Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-15 / 61. szám

MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE '94 KÜLÖNSZÁM 11 seinek megvalósításától elragadtatott Nyáry Pál esküre emelt kézzel felpattant helyéről, és a képviselők egyhangú, kirobbanó lelkesedéssel kiáltották utána: ..megadjuk, megadjuk". Megszavazták a szónok előterjesztését. Kossutli erejéből még telt néhány mondatra: „Ezt akartam kérni, de Önök felállottak. - s én leborulok e nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiúságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni!" Közben már folyt a nemzetőr zászlóaljak szervezése, az elsó tíz honvéd zászlóalj felállítása, felszerelése. F.rre szükség is volt, hiszen a horvátok a bécsi kamarilla biztatására 1848. szeptember 11-én báró Jellasics tábornok vezetésével - mintegy 34 ezer főnyi hadsereggel - a Drávánál átlépétk a magyar határt, s gyors iramban megindultak az ország belseje felé. F.bben a válságosra fordult helyzetben egyedül Kossuth nem vesztette el fejét. Az ő vezetésével - szeptember 21-én - megalakult a lemondott kormány helyett a végrehajtó hatalmat gyakorló Országos Honvédelmi Bizottmány. Mozgósították az ország fegyveres eróit a horvát csapatok elleni felvonulásra. Kossuth éjt nappallá téve, fáradhatatlanul dolgozott a haza megmentésén. Felkelésre buzdította Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Szolnok, Kiskunfélegyháza, Szeged s több helység népét. Toborzóútja során mintegy 50 ezer főnyi ember állt a zászló alá, s késznek mutatkozott az ellenséggel szentben fegyverrel fellépni. Kossuth az ország területén állomásozó császári sorkatonaság tagjait felszólította: csatlakozzanak az alakuló honvédsereghez, s azok ezrével léptek át az újonnan szervezett hondév zászlóaljakba. Hazahívta a külföldön állomásozó huszár- és egyéb alakulatokban szolgálatot teljesítő magyar katonákat, akik Kossuth szavára alegységkötelékben vagy egyenként tértek haza. Felhívta a lakosság figyelmét a gerillaharc fontosságára. Javasolta az ellenséges erök utánpótlási vonalának elvágását, ezzel is gyengítve erőiket. Kossuth útmutatásai nyomán valóban számos helyen alakultak ilyen szabadcsapatok. Ekkor alakult meg s vonult táborba a Hunyadi- és a Zrínyiszabadcsapat is. A Dunántúlra rendelt, csoportosított magyar honvédség és nemzetőrség Móga János altábornagy vezetésével felvette a harcot az ellenséggel. Móga tábornok 1848. szeptember 29-én Pákozd-Sukorónál ütközött meg a Jellasics vezette császári haddal. A csata fényes magyar győzelemmel végződött. Az újonnan szervezett csapatok jól megállták helyüket a regulási erőkkel szemben. Az első jelentősebb győzelmeket október 7-én Ozoránál, 12-én Horpácsnál, 17-én Letenyénél újabbak követték. Kossuth 1848. november 1-jei hatállyal Görgey Artúr tábornokot kinevezte a Feldunai Hadtest parancsnokává. Görgey megkezdte a csapattestéhez tartozó alakulatok átszervezését. A hadihelyzet kedvezőtlen változásai miatt a magyar seregek különösebb harc nélkül visszavonultak, majd december végén feladták a fővárost is. A kormány Debrecenbe menekült, onnan szervezte a hadsereg ellátását, újabb alakulatok felszerelését és felállítását. Az első jelentősebb győzelmeket Bem József tábornok 1849 elején Erdélyben, illetve Klapka György ezredes a Tisza felső részén érte el. Február 5-én így lehetővé vált a Klapka és Görgey által vezetett seregtestek egyesülése. Ezek után megteremtődtek a feltételek egy nagyszabású, sikerrel kecsegtető ellentámadás végrehajtásához. F.kkor már mintegy száz honvéd zászlóalj harcolt az ország egész területén. A Bizottmány Kossuth vezetésével felszerelt 16 huszárezredet. Jelentős tüzérségi, utász- és hidászalakulatok szerveződtek. A sikeres magyar ellentámadás az 1849. április 2-án kezdődött, dicsőséges tavaszi hadjáratban bontakozott ki. A magyar seregek összehangoltak vívták csatáikat, s ragyogó győzelmeket arattak a főváros körül, Perczel Mór vezetésével a Délvidéken, Bem irányításával Erdélyben. A sikerek a Kossuth vezette Honvédelmi Bizottmánynak is köszönhetők voltak, mely minden anyagi és dologi forrást mozgósított a honvédsereg jobb ellátása érdekében. Az ország kormányzója A magyar honvédseregek sikeres felszabadító hadművelete következtében véres csatákban nagyszerű győzelmeket arattak 1849. április 2-án Hatvannál, 3-án Szenttamásnál, 4-én Tápióbicskénél, 7-én a Rómaisáncoknál, 10-én Vácnál, 19-én Nagysallónál. A győzelmes tavaszi hadjárat nyomán az ország területének jelentős része felszabadult az idegen elnyomás alól. A magyar honvédcsapatok Komárom felé is támadó hadműveletekben voltak. A császári seregek mindenütt visszavonulásra kényszerültek. Kossuth és a radikálisok a nagyszerű győzelmi sorozat hatására - válaszul az osztrák alkotmányra - váratlan politikai lépésre szánták el magukat. Előkészítették a trónfosztást. Kossuth a honvédsereg táborát járva szót váltott Görgey tábornokkal s a hadtestparancsnokokkal. Ők elvileg nem ellenezték legalábbis nyíltan - az ország függetlenségének kimondását. Kossuth április 12-én visszatért Debrecenbe, és másnap a képviselőház zárt ülésén négy pontból álló programot adott elő. A program tartalmazta, hogy kiáltsák ki Magyarország függetlenségét, a Habsburgok semmiféle hatalmat se gyakorolhassanak az ország fölött, jó szomszédi viszony létesítése a környező országokkal, új szövetségesek keresése, az országgyűlés határozza meg az ország jövendő államformáját. Végül is Kossuth és hívei akarata érvényesült. 1849. április 14-én a debreceni református nagytemplomban ülésezett a magyar országgyűlés, óriási tömeg jelenlétében. Tömegtüntetés volt ez inkább, mint parlamenti ülés. A csendben Kossuth kezdte meg a beszédet. Hatásként most is halkan beszélt, majd fokról fokra emelkedettebb hangon szónokolt. Felsorolta a Habsburg-ház jelen és évszázados bűneit, részletesen tárgyalta a diplomáciai és a hadi helyzetet. Kérte, hogy a képviselők szavazzák meg előző nap tett javaslatait. Madarász László képviselő indítványára a jelen lévő képviselők ovációja közepette az országgyűlés a Habsburg-Lotharingiai dinasztiát trónvesztettnek nyilvánította, kimondta Magyarország függetlenségé és szuverenitását, s hálából Kossuth Lajost az ország kormányzójává választotta. Kossuth elfogadta a felajánlott közjogi méltóságot. Elmondta: győ+ ' íre akarja vinni az országot, de utána . , csak egyszerű, szerény polgárként akar élni. Az országgyűlés megbízta öt fagját, köztük a kormányzót, hogy az ünnepélyesen elfogadott Függetlenségi Nyilatkozatot részletesen dolgozzák ki. A végleges szöveget 19-én tették közzé. Szemere Bertalan lett a miniszterelnök, aki néhány hét alatt megalakította kormányát. Ennek tagja lett többek között Horváth Mihály, Dushek Ferenc, Görgey Artúr, gróf Batthyány Kázmér. Ebből következően látható, hogy a végrehajtó hatalom az új kormány megalakulásával - fokozatosan kicsúszott Kossuth kezéből. Igáz, hogy kormányzói funkciója növelte tekintélyét, de gyöngítette hatalmát - ha véglegesen nem is, ideiglenesen mindenesetre. A követekező hetekben, hónapokban minden politikai ero az új kormány megalakításával, a hadsereg pedig a következő haditervek kidolgozásával volt elfoglalva. Sajnos, a Függetlenségi Nyilatkozat kimondása után jelentős erők, jelentós személyek fordultak el a szabadságharc ügyétől. Utólag már Görgey sem helyeselte azt. Itt kell megemlíteni, hogy Kecskemét neves szülötte, Gáspár András honvéd tábornok, a VII. bonvéd hadtest parancsnoka is a nyilatkozat miatt mondott le parancsnoki állásáról, nem értett vele egyet. Túl korainak, időszerűtlennek tartotta ő is, de még sokan mások is. A honvédseregek továbbra is támadó offenzívában maradtak, egyik győzelmet a másik után aratták. Május 21-én hősies ostrom után Buda várát is visszafoglalták az ellenségtől. Ausztria császára május 21-én és 22-én Varsóban fegyveres segítséget kért az orosz cártól a magyar forradalom és szabadságharc leverésére. Az országgyűlések során a közép- és a Békepárt támogatta a kormányt, így az a többség támogatását élvezte. A kabinet és a ház együtt megnyirbálta Kossuth hatalmát. Az illetékesség kérdésében is mindig vita volt a kormányzó és a kormány között. A kormányzó rendeletei csak akkor voltak érvényesek vagy végrehajthatók, ha azokat az illetékes miniszter ellenjegyezte. Májusban, júniusban gyakran megengedte, hogy a miniszterek döntsenek közigazgatási és katonai ügyekben, de júliusban, amikor az ország helyzete tovább súlyosbodott, megint ő döntött minden fontos kérdésben. Mint az ország kormányzója, tudni akart mindenről, és fontosnak tartotta, hogy utasításait végrehajtsák. Az osztrák és orosz uralkodó tárgyalásait követően az orosz seregek június végén Magyarország területére léptek. Ezzel az ország két nagy hatalom harapófogójába került. Hiába szervezte Kossuth az újabb honvédzászlóaljakat, a jelentős túlerő ellen mindez kevésnek bizonyult. A magyar hadtestek tüzérségi és gyalogsági lőszere is elfogyott. Több fronton (Erdélyben, Temesvárnál) vereséget szenvedtek, a magyar csapatok. 1849. augusztus 11-én Kossuth átadta Görgey Artúr tábornoknak a katonai és a polgári hatalmat. Augusztus 13-án a magyar csapatok Világosnál letették fegyvereiket és a zászlókat. Emigrációban. Kossuth apánk Kossuth Lajos a világosi gyásznapokat követően - 1849. augusztus 17-én, Orsovánál - lépte át a magyar-török határt. A határ átlépését évekkel később így örökítette meg: ..Kifejezhetetlen érzelemvihar dúlta keblemet, midőn a világosi fegyverletétel hontalanná tett. Leborultam bazám földjére, mielőtt határán átlépnék, zokogva nyomtam reá a fiúi szeretet búcsúcsókját, egy csipetnyi port vettem belőle magamhoz, még egy lépés és úgy valék, mint a tört hajó roncsa, melyet a szélvész eldob a homokra egy sivatagon." Kossuth azért is választotta az emigrációt, mert úgy gondolta, külföldi hatalmak segítségével újra indíthatja a magyar szabadságharcot. Ebben több évtizedes külföldi tartózkodásasorán sokáig bízott. A Habsburg-monarchia sohasem szabadult meg, legnevezetesebb ellenfelének fenyegető árnyékától. 1849. október 12-én Viddinben az árulás bélyegét tette Görgeyre a szabadságharc bukásáért. Lehet, hogy ezt a vádat még évszázadok múlva sem tudja az utókor igazán lemosni. 1851 végén az amerikai kormány közbejárására Kossuth visszakapta szabadságát a török kormánytól. Az amerikai kormány fregattján - Anglián át - az Amerikai Egyesült Államokba hajózott, hogy előadó körútja során híveket, támogatást, pénzt szerezzen a magyar szabadságharc újraindítására. Kossuth féléves amerikai tartózkodása alatt több mint négy hónapig volt úton. Két körútja alatt bejárta majd' az egész akkor bejárható országot, hatszáz beszédet mondott, részint angolul, részint németül. A beszédek egy része két-három óra hosszáig tartott. Előadásait belépődíj ellenében mondta el hallgatóságának, s összekötötte a kölcsönjegyzéssel. Ezt az összeget a szabadságharc újraindítására kívánta felhasználni. Ajándék helyett kölcsönt kért. Ezért nyomatta Amerikában a Kossuth-dollárt különböző címletekben. Az egydolláros kölcsönjegyet politikai hozzájárulásnak tekintve, kamat nélkül ígérte beváltani, a 25 dollárosra 6 százalékos kamatot ígért. Fedezetül a magyar sóbányák jövedelmének egy részét ígérte. Kossuthot fogadta az elnök is, de a látogatást és a körutat az államok nem tekintette hivatalosnak. Kossuth beszédeit a lelkes tömeg - köztük kivándorolt s emigrált magyarok - óriási ovációval fogadták. A népek ünnepelték Magyarország volt kormányzóját, a szabadság bajnokát s minden zsarnokok ellenségét. A gyűjtött pénzből fegyver- és lőszergyárat alapított, s e gyárakban magyar emigránsokat foglalkoztatott. Csaknem háromszáz emigráns alig egy hónap alatt kétszázezer lőszerhúvelyt töltött meg puskaporral. Az ott vásárolt, gyártott fegyverek sohasem lettek Magyarország érdekében felhasználva. Kossuthnak nem sikerült Amerikát az elszigetelődési politikából kimozdítni. 1852. július 14-én elhagyta az Egyesült Államok területét. Látogatása eredménytelen volt, de nem maradt nyomtalan. Egyesületek, klubok, szobrok őrzik Kossutli nevét szerte az Unióban. Európáira érkezve - átmenetileg - Angliában telepedett le. A demokrata emigráció tevékenységébe kapcsolódott be. Mindent elkövetett, hogy európai kérdéssé tegye a magyar ügyet. 1859-ben III. Napóleon érintkezésbe lépett Kossuthtal, de törekvését, hogy francia segítséggel Ausztriától elszakítsa és önállóvá tegye Magyarországot, méghiúsította a villafranciai béke. Magyarországon pedig az 1860 októberi diploma kiadása után a nemzet túlnyomórésze már nem Kossuth, hanem Deák Ferenc mellé állt. Létrejött az 1867-es kiegyezés, amely ellen már Párizsból tiltakozott, melyet sohasem fogadott el. Ezután Olaszországba költözött. Ott is állandóan hazája felszabadításán fáradozott. Az emigrációban szőtt terveinek lényege ugyanis az volt, hogy Magyarországból, valamint a róla leválasztandó Horvátországból (és a tőle esetleg szintén elkülönítendő Erdélyből), továbbá Szerbiából, Havaselvéből és Moldvából olyan államszövetséget kellene szervezni, amelynek tagjai a nagyhatalmak elnyomó törekvéseivel szemben kölcsönösen támogatnák egymást. Ez a terv messzi, előretekintő volt, de számolnia kellett volna még valamivel: Magyarország határain belül is biztosítsanak területi önkormányzatot az itt élő nem magyaroknak, azaz Magyarország belső szerkezetét is helyezzük föderatív alapokra. Ezt így már viszont Kossuth sem akarta. Kossuth 1867 után lett igazán emigráns. Pályatársai, harcostársai és a száműzöttek százai már régen hazatértek, karriert csináltak. Ő Torinóból irányította hívei, a Függetlenségi Párt tevékenységét, üzeneteket küldött ellenzéki városoknak, hivatalos küldöttségeket és magánlátogatókat fogadott, levelek ezreire válaszolt. Megírta s kiadta emlékiratait. 1879-ben honossági törvény alapján megfosztották magyar állampolgárságától. Ez nagyon fájt neki. A nép körében azonban legendás alakja, toborzásai során mondott beszédei alapján csak Kossuth apánknak nevezték. A nép millióinak ő a mindene - Kossuth apánk. Á nemzet széles rétegei mindig hazavárták. Nóták, dalok, énekek százai születtek róla még életében. Évtizedekig várták reális számítással vissza. Utána lett csak Kossuth apánkból „turini remete". „Intem nemzetemet, hogy sem rettegés, sem csábítás által ne hagyja magát soha letéríttetni a haza iránti önzetlen hűség kötelességének útjáról, melyet dicső emlékű vértanúi szent örökségül reáhagytak..."- írta haza. Száz évvel ezelőtt 1894. március 20-án hunyta le szemeit. A nemzet kívánságára holttestét vasúton hazaszállították, s az ország népe megmozdult, gyászpompával ünnepelte a 45 év után hazájába holtan visszatérő nagy fiát. Csáktornyától Budapestig a vasúti sínek mentén, két oldalt sűrű sorokban térdepeltek százezrek, amikor tetemét méltóságteljesen hozta a vonat. Félmilliónyi tömeg kísérte koporsóját Budapesten a Kerepesi temetőbe. A haza szent földje befogadta szeretett hősét. Ilyen tömegtüntetést nem látott még Magyarország. Kossuth-szobrok sorakoztak egymás után Ferenc József Magyarországában a városok, községek főterein. Ma több mint száz Kossuth-szobor van. Kossuth Lajos politikai múltja, szellemi öröksége olyan tanulságokat jelent nemzeti történelmünkben - mindannyiunk számára -, amely nemcsak megfogalmazása idején, hanem ma is érvényes, s időszerű lesz a jövő nemzedékei számára is. Olyan államférfi volt, hogy amíg magyar él e Földön, soha nem fogják elfeledni nagyszerű tetteit. Kenyeres Dénes