Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-26 / 71. szám

Nagy Bandó András Kutyaugatás Remélem, bizonyítékok nélkül is elhiszi nekem az Olvasó, mostanában gyakrabban kapok amolyan „mocskolódó" levelet a hallgatóktól és az olvasóktól, mint egykoron. Az oka könnyen megfejthető: többféle pártra, többféle nézetre, elvre, véleményre „szakadtunk". Ami önmagában még nem lenne baj, hiszen erre vártunk évtizedek óta. Pontosabban nem erre, de arra igen, hogy ne egyféle nézet uralkodjék széles e kisházában. Mondom, erre vártunk, s eközben úgy fest, mégsem vagyunk képesek elviselni a másfeleséget, azt, hogy valakinek más a véleménye valamiről. Bevallom, én soha nem bántok meg senkit azért, mert a nézetemtől eltérően gondolkodik, vagy azért, mert a hitemtől eltérő a hite. Ezt tartom természetesnek, s úgy gondolkodom, a paletta csak teljes színpompájában ér valamit, rossz is lenne, ha csak a kőkemény piros, fehér és zöld lenne megtalálható a nemzet palettáján, ahogy az is elviselhetetlen volt, hogy csak a vörös volt ott, hosszú éveken át. Mindezt csak azért meséltem el, mert a minap is kaptam egy „üzenetet" valakitől, egy fantomtól, aki ugyan bátor - bár ma már nem bátorság lekutyázni valakit! -, egy mondatban kifejezi összes véleményét rólam és a világképemről, de arra sem méltat, hogy mindezt akár meg is beszélhessük, ugyanis nem írta alá a nevét és a címét. Nem is baj, íme, nyílt levélben próbálok válaszolni a névtelenségbe gubódzott honfitársamnak. A? üzenet a RADIÓAKTIVITAS című írásomra jött, pontosabban a kivágott írás szélére írta a sommás véleményét „A KUTYA UGAT A KARAVÁN HALAD". A KUTYA mellett egy kereszt, s a nevem mellett egy másik kereszt, képileg jelezve ezzel - nehogy másra gondoljak! -, hogy én vagyok az a bizonyos kutya, aki ugat, a karaván pedig... Nos, nem tudom, mire, kire, mikre, kikre gondolt üzenőfüzetes barátom, de egyszer majd biztosan sikerül megfejtenem. Sejtésem persze van: a „brancsra". Arra a „társaságra", akik ezeket a szegény, szerencsétlen, áldozatot hozó magyar demokratákat meg akarják buktatni, nehogy újabb négy évig kelljen élvezniük mindazt a földi jót, amit a közpénzből nyomtatott, négy boldog évről szóló kiadványban mindenki elolvashatott, még az is, akinek egy vasa sincs, munkahelye sincs és reménye sincs. Itt szeretném tudatni nagybetűs barátommal, hogy egyrészt nincs brancs, másrészt senki sem akarja megbuktatni az előbb említett urakat. (Ennek ellenére megbukhatnak, de az csak rajtuk múlik, múlott és fog múlni!) Harmadrészt pedig való igaz, vannak eredmények is ebben a jobb sorsra érdemes országbao, ezt sem szeretem elhallgatni, még csak elferdíteni sem. Egyrészt mert nem vagyok az országom ellensége, másrészt mert nyitott szemmel járok. Bármerre megyek, panziók, szállodák, éttermek, új üzletek, frankó kocsik, elegáns urak, csinosan öltözött hölgyek, olyan nagyon rosszul nem mehet, ha mindez van. Most ne beszéljünk azokról, akik egy ebédet sem tudnának megfizetni az újonnan nyílt panziókban, s azokról sem, akik a saját szobájuk rezsijét sem tudják rendezni, nemhogy egy szállodái szobát. Azokról se szóljunk, akik az üzletek pénztárainál filléreket számolgatnak össze, hogy rendezni tudják a két kifli, egy tej számlájukat, s ne beszéljünk a rosszul öltözött emberekről, mert ez kissé demagóg duma lenne, lévén ők sem biztos, hogy az utolsó négy évben váltaK szegénnyé. De arról azért nyugodtan beszélhetünk, hogy az utóbbi években lenyelt, eltüntetett, átcsoportosított, alapítványokba átmentett, vagy el sem készült forgatókönyvekért kifizetett és ki tudja még mire el nem költött milliókból - milliárdokból!? azért valamicskét lehetett volna javítani a szegények helyzetén, mert a duma ma is kevés! Abból az ezt megelőző évtizedekben is volt annyi, hogy attól mentünk a falnak! Ezenkívül nekem speciel nagyon elegem van abból, hogy mentalitásban ugyanolyan dölyfös, gőgös, magabiztos, öntelt, mindentudó és mindenható urakkal töltötték meg a bársonyszékeket, mint a cocilizmus kezdetén az akkori hatalmasok, ráadásul butaságban, hozzá nem értésben, szakértelem hiányában ós nyelvérzékben még hajazzák is az akkori elvtárskákat. És igen, az a véleményem, a Rádió elfoglalása, a TV maguk alá gyűrése, mind-mind a hatalmuk megtartásának, s ezzel együtt ezen módszerek és jelenségek, személyek és állapotok további fixálásának előzményei. Nem arról van tehát szó, hogy kisöprik a múlt, az átkos cocilizmus rossz embereit, akik hátráltatják a demokrácia építését, hanem arról, hogy a maguk képére formált demokráciát stabilizálják mindhalálig, halálukig, örökre. Ez a demokrácia viszont nem más, mint egy új egypártrendszer kezdete. Erre utalnak akkor is, amikor azt hajtogatják, hogy újabb négy évre van szükségük, amikor azt mondják, hogy csak ők képesek a kormányzásra, amikor mindenki mást amatőrnek és tehetségtelennek neveznek, amikor azt hirdetik, hogy ők csináltak itt demokráciát, amikor azt hiszik, hogy ha ők nem lettek volna, ha ők nem lennének, akkor itt soha nem lett volna demokrácia, s nem is lesz ,Szép ez a tudat, de nem igaz. Épp attól nem lesz igazi a demokrácia, mert enynyire egyedül akarják megcsinálni. Épp azért lesz látszólagos a demokrácia, mert mindenki más véleményét lesöprik, s még tárgyalni sem képesek egy - az övékétől eltérő-véleményről. Olyanok ők is, Uram - vagy Hölgyem? mint Ön. Legegyszerűbb lekutyázni valakit, legegyszerűbb annyival elintézni, hogy ugat ez az állat,, s közben a karaván halad. És név nélkül, mert jobb kerülni a konfliktust, meg aztán nem túl jó az, ha kiderül az emberfia neve, mert ki tudja, mi lesz itt az elkövetkező években, nem igaz? Tisztelt Levelespajtásom! El kell hinnie, ebben az országban ma mindenki csendet és nyugalmat, békességet és boldogságot akar vagy szeretne. Nemcsak Ön, nemcsak Önök! Ha ezt nem hiszi el, akkor sajnos nincs miről beszélnünk. Mert az Ön brancsa úgyis ugyanazt fújja, amit eddig: hogy ezek a mocskos bolsevista-liberális-szocialistaávós-zsidó-gazember állatok Magyarországra törnek. És ezzel le is zárult minden az Ön - amúgy sem túltekercselt agyában. Ebből ugyanis nincs továbblépés. Megkövült baromság, úgy ahogy van. Persze ennek sincs semmi értelme, hogy ezt leírom, mert a megkövült agyacskájáról úgyis lepattog ez is, tehát mindaz, amit eddig írtam, elmondtam, abszolút fölösleges, felejtse is el, vegye úgy, hogy nem mondtam semmit, éppen csak „hangosan" gondolkodtam. Ugyanakkor nagyon kérem, ha legközelebb (r, figyeljen oda egy kicsit a helyesírásra! Sokat számít! Utal arra, hogy milyen IO-val bír a mondat megalkotója. Tehát ezután - nagyon kérem! - a vesszőt se felejtse ki a mondat közepéből, valahogy (gy: „A KUTYA UGAT, A KARAVÁN HALAD". Remélem, nem hiába ugattam... • IFJÚSÁG«BŰNÜGY«SPORT Sajátos számháború. Igazinak látszó pisztolyokkal és puskákkal lövöldöznek egymásra az emberek. A találatot sárga vagy kék festékfolt jelzi a ruhán. A rágógumi nagyságú lövedékeket gáz röpíti ki. Ha túl közelről találnak valakit fejbe, olyan, mintha egy atyai kokit kapott volna. Szegeden, a Móra utcában nyílt meg a Paintball Játékklub. Akinek vonzalma van az efajta katonásdi iránt és elmúlt 14 éves, akkor lődözhet. Célba, vagy egymásra. ízlés dolga, kinek kerekedik kedve hozzá. (Fotó: Révész Róbert) A hét fotója Katonásdi — játszásiból határához. A vadkacsát ábrázoló kitűző szintén, turisták is szívesen vették, 25 márkáért. A jegygyűrűk (kettő is volt belőle!) közül az egyiken belül felirat található, amelyből csak a dátum biztos: 1991. 12. 1. (Természetesen az eredetin: 1.12. 1991.) A bevésett szó már vitatott. Olvasható DEAN-nek (ami a legvalószínűbb), de DEUNnak is. Ékszerszakértők megállapították, hogy a beírás sablonnal készült, gép segítségével. A DEAN keresztnév viszont - ha az - angol nyelvterületre utal. A másik jegygyűrűben semmi beírás nincs. Az ezüst pecsétgyűrű zöld köves. (KGST-piacokon is kapható volt valamikor.) A négyszögletes foglalatban lévő piros köves arany fülbevaló, amelyből csak egy darab van, Magyarországon bizonyára feltűnt volna a nőknek, mert nálunk az ilyen forma nem divat. A hölgy kínai gyártmányú farmerszoknyát, Donna-Bella feliratú olasz, fekete selyemfényű, lapos sarkú vászoncipőt viselt. A Betekints-holtágban megtalált nő az Interpol által megkeresett környező országokban, valamint Németországban és Angliában sehol sem hiányzik a nyilvántartásokból. Talán illegálisan bevándorolt valahova, s így a hivatalos nyilvántartásokban sem szerepelt? De valahol, szűkebb környezete emlékezetében csak megmaradt! Ha az ügy aktáiból, szakvéleményekből kiszűrt legfpntosabb információk alapján valakinek - szállásadónak, kempingezőnek, pincérnek, benzinkutasnak, de bárkinek is az országban eszébe jutna valami, ami előbbre vinné az ügy felderítését, ragadjon tollat és írjon a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályára (5002 Szolnok, Baross u. 39.). Némethy Gyula A rendőrség segítséget kér Titokzatos halál a Körös partján A rendőrség helyszíni szemléjén a technikusok minden lehetséges nyomot rögzítettek, a nyomozók a felfedező tanúkat kérdezgették, a helyszínt ismerő embereket faggatták. Mielőbb választ szerettek volna kapni arra, hogy ki ez a nő? Miért végezte be az életét? Megölték, vagy maga kereste a halált? Egyáltalán, hol halt meg? Itt, vagy valahol másutt? A boncolás egyértelművé tette, hogy a nőt brutális és szokatlan módon fosztották meg az életet adó levegőtől. Néhány bordája is eltörött. Teste ápolt volt, ruházata tiszta, egyszerű, nem túl drága holmikat viselt. Iratot, táskát a helyszínen nem találtak. Ujjain szolid, vékony aranygyűrűket hordott, fülében egy fülbevaló maradt, csuklóján pedig áranyozott, felhúzós, ütésálló női karóra. Nem túl értékes holmik, de ha valaki nyereségvágyból öl, feltehetően nem hagyja ott az erdőben. A holttesttől valamivel távolabb egy vadkacsát ábrázoló kitűző hevert. Hordhatta nő, de hordhatta férfi is - mondják. De hol hagyott nyomot a kitűző tűje? A nő blúzán? Egy ismeretlen férfi zakóján? Most, 1994 március végén mindaz, amit a nő holttestén találtak, fóliába zárva várja még a kérdésekre a választ. Ugyanis mint Kapocsi Zoltán rendőr őrnagytól, a Jász-NagykunSzolnok Megyei Rendőrfőkapitányság életvédelmi alosztályának főelőadójától megtudtuk - a meggyilkolt nő kilétét a mai napig nem sikerült megállapítani. Ilyesmi azonban szokatlan egy olyan megyében, ahol 1991 óta nem követtek el olyan emberölést, amelynek tettesét ne derítették volt fel (!). A rendőrök megyei újságot, országos és helyi ••••••••MBHMnnBMaaaHMi Azon a vasárnapon, 1993. augusztus 15-én rekkenő meleg volt. Talán ez is lehetett az oka, hogy Kunszentmártonból annyian igyekeztek a horgászversenyre. A kiserdő, amely felfogta a 44-es út zaját, most megtelt pecásokkal és kísérőikkel, akik gyalogosan igyekeztek az árnyat adó fák alatt a nagy esemény színhelyére. Két horgász azonban nem ért el a célhoz. A Körös Betekints-holtágnál, ahol a fák, bozótok már álljt parancsolnak minden négykerekűnek, zümmögő zöld legyekre és egy színes foltra figyeltek fel. Amikor közelebb mentek, már tudták, hogy a napi programjuk megváltozott. A bokrok mögött, tenyérnyi tisztáson, arccal a föld felé fordulva egy nő teteme fekült. szaklapot, szórólapokat vettek igénybe, a lakosság segítségét remélve. Mindhiába. A megyei bűnügyisek csak azt merik kijelenteni biztonsággal, hogy a nő nem magyar állampolgár. A boncolás során megállapították, hogy a nő méhét korábban kivették. Az operáció nyomát a köldök alatti heg őrizte. A bal mell hónaljvonalában egy tízfilléres nagyságú, a jobb bordaív alsó szélén egy fél centiméter átmérőjű szemölcs volt. Protézist hordott, olyan anyagból készültet, amilyet a volt szocialista országokban használtak a fogtechnikusok. Javítása viszont már jobb minőségű, Nyugat-Európában használt anyagból készült. Az arcvonások rekonstruálása sajnos nagyon nehéz volt. A holttest ugyanis arccal föld felé feküdt, olyan helyzetben, hogy sok vér került a fejbe. így annak ellenére, hogy az orvosszakértő megállapítása szerint a halál a felfedezés előtt három nappal, kb. augusztus 12-én állt be, a vonások felismerhetetlenekké váltak. Ez az oka annak is, hogy az életkorát óvatosan 30-45 éves közöttire becsülik. A nő mindössze 150 cm magas volt, sötétbarna, félhosszú hajú. Ismert orvosszakértők segítségével a koponya A számítógépes, valószínűsíthető portré formája alapján egy olyan számítógépes grafikai programmal, amely a szakmában is világszerte nagy érdeklődést váltott ki, elkészítették a grafikus ábrázolást. Ezt is közzétették, de semmi eredmény. A titok nyitja feltehetően ott van, hogy a nőt nem a kiserdőben ölték meg, hanem valahql másutt. Gépkocsival hozták oda, ahol a pecások megtalálták. Az autó nyomai a helyszínen meg is maradtak. így tehát lehetséges, hogy ebben a megyében nem is találkoztak vele élve. A tárgyakról, amelyek a nőn voltak, sok minden kiderült. Az óra Németországban készült. Pforzheimban, közel a volt NDK