Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-21 / 66. szám

HÉTFŐ, 1994. M ARC. 21. I MÉG 48 NAP 5 Erték-rend-zavar Németh Zoltán tanár úrnak Dr. Mészáros György 1948. április 10-én született Szegeden. 1962 és 1966 között a városi gépipari technikumban tanult. 1973-ban szerezte diplomáját a nehézipari műszaki egyetem gépészmérnöki kar gyártástechnológia szakán, Miskolcon. Egyetemi doktori disszertációját 1989-ben Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen védte meg. A '70-es években a Kenderfonó és Szövőipari Nagyvállalatnál, 1989-ig a KEE Élelmiszeripari Főiskolai Karán dolgozott, ezt követően a DOMET Fejlesztő Kft. ügyvezető igazgatója. Tagja a szegedi önkormányzat vagyonkezelési, vállalkozási és privatizációs bizottságának. Tavaly óta igazságügyi gépész műszaki szakértő Csongrád megyében. • Amikor megkaptam a főszerkesztő úr felkérését, hogy mondjam el véleményemet az átalakulás éveiről, meglepődtem, mert a nevem mellett ez állt: vállalkozó. Sok minden eszembe jutott erről. Először is hogyan lettem vállalkozó, miért vagyok még mindig az és végül, elmondhatom-e a vélemenyemet más vállalkozók helyett is. Az utóbbira rögtön meg is adtam magamnak a választ: nem. de nem is akarom. Különben is, hogyan cseng ez ma Magyarországon: vállalkozó. Úgy gondolom, nem túl jól. Egyrészt, mert nem azt jelenti, mint az előző rendszerben a MASZEK, vagy PRIVÁT, a most használatos MANAGER, DIREKTOR, továbbá SALES EXECUTIVE, REPRESENTAT1VE és egyéb kutyafülékhez képest meg egyenesen snassz. Másrészt, ugyanúgy vállalkozó az is, aki egy pecséttel összeszedett több milliót érő árut és utána nem fizette ki. mint az, aki évtizedes szakmai tudással, a munkájáért felelősséget vállalva próbál talpon maradni a versenyben. Az elmúlt 45 év alatt fokozatosan és totálisan demoralizálódon a társadalom. Ennek egyenes következménye volt, hogy a rendszerváltozás után teljesen szabaddá vált gazdasági környezetben megjelentek azok a vállalkozások is, ahol a nagy pénzcsináláshoz igazából elegendő a bátorság és a gátlástalanság. Az utóbbi megtalálható persze a gazdaságilag fejlett országokban is, csakhogy ott egy vaskos, minden tekintetben megbecsült társadalmi réteg precízen és igen szervezett modon értékteremtéssel múlatja az időt, többnyire a saját örömére és hasznára. így, miután nem vagyok sikeres. sem pedig eléggé gátlástalan. maradok egy vidéki műszaki értelmiségi. Az ilyenek nevében szívesebben nyilatkozom. mert a velem hasonló korúak sorsa a többség esetében egyformán alakult a múlt rendszerben is és most is. Számomra az igazi műszaki értelmiségi mércéjét nem sokan jelentették, de azokat soha nem felejtem el és mindig szerettem volna fölkapaszkodni közéjük. Finomabb családokban ezt példakép-állításnak hívják. Pályám kezdetén közelről megismertem egyet: igen jó mérnök volt, két nyugati nyelvet magas fokon beszélt. jól zongorázott, ismerte a históriát és a kortársi irodalmat, lenyűgöző társalgó volt. Manapság ilyenekre nincs semmi szükség. Mégis vonzódom hozzájuk, mert nem szakbarbárok. Talán nem készült volna ennyi ocsmány produktum, primitív tömegcikk, nem rondítottuk és pusztítottuk volna ennyire a környezetünket és nem veszítettük volna el azt a mqrcét. amit mondjuk KOS KAROLY életműve jelentett, ha többen lettek volna az igazi értelmiségi műszakiak. Csütörtökön este a vásárhelyi zeneiskolában rendezte kampánynyitó nagygyűlését a helyi SZDSZ-szervezet, melyen részt vett Pető Iván, a párt elnöke is. A fórum után elsőként a Népszabadság március 17-i számban megjelent nyilatkozatáról faggattuk, melyben kijelentette: az MDF megfélemlíti és fenyegeti a vállalkozókat. - Megkérdezték, s én őszintén elmondtam véleményemet az MDF kampányáról, arról, hogy a demokrata fórum vezető politikusai lépten-nyomon szapulják az SZDSZ-t. Ezt nagyon nehéz szó nélkül hagyni, de ezzel e témát lezártnak tekintem, hiszen kampányunk nem más szervezetek lejáratására épül. Sokkal fontosabbnak tartjuk a gazdasági válság megoldását, melyre programunk is épül. • Melyek a szabaddemokMi a 60-as évek első felében jártunk a szegedi Gépipari Technikumba, ahol olyan tanári kartól tanultunk, akiknek egy része a háború előtt szerezte diplomáját és összességében rendkívül igényes és precíz emberek alkották. Az egyetemen is volt alkalmunk néhány professzorral találkozni, akiknek szellemi kisugárzása egy életre meghatározta szernléletünket. Úgy gondolom, aki fiatal korában a balhé, a lázadás, az újat akarás mellett szembesül folyamatosan a magas mércével, az többnyire ezt is megtartja és értékrendjébe örökre beépíti. Én azokhoz az emberekhez tartozom, akik a mai napig nem tartották szükségesnek, hogy bármilyen párthoz igazodjanak. A politikai násztanc bódulata, az altesti örömöket csigázó belterjes összejátszás, a hideg borzongással járó „kinek a kicsodája" és „én most kire tegyek" sunyi éjszakai remegés kimaradt az életemből. A hatalmi elit (?) tréfás játékait nem ismqrtem és most sem ismerem. Így ne várja az olvasó, hogy néhány kifakult, foszladozó frázissal kijelölöm a nemzeti fölemelkedés irányát, magabiztos pengesuhintúsokkal sarokba szorítom a kommunistákat és mindent tudó Mona Lisa mosollyal a pártok és koalíciók esélyeit olyan ködös összefüggésekkel vázolom föl, amitől a magamfajta átlagember a szavazófülkében azt hiszi, hogy a KRESZ-vizsgán van vagy totózóban. E helyett elmondom, mi jut eszébe a magamfajtájúnak múltról, a jelenről és a jövőről. A korosztályomnak kijutott annyi eszméből, ideológiából, szemfényvesztő fakírbol, sziporkázó hírmagyarázóból és hatalmi székrekedéssel küszködő sámánból stb., hogy a csalódottságtól képtelen volt bármibe is megkapaszkodni. Aki talpon maradt lelkileg, azt a család és a saját magába vetett hite mentette meg. A történelmi ringlispílen jo néhány korosztály megszédült és a többségnek fel is fordult a gyomra. Ezek után miben hihetünk, hova igazodjunk? Azt hiszem, túl sok változás nincs, átszálltunk a hullámvasútra. Talán az járt jobban, aki nem szállt fel és unottan köpködi a napraforgót. A műszaki értelmiségi nagy része semmilyen politikai karriert nem futott be és most sem jutott szóhoz. Erre nem volt ideje, meg talán gusztusa sem. Nevetséges fizetésért dolgozott, idegrendszerét, egészségét, sokszor kapcsolatai áldozta fel, hogy mostoha körülmények között használható értéket teremtsen. A felelőssége maximális volt, ellentétben néhány furfangos karrierpályával. ahol egyre többen gyűltek össze. Az alkotási folyamat végén ott toporogtak a sunyi vezetők és politikusok, akik nagyvonalúan megjutalmazták ráták rövid távú gazdasági alternatívájának markáns elemei? - Legfontosabbnak a gazdasági növekedés megteremtését tartjuk, melyre alapozva rendezni lehet olyan égető problémákat, mint az agrárválság vagy a nyugdíjasok és a munkanélküliek helyzete. Programunkban kiemelkedő magukat és kitüntették egymást. Mi, akik több évtizedes éjszakai munkától hamuszürkék vagyunk, akiknek minden egyes vonalat, számot, utasítást többször meg kellett gondolni, kimaradtunk és most is kimaradtunk a simulékony mellébeszélők, csúsztatok és a minden helyzetben találékony, a kész válaszokat a szivarzsebből előkapok közül. A reálértelmiségi az utóbbi időkben ajársadalmi és gazdasági folyamatok perifériájára szorult. Szürkeállományát az ország messze a valódi színvonala alatt működteti. A kihasználatlanul tévelygő magyar humán erőforrás jelentós részét képezi. Vajon meddig? Az elhúzódó társadalmigazdasági átalakulás növeli a rendezetlenséget. Sokan a tanult és gyakorolt szakmájuktól igen távol próbálkoznak. Egy részük olcsó trükkel igyekszik különböző portékákat elsózni, lila zakóban és színes nyakkendőben, szédítő managermarketing gyorstalpaló tanfolyamokon felszedett modorban. Kulcsszavak: euró; - multilevel marketing, network, positfve imaging és egyéb blablák. Másik része vállalkozik valamire és tátott szájjal figyeli a trükkös fiúk diadalmas menetelését. Kevesen vannak a megfelelő helyen, stabil üzletmenettel és egzisztenciával a hátuk mögött. A műszaki értelmiségit többször térdre kényszeritette a tudomány absztrakciója ugyanúgy, mint a könyörtelen valósag. Egész életre, ha a pályán marad, a kettő közé feszül. Megtanulta tisztelni a kitartást, a megbízhatóságot, a precízséget, a rendet, az éleselméjűséget. Pontosan tudja, hogy ezek nélkül nem lehet valódi értéket teremteni. Az elvárások mértékével és a felelősség nagyságával aránytalanul kisebb volt a megbehelyen szerepel a kormányzati stílusváltás, mert véleményünk szerint ma más módon kell irányítani Magyarországot. • Milyennek ítéli a liberális blokk választási esélyeit? - Minden közvéleménykutatás szerint a liberális pártok nagyobb támogatást élveznek bármely más politikai erőnél. Ez persze nem jelenti azt, hogy a liberális tömörülés lesz a legnagyobb erő, bár erre is van esély. • Az SZDSZ eddig még nem fedte fel koalíciós elképzeléseit. - Erről a választások előtt nem kívánunk nyilatkozni, de azt hiszem, egyértelmű: számunkra meghatározó a liberális pártokkal kötött megállapodás. Elképzeléseinket mindenképpen érvényesíteni akarjuk. Ebből a szempontból másodlagos, mely demokratikus pártokkal lépünk koalícióra. Vass G. András csülése, helye a társadalmi ranglétrán, az anyagiakról nem is beszélve. Az innovatív és konvertálható értéket teremtő reálértelmiséginek ritkán volt lehetősége kitörni, védhető szellemi alkotásai szolgálati jellegűvé szürkültek. Néhány propaganda ízű kiemeléstől eltekintve az ország előtt ismeretlenek maradtak a kreatív, nemzetközi összehasonlításban is jelentőset alkotó egyéniségek. A meghatározó politikai erők közül hiányoztak, mert a kettőt együtt nem lehet csinálni. A kiemelkedő reál tudást nem az aktuális szólamokat magabiztosan kántálók és a virtuóz politikai mellébeszélők képességével lehet elsajátítani. Ahhoz több évtizedes tanulás, munka és szakmai alázat szükségeltetik, miközben a lelket és az idegrendszert szakmai kudarcok és irigy támadások teszik próbára. A KGST szekértáborán belül eltöltött évtizedek alatt kényszerű és belterjes műszaki fejlesztés volt, de volt. Akik a világszínvonal közelében dolgoztak, azok a maguk ambíciójának és kitartó szakmai érdeklődésüknek köszönhették, nem pedig valamit átgondolt támogatás segítette őket oda. De most, az elmúlt 4 év alatt hihetetlen mértékben lecsökkent az igény a műszaki fejlesztésre. A nyugati befektetők hozzák magukkal a valóban fejlettebb technológiájukat. A hazai befektetők a szolgáltatásokban lavíroznak és ott, ahol még lehet adót csalni. A tőke nem áramlik oda, ahol csak később térül meg és kitartó, módszeres, igen nagy szervezettséget kívánó tevékenység szükséges az érték előállításához. A folyamatok gradiense a gazdaság minden szintjén a legkisebb ellenállás és adó követelés irányába mutat. Ilyen környezetben • Az elmúlt hét végén a megyében vendégeskedett Palotás János a Köztársaság Párt elnöke. A szegedi lakossági fórumon kerestük meg, készítettünk vele rövid interjút. • A választók ha akarják, ha nem naponta kapnak ízelítőt a pártok programjaiból, amelyek jórészt hasonlóak. A Köztársaság Pártéból mii emelne ki, amely eltér a többitől, amely voksokat hozhat? - Az egyik mindenképpen a párt politikai stílusváltása. A megalakuláskor feltettük a kérdést, hol tarthat majd 5-10 év múlva a politikai demokrácia. Ha már késve léptünk be a demokráciába, akkor azt kell nézni, hogy az hová tart, azt kell megcélozni. Nyugaton is egyre inkább az emberek magánszférájába utalják a világképüket. Csak a liberális értékrend melletti gazdasági megoldásokat karoljuk fel. Programunkban elemezzük a helyzetet, adunk egy megoldást és azt is megmondjuk, hogy az mikorra érhető el. • Fiatal pártról lévén szó fontos, hogy kik a képviselőjelöltjei. Milyen elvárásokat támasztottak velük szemben? - A választási szervezetek kizárólagos joga a jelölt álnincs ránk szükség. Érthető. Az is érthető, hogy az országot az igen fontos jogalkotási, tulajdonosi, hatalomszerzési láz és a privatizációs vagyonból kicsavarható pénzszerzes utolsó nagy rohama foglalja le. De ne feledjük, a tét óriási. Vagy maradunk a kétes szolgáltatásairól ismert, közepes fizetőképességű piaca az unásig reklámozott termékeket előállító nyugati cégeknek. Vagy pedig hasznosítjuk azt a szellemi bázist, ami az igazi vagyona ennek az országnak és olyan értékeket mutatunk fel, amit a Nyugat is elfogad. Hosszú távon csak ez csökkentheti a kiszolgáltatottságot. Különben dróton rángatott ügynökei leszünk a Nyugat technikai civilizációjának. Persze ez a kényelmesebb megoldás és különösebb erőfeszítést nem kíván. Pedig tudomásul kell venni, ha a fejlett Nyugathoz fel akarunk zárkózni, ehhez az agyonorganizált, ellenőrzött politikai. gazdasági és katonai tömbhöz, akkor kitartó, verttékes munka vár ránk és rengeteg pénzünkbe fog kerülni. Olyan normákat állítanak elénk, amit csak igen mapas szervezettséggel és szakértelemmel lehet teljesíteni. Keserves évek következnek, ha ezt választjuk. Azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy nincs más lehetőség. Géza fejedelem és Szent István dilemmája volt hasonló. Az igazodást vagy tudomásul vesszük és összeszorított fogakkal ejkezdjük vagy lecsúszunk. Én a lelkem mélyén Koppány vagyok, de azt is tudom. nincs más út. Aki nem érti, álljon hokedlira és nézzen keletre vagy délre. Ezt a munkát nem a politikai kintornások, a kissttlű mutatványosok, a magabiztos csinovnyikokból hirtelen „eurodirektor"-rá változott zsebtolvajok, a szédítő karriert befutó szájhősök, selyemdzsogingos életművészek, a hátrafordított basebal-sapkában, kabriolettel köröző írástudatlanok, „multilevel-marketingtól" megrészegültek, a terepjárós konditerem atléták, az alvilág tréfás gúlacsoportjának kikúpálódott milliomos untermannjai. a számlaadástól irtózó, igénytelen szakik és az utóbbi 4 év alatt kényszerpályára futott nemzetmentők fogják elvégezni. Nem is áll érdekükben. A műszaki fejlesztés, az innováció nagy pénzeket kíván a tudáson kívül. A honatyáknak és a politikusoknak meg kellene találni a lehetőséget, hogy megérje pénzt fektetni a magyar értelmiségbe. Húzó „iparág" lehetne. Biztos hatékonyabban lehetne támogatni, vagy az elvonást csökkenteni azoktól, akik konvertálható értéket teremtenek. Ne feledjük, az oktatás is ilyen! Hátha megindulna a külföldi és a hazai tőke esetleg a földalatti pénz a nagyobb haszon reményében erre a területre. A jó minőségű, magas hozzáadott értéket hordozó materiális vagy szellemi terméket, megfelelő áron mindig el lehet adni. A szakmai tudás és a kreativitás, amit a Nyugat nagyra becsül ez esetben itthon marad, ha a profit egy része nem is. Most ismét egy többhónapos cirkusz kezdődik. Ez (gy működik minden demokráciában. Az agyondumált fogkrém, mosópor, intimbetét stb. mellett most a politikusok szemfényvesztését kell végignézni, hallgatni. Gondolom, jobbára a mi pénzünkön csinálják nekünk. Ehhez hozzá kell szokni. De elvárjuk, hogy aki hatalomhoz jut, és meghatározó döntéseket hoz, az értsen a szakterületéhez, legyen igényes és gondolja meg többször is, amit határoz, mert a mi pénzünkön teszi, a mi pénzünkből. Feleljen a döntéseiért és vonja le a következtetéseket, amikor kell. Mi úgy látjuk, hogy csak nagy tudású és mentálisan hibátlan emberek gyakorolhatják a hatalmat, ami a vallástól és pártállástól független emberi mérce. Ettől lesz hasznos a hatalmi elit és az ellenzék egyaránt. Ha nem Igy választunk, rr^egisszuk a levét. A műszaki éjielmiség értékrendje igen kemény. Közülünk kevesen kerülnek a húsosfazék közelébe, azt kijelenthetjük, hogy akik odakerülnek, azokat a saját mércénkkel fogjuk mérni. Minden társadalmi rétegnek és szakmának megvan a maga értékrendje. Amit a miénkről leírtam, biztosan még sokan elmondhatják hasonlóan. Kedves Németh tanár úr. Te már sok mindent láttál, talán még az ellenkezőjét is. Jó volna tudni, Te mit gondolsz a mai dolgokról? A jelenségeket egyre nehezebb megemészteni. Pedig szeretnénk már jól érezni magunkat országunkban, városunkban. Egy darabig még nem mindenkinek fog ez menni. Ehhez is hozzá kell szokni. Tanár úr, néha látlak az utcán. a járásodról messziről felismerlek. Váltunk néhány szót. Arcod mosolygós, semmi lényegesről nem beszélünk, de mindketten tudjuk, hogy egyre lehangolóbb minden, és ez jó néhány évtizede tart. Fiúk, hímezzétek a baseballsapkátokra: GOOD BLESS KÁRPÁTMEDENCE! Mészáros György • Palotás 12-24 százalékot remél Elébe menni a demokráciának lítása. Az elnökségnek csupán vétójoga van olyan esetben, ha egy szélsőséges pont jelenne meg. Egyébként semmiféle „előírásunk" nem volt, hogy kik méressenek meg a választáson. A területi listákon pedig a párt szakértői szerepelnek az élen. • Sokaknak nem szimpatikus az a törekvés, hogy az anyagiakat tekintve mégjobban széthúzódjon a társadalom, a gazdagok még gazdagabbak legyenek, a leszakadók tábora pedig gyarapodjon. - A Köztársaság Pártnak nem is ez a célja, programja mondta Palotás János. - Önmagában a vállakózás, a gazdaság élénkítés öncélú, nincs értelme. A személyi jövedeleadót éppen azért kell csökkenteni. hogy az állampolgárnak több pénze maradjon, legyen fizetőképes kereslet. A kettő csak együtt működik. • Milyen választási szerepléssel lenne elégedett a Köztársaság Párt elnöke? Gondolom, a Parlamentbe kerülés jó eredmény lenne. - Nem ezen a szinten gondolkodunk. Az esélylatolgatás alapján 12 és 24 százalék megszerzésével számolunk. Politikailag természetesen a Parlamentbe kerülés is nagy eredmény lenne, de mint programpártnak ez önmagában nem lenne elégséges. Olyan pozícióba kell kerülnünk, hogy a programunkat érvényesíthessük. Ehhez kell a 12-24 százalék. V. F. S. Legfontosabb a gazdasági növekedés - véli Pető Iván, az SZDSZ elnöke