregetés. Ezért hirdeti a demokráciát, az önszerveződő civil szervezetek fontosságát, az önkormányzatok szükségességét, és ezért igyekszik mindent egy kézben tartani. Emlegethetjük, hogy nálunk akkora a demokrácia, hogy nemcsak ez a cikk jelenhet de a családom és a megszokott vidéki élet nélkül nem éreztem jól magam. Véglegesen visszatértem, és azóta - kis kitérővel - az Állami Biztosító Csongrád Megyei Igazgatóságán dolgoztam kárszakértőként, majd a Providencia Biztosító Rt.-hez kerültem, ahol megalakulása óta mint kirendeltségvezető dolgozom. meg, de a szatirikus lap közölheti akár a miniszterelnök pucér csecsemőkori fotóját is, „Ő" pontosan tudja, hogy neki a televízió és a rádió a fontos. A közszolgálati, tehát a demokratikus. Nincs bizalmam ahhoz a hatalomhoz, amely kormányra készülőben a szellemi élet támogatását hirdeti, meggyőződéssel vallja, hogy a legolcsóbb beruházás a szürkeállomány gyarapítása. S a bársonyszékből mostoha gyermekké degradálja az oktatást, a tudományt, a művészetet, a kultúrát. A nemzet napszámosainak jármában hagyja a pedagógust, az ő általa pénzelt alapítványok függőségébe a kultúrát, külföldi támogatások véletlenszerű gesztusainak kínálja föl a tudományt. Azt sem hiszem, hogy a többpárti demokrácia lényeges mutatója egy tizenegymilliós országban a 160-nál is több bejegyzett párt. Micsoda széthúzás lehet ott, ahol hat-nyolc politikai párt nem képes karakterizálni, fölvállalni és artikulálni valamennyi társadalmi réteg érdekeit. A történelmi pártoknak 1948-ban „magja szakadt", a munka azon a ponton nem folytatható, kizárólag vének tanácsával képtelenség jövőt építeni. A generációs ellentéteket csak súlyosbítja néhány karrierpolitikus megtévesztő populizmusa. Vajon mikor körvonalazódik az érintettekben. hogy mit is jelent ma Magyarországon teszem azt szociáldemdokratának, avagy kisgazdának lenni? Mert a végső szót csakis azok mondhatnák ki, akiknek bőrére megy a játék. Csakhát őket félrevezették, még nem kellően felkészültek, nem látnak tisztán, s különben is könnyű Katát táncba vinni... A privatizáció alapproblémája - véleményem szerint -, hogy célként jelöli meg a tulajdonviszonyok megváltoztatását, nem pedig eszköznek tekinti egy új. korszerű, európai mércével mérve is működőképes gazdasági struktúra kiépítéséhez. Mert ha ezt tenné, akkor nem verné szét erőNős vagyok, egy kiskorú leánygyermekem van, aki egyházi iskolában folytatja tanulmányait. Támogatom a család hosszú időn át megtépázott tekintélyének helyreállítását, vallom, ha a család elégedett, a nemzet erős. Célom a Konzervatív Párt programjával egyetértve, az erkölcsös családmodell, amelyben a nő munkavállalása nem kényszer, hanem választási lehetőség. Támogatom az egyházak működéséhez szükséges eszközök biztosítását, az időseknek valós megélhetést, a fiatalok munkábalépése megteremtésének elősegítését. Az értékek megőrzése és továbbfejlesztése, tenni másokért, a közjóért. A pártpolitikai szempontok mai túltengése helyett az ország általános érdekeit kell megjeleníteni a kormányzati munkában. Mindezeket megvalósíthatónak látom a Konzervatív Párt programjában. ha a képviselőjelölt lelkiismeretesen és következetesen kitart megválasztása alatt a meghirdetett program mellett. szakkal a jól működő szövetkezeteket, nem kényszerítené gazdálkodásra azokat, akik nem akarnak, s lehetőséget teremtene mindenkinek, akik a földből kívánnak boldogulni. Mert hány helyen találunk példát arra, hogy az új tulajdonosok alig lépték le saját birtokukat, máris egymás keze után nyúlnak, keresik az együttműködés lehetőségét, a könnyebb megélhetést. A kárpótlással legalább három részre szabdalták a részesülőket. Legtöbbjük sértett ember, mert vagy kevesli az összeget, vagy nem tud mit kezdeni vele. Joggal szentségei a nyolcvanéves gazda, hogy mihez kezdjen félmilliójával: 50-60 százalékért nem kótyavetyélheti el, hosszú távra meg minek fektesse be, mikor se kutyája, se macskája? Vannak persze, akik - ismét egy újmódi kiskapu - ebből is tollasodnak, gyarapodnak. És természetesen sokan, kik hálásak a régen elszenvedett sérelmek némi engeszteléséért. A negyedik csoport - akadnak nem is kevesen - akik teljes joggal sorolják magukat a megalázottak és kifosztottak közé, de velük, ki tudja miért, a kutya se törődik. Sokáig kerestem Heltai Jenő Szabadság című versét, hogy március idusán, ünnepi számunk címoldalán közölhessük. Nem költői nagysága, esztétikai minősége okán. de üzenete miatt. Programvers mivoltában a szabadság értelmezés olyan esszenciáját adja. melyet mindjtnnyionknak, rendszerváltóknak és rendszerváltást elszenvedetteknek tudnunk kell, Mert, mint a költő mondja „ Tudd meg: szabad csak az, akit / Szó nem butít, fény nem vakít / Se rang, se kincs nem veszteget meg / Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet / A látszatot lenézi, meg nem óvja / Nincs letagadni, titkolnivalója De nem azért dúlt érte harc, / Hogy azt csináld, amit akarsz, / S mind azt, miért más robotolt, / Magad javára letarold, / Mert szabadabb szeretnél lenni másnál. / A szabadság nem perzsavásár. / Nem a te árud. Milliók kincse az, / Mint a reménység, napsugár, tavasz, / Mint a virág mely dús kelyhét kitárva / Ráönti illatát a szomjazó virágra, / Hogy abból jótestx'éri jusson / Református polgári család ötödik gyermekének egyike vagyok. A tanítóképző és tanárképző főiskola földrajzrajz szakának elvégzése után Fábiánsebestyénen, Mindszent-tégláson és Nagymágocs községekben tanítottam, majd 25 évig művelődési intézményt vezettem. A falusi élet, valamint feleségem családi kapcsolatai még közelebb hozták hozzám a kistelepülések gondjait, a mezőgazdaság szépségeit és nehézségeit. Az utóbbi években kisebb családi gazdaság beállításával magam is gyakorló részese vagyok a változó agrárgazdaságnak. Kisgazda szellemiségemet a környezetemben élő becsületes parasztemberek alakították, melynek eredményeként 1989az ég..." Minden szegénynek ugyanannyi jusson. / Míg több jut egynek, másnak kevesebb, / Nincs még szabadság, éget még a seb. / Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, / Te sem vagy még szabad, te is csak / gyáva rab vagy." 3. A rendszerváltozás legkártékonyabban az emberi kapcsolatokat zilálta szét. Egykori cimborák, jó barátok, munkatársak váltak gyűlölködő ellenségekké, ádáz ellenfelekké. Sohasem felejtem - életem egyik nagy tanulsága - miként járt 1988-89-ben a városházára néhány fiatalember, lelkesen, remegő izgalommal, tanulva az érvelés és vita szabályait, képviselve a változtatás kényszerének fontosságát, készülve a politikai pályára. Okosak, elkötelezettek, hittel teliek voltak. Ma egyikük kormánypárti országgyűlési képviselő, immáron hadügyi szakértő, és hiú a lapunkban megjelenő fényképére; másikuk ellenzéki alpolgármester, zakóban és nyakkendővel, s egyik legutóbbi tévébeszélgetésében mintha kevesebb lelkesedéssel szólt volna a közéleti szereplés szépségeiről; harmadikuk önkormányzati képviselő, szakmájának jeles képviselője, mind több keserűséggel ritkuló megnyilvánulásaiban; negyedikük a bridzsnek hódol, távol a politikától; ötödikük eltűnt a szemhatárról. Nem hiszem, hogy leülnének még egyszer egymással közös dolgokban számot vetni, együtt gondolkodni, csak úgy politizálni. De ami itt kicsiben tapasztalható, az a politika csúcsain drámaian naggyá nő. Shakespeari tragédiába illene az egykori illegalitásban lévő harcostársak, vagy a lakiteleki álmodozók egymásnak feszülése. Az elegáns szellemi párbajok, a tisztázó viták helyett sárdobálások, alattomos gáncsok, bodicsekek, hátba szúrások, merényletek, szellemi levélbombák részesei lehetünk. Micsoda torz fintor: az bolsevikoz, aki a bolsevik felettese volt a kommunista hierarchiában. Csak hogy megteheti - gondolja -, hiszen ő most a hatalmon lévő párt vezető politikusa, míg a lebolsevikozott ben a kisgazdapárt tagja lettem. Igyekeztem mindig a megvalósíthatóság és a tisztesség jegyében politizálni. Számomra e fontos elemeket tartalmazza az Egyesült Kisgazdapárt programja, ezért igyekszem személyesen is ezt támogatni, népszerűsíteni. „csak" ellenzéki. Az bolsevikoz, aki az utolsó, bolsevikok által kinevezett főnök; az bolsevikoz, aki majdnem sírt, mert többévi kaparás után sem kellett a bolsevikoknak. Az egyik nemrég alakult párt képviselője mentegetőzik: ő nem is tudta, hogy párttag volt, igazgatója fizette még a tagdíját is, annyira szükség volt szakmai munkájára. Egykori ötvenhatos elítélt teregeti dokumentumait, de nem mutatja „ezeknek". Jól tudjuk, annyi ötvenhatos van már, hogy ha valamennyien ott harcoltak volna a pesti utcán, a szovjet tankoknak csak a fenekét láttuk volna. Mintha az egykori partizánszövetség helyén végrehajtották volna a táblacserét: „Ellenzékiek felvétele naponta 2—4-ig". A rendszerváltozás mindannyiunkat érintett. Keveseket magasba emelt, a nagy többséget elszegényítette. S ennek nem a rendszer az oka. hanem a rendszerészek. Mert a rend és szabadság, az érdekek demokráciája és a értékek diktatúrája terén igencsak ellentmondásos a helyzet. Törvényalkotási ügetésünkkel bizonyára bekerülünk a Guiness-rekordok könyvébe, de nem nagyvonalúbb és európaibb-e az a társadalom. mely alkotmányával, alaptörvényével teremt működőképes kereteket - a rend és szabadság harmóniáját -, s nem végrehajthatatlan, örökkön örökké módosításra szoruló törvények tömegével árasztja el mindennapjainkat?! Úgy látszik, értelmiségi politikusaink, jogászok, történészek, orvosok egyre kevesebbet forgatják Ady Endrét, József Attilát, Bíbó Istvánt, a Bibliát és sorolhatnánk. 4. Zárókép - Csapó: '94 (IV) 2. Itt állunk, négy esztendő elteltével a „héjjá nász" után a zsendülő tavaszban. Megtépázva, elszegényedve, csalva és megcsalatva. S mégis reménykedve. Meggyőzve: május nyolcadikán el kell menni... Mert ez az üzenet... Mert az nem lehet, hogy ez a szerelem, ez a szabadság így múljon el. Húsvét van. Feltámad(hat)unk. Rajtunk is múlik. „Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég, Zöld ág virított a fák ormain..." Tandi Lajos ••••••••HMBaaH Gazdakör Rúzsán A rúzsai gazdakör szervezésében mezőgazdasági szakemberek tartottak előadásokat a helyi Művelődési Házban. Az est házigazdája Csonka Gábor, a Szegedi Vásár- és Piacigazgatóság vezetője, a Fidesz képviselőjelöltje volt, aki a dorozsmai nagybani piac regionális jelentőségéről és jövőbeni fejlesztési programjáról tartott előadást. Az érdeklődők a piac működésével, szabályozásával és a termelőket érintő adózási és beruházási kérdésekre kaptak választ. Vass János, a helyi gazdakör vezetője elmondta, hogy már több, a szerdaihoz hasonló fórumot szerveztek. A mintegy két hónapja megalakult szervezet célja, hogy a nemrégiben földhöz jutott termelőket felkészítse szakmailag és ellássa a szükséges információkkal, hogy minél nagyobb esélyük legyen a piacgazdaságban való talponmaradáshoz. Az 5. választókörzet képviselői Fábián László Konzervatív Párt Szabó Tamás Egyesült Kisgazda és Polgári párt