Délmagyarország, 1994. április (84. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-09 / 82. szám

SZOMBAT, 1994. ÁPR. 9. MÉG 31 NAP 5 Az 7. választókörzet képviselőjelöltjei r, Csanádpalota, Kövegy, Földeák9 Oíöldeák9 Királyhegyes, Kiszombor9 Magyarcsanád9 Ferencszállás9 Klárafalva, Maroslele9 Nagylak9 Pitvaros, Ambrózfalva9 Nagyér és Csanádalberti A pártokkal kötött megállapodásunk értelmében nappal is állíthatók. így a hozzánk beérkezett kép- napot is igénybe vehet. Az írások egyenetlensége bemutatjuk a Csongrád megyei választókörzetek viselőjelöltek önmaguk által írott, 30 gépelt sorban abból a()ódik, hogy a pártok, illetve a jelöltek önálló országgyűlési képviselőjelöltjeit. korlátozott bemutatkozó írásait közöljük Természetesen összeállításunk nem lehet teljes, fényképeikkel. Egy-egy választókörzetben közel húsz anyagokkal jelentkeztek, melyeket a szerkesztőseg hiszen jelöltek még a választás előtt harminc jelöltről tudunk, így egy-egy körzet bemutatása több legtöbb esetben - változtatás nélkül közöl. Gazdag János Magyar Szocialista Párt Makón születtem háromgyermekes paraszti családból. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen diplomáztam. Másfél évtizedig Szolnok megyében dolgoztam, 1986-ban családommal hazaköltöztem. Feleségem a városházán dolgozik, fiam és lányom már felnőttek. Az agrárgazdaságban több mint két évtizedes választott vezetői tapasztalatom bátorított arra, hogy vállalni merem a képviselőjelöltséget. Azt is tudom, hogy nem könnyű ma szocialista jelöltként indulni. Azt mondom: ne féljenek a szocialistáktól. Támogatjuk a nemzetet jobbító, gyarapító cselekedetekkel gazdagodókat, és természetesen a vállalkozni nem képes, de becsületes munkát végzőket. Megoldást keresünk a munkanélküliség csökkentésére, a fiatal házasok lakásgondjainak megoldására. Érvényt kívánunk szerezni az ingyenes oktatásnak és egészségügyi ellátásnak. Biztosítani kívánjuk a nyugdíjak vásárlóerejének szintentartását, a létminimum alatt élők szociális támogatását. Tisztességes megélhetést akarunk a mezőgazdaságból élőknek, ami a makóiaknak és a környező falvak lakóinak talán a legfontosabb. Az a meggyőződésem, hogy a kiválasztott, ha megválasztják, választói nélkül nem tud eredményes lenni. Ezért kérem, hogy rám szavazzanak, s a választás után is támogassanak munkámban. Kurunczi Sándor Független 32 éves, makói születésű, csanádpalotai közgazdászszociológus vagyok, nős, 2 gyermek apja. Dolgoztam építőipari, ipari vállalatnál és több mint 10 éven keresztül foglalkoztam hagymával, zöldséggel, paprikával. Egyetemi szakdolgozatom alapján 1991ben a Miniszterelnöki Hivatalba kerültem, ahol széles kapcsolatrendszert sikerült kialakítanom országgyűlési bizottságokkal, minisztériumokkal, a Világkiállítási programirodával. Pártnak tagja még nem voltam. Képviselőként az itt lakók, az önkormányzatok, a vállalkozók összefogásával térségfejlesztési programcsomag kidolgozását kezdeményezném: 1. A feldolgozás, a belkereskedelem (zöldségtőzsde Makón), a külkereskedelem (térségi értékesítő vállalat) „visszahozását" régiónkba. A tőzsde és az értékesítő vállalat a termelők tulajdonában lenne, ezzel kiszolgáltatottságuk csökkenne, a fölösleges „láncszemek" kiiktatódnának. 2. Az összeomlott „telepített ipar" kapacitásainak újrahasznosítására, az importtermékek kiváltására gazdaságfejlesztési társaság létrehozását. 3. A civil társadalom (egyesületek, körök, klubok stb.) újjászervezését a helyi kezdeményezések felkarolásával. 4. A szociális-egészségügyi biztonság növelését, szociális bolthálózat és házi betegápoló szolgálat kialakításával. 5. A központi pályázási lehetőségek, információk megismerésére, a régióba történő továbbítására információs iroda létesítését Budapesten. 6. A közbiztonság javítására helyi polgárőrségek szervezését, ezek egymás közötti és a rendőrséggel történő szorosabb együttműködését. A választók bizalmának elnyerése esetén parlamenti munkámban pártszempontok helyett körzetem érdekeit kívánom érvényesíteni. Kátó Sándor Nemzeti Demokrata Szövetség A Háromszék megyei Sepsiszentgyörgyön születtem 1946-ban. Brassóban érettségiztem. 1972-ben végejtem a Marosvásárhelyi „Szentgyörgyi István" Színművészeti Akadémián. Vidéki színházi évek következtek, rengeteg tájolással. Előadások után faluhelyen divat volt megvendégelni a színészeket. Ez bizony nagyon jó alkalom volt megismerni a falun élők gondjait, bajait. Rendszerint megkértek, hogy ha hazaérünk a megyeszékhelyre, ezt vagy azt intézzük el nekik. És mi tettük. 1977-től több magyar film szerepére hívtak meg vendégként, aminek végeredménye az lett, hogy 1981-ben Szegedre szerződtem a Nemzeti Színházhoz. Soha nem voltam fővároscentrikus, így annak ellenére, hogy hívtak, hívnak budapesti színházakhoz, nem mentem, nem megyek. Csoóri Sándor, Sára Sándor filmjeiben játszottam, így nem ért váratlanul az MDF alakulásának híre, de ahogy Bíró, Csoóri és sokan mások távolodni kezdtek, én is abbahagytam a pártténykedést még 1990-ben. Bíró Zoltánt követtem, aki Pozsgay Imrével 1991. május 17én létrehozta a Nemzeti Demokrata Szövetséget. Alapító tag lettem. Csoóri Sándor „Nyolcvan huszár" című forgatókönyve így végződik: „A huszár, akitől utoljára búcsúzott el, továbbra is mozdulatlanul tiszteleg. Szemében ugyanaz a tartás és konok fájdalom látszik, mint amivel Bódog Szilveszterre nézett. Nem a sóbálvánnyá merevedők, hanem a mindenkori hűségesek és elszántak szemével néz. Tekintete kiolthatatlan emberi tekintet." - Nos, ezt a filmbeli szerepet én játszottam el. íme, a magyarázat, hogy miért követtem Bíró Zoltánt. Marosvári Attila Szabad Demokraták Szövetsége 33 éves történész-muzeológus vagyok, három gyermek édesapja. Kiszombori pedagógus családból származom, 1984 óta élek Makón. Amikor fölmerült, hogy induljak az SZDSZ jelöltjeként az országgyűlési választáson, számvetést végeztem. Van már mögöttem annyi tapasztalat, hogy körültekintően mérlegeljek, s van még előttem annyi feladat, hogy mindig felelős döntést hozzak, akár a mindennapok embereként, akár megválasztásom esetén szülőföldem, Makó és 16 község országgyűlési képviselőjeként. E térséget valamikor virágzó községek alkották. Makó fontos és népes kereskedelmi-gazdasági csomópont, a környékben megtermelt, messze földön híres mezőKómámé dr, Nagyfalusi Mária Köztársaság Párt Csanádpalotán születtem 1939-ben. Az általános iskolát szülőfalumban, a gimnáziumot Szegeden végeztem, orvosi diplomát a Szegedi Orvostudományi Egyetem Altalános Orvosi Szakán szereztem meg 1964-ben. Ezt követően belbetegségekből szakvizsgát tettem. Kezdetben a makói kórház belgyógyászati osztályán voltam. Jelenleg a szakrendelőben dolgozom belgyógyászati csoportvezető főorvosként. Férjem, Kómár Mátyás építészmérnök. Két gyermekem van, fiam, Mátyás és leányom, Mária gimnáziumba járnak. Az 1990-es választásokon Makón a 8-as számú választókerületben indultam a Kisgazdapárt felkérésére és egyéni színekben nyertem. A helyi képviselő-testület felállásakor pedig a Csongrád Megyei Közgyűlésbe is beválasztottak. Makón a Szociális és Egészségügyi, valamint Művelpdés-oktatás és Sport Bizottságnak vagyok a tagja. A Csongrád Megyei Közgyűlésben szintén a Szociális és Egészségügyi Bizottságban dolgozom. gazdasági termékek legfőbb piacközpontja volt. Mára e települések többsége - idértve Makót is - szűkös körülmények között működik. A népesség fogyása fölgyorsult, a munkanélküliség lassan kezelhetetlenné válik. Országgyűlési képviselőként legfontosabb feladatom az e folyamat megállításában és megfordításában való szerepvállalás lesz. Segítséget nem csupán a törvényi feltételek biztosítása jelentene, hanem azoknak az intézkedéseknek a számbavétele és támogatása, melyek helyben teremtenek kedvező lehetőségeket. Hogy Apátfalván érdemes legyen vállalkozásba fogni. Hogy Makón megérje beruházni. Hogy a kiszombori, pitvarosi, vagy földeáki gazda, iparos és kereskedő nyugodt szívvel és hosszú távra tervezve gazdálkodhasson. Csongrád megye délkeleti szegélye, a makói régió segítségért kiált. Támogatásért és lehetőségért, mely esélyt nyújt a túlélésre. Esélyt ahhoz, hogy a gazdasági leépülés és a nyomában járó munkanélküliség, elszegényedés és elnéptelenedés ne tegye kilátástalanná gyermekeink jövőjét. Ma még van remény, ma még a válság megállítható, a negatív folyamatok visszafordíthatok. Plakátháború Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése februári ülésén a közterülethasználat engedélyezéséről szóló rendelet módosításával kijelölte a plakát- és hirdetésmentes területeket a városban. A 12 pontban rögzített szabályozó és tiltó rendelkezések (amelyeket Ön kormányoz című rovatunkban mi is közöltünk) hallatán, a városuk tisztaságáért aggódó szögedi polgártársainkkal egyetemben, fellélegeztünk: végre rend lesz. (Akkor meg végképp, amikor megtudtuk, hogy 15 párt képviselője dugta össze a fejét a Polgármesteri Hivatalban, s megegyezett abban, hogy tiszta kampány lesz, nem dúl majd a plakátháború!) Gyorsan elő is kotortunk az archívumból egy négy évvel ezelőtt íródott hasonló rendeletet, annak igen lesújtó kommentárját és fotós kollégánkkal készíttettünk egy „friss" fotót, amelyen a négy évvel ezelőtti plakátmaradványok láthatók... Gondoltuk, reméltük, hogy idén minden másképpen lesz. Utóvégre négy elmúlt a legutóbbi választások óta, négy év demokrácia, politikai viselkedési-kultúra, magatartásformákban beálló kedvező változások stb. Ezzel szemben a régi zene: mosolygós, komoly, bal- és jobboldali, liberális és konzervatív, idős és fiatal politikusaink, képviselőjelöltek plakátjai merednek ránk szerte a városban - olyan helyekről, amelyek az említett rendelet szerint nem vehetők igénybe plakátok és hirdetések kiragasztására. Mint például a villanyoszlop oszlopteste, a közterületeken lévő fák és padok, hidak védőkorlátai és tartószerkezetei, s ami a legbosszantóbb: a műemléki, vagy műemlék jellegű, városképi jelentőségű épületeken. Csak annyi ezresem volna, amennyi a felsorolt helyeken kiragasztott plakátok, hirdetések száma! Az az elkoptatott szlogen, hogy „ A tiltott helyre történő hirdetmény- és plakátragasztás szabálysértés", nyilván a legkevésbé érdekli és érinti azokat, akik kiragasztják a mondandójukat, vagy sokatmondó fotójukat. A bírsággal való fenyegetés és a 8 napon belül történő eltávolítás (akkorra elmúlnak a választások...) pedig azt hiszem mosolyt fakaszt a nagy pártcsatározás közepette serényen tevékenykedő plakátragasztók körében is. Persze, most azt várná a kedves Olvasó, hogy soroljam fel a rendeletre fittyet hányó, „csintalankodó" pártok listáját. Csalódni fognak. Nem teszem. Szerkesztőségünk tavaly december 6-án a pártokkal Megállapodásban rögzítette a kampány idején érvényes viselkedési normákat. S mi ehhez tartjuk is magunkat... Kisimre Ferenc