Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-26 / 71. szám

SZOMBAT, 1994. MÁRC. 26. A mosolyokat elraktározta ír író járt a Deákban KULTÚRA 7 Aba-Novák Vilmos emlékére Részletek Nemeskürty István kiállításmegnyitójából Nemeskürty István vajon elárulja-e, mit súgott neki Trogmayer Ottó. Erre kíváncsi Ványai Éva és Varga Mátyás is. (Fotó: Scmidt Andrea) ben Corvin-koszorúval tüntette ki a magyar állam: ez a körül­mény azonban az akkori kultuszkormányzatra vet ked­vezőfényt, hiszen többek között Bartók Béla, Kodály Zoltán és Molnár Ferenc is a Corvin­koszorúnak elnevezett állami díj kitüntetettjei voltak. Aba­Novák Vilmos vitézi mivolta ellenére sem szűnt meg kemé­nyen bírálni, ha szükségét érezte: „Hozzánk a nyugati demokratizmusnak csak az iszapja jutott el, a középsze­rűségek konjunktúráját hozta... Mindenkinek a mindenkori államhatalom a kiinduló pontja. Ezen a fixnek hitt ponton lóg­nak-csüggnek az egyes ré­tegek..." - írta 1929. november 26-án Márk Lajosnak. (...) 1935-ös amerikai útjáról hazatérve igy fogalmazott: „Sokan szidnak engem, ám legyen. Lévén én ötletesebb a munkámban, mint ők annak támadásában... én, a kivetett bolygó, idők folyamán meg­teremtem a magam bolygó­rendszerét. " Megteremtette. Nemeskürty István Képritkaságok a tárlaton Beszélelés Aba-Novák ludit művészettörténésszel, a mester lányéval A centenáriumi kiállítás megnyitójára és a szegedi Aba-Novák Alapítvány kuratóriumi ülésére Szegedre érkezett a mester leánya, Aba-Novák Judit asszony is, A budapesti művészettörténész korábban - fiával együtt - a család budai villájának többmilliós értékét ajánlotta fel a szegedi Hősök Kapuja Aba-Novák-freskójának restaurálásáért született alapítvány számára. Aba-Novák Judit végigkísérte az évfordulós kiállítás előkészületeit, s a rendező Szatmári Gizella mellett meghatározója volt a tárlat összeállításának. A budapesti Tavaszi Fesz­tivál keretében, a Könyvtárel­látó Vállalat szervezésében, első ízben rendeztek Dublini Napokat. A programban az ír népzenétől kezdve, a film­fesztiválon át az író-olvasó találkozóig sok minden szerepelt. John Quinn ifjúsági­és gyermekíró azért érkezett hazánkba, hogy közelebb hozza a magyar olvasókhoz az írek sajátos gyermekirodalmát. A budapesti író-olvasó talál­kozót követően tegnap Sze­gedre látogatott, ahol a Deák Ferenc Gimnázium diákjaival beszélgetett több mint két órán keresztül. - Még soha nem jártam Magyarországon - mondta a jó hangulatú diskurzus után -, éppen ezért izgultam egy kicsit amiatt, hogy hogyan értek majd szót a gyerekekkel. Izgal­mam elmúlt, s bátran mond­hatom: rendkívül jó benyomást tettek rám a magyar fiatalok. Az angol nyelvtudásuk egy­szerűen lenyűgözött. Nagyon megleptek értelmes és érdekes kérdéseikkel. A szegedi diákok - akik sokkal nyitottabbak voltak, mint a budapestiek ­teljesen magukkal ragadtak. - Milyen az ír könyvkiadás? Mennyire támogatják önöknél az ifjúsági- és gyermekirodal­mat? - Az utóbbi 10-15 évben, hála istennek, fellendült hazámban a gyermekirodalom. Előtte csak olyan könyveket lehetett kapni, amelyeket Angliából és az Egyesült Államokból hoztak. Most már egyre több kiadó jelentet meg olyan könyveket, amelyek kifejezetten az ír törté­nelemmel kapcsolatosak és gyerekeknek szólnak. Szeret­ném elmondani, és kérném ne vegye dicsekvésnek, hogy a Lili és Esme nyara című regényemet 1992-ben az év legjobb gyermekkönyve díjjal jutalmaztak. - Szerzett-e olyan élmé­nyeket itt tartózkodása alatt, A Deák Ferenc Gimnázium és a 6+6-os rendszerű isko­laszövetséghez tartozó Arany János, Madách, Tarján 3-as, Mórahalmi és Zákányszéki Általános Iskola felvételt hirdet az 1994/95-ös tanévben induló 6 osztályos gimnáziumi osztályokba. Jelentkezhetnek mindazok a hatodik osztályos tanulók, akik intenzíven szeretnének idegen nyelvet (angolt vagy németet) tanulni, illetve haladó nyelvi csoport­ban folytatnák eddigi tanulmá­nyaikat. A magasabb évfo­lyamokon lehetőség lesz fa­kultációk felvételére is (termé­szettudományi tantárgyak, A Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében öt kamarahangversenyből álló előadássorozatot tartanak a Pál Tamás karmester által vezetett Salieri Kamarazenekar előadó­művészei. Műsoron: Március 27., 11 órakor ­Mozart: Két vonósnégyes (C­dúr K. 465 és d-moll K. 421). Március 27., 17 órakor ­Haydn: Négy lyraverseny a nápolyi király számára. Március 28., 19.30-kor ­Haydn: Két trió fuvolára, csellóra és zongorára (G-dúr és D-dúr); Mozart: Két trió hegedűre, csellóra és zon­gorára (Esz-dúr K. 542 és G­dúr K. 364). amelyeket beépít a következő írásába ? - Elképzelhető, de ezt iga­zából még nem tudom. Az biztos, hogy élményeimet, a mosolyokat, az izgalmas kérdéseket elraktároztam a tudatalattimban. Lehet, hogy az arcok, a mondatok egy váratlan pillanatban majd előjönnek, s akkor felhasz­nálom őket. - Milyen üzeneteket hor­doznak John Quinn művei? - Ezt a kérdést már a gye­rekek is feltették a beszélgetés során. Nekem nincsen ars po­eticám, nincs hivatalos üze­netem. Olyan könyveket írok és szeretnék továbbra is írni, amelyeket élveznek a fiatalok, amikor olvassák. Ha beleélik magukat a szereplök sorsába, akkor már megnyertem őket, s ez a lényeg. Természetesen bele lehet magyarázni a regényeimbe mélyebb gondo­latokat is, de ezt fölöslegesnek tartom. írásaimban egyébként központi helyet kap az idősebb és a fiatalabb generáció vi­szonya. Hogy miért? Mert kap­csolatukat ideálisnak tartom. A szülők ugyanis hiába adnak meg mindent gyermekeiknek, s hiába akarnak bármilyen jó szülők lenni, ebben a rohanó világban nincs idejük velük foglalkozni. Az említett kapcsolatban viszont, éppen amiatt, mert az idősebbek ráérnek meghallgatni a fiata­lokat, kialakulhat egy mély lelki kapcsolat. Sz. C. Sz. számítástechnika, idegen­vezetés, menedzser-asszisztens képzés). Jelentkezni április 1­jéig lehet a Deák Ferenc Gimnáziumban, illetve az isko­laszövetség általános iskolá­iban beszerezhető jelentkezési lapon. A jelentkezőknek írás­beli vizsgát kell tenniük ma­gyar nyelv és irodalomból, matematikából és a haladó csoportokban az adott idegen nyelvből. Az írásbeli ideje és helye: 1994. április 12., 14 óra, Deák Gimnázium. Az idegen nyelvekből szóbeli meghallgatást is tartanak, 1994. április 14-én 14 órától. Március 29., 17 órakor ­Mozart: Két zongoranégyes (g­moll K. 478 és Esz-dúr K. 493); Haydn: Esz-dúr di­vertimento hegedűre, csellóra, zongorára és két kürtre. Március 30., 16.30-kor ­Mozart: Két induló és divertimento (F-dúr K. 248 és D-dúr K. 445, F-dűr K. 247 és D-dúr K. 334). Közreműködnek: Janurik Márta, Körösi Gyöngyi, Papp Katalin, Pál Anikó, Scham­berger Krisztina, Skultéti Andrea, Szóka Ágnes, Kecskés György, Masopust Péter, Ka­suhiro Ogasawara és Pál Tamás. A belépés díjtalan. • Aba-Novák álarcai a re­ménytelen feltárulkozni igyek­vést, az emberi természet kifürkészhetetlen sokarcúságát érzékeltetik egyfajta csüggedt legyintéssel: ti sem fogtok engem igazán megérteni. És talán én sem titeket. Ebben igaza lett az idén százesztendős művésznek; a fiatalon, negy­venhét esztendősen meghalt mestert 1945 után vagy agyonhallgatták, vagy becs­mérelték. Falképeit beme­szelték, levakolták, őt magát kitiltották a magyar művészet történetéből. (...) Az elmúlt évtizedekben papagájként szajkózták, hogy a művész a fennállott rend feltétlen híveként festette faliképeit és hogy, horribile dictu, magát Horthy kormány­zót is ábrázolta egyik-másik művén. Ezek a szajkók feledték, hogy senki sem veti Tizian szemére, amiéri megföstötte V. Károly császárt, és a rabló­vezér Colleoni velencei lovas­szobra miatt sem kap ki Ver­rocchio mester... Inkább csudálják a műalkotások tökélyét. Colleoni viselt dol­gaival senki se törődik. Az igazi művész ábrázolni hivatott korát és Aba-Novák Vilmos ezt tette. Kétségtelen, hogy 1939­- Alapvető célunk volt, ­vallja a mester leánya - hogy a legkorábbi festményektől élete utolsó éveiben készült képeiig bemutassuk Aba-Novák Vil­mos pályájának lényeges állo­másait. Mindazokat a stáció­kat, amelyek fontosak voltak apám művészetének alakulásá­ban. Én úgy érzem, ez sikerült. - Tekintsük át e stádiu­mokat; a bemutatottak közül melyik a legelső festmény? - Időrendben a legelső az 192l-es datálású Barettes ön­arckép, a tárlaton ezzel indul a sor. Rögtön mellette látható az Aktok tájban, ugyanabból az évből. Mindkettőt rendkívül fontos műnek tartom, ahogy a következőt is, a Korsós önarc­képet, hiszen ez utóbbi fest­mény az előzőkhöz képest fon­tos fordulópontot jelent apám festészetében: a Barettes önac­képnél a színnek még teljesen alárendelt szerepe van, volta­képpen grafikus megközelítésű kép, de igen erős a plaszticitá­sa, szinte szobrászati jellegű; a Korsós önarckép viszont az a mű, ahol már a festő szólalt meg. Az ettől kezdve alkotott képek mutatják a szín beépülé­sét festészetébe. Köztudott ugyanis, hogy Aba-Novák Vil­mos a Képzőművészeti Főis­kolán rajztanári és grafikai ok­levelet szerzett. Önmagát, mint festőt, autodidaktának nevezte. Valóban: szabályos, szakszerű festészeti képzésben nem vett részt. Azt, amit festői mun­kában létrehozott, teljesen önképző módon érte el. - A következő évek a mester festészetét döntően meghatá­rozták. A római évek... - Nos, a Korsós önarc­képpel elindult sorban előbb plain air jellegű képek követ­keztek - a Zugligeti részlet itt is látható - s ennek a sza­kasznak a végefelé, 1928-ban kapta meg apám az induló Ró­mai Magyar Akadémia ösztön­díját. Két esztendőre Rómába költözött. Ez minden tekintet­ben sorsdöntő korszaka volt, mert Itália betetőzte azt a változást, ami a húszas évek derekán megindult. Itália, és nem egyedül Róma: a tájél­mény, az emberek, a hétközna­pok, az utcák, a múzeumok, a klasszikus nagy olasz művé­szet élménytömege. Ami a műveket illeti, a nagy forduló­pontot a tárlaton is látható Térzene című kép jelentette. - Ebből az időszakban van két olyan kép is, amely hosszú évtizedek óta nem állt közön­ség előtt, s most itt, a szegedi tárlaton látható. Mesélne róluk? - Az egyik a Subiaco; egyike apám csodálatos tájél­mény-képeinek. Ez a kép itt, Szegeden került ismét kiállító­terembe, 52 esztendő után. A sorsa különösen alakult: akié volt, az 1944-ben elhagyta az országot, s a nyugati határszé­len, sok egyéb értékkel együtt átadta bizalmasának. Ő pedig igen nagy tisztességgel és becsülettel őrizte, oly mérté­kig, hogy én magam is csak 1975-ben szereztem róla tudo­mást. Az örökös szavamat vette, hogy - a Nemzeti Galé­rián kívül - nem teszek róla másnak említést. Amikor aztán elérkezett a szegedi kiállítás, fejembe vettem, hogy megpró­bálom megszerezni, és a tulaj­donos nagy örömömre készsé­gesen rendelkezésünkre bocsá­totta. A kép fontos érdekessége lett a kiállításnak, és ugyanezt mondhatom a kékkalapos La­uráról, amelyről ugyan tudtuk, hol található, de a harmincas évek eleje óta - elsőször és utoljára a XVII-ik Velencei Biennálén volt látható - nem szerepelt kiállításon. - Úgy tudom szegedi ma­gángyűjteményből is került elő alig ismert Aba-Novák-fest­mény. - Olyannyira alig ismert, hogy én magam sem tudtam róla. A címe: Muzsikusok; ki­csi, de gyönyörű kép. Soha nem volt még kiállításon. - A mű Aba-Novák Vilmos cirkuszos-vásáros képei közé tartozik. Van-e még e témából a tárlaton? - Igen, itt van például a Körhinta, a Kötéltáncos, a Cirkuszi kikiáló, és még jópár darab. De ezzel az anyaggal szűkmarkúbban bántunk, hi­szen a kiállítás rendezőjével, Szatmári Gizella művészettör­ténésszel egyetértve úgy gon­doltuk, mivel a közönség leg­inkább a cirkusz-képeket is­meri, nekünk arra kell töre­kednünk, hogy a múzeumból, reprodukciókból nem ismert műveket mutassuk be Szege­den. Olyasmit, ami új és meg­lepetés. Ugyanígy jártunk el a zsögödi anyaggal is, amely szintén jól ismert. E képek kö­zül a Zsögödi cinterem látható itt, egy olyan mű, amely szintén „lappangott", s szintén szegedi magángyűjteményből került elő. — Nincsenek itt Aba-Novák Vilmos grafikái és freskó­vázlatai. Ha jól tudom, ezekből Tapolcán nyílt kiállítás. - Amikor a kiállítást elhatároztuk, a múzeum első elgondolása az volt, hogy a Képtár helyiségeiben helyez­zük el. Őszintén szólva nem voltam elragadtatva a gon­dolattól: nem szeretem azokat a tereket. Aki ott rendezett már tárlatot, az tudja, hogy keservesen nehéz jól átfogható kiállítást csinálni. S különben is, sosem attól jó egy kiállítás, ha nagyon sok darabot mu­tatunk be - hanem, ha jól van válogatva. Időközben a múzeum biztonsági okokból módosította a helyszínt, hiszen a Képtár őrzése nem teljesen megoldott. Az új helyszínt örömmel fogadtam, de ez annyit jelentett, hogy szű­kítenünk kellett a válogatást; le kellett mondanunk a teljes életmű bemutatásáról. Úgy érzem azonban, hogy a fes­tészeti kiállítás szépsége és színvonalas rendezése kárpótol majd ezért. Panek Sándor Öt hangverseny a Bartókban

Next

/
Oldalképek
Tartalom