Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-04 / 53. szám

1 o FÓKUSZ DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1994. MÁRC. 4. Dr. Pick Tamás. (Fotó: Somogyi Károly né) • Négymilliót egy világhírű gyárért? Doktor Pick negyven éve nem vesz szalámit Ritkán találkozik az ember egy legendával. Amikor kezet szorítottunk a deresedő hajú vendégemmel és be­mutatkozott, magam is meglepődtem: dr. Pick Tamás vagyok. Hogyan ítéli meg háztartásának anyagi helyzetét? 100 80 60 40 20 % 6.9 ' - \ 23.8 38.2 i. » 18 28.9 elmúíf 12 hónap következő 12 hónap kissé jobb [ j kissé rosszabb v változatlan ^ fj sokkal rosszabb nem tudja • Mit mutat az Eurobarométer Magyarországon ? Nem kell piacgazdaság • Van köze a híres szegedi szalámihoz? - Az édesapámat Pick Je­nőnek hívták, a nagyapám pedig az a Pick Márk volt, aki szalámigyárat alapított Sze­geden. A Pick unoka mondatain azonnal megérzi az ember, so­káig élhetett idegenben. Bár szépen beszéli a magyar nyel­vet, a hangsúlyok közé azért itt-ott belopakodik az angol akcentus. - Szegeden születtem 1925­ben, egy éve települtem haza Amerikából, most Budapesten élek. • Mikor szaladt világgá? - 1948 januárjában. Nekem még szerencsém volt: legáli­san, útlevéllel léptem át a ha­tárt. A két noverem, akik ma New Yokban élnek, már diszi­densnek számítottak. • Negyvenhat éve nekivá­gott a világnak és meg sem állt Amerikáig? - Nem. Édesapámmal együtt mentünk ki Svájcba. Ő üzleti tárgyalásra utazott ki, én meg térden állva könyörögtem neki, maradjon kint velem. De haza jött, nem tudta itt hagyni a szalámigyárat. • Nem sokára mégis el­vették tőle! - Negyvennyolc nagypén­tekjén édesapámat egyszerűen Új állam­kötvények Az idén a központi költ­ségvetés hiánya az elfogadott törvény szerint várhatóan 329.56 milliárd forintot ér el. A finanszfrozásigény ennél ki­sebb, s a szükséges pénzt a Pénzügyminisztérium első­sorban állampapírok kibocsátá­sával kívánja előteremteni. Ez jelentős mennyiségű állampa­pír piacra kerülését jelenti. A befektetések tervezhetősége érdekében a Pénzügyminisz­térium csütörtökön nyilvános­ságra hozta az idei tervezet-ki­bocsátásokat. Márciustól kezdve havonta 15-25 milliárd forint összegű új államkötvény kerül a piacra. A kibocsátásra általában min­den hónap első hetében kerül sor. kizárták a gyárból. Nem sokkal később letartóztatták, meghur­colták, végül kitelepítették. A nyilas korszakot túlélte, a kom­munizmust nem. Ötvenhárom­ban térhetett csak vissza Buda­pestre, nem sokkal később egy szeretetkórházban halt meg. Mi küldözgettünk neki csoma­gokat Amerikából, hónapokig abból élt. • Mi késztette arra Pick Tamást, hogy hazatele­püljön Amerikából? - Különböző periódusok voltak az életemben, hogy ho­gyan viszonyultam Magyaror­szághoz. Negyvennyolc után szerettem volna teljesen el­szakadni, olyan fájdalmasnak éreztem, hogy el kellett men­nem. 1956-ig magyarul is alig beszéltem. Ébben az időben Ausztráliában éltem, s megpró­báltam magyar nyelvű köny­veket beszerezni. Egyszóval, megváltozott ötvenhat után az elképzelésem az országról. • Mi mindennel foglalko­zott Pick Tamás közel fél évszázad alatt, míg távol élt hazájától? - Svájc után Ausztráliában éltem tizenkét, évig, ezután • A cukorgyárak iránti foko­zott érdeklődés mozgatórugóit nem könnyű felfedni. Tény, hogy a piac legnagyobb részén három nagy tőkés érdekeltség osztozik a maga 21, 18 és 34 százalékával. Utóbbi, az Eri­dania Béghin-Say a Mátra, a Szerencsi és a Szolnoki Cukor­gyár Rt.-ben többségi tulajdo­nos. Megyénk északi részének cukorrépa termesztői - mivel a nagytömegű termés szállítási költsége tetemes - a szolnoki gyár természetes körzetébe tar­toznak. A termesztés speciális gépei és technológiája az 50­200 hektáros tábianagyságra alakult ki. A két legutóbbi aszályos esztendőt leszámítva, gazdaságosságát tekintve e növény sokáig az első három közé tartozott. Ezért a gyár 33­36 állandó termelő partnerénél mindig le tudta kötni a számára szükséges terméshez való területet. Mára alaposan meg­következett harminc év Ame­rikában. Klinikai pszicholó­gusként dolgoztam, egyeteme­ken tanítottam és praktizáltam is. • Milyen állampolgár? - Ausztrál, amerikai és ma­gyar. Egyrészt szégyellem, másrészt büszke vagyok arra, hogy hármas állampolgársá­gom van. Két éve Temesváron rendeztek egy nemzetiségi konferenciát, amin én is részt vettem. Ekkor kezdtem ko­molyan foglalkozni a gondo­lattal, hogy hazajövök. • Mi késztette arra, hogy majd hetven évesen hazat­elepüljön? - Részben a honvágy, rész­ben a rendszerváltás. Megszűnt a taszítás és a félelem bennem. Úgy éreztem, egy mozgásban lévő társadalomban többet lehet tenni, mint a statikussá vált polgári demokráciákban. • Mikor járt itthon elő­ször? - 1971-ben. A hatvanas évek végén már majd nem hazajöttem látogatóba, amikor egy idelátogató amerikai üz­letembert bebörtönöztek kém­kedés vádjával. A hír hallatára változott a helyzet, ötszáz gaz­dálkodótól várnak hasonló mennyiséget. E helyzetet tük­rözi a napokban, Hódmező­vásárhelyen, a Phoenix étte­remben kötetlen körülmények között megtartott termelői-cu­korgyári találkozó. A beszélgetés a multinacio­nális Eridania Béghin-Say Kft. vezetőjének, Guy Dupire úrnak a magyarországi „földközeli" viszonyok tnulmányozására is szolgálhatott. Bár azt az eddigi tapasztalatai szerint maga mondta el, hogy tisztában van a mezőgazdaság struktúravál­tozásából, a privatizációból adódó nehézségekkel, a terüle­tek elaprózódásával, a gépesí­tettség hiányosságaival. Közép úgy döntettem, még várok ­nem mertem hazajönni. • Járt-e édesapja gyárában mióta visszajött? - A gyárban nem. A szülő­házunkba, a Felső Tisza part 10.-be látogattam el a lányom­mal még 1988-ban. • Milyennek lát bennün­ket, több évtizedes távollét után? - Az optimista énem azt várta, hogy'minden megváltott, a pesszimista felem azt, hogy semmi. Valahol fél úton van az igazság. Nemcsak gazdasági szempontból nehéz ma itthon a helyzet. Az emberek tűrőké­pessége határos, hogy rövid idö alatt mennyi változást tud­nak elviselni. S lassan ez már idehaza több, mint amit e! le­het viselni. • Mit talált furcsának, amikor házért? - Az üzletek kínálatában óriási a változás - ez a látható felszín. A lelkekben viszont sok a sértődés. Az emberek többsége sérült, s ez meg­látszik a mindennapi életükben is. Szinte egymásra licitálnak, kinek volt nehezebb a sorsa. • Pick Tamásé sem lehetett könnyű idegenben. Elkép­zelem, amint Amerikában lemegy a boltba, kér hüsz deka Pick szalámit, haza sétál vele és... - Több mint negyven évig nem vettem Pick szalámit. • Nem is evett? - De, csak nem én vettem. Egyszer vásároltam csak, va­lakinek ajándékba. Egyébként úgy éreztem volna, hogy a sa­játomért kell fizetni. Ráadásul jogtalanul használják a Pick nevet. • Úgy tudom, pereskednek is ezért! - Három per is folyik a már­kanév és a védjegy miatt. Az egyiket most buktuk el a me­gyei bíróságon, de nem is vár­tunk mást. • Soha nem kapott a Pick­család kárpótlást az elvett gyárért? - Nem. Bár azt állították, hogy édesapám negyvenezer forintot kapott az ötvenes években, de ez nem igaz. • Önöknek nem is aján­lottak semmit? - Az ügyvédünkön keresztül a szalámigyár felajánlott ne­künk négymillió forintot. Ez egyszerűen nevetséges. Itt nem csak pénzről van szó. Másról is kellene tárgyalnunk. • Például? - Engem nagyon bántott a tévés reklámkampány. Nagy­apámnak nemcsak a nevét, ha­nem az arcképét is felhasznál­ták a reklámfilmhez. Számom­ra ez olyan volt, mint a sír­rablás, mert biztos vagyok ab­ban, hogy ő ebbe nem egyezne bele. Rafai Gábor ••••••••MHHHHHNH és hosszú távú berendezke­désük bizonyságaként emlí­tette, hogy cukorgyáraikban tő­keemelést hajtanak végre, s az ágazat stabil jövedelmezőségét tűzték ki célul. Harmadik kampányukat „túlélve" az az észrevétele, hogy a magyar termelők érte­nek a cukorrépához, prob­lémáik a kedvezőtlen klímából A Modus Kft. a 16 országra kiterjedő közvéleménykutatás során - amelyet tegnapi la­punkban ismertettünk - külön is elemezte a magyarországi tapasztalatokat. E szerint a ha­zai lakosság egyre kevésbé tartja Magyarországon a „dol­gok haladási irányát" helyes­nek. A válaszadók kétharmada állította azt 1992-ben és 1993­ban, hogy a „dolgok Magyar­országon általában rossz irány­ba haladnak". Ez a magas arány az 199l-es 47 száza­lékhoz képest azt mutatja, hogy a hazai lakosság 1992 fo­lyamán vált pesszimistábbá. A megkérdezettek háztartá­sának helyzetét illetően a jövő évi változások valamivel opti­mistábbak a tavalyi évinél. Az utóbbi három évben a piacgazdaság híveinek száma drasztikusan csökkent. Ma már a válaszadók kevesebb, mint fele tartja a szabad piacgazda­ság megteremtését jónak Ma­gyarország szempontjából. Ez azt jelenti, hogy a magyar la­kosság egyre inkább igényli az állami beavatkozást a gazda­ságban. Mind a gazdasági reform, mind a privatizáció kérdésében a vizsgált időszakban csökkent a hazai lakosság radikalizmu­sa. Nőtt azok aránya, akik lassítanák, és csökkent azok és a hiányos eszközellátottság­ból adódnak. A szolnoki cukorgyár ve­zérkara részletesen ecsetelte azon feltételeket, amellyel ter­melni és kockáztani ösztönzik a termelőket. Ebben az in­gyenes talajvizsgálat éppúgy szerepel, mint az őszi talaj­előkészítésre, a magvásárlásra. a vegyszerekre adott kamat­aránya, akik gyorsítanák a gazdasági átalakulást és a privatizációt. Az elmúlt három év során a demokrácia fejlődésével, vala­mint az emberi jogok tisztelet­ben tartásával elégedetlen magyarok száma emelkedett. A kutatók szerint ebben közre­játszott részben a szélsőjobb­oldal előretörése, részben a skinhead-jelenség megerősö­dése és a hivatalos szervek ezzel kapcsolatos tevékenysé­gének általános negatív meg­ítélése. A válaszokat az egyéni és az országos gazdasági hely­zetben bekövetkezett változá­sok is befolyásolták. Arra a kérdésre, hogy Ma­gyarország jövője melyik or­szághoz/országcsoporthoz kapcsolódik leginkább, a válaszadók relatív többsége az Európai Közösséget választot­ta. A második helyen 1992-ben az USA, 1993-ban pedig már a többi (nem EK-tag) európai állam (például Ausztria, Svájc, Svédország, Finnország) sze­repelt. A közép- és kelet-euró­pai országokhoz való közele­dés híveinek száma némileg emelkedett 1992-höz képest: ez a „kelet-európai sorsközös­ség" érzésének magyarországi erősödésére utal. Ferenczy Europress mentes és kedvezményes ka­matú hitelek. Emellett a terme­léshez szükséges gépek meg­vásárlásához 20 százalékkal já­rulnak hozzá. A termelésbiz­tonságot javító, de igen drága öntözést hektáronként 8 ezer forinttal honorálják. Öntözőbe­rendezések vásárlásakor 20 százalékkal egészítik ki a 40 százalékos állami támogatást. E lépések százmilliós nagy­ságrendű hatásait annak remé­nyében vállalják, hogy újjáala­kítsák a gazdasági átmenet ide­jén szétforgácsolódott cukor­ipari vertikumot. A birtokmé­retek elaprózódásából a ma­gángazdaságok integrációjában látják a kiutat. Bár nem mond­ták ki, de a több helyszínen megtartott hasonló találkozók azt sejtetik, olyan időszakot élünk, amikor a szerződő, a biztos mezőgazdasági partner drága kincs. Jelek szerint a cu­korrépa ágazat ilyen. T. Sz. I. • Rejtélyes mozgatórugók Cukorral édesgetett termelők A privatizáció eddigi szakaszában az. élelmiszeripar az átlagnál kelendőbb volt. Égyik gazdasági lapunkban megjelent értékelés szerint a külföldi befektetők első­sorban a biztos üzleteket keresték a kockázatosnak tűnő magyar piacon. így a legnagyobb figyelem a dohány- és szesziparra, a stratégiai élelmiszert gyártó cukor- és nii­vényolajiparra irányult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom