Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-28 / 72. szám

8 HANGSÚLY DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, . 1994. MÁRC. 28. Nemzetközi Ragtime-Jazz Találkozó Szegeden Tom Kirkpatrick (New York) és a Hot Jazz Band (Budapest). Fotó: Nagy László • Visszalátogatok voltak az első nap első fellépői is, hiszen a budapesti Hot Jazz Band rendszeres vendége a Molnár Dixieland Band által szervezett műsoroknak, Tom Kirkpatrick, a New York-i bebop trombitás pedig az Ifjúsági Házban meg­rendezett Jazz Napokon sze­repelt a Charlie Parker Memóriái Band tagjaként. Itt találkozott egyébként először Bényei Tamással, a Hot Jazz Band vezetőjével is. Kirk­patrick valódi nagyágyú, a világ egyik legjobb bebop trombitása, bizonyttja ezt a névsor is akikkel együtt ját­szott: Chet Baker, Joe Hen­derson, Groove Holmes és Miit Buckner. De aki eljött, az saját fülével is tapasztalhatta a fen­tiek igazságtartalmát. Bár a Hot Jazz Band elsősorban a tradicionális stílust műveli, de Kirkpatricknek ez természe­tesen nem jelentett gondot. A bebop mester ugyanolyan érze­lemdúsan és kifinomult tech­nikával fújta a húszas évek muzsikáját, mintahogyan ját­szott már latin zenét, swinget, dixielandet. S természetesen ez. viszont is igaz, hiszen a fiatalokból álló Hot Jazz band is beiktatott néhány bebop klasszikust műsorába. S fű­szerezték mindezt néhány egyéni felállással - egyszer a helikon került elő, másszor pedig két bendzsó szfnesftette a palettát. Igazán sajnálatos, hogy sietniük kellett Buda­Világsztárok jazzkocsmája Az utóbbi években a szegedi jazz-események egyik fontos helyszínévé vált a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tamási Áron Klubja. Rendszeresen muzsikált itt a hódmezővásárhelyi Promenád Dixieland Band cs a kecskeméti Bohém Ragtime Band, s ez utóbbi csapattal már kétszer is Szegedre látogatott Joe Murányi, Louis Armstrong egykori klarinétosa. S a kecskemétiek keze volt a hétvégi Nemzetközi Ragtime-Jazz Találkozóban is, egész pontosan vezetőjük, Ittzés Tamás szervező­munkájának köszönhető, hogy a világszerte ismert jazzmuzsikusok Magyarországra látogattak. Egyébként nemcsak Szegeden tombolt a jazz a hétvégén, hanem még számos más városban is felléptek zenekarok és szólisták. • De másképpen komédiázik ma már a színész is, aki az évszázadok során megtanult otthonosan mozogni a nagy teátrum kőfalai között, s aki tudja nemcsak az utcán mé­rettetik meg a produkció. Vagyishát nem kis fába vágja a fejszéjét az, aki ma, négy fal között commedia deli arte bemutatására vállalkozik. A Szegedi Színkör ezt tette, amikor műsorra tűzte A meg­óvott szüzesség című előadást, melyet a rendező. Varsa Mátyás, két Tabarin-darabból. egy tizenharmadik századi ismeretlen szerző, és Hans Sachs egy művecskéjéből állított össze. Varsa pontosan érti e művek értékeit, melyek semmiképpen nem a librettó­szerű történésben, vagy a népmese egyszerűségű tanulsá­gokban rejtőzkönek. A siker záloga itt a komédiázni tudó színész. Ez az a műfaj, ahol a l'art pour l'art nevettetés, mondjuk ki bátran, a ripacs­kodás is erénnyé nemesül, ha játék közben, a szereplő egyé­niségét és szabadságát is üdvözölhetjük. Rácz Tibor láthatóan sze­relmese a humornak. S a pub­likum kedveli a „szerelmes" pestre egy fellépésre, azonban mentségükre szolgáljon, hogy Tomot alig bírták „elrángatni" társai - lépten-nyomon le­ragadt egy-egy szép lánynál... A szimpatikus trombitás után Hollandia legkiválóbb tradicionális jazz-szextettje, a Dávid Livingstone Jazz Mes­sengers következett. Külön­legességszámba ment ülő(!) fúvósszekciójuk, s annak trombitása, Jan Wouters, ki vastag, rekedtes hangjával igazi amerikai, füstös jazz­kocsmákba repítette a hall­gatóságot. Az együttes egyéb­ként bármit eljátszik, in­dulónótát és balladát, bluest és ragtime-ot, spirituálét és boogie-t. Ez utóbbinál sajnál­tuk különösen, hogy a TÁK színészt. A néző olyan állat­fajta, aki szereti azt a figurát, aki úgy tudja kinevetni ön­magát, hogy vele kell röhögni. Rácz szuverén komédiás. Mindig laza és természetes, miközben, legyen az próza, vagy operett, biblia feldol­gozás, vagy commedia sze­replője nagyon is komolyan veszi a feladatot. Most ő az előadás húzóereje, nélküle nem telne meg a kalap. A másik figyelemre méltó alakítás Bicskey Lukácsé, aki fanyar humorral fűszerezi az előadást. Ő a ravasz, a jó értelemben vett cinikus, a „tudatos" ko­médiás, aki a gegekben egy­egy pillanatra az abszurditás erényeit is felvillantja. Szanka Dóra a tyúkudvar­jelenetben a legmeggyőzőbb, az ellopott kakas fölött kirob­bant hajcihőben szinte maga is rikácsoló kendermagossá „lé­nyegül". A szomszéd urakat kertbe csábító ifjú nej szere­pében talán lehetne kicsit ka­cérabb is. A kakassirató jelenet egészen elementáris erőket robbantott ki Téglás Juditból, aki igazán hiteles hisztérikát formált e szerep­ben. A többi jelenetben kicsit adós maradt a jóízű, önfeledt pianínója nem állt a helyzet magaslatán, hiszen Adolf Robertus minden tőle telhetőt megtett - azonban ebből nem sokat hallhattunk. Talán ezért is késtem más­nap az első koncertről, hiszen a program szerint egy new orleans-i ragtime és boogie zongorista következett. Előre sajnáltam, Amerika legismer­tebb ragtime zongoristáját a sziszifuszi küzdelemért. S lőn csoda! Ha nem is egy Bösen­dorfer hangversenyzongora szintjén, de az igényeknek megfelelően szólt a pianínó ­nem utolsósorban Scott Kirby tehetségének köszönhetően. Az utolérhetetlen bájjal, könnyed­séggel, ugyanakkor hihetetlen virtuozitással játszó muzsikus Tragédia Csanádpalotán Még a múlt héten pénteken, röviddel éjfél előtt történt, hogy Csanádpalotán, a Muskátli utca 34. szám alatti földszintes családi ház konyhájában a rádió rövidzárlata miatt kigyulladt a heverő. A tűzeset során a szomszédos szobában alvó 43 éves Magyar Tiborné füstmérgezésben elhunyt. körül eltűnt a színpad, meg­elevenedett a vadnyugat cse­llója, s már csak a repkedő söröskriglik hiányoztak a feje felől. Scott-nak egyébként otthonában is egy pianínója van, melyre kerekeket szerel­tek. S így rendszeresen to­logatja New Orleans-ban, ha pedig kedve támad - akkor az utcán ad rögtönzött koncertet... Egészen eleddig nem gon­doltam volna, hogy egy szó­lista produkciója után kerülhet nehéz helyzetbe egy zenekar. Pedig most így történt. Auszt­ria legnagyobb múltú tradi­cionális jazz-zenekarában, a Royal Garden Jazzbandben hiába muzsikált nyolc kiváló zenész, csiszolt és kissé steril művészetük nem igazán töltöt­te be az egy szem zongorista által hagyott űrt. Ettől füg­getlenül igazán kiválóan ját­szottak. Köszönet illeti az igazán kiváló zenei csemegéért a szervezőket, no meg a főtá­mogatót, a Coca-Cola Szegedi Értékesítési Központját, va­lamint a többi támogatót: a Délmagyarország Kft-t, a Vol­ker élelmiszer és italnagyke­reskedést, valamint a Burger Kinget. Várjuk a folytatást, hiszen a szervezők ígérete szerint nemcsak egyszer volt Sze­geden Nemzetközi Ragtime­Jazz Találkozó. Takács Viktor Vihar a VNDK-ban (Folytatás az 1. oldalról.) az egyre mélyülő válságot. Balla Lajos, a kanizsai küldöttség tagja még az érdemi vita megkezdése előtt annak a jogos félelmének adott hangot, hogy a VMDK csúcsvezetésében nincs meg a minimális konszenzusra való hajlam sem, és hogy a döntésho­zatalban a majorizáció elve do­minál, nem pedig a józan ész. JEzért azt javasolta, hogy két ülést tartsanak, az elsőn hallgassák meg az elnöki beszámolót és szóljanak hozzá az eltelt négy évben végzett munkához. Konszenzussal jelöljék ki a VMDK teendőit és egy ideig­lenes vezetőtestületet a második ülésig. Ezen az ülésén azután tiszta fejjel meg lehet választani az új vezetőségei. A javaslatot, az indulatokat csillapítandó munka­módszert nem fogadták el a kül­döttek. Dr. Sepsei Csaba, a VMDK szabadkai szervezetének elnöke úgy reagált, hogy: - Mind­addig Zentán maradunk, amíg nem lesz új vezetősége a VMDK­nak. Isten engem úgy segéljen! Balla aggodalmai az ülés további menetében beigazolódtak. A tervezett kilenc napirendi pont közül az értekezlet kora estig csak az első ponton jutott túl: az ügyrendi szabályzat módosításán. Ágoston András, a VMDK elnöke az elmúlt négy évről csak annyit mondott az elnöki beszá­molójában, hogy talpra állt a vaj­dasági magyarság, és reméli, hogy talpon is marad. Annál többet foglalkozott a csúcsvezetést meg­osztó anyagi és politikai kérdé­-sekkel, nevezetesen, hogy dr. Hódi Sándor alelnök nem számolt el a VMDK ellenőrző bizottsá­gával az alapítványoktól és más külföldi adományozóktól (első­sorban az Illyés-alapítványtól) kapott jelentős pénzösszegekkel. Felszólította, hogy ezt tegye meg a közgyűlés előtt. Itt kell megje­gyezni, hogy Hódi március 24-én átadta a részletes elszámolásokat tartalmazó dokumentumokat az Illyés-alapítványnak. Ezekben a dokumentumokban részletesen beszámolt az általa kezelt össze­gek felhasználásáról, és ezt az Illyés-alapítvány teljes egészében rendben találta. Dr. Hódi Sándor az ellene a nagy nyilvánosság előtt is felho­zott vádakra válaszolva részle­tesen szólt az alapítványi pénzek felhasználásáról, és a csúcsveze­tésben uralkodó politikai nézet­különbségekről. - A konfliktushelyzet lényege a tisztújító értekezletet megelőző vihar. A legnagyobb baj, hogy kimerült a VMDK közösség­teremtő szelleme. Induláskor az alulról jövő szerveződésben hit­tünk, de ebből nem lett semmi. Felülről szerveződik, a pártos­kodás útját járja a VMDK. Hagytuk eluralkodni a pártvezért. Már a kezdet kezdetén Ágoston pártot akart, én viszont a ma­gyarság talpra állítását tartottam fontosabbnak. Az elmúlt négy évben sikerült a két irányzat közötti kompromisszum, ami ma már nincs meg. A pártosság nem ismeri el a máskéntgondolkodókat. A magyarság intézményeit és szervezeteit a VMDK saját aláren­deltjeinek tekinti. A Vox Humana bekebelezési kísérletében csú­csosodott ki ez a helytelen po­litika. A húsosfazekat egyedül magának akarta a VMDK. A szerbiai kommunista hatalom megerősödése egyeseket felbá­torított a VMDK-ban, és hasonló úton járnak: vádaskodnak, rágal­maznak, félreállítják a politikai máskéntgondolkodókat. Sajnos, a VMDK-ban kierőszakoltak a döntéshozatalok, az elnök túllépte elnöki szerepét, önkényesen levelez a világgal, a magyaror­szági politikusokkal, az intéz­ményekkel. Nagy kárt okozott ezzel az egyetemes magyarságnak is, nemcsak a VMDK-nak ­mondta többek között Hódi Sán­dor, és részletesen beszámolt az alapítványi pénzeszközök fel­használásáról. A hozzászólások sorával a késő esti órákban még tartott a vita. Gergely József Tisztújítás a tűzoltóknál Szombaton tartotta veze­tőségválasztó küldöttgyűlését a Csongrád Megyei Tűzoltó Szövetség. Az eddigi elnök, Csete György nyugalmazott tűzoltó ezredes felmentését kérte, amit a küldöttgyűlés elfogadott. Helyére Gáti Zol­tán tűzoltó alezredest válasz­tották meg az elnöki posztra. A szövetség tiszteletbeli elnöke változatlanul Lehmann István, a megyei közgyűlés elnöke. • A színkör bemutatója Viva la commedia Önfeledten komédiáz­ni, talán a legnehezebb színészi feladat. A közép­kori piaetéren álldogálló népeknek szánt komédia sohasem „ülhetett le", mert akkor a bámész­kodó nem dobott a kalap­ba egy fillért sem, hanem vette a sátorfáját és más szórakozás után nézett. Egészen más lélekkel ka­cagunk mi, a huszadik század elpuhult nézői a színházteremben, a ké­nyelmes karosszékben ülve, az asszonynép esen­dőségén, vagy a gerjedel­mektől fűtött öregurak kudarcain. játékkal. Farkas Andrea dina­mikus, tűzről pattant szépasz­szonyként kezdi jelenését, de később nemcsak alfele, de játékos kedve is beleszorul a dézsába. Kiss László is itt a legerőtlenebb, a fiatal me­nyecskehúsra pályázó, Pipán­diként viszont a moliere­figurákhoz illő elevenséggel komédiázik. Molnár Zsuzsa díszlet­Fotó: Schmidt Andrea jelmeztervező egyetlen szárító­kötél és két ruhafogas közé „helyezi" a történéseket. A szereplők a száradó lepedőkön innen és túl váltják szerepeiket és „ládafia" stílusú jelme­zeiket. Madarász Klára is­merős, régi nóták dallamait használta föl a dalbetétekhez. Szóval a látvány a ricsaj, a kikiáltók kedvcsináló rigmusai mind-mind a kockakővel kirakott középkori terek hangulatát hozta be a Tantusz­ba. Ha valamit hiányolhatunk a bemutató levegőjéből az egy icipici, párizsi, nürnbergi „csatornaszag". Mintha egy ki­csivel „kultúráltabbra" sike­redett volna ez az előadás a kelleténél. Azért ne számítson senki fi­nomkodó, szemérmetes stí­lusra. Jónéhány üdítően frivol, vaskos humorral telített jelenet van a darabban. A színház­műsorok palettájáról ez a világ manapság hiányzik, ezért, aki szeret illetlenül, teli szájjal nevetni annak javaslom, föltét­len nézze meg a Megóvott szüzességet, melyet a Tantusz művelődési házban és más helyszíneken is előadnak a művészek. (Ez az előadás nem jött volna létre, ha nincs a megyei önkormányzat, amely támo­gatta a produkciót.) Pacsika Emília

Next

/
Oldalképek
Tartalom