Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-24 / 69. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. MÁRC. 24. HAZAI TÜKÖR 7 • A. Reynolds: - A projektek általában három évesek, tehát az első közös kutatások nemrég zárultak le, az eredményeket mostanában összegzik az USA-ban is és Magyarországon is. A Közös Alaphoz azonos értékű összegekkel, dollár, illetve forintbefizetésekkel járul hozzá a két kormány. A Vegyes Bizottságnak az a célja, hogy a lehető legjobban kielégítse a kutatók anyagi szükségleteit, másrészt biztosítania kell, hogy a támogatásban részesült pályázók teljesítsék elszámolási kötelezettségüket. A kutatásvezetők az együttműködés egy évére szóló támogatáshoz jutnak hozzá; a többéves projektek esetén tehát minden évben pénzügyi jelentést kell benyújtaniok, s ennek értékelése után javasolják, vagy nem javasolják a szakmai főhatóságaik a további támogatást a Vegyes Bizottságnak. Mindez azt is jelenti, hogy a közös kutatások eredményességéről a programok befejezése előtt is kapunk információkat. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy általában sikeresen dolgoznak együtt a két ország tudományos műhelyeinek munkatársai, néhány kutatási és fejlesztési projekt pedig kifejezetten jó eredményeket hozott. Úgy vélem, a Közös Alap betölti azt a funkciót, amit a kormányközi egyezmény meghatározott: egyre szélesebb körben ösztönzi a két ország tudmányos és technológiai intézetei közötti együttműködést; az egyenlőség, a reciprocitás és a kölcsönös előnyök elve alapján támogatja azokat a kutatásokat, amelyeket mindkét országban eredményesen végeznek. Nyíri Lajos: - Az öt év munkáját különböző nézőpontokból értékelhetjük. Az egyik szelet, a kutatók szintje, a tu„Szeged fontos kutatási központ A magyar-amerikai kutatásszervezők vidékre is tekintenek A két ország kormányának 1989-ben aláírt új egyezménye értelmében a tudományos és technológiai együttműködés fejlesztésére hozták létre a Magyar-Amerikai Tudományos és Technológiai Közös Alapot. A pénzügyi aiap kormányhivatalok, tudományos intézetek, egyetemek, tudományos egyesületek, országos kutató és fejlesztő központok munkatársainak közös kutatásait és szimpóziumok munkáját finanszírozza. A támogatást pályázattal lehet elnyerni; a program koordinálása céljából a felek létrehozták a Magyar-Amerikai Tudományos és Technológiai Vegyes Bizottságot, mely a kormányok kétkét képviselőjéből áll. A Vegyes Bizottság évente egyszer áttekinti a Közös Alap működését és dönt a pályázatokról. Az idei, sorrendben ötödik bizottsági ülést az elmúlt két napon Szegeden tartották; a Közös Alap történetében először fordult elő, hogy tekintélyes testület - s a működését segítő minisztériumok és egyéb főhatóságok képviselői - vidéki tudományos központban tanácskoztak.. Az alkalmat fölhasználva ellátogattak olyan szegedi tudományos műhelyekbe, ahol a Közös Alap által finanszírozott kutatásokat végeznek, illetve megtekintették a nemrég létesített Bay Zoltán biotechnológiai intézetet is. A Vegyes Bizottság magyar és amerikai társelnökét, Nyíri Lajost és Andrew Reynolds-ot az együttműködés eddigi eredményeiről kérdeztük. A társelnökök: Nyíri Lajos és Andrew Reynolds. (Fotó: Schmidt Andrea) dósok nézőpontja; ebből a szempontból alapvető jelentőségű, hogy jelenleg körülbelül 150 projektet támogatunk és nyolcvannál több magyar, illetve ugyanennyi amerikai intézet működik együtt különböző tudományterületeken és fejlesztési témákban. Ezek elég nagy számok ahhoz, hogy biztosak lehessünk benne: minőség is születik. Az értékelés másik szempontja lehet az adminisztrációs nézőpont, a tudománypolitikai és -szervezési eredmények. A kormányok együttműködéséről van szó, s ez Magyarország számára önmagában is kihívást jelent; hiszen nálunk újszerű volt az a működési mechanizmus, amellyel a Közös Alap is dolgozik: a dönA támogatott szegedi kutatások Az alapkutatási pályázatok közül a jóváhagyott projektek között van a Bor Zsolt vezette. Ultrarövid impulzusú lézerek fejlesztése és alkalmazása című program (JATE); az SZBK Biokémiai Intézetének Kiss Antal által vezetett projektje; a JATE Szerves Kémiai Intézetének Bartók Mihály irányításával folytatott kutatási programja; az SZBK Biofizikai Intézetében a Kovács Kornél által vezetett projekt; a Fotonindukált reakciók fémeken adszorbeált molekulák között című téma, vezetője Solymosi Frigyes (JATE, MTA Reakciókinetikai Kutató Csoport). A környezetvédelmi témák között támogatják a JATE Kolloidkémiai Tanszékén folytatott, Dékány Imre-vezette kutatásokat. A mezőgazdasági kutatások közül az SZBK Növényélettani (Demeter Sándor) és Biokémiai Intézetében (Farkas Tibor) végzett munkát támogatja a Közös Alap, valamint a lucerna genetikai térképének megszerkesztését, amelyen Kiss György Botond irányításával dolgoznak az SZBK Genetikai Intézetében. Az energetika és természeti erőforrások témakörben a fémkatalizátorok jellemzésén és módosításán dolgozó szegedi kutatók nyertek pályázatot (JATE Szerves Kémia Tanszék, Notheisz Frigyes). téseket nem állami bürokraták, hanem szakemberek hozzák. Ebből következik, hogy valódi projektekről van szó, szigorú mércékkel és rendszeresen mért munkáról. Az eltelt idő tehát arra is lehetőséget adott, hogy szervezési, eredménymérési módszereket tanuljunk, s ezeket a mechanizmusokat, amelyeket a tudományos kutatás és a fejlesztés terén elsajátítottunk, egyéb területeken is hasznosítsuk. • Reynolds úr! Tudomá'som szerint eddig kétszer az USA-ban, kétszer Budapesten tanácskoztak; miért éppen Szegedet választották az ötödik ülésük helyszínének? - Ennek több oka is van. A legfontosabbnak találom, hogy ezzel kifejezésre juttatjuk: elismerjük, hogy Magyarországon nagy kutatási kapacitás van, nemcsak Budapesten, hanem vidéki szellemi központokban is. Szeged hagyományosan a tudományok városa. A magyar-amerikai kormányközi együttműködés keretében szegedi intézetekkel indítottuk be a legtöbb projektünket. Végül, de nem utolsósorban: sokan nem helyeslik, hogy az országaink közötti együttműködést egy központi helyről, Budapestről irányltjuk; ennek részben objektív okai vannak, például az, hogy az önök fővárosában lehet megfelelő infrastruktúrát találni, ott van repülőtér - és így tovább. De a kormányok abban érdekeltek, hogy a rendelkezésre álló forrásokat minél hatékonyabban helyezzük el - az egész ország területén. A szegedi tudósok eredményeire tekintettel, úgy vélem, igazán jó kombináció, ha a Közös Alap Budapest mellett ezt a szép várost is bevonja az együttműködést irányító centrumok közé. Sulyok Erzsébet A szegedi közönség nem konzervatív" véli Galgóczy Judit operarendező A szegedi operatársulat új művészeti vezetőjeként két évvel ezelőtt legfontosabbnak a zenés színházi műhely megteremtését nevezte. Eleven hatású színházi estéket ígért, igényes operaprodukciókat. A díjnyertes Figaro házassága országos sikere, az André Chénier és A trubadúr kedvező szakmai fogadtatása után Galgóczy Judit most két modern darabot, Stravinsky Oedipus Rcxét és Marco Tutino La Lupa (A Nőstényfarkas) című operáját állítja színpadra. Táncgála a táncért A Gyermek és ifjúsági néptáncfesztivált idén negyedik alkalommal rendezi meg a Százszorszép gyermekházban. A rendezvény a kis települések néptánc együtteseinek teremt alkalmat arra, hogy megmérettessenek, hogy szakemberek előtt bemutatkozzanak. Idén a fesztiválon tizennyolc Csongrád megyei és hét határon túli csoport vesz részt• Érkezik együttes Kárpátaljáról, a Vajdaságból, Pozsonyból, Kassáról, de még Bécsből is. A zsűri tagjai lesznek: Folti Jolán, Tóth Ferenc, Felföldi László. A rendezvény fővédnöke: dr.Ványai Éva alpolgármester. Az április 6-9-ig tartó fesztivált, a gyermekház csak akkor tudja megrendezni, ha erre megfelelő agyagi bázist teremt. Ezért találták ki a szervezők, hogy március 26-án szombaton este 6 órától egy felnőtt néptánc gálát rendeznek, melynek bevételéből a gyermektánc fesztivál költségeinek egy részét fedezik. Remélik, hogy sok jegy fogy majd el ezen a gálán, melyen fellép: a Bánát kulturális egyesület csoportja, a Szeged táncegyüttes EbenGuba csoportja, a Topogó és a Fonó táncegyüttes. Láthatnak az érdeklődők többek között bánáti, szerbiai, sumádiai, kalotaszegi, mezőségi, eleki, udvarhelyi táncokat. A március 26-i gálát és az április 6-án kezdődő, három napos gyermek és ifjúsági néptáncfesztivált a Ságvári gyakorló iskola tornatermében tekinthetik meg az érdeklődők. • Két modern darabot választottak, nem tartanak a konzervatívnak mondott szegedi operaközönségtől? - Szerintem a szegedi közönség nem konzervatív. Köztudott, hogy a Vaszy-korszakban is voltak modern bemutatók. Stravinsky műve XX. századi klasszikusnak számít, Tutino operája pedig „olaszos", dallamos zene. Ilyen operákat is kell játszani. Az operában a konzervativizmus a közönség halála is, nemcsak a színházé. Az a dolgunk, hogy megismertessük az embereket az új dolgokkal. Fontos, hogy a Puccini-, Verdi-repertoár mellett legyenek ilyen művek is. Büszke lehet a szegedi színház, sőt a város is, hogy Stravinsky Oedipus Rexét Magyarországon itt láthatják először színpadon. Szeged nemcsak a napfény és a gyilkosságok városa, hanem mielőtt idejöttem legalábbis ezt hallottam - a kultúra egyik fellegvára. • Stravinsky meglehetősen pontos, konkrét utasításokat fűzött az Oedipus Rex színpadi előadásához. Mennyire veszi figyelembe ezeket? - Stravinsky, mint minden szerző, fantasztikusan sok dolgot fűzött a darabjaihoz, egymásnak ellentmondó instrukciókat is. Az előbemutatón, Párizsban - ahol zongorakísérettel adták elő az Oedipust, mert nem készült el a partitúra nem aratott sikert. Stravinsky eredetileg a Gyagilev-féle Orosz Balett megalakulásának 20. évfordulójára írta. Bemutatták a balettet, ami annyira túl volt zsúfolva képekkel, hogy megint valahogy nem stimmelt. Ekkor Stravinsky úgy gondolta, ha balettként nem jó, akkor „csak" oratórium-operának kell lennie. Nem mindig fontos, hogy a szerző mit mond. írja meg a művét, ahhoz hozzá lehet és hozzá kell nyúlni. Azóta az Oedipust sokfelé játsszák a világban koncert és színpadi változatban, és mindenütt siker. Stravinsky egyébként sokat vívódott a megírásakor. Az első világháború, majd az októberi forradalom utáni Szovjetunióba nem tudott hazamenni. Világvándor lett. különböző országokban élt, végül amerikai állampolgárként halt meg. Talán egész életében Oroszországban szeretett volna élni, ott volt otthon. Zsidóként, oroszként, európaiként emigrációba kényszerült, elvesztette a gyökereit. Ez számunkra is ismerős probléma, sajnos aktuális. Szeretnénk gyökereket, de állandóan vagy elveszik tőlünk, vagy felhívják a figyelmünket, hogy legyen. A gyökér természetes dolog, nem lehet ragasztani. Elvenni el lehet. Stravinskytől elvették, azért használt egy már nem beszélt nyelvet (a cicerói latint), úgy érezte, hogy a ritmuson és a zenei megfogalmazáson keresztül egy másfajta közösséggé lehetne formálni az embereket. Ez a nagyon aktuális ma az Oedipus Rexben. Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a végzet, a sorsunk több, mint mi vagyunk. • Rendezett már XX. századi modern operát? - Nemrégiben az Operastúdió egyik előadását, a Susanne titkát. Vidám munka volt. Egyébként nem látok semmiféle különbséget modern és a hagyományos operák között. • Az énekesek hogyan fogadták ezeket a darabokat? - Nagyon jól! A La Lupában például remek szerepek vannak. A modern fogalma nagyon tág. A XX. század gyűjtőszázad. Alkotó is, megtartó is. tehát muzeális értékeket is összegyűjtő. A század elején inkább nagyon teremtő, a háború és a borzalmak után a '60-as, '70-es évektől születik a modern művészetben is egy irányzat, amely nem tagadja, hogy hatni akar. Ebbe a sorba tartozik Tutino műve is. Hozzá képest Stravinsky Tavaszi áldozása, vagy akár a Csodálatos mandarin vad avantgard mű. Pedig közöttük több mint hetven év telt el. Posztmoídernnek hívják ezt az irányzatot, amiben az érzelmekre való hatás nem letagadott. Bátran használnak, kölcsönöznek stiláris elemeket, Tutino operájára például nagyon hatottak a veristák, fülbemászó, olaszosan dallamos zenét komponált. • Mit gondol, nem jelent majd nehézséget, hogy mindkét darab viszonylag ismeretlen, ráadásul eredeti nyelven szólal meg? - Nem! Nem! Tudjuk, Stravinsky direkt a régi latinra gondolt, az Oedipus-mítosz pedig közismert, itt narrátor is segít a megértésében. Ezáltal a történet jóslat jellege, mitikus mélysége jobban felszakad, sokkal elementárisabb így. Tutino darabja pedig egy modernizált, nagyon ehető, „mai magyar" olasz nyelven íródott. Az eredeti verista Verga-novellát. ami paraszti környezetben játszódott, egy mai nagyvárosi környezetbe tette át, rosszul fizetett rendőrök közé. A XX. század végén a nagyvárosok közötti különbség már nem olyan nagy. Remélem" nem jelent majd gondot a nézőknek a szöveg megértése, hiszen a rövid librettókat kinyomtattuk, és minden néző meg fogja kapni. Hollósi Zsolt Marco Tutino, a szerzó' és Galgóczy Judit, a rendező. (Fotó: Nagy László)