Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-16 / 88. szám

TÁRSASÁG* K Texasból támad a K*pnwlű II«V«. Ukhelyc A fciMI il^-lrk otuep" S.B.C. K. Budapesti Nemzetközi ügyvédi és Szabndnlmi Iroda 3.000,- p, 1061 Budapest, Dalszlnlúz u. 10, A v^Hjcjy l»jit(omoi,u.Ut i :,,„.|<lö l.a.Arori: utnu 2253/5311/91 Wl4: 1993. Cl?. 06 9. Áruosztály: Batolit liltkűzlési rendszei-e* és tarto/eicc. Ha valaki nem sajnálva a fáradságot, besétál a könyv­tárba, és kikéri a második világháborús végjáték nyilas újságjait, azokon pontosan láthatja a nyilaskeresztet és variánsait. A tudományos érdeklődőt azután igencsak meglepheti, hogy a nyilas­keresztet nem csak a könyvtárban és a múzeum­ban találja meg, hanem az Országos Találmányi Hiva­tal lajstromszámán is: 136 269. A bejelentés napja: 1991. 12. 12. Ami magyarul azt jelenti, hogy kilencven­egy karácsonyán levédették a nyilasjelvényt. Kik? Hát azt nem tudom. Egy texasi híradástechnikai társaság. De hogy mögötte kik van­nak, és mit akarnak, azt nem lehet tudni. Az azon­ban nem valószínű, hogy a Gardiner C C nyilaskereszt márkajelzésű híradástech­nikai műholdat akar Ma­gyarországra exportálni. Az se, hogy innen akarja ugyanazt importálni. Lehet, hogy magyar (véd)erők állnak a bejegy­zés mögött? Akik alig vár­ják, hogy védjegyüket legáli­san kitűzhessék a pártzász­lók csúcsaira? Itt, nálunk? Addig is, amíg ez bekö­vetkezik, lapunk rajta lesz az ügyön, és mindent meg­tesz azért, hogy ez a „kitű­zés" ne történhessen meg. Zelei Miklós Schmidt Andrea felvétele A hét híre IllMIIIlIllM Ördögűző antikommunista Ördögöt űzött Szófiában a volt kommunista párt egykori székházában Hrisztofor Sza­bev érsek, a kettészakadt bol­gár egyház harcos antikom­munista szárnyának egyik ve­zetője. Szabev, aki atomfizi­kus múltjával szakítva lépett egyházi pályára, a parlament vallási kérdésekkel foglalkozó bizottságának a vezetője. A Szófia központjában magaso­dó egykori pártközpontot most a nemzetgyűlés különfé­le bizottságai használják. Szabev érsek kétméteres ke­resztet állíttatott a volt párt­központ egyik ablakába, és leszögezte: a legfontosabb, hogy kiűzzék az ördögöt az épületből. A Demokracija cí­mű szófiai napilap kedden fényképes beszámolót közölt az eseményről, hírt adva arról is, hogy szentelt vízzel is űzik az ördögöt a volt bolgár párt­központban. MMNMMMMHMM VEDJEGYl AJS M KIVONAT IWjdenW. 1991. 12. 12. A v/Ji'B' 1591. 12. 12. Tevétaiyscgi küre nícaűástechnikai gépek és berendezések gyártása és forgalnazásű védjegy? ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL L»j»iromsíá»> 136 269 Elöxo Ujtlruinoiá* $2tti»*; A VÉDJEGY A »éJie£>jogíWul: ergncvL ptevej, gardiner commonlcations corporatiqn (Texas állam törvényei szerint léte­sült vállalat) GarLanti (Texas állam, Amerikai hgyesűlt Államok) Mellesleg M i tagadás, a napi politi­kai őrület mellett, köz­ben, helyett és egyáltalán, jól jön néha egy kis szexu­ális őrület, egy csipetnyi erotika, egy maroknyi ­esetleg két maroknyi - sze­relem, mert ha minden per­cünket a politikának szen­teljük, előbb-utóbb megme­revedünk, akarom mondani a szerelem szempontjából megkövülünk, betokoso­dunk, nem lesz egy sze­mernyi vágyunk sem, mond­hatni, az ágyazástól a szexuális őrületig minden pillanatunkat a politika ár­nyékolja be, vége az öröm­szerzésnek, elfelejtjük, hogy van ÉLET, hogy ne mond­jam, nemi élet a világon. A minap Evelynről olvas­tam, a kebeltoppmodellről, aki valóban melles „leg". Mi tagadás, nem csak olvas­tam, a fényképét is láttam, színesben, izgató, varázsla­tos fotóját, bűvös, férfifaló mosolyát, búbos kemence nagyságú melleit, kisalföld­nyi mellbimbóit, amint ép­pen összelucskolva matat a lábaujjaival egy habzó für­dővízzel telt minimeden­cében, kiváltképp izgatva a mellek szerelmeseit, a mell­faló férfinépet, az „ilyet még sosem láttam"-mal hüledező fickókat, minket. Essünk túl a nehezén, ekkora melleket tényleg ritkán látni, akkor is jobbára csak efféle gerjesz­tésre szánt fotókon. Nos, ennyi a látványról, aki látta, úgyis emlékszik rá, talán ki is vágta magának, talán máris a ruhásszekré­nye ajtajára ragasztotta a melóhelyen, talán már ott díszeleg a teherautó ablaká­ban vagy fülkéje hátfalán, szóval testközelben, mert ha már efféle fehérnépet igaziban nem adott a jó­isten, legalább az legyen az emberfia érzete, hogy a fo­tót az együttlét után direkt neki adta a bombázó, ez a fantasztikus mellezettel megáldott pipi, ez a kettős hústornyot meresztgető is­tennő, ez a többfalatnyi hu­sika, azaz Evelyn. Most már bevallhatom, az első káprázat után kissé eltávolodtam ettől a cicaba­bától, ettől a „ne csak nézz, hívj is fel!"-csajszitól, ettől a mellbimbózó virágszáltól, aki - ígérete szerint - el­mondja erotikus titkait. (00­1-809-474-1052, természe­tesen alatta apró, kivehetet­len betűkkel a fontos és kö­telező figyelmeztetés, mint egy sordísz: „Nemzetközi hívás. Nemzetközi telefon­árak érvényben. Csak 18 éven felülieknek.) S umma summárum, ma­ga a csaj nem izgatott föl annyira, mint az, amit megtudtam róla. Evelynért ugyanis hiába őrülnek meg a férfiak - ezek vagyunk mi! -, mert őmellnagysága igencsak válogatós. Evelyn drágám ugyanis napi két al­kalommal fürdik, reggel egy teljes órát, este másfelet, gyakorlatilag végigrelaxálva a fürdőkádat, aztán jógázik is, naponta fél órát, s - hm, ez igen! - mozdulatlanul meditál! A szaglása - itt a cikkíró kissé átment ku­tyába! - kifinomult, s irtózik mindenfajta izzadságszag­tól, s egyéb kellemetlen szagtól. Minden étkezés után fogat mos, zsineget is használ, a szerelemben pe­dig hallatlanul igényes, keb­lei simogatásától bepörög, szinte önkívületbe esik. Rostáján azonban már az első öt percben kihullik a férfiak 90 százaléka, mert Evelyn a kiválasztott hülye fölé hajol, s mielőtt belecsó­kolna a nyakába, megsza­golja a mukit. Evelyn orra megtéveszthetetlen! Meg tudja ítélni, hogy az illető bi­kuci csak zuhanyozott, mi­előtt próbatételre jelentke­zett - ez az Evelyn-féle szex! -, vagy áztatta magát egy kád vízben. Az is meg­történt már, hogy a pillana­tokkal előbb még színtelen­szagtalannak ítélt állatot a saját franciaágyából rúgott ki - csak és kizárólag ebben óhajt varrni! -, mert ott döbbent rá, hogy a szeren­csétlen kutyafajzat még­sem egészen tiszta. Evelyn ugyanis a levetett zoknit és gatyát is teszteli... M it mondjak? Itt már tel­jesen kiakadtam ettől a bimbódzó - már bocsánat, de egyszerű - telefonos kurvától!... Mert a nagy mellek úgy ahogy vannak, rendben vannak, bár jóból is megárt a nagy. Hogy Evelyn min­den áldott nap kétszer für­dik, az is rendben van, bár az egy plusz másfél órát kismértékű túlzásnak tar­tom, egy-egy órás vizenyős elmélkedés ennyi észhez bőven elég volna. Hogy minden kaja után fogat mos, díjazom, szó se róla, ennyit még a Guzman Laci is meg­tett, pedig ő csak a harma­dik legjobb úttörő volt a csa­patunkban. (Igaz, zsineget a Guzman Laci nem használt, mert imádott sárkányt ere­getni! Ja és persze Guzman Laci nem őrült meg a mellei simogatásától, bepörögni meg pláne nem sikerült ef­féle tapperolástól.) Evelynt viszont épp itt értem tettem, itt csíptem fülön, itt leplező­dött le előttem minden ha­zugsága, egoizmusa és ero­tikamentes szaglószervi szexuális élete. Ugyanis va­lahol nem stimmelnek a dol­gok, nem passzolnak a megvallott apróságok. E lképzeltem ugyanis ma­gamat Evelyn lakásá­ban, ahogy fölém hajol, s annak ellenére, hogy a teljes Axe-omat a nyakam­ba, hónaljamba, fülembe, orromba, szájamba - orrba­szájba! - töltöttem, annak ellenére, hogy négy órát áztattam magamat a sós­tengeri fürdősóval és tuli­pánszirmokkal megszórt feredővizemben, annak elle­nére, hogy most jöttem a patyolatból, azt mondja iz­gatottan: „megőrülök érted, Andrisom, de nem kellesz, mert szagod van." Én meg csak simogatom azokat a baromi nagy melleit, ő pedig bepörög, mondhatni önkívü­leti állapotba kerül - s las­san alám! -, látom és ér­zem, ahogy elveszti a fejét, nincs magánál, pedig nála vagyunk a saját giccses franciágyán, teste fölhevül, érzem, minden porcikája engem, s csakis engem kíván, már majdnem elnyeli a nyelvem, a fülemet épp­hogy megmentem ajkai kö­zül, érzem, bódulunk mind­ketten, csúcsra járatjuk az erotikát, mellei ott himbálóz­nak a két fülem között, néha ajkamat verdesve, hogy harapásommal fokozzam fejvesztett őrületét, s egyre inkább érzem, ahogy comb­tövében lüktet a szex epi­centruma... És ekkor... Ekkor Evelyn megálljt pa­rancsol, letörölve az izzad­ságot arcáról, melléről, karjairól, hasikájáról - mellei alól különösképpen! -, félretol engem, aki mered­ten bámulok reá, értetlen­kedve, lassan magához térve, tagoltan mondja, miközben az ajtóra mutat izzadságszagú kezecs­kéjével: „Szaga van a zok­nidnak, Nagy BandóL. Kö­zöttünk mindennek vége! ... És legközelebb vasald ki a gatyádat!...-Na, szevasz!..." S zóval, Evelyn, ha la­páttal dobálnának utá­nam, akkor sem kellenél!... Mert én is úgy érzem, sza­god van!... Kis büdös K.L. Vizslatás

Next

/
Oldalképek
Tartalom