Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-21 / 66. szám

HÉTFŐ, 1994. M ARC. 21. I MÉG 48 NAP 5 Erték-rend-zavar Németh Zoltán tanár úrnak Dr. Mészáros György 1948. április 10-én született Sze­geden. 1962 és 1966 között a városi gépipari technikum­ban tanult. 1973-ban szerezte diplomáját a nehézipari műszaki egyetem gépészmérnöki kar gyártástechnológia szakán, Miskolcon. Egyetemi doktori disszertációját 1989-ben Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen véd­te meg. A '70-es években a Kenderfonó és Szövőipari Nagyvállalatnál, 1989-ig a KEE Élelmiszeripari Főisko­lai Karán dolgozott, ezt követően a DOMET Fejlesztő Kft. ügyvezető igazgatója. Tagja a szegedi önkormányzat vagyonkezelési, vállalkozási és privatizációs bizottságá­nak. Tavaly óta igazságügyi gépész műszaki szakértő Csongrád megyében. • Amikor megkaptam a fő­szerkesztő úr felkérését, hogy mondjam el véleményemet az átalakulás éveiről, meglepőd­tem, mert a nevem mellett ez állt: vállalkozó. Sok minden eszembe jutott erről. Először is hogyan lettem vállalkozó, mi­ért vagyok még mindig az és végül, elmondhatom-e a véle­menyemet más vállalkozók helyett is. Az utóbbira rögtön meg is adtam magamnak a vá­laszt: nem. de nem is akarom. Különben is, hogyan cseng ez ma Magyarországon: vállalko­zó. Úgy gondolom, nem túl jól. Egyrészt, mert nem azt jelenti, mint az előző rendszerben a MASZEK, vagy PRIVÁT, a most használatos MANAGER, DIREKTOR, továbbá SALES EXECUTIVE, REPRESEN­TAT1VE és egyéb kutyafülék­hez képest meg egyenesen snassz. Másrészt, ugyanúgy vállalkozó az is, aki egy pe­cséttel összeszedett több mil­liót érő árut és utána nem fi­zette ki. mint az, aki évtizedes szakmai tudással, a munkájáért felelősséget vállalva próbál talpon maradni a versenyben. Az elmúlt 45 év alatt foko­zatosan és totálisan demorali­zálódon a társadalom. Ennek egyenes következménye volt, hogy a rendszerváltozás után teljesen szabaddá vált gazda­sági környezetben megjelentek azok a vállalkozások is, ahol a nagy pénzcsináláshoz igazából elegendő a bátorság és a gát­lástalanság. Az utóbbi meg­található persze a gazdaságilag fejlett országokban is, csak­hogy ott egy vaskos, minden te­kintetben megbecsült társadal­mi réteg precízen és igen szer­vezett modon értékteremtéssel múlatja az időt, többnyire a saját örömére és hasznára. így, miután nem vagyok si­keres. sem pedig eléggé gátlás­talan. maradok egy vidéki műszaki értelmiségi. Az ilye­nek nevében szívesebben nyi­latkozom. mert a velem ha­sonló korúak sorsa a többség esetében egyformán alakult a múlt rendszerben is és most is. Számomra az igazi műszaki értelmiségi mércéjét nem so­kan jelentették, de azokat soha nem felejtem el és mindig szerettem volna fölkapasz­kodni közéjük. Finomabb csa­ládokban ezt példakép-állítás­nak hívják. Pályám kezdetén közelről megismertem egyet: igen jó mérnök volt, két nyu­gati nyelvet magas fokon be­szélt. jól zongorázott, ismerte a históriát és a kortársi irodal­mat, lenyűgöző társalgó volt. Manapság ilyenekre nincs semmi szükség. Mégis vonzó­dom hozzájuk, mert nem szak­barbárok. Talán nem készült volna ennyi ocsmány produktum, primitív tömegcikk, nem ron­dítottuk és pusztítottuk volna ennyire a környezetünket és nem veszítettük volna el azt a mqrcét. amit mondjuk KOS KAROLY életműve jelentett, ha többen lettek volna az igazi értelmiségi műszakiak. Csütörtökön este a vásár­helyi zeneiskolában rendezte kampánynyitó nagygyűlését a helyi SZDSZ-szervezet, me­lyen részt vett Pető Iván, a párt elnöke is. A fórum után el­sőként a Népszabadság már­cius 17-i számban megjelent nyilatkozatáról faggattuk, melyben kijelentette: az MDF megfélemlíti és fenyegeti a vállalkozókat. - Megkérdezték, s én őszin­tén elmondtam véleményemet az MDF kampányáról, arról, hogy a demokrata fórum ve­zető politikusai lépten-nyomon szapulják az SZDSZ-t. Ezt nagyon nehéz szó nélkül hagy­ni, de ezzel e témát lezártnak tekintem, hiszen kampányunk nem más szervezetek lejára­tására épül. Sokkal fontosabb­nak tartjuk a gazdasági válság megoldását, melyre progra­munk is épül. • Melyek a szabaddemok­Mi a 60-as évek első felében jártunk a szegedi Gépipari Technikumba, ahol olyan ta­nári kartól tanultunk, akiknek egy része a háború előtt sze­rezte diplomáját és összessé­gében rendkívül igényes és precíz emberek alkották. Az egyetemen is volt alkalmunk néhány professzorral találkoz­ni, akiknek szellemi kisugárzá­sa egy életre meghatározta szernléletünket. Úgy gondolom, aki fiatal korában a balhé, a lázadás, az újat akarás mellett szembesül folyamatosan a magas mércé­vel, az többnyire ezt is meg­tartja és értékrendjébe örökre beépíti. Én azokhoz az emberekhez tartozom, akik a mai napig nem tartották szükségesnek, hogy bármilyen párthoz iga­zodjanak. A politikai násztanc bódulata, az altesti örömöket csigázó belterjes összejátszás, a hideg borzongással járó „ki­nek a kicsodája" és „én most kire tegyek" sunyi éjszakai re­megés kimaradt az életemből. A hatalmi elit (?) tréfás játékait nem ismqrtem és most sem ismerem. Így ne várja az olva­só, hogy néhány kifakult, fosz­ladozó frázissal kijelölöm a nemzeti fölemelkedés irányát, magabiztos pengesuhintúsok­kal sarokba szorítom a kom­munistákat és mindent tudó Mona Lisa mosollyal a pártok és koalíciók esélyeit olyan kö­dös összefüggésekkel vázolom föl, amitől a magamfajta átlag­ember a szavazófülkében azt hiszi, hogy a KRESZ-vizsgán van vagy totózóban. E helyett elmondom, mi jut eszébe a magamfajtájúnak múltról, a jelenről és a jövőről. A korosztályomnak kijutott annyi eszméből, ideológiából, szemfényvesztő fakírbol, szi­porkázó hírmagyarázóból és hatalmi székrekedéssel küsz­ködő sámánból stb., hogy a csalódottságtól képtelen volt bármibe is megkapaszkodni. Aki talpon maradt lelkileg, azt a család és a saját magába ve­tett hite mentette meg. A tör­ténelmi ringlispílen jo néhány korosztály megszédült és a többségnek fel is fordult a gyomra. Ezek után miben hi­hetünk, hova igazodjunk? Azt hiszem, túl sok változás nincs, átszálltunk a hullámvasútra. Talán az járt jobban, aki nem szállt fel és unottan köpködi a napraforgót. A műszaki értelmiségi nagy része semmilyen politikai karriert nem futott be és most sem jutott szóhoz. Erre nem volt ideje, meg talán gusztusa sem. Nevetséges fizetésért dol­gozott, idegrendszerét, egész­ségét, sokszor kapcsolatai ál­dozta fel, hogy mostoha körül­mények között használható értéket teremtsen. A felelőssé­ge maximális volt, ellentétben néhány furfangos karrierpá­lyával. ahol egyre többen gyűl­tek össze. Az alkotási folyamat végén ott toporogtak a sunyi vezetők és politikusok, akik nagyvonalúan megjutalmazták ráták rövid távú gazdasági alternatívájának markáns elemei? - Legfontosabbnak a gaz­dasági növekedés megterem­tését tartjuk, melyre alapozva rendezni lehet olyan égető problémákat, mint az agrár­válság vagy a nyugdíjasok és a munkanélküliek helyzete. Programunkban kiemelkedő magukat és kitüntették egy­mást. Mi, akik több évtizedes éjszakai munkától hamuszür­kék vagyunk, akiknek minden egyes vonalat, számot, utasítást többször meg kellett gondolni, kimaradtunk és most is kima­radtunk a simulékony mellé­beszélők, csúsztatok és a min­den helyzetben találékony, a kész válaszokat a szivarzseb­ből előkapok közül. A reálértelmiségi az utóbbi időkben ajársadalmi és gazda­sági folyamatok perifériájára szorult. Szürkeállományát az ország messze a valódi szín­vonala alatt működteti. A ki­használatlanul tévelygő ma­gyar humán erőforrás jelentós részét képezi. Vajon meddig? Az elhúzódó társadalmi­gazdasági átalakulás növeli a rendezetlenséget. Sokan a ta­nult és gyakorolt szakmájuktól igen távol próbálkoznak. Egy részük olcsó trükkel igyekszik különböző portékákat elsózni, lila zakóban és színes nyak­kendőben, szédítő manager­marketing gyorstalpaló tanfo­lyamokon felszedett modor­ban. Kulcsszavak: euró; - mul­tilevel marketing, network, po­sitfve imaging és egyéb blab­lák. Másik része vállalkozik valamire és tátott szájjal figyeli a trükkös fiúk diadalmas me­netelését. Kevesen vannak a megfelelő helyen, stabil üzlet­menettel és egzisztenciával a hátuk mögött. A műszaki értelmiségit többször térdre kényszeritette a tudomány absztrakciója ugyan­úgy, mint a könyörtelen való­sag. Egész életre, ha a pályán marad, a kettő közé feszül. Megtanulta tisztelni a kitartást, a megbízhatóságot, a precízsé­get, a rendet, az éleselméjű­séget. Pontosan tudja, hogy ezek nélkül nem lehet valódi értéket teremteni. Az elvárások mértékével és a felelősség nagyságával arány­talanul kisebb volt a megbe­helyen szerepel a kormányzati stílusváltás, mert véleményünk szerint ma más módon kell irányítani Magyarországot. • Milyennek ítéli a li­berális blokk választási esélyeit? - Minden közvélemény­kutatás szerint a liberális pár­tok nagyobb támogatást élvez­nek bármely más politikai erő­nél. Ez persze nem jelenti azt, hogy a liberális tömörülés lesz a legnagyobb erő, bár erre is van esély. • Az SZDSZ eddig még nem fedte fel koalíciós elképzeléseit. - Erről a választások előtt nem kívánunk nyilatkozni, de azt hiszem, egyértelmű: szá­munkra meghatározó a libe­rális pártokkal kötött meg­állapodás. Elképzeléseinket mindenképpen érvényesíteni akarjuk. Ebből a szempontból másodlagos, mely demokrati­kus pártokkal lépünk koalícióra. Vass G. András csülése, helye a társadalmi ranglétrán, az anyagiakról nem is beszélve. Az innovatív és konvertál­ható értéket teremtő reálér­telmiséginek ritkán volt lehető­sége kitörni, védhető szellemi alkotásai szolgálati jellegűvé szürkültek. Néhány propagan­da ízű kiemeléstől eltekintve az ország előtt ismeretlenek maradtak a kreatív, nemzetközi összehasonlításban is jelentő­set alkotó egyéniségek. A meg­határozó politikai erők közül hiányoztak, mert a kettőt együtt nem lehet csinálni. A kiemelkedő reál tudást nem az aktuális szólamokat magabiz­tosan kántálók és a virtuóz po­litikai mellébeszélők képessé­gével lehet elsajátítani. Ahhoz több évtizedes tanulás, munka és szakmai alázat szükségel­tetik, miközben a lelket és az idegrendszert szakmai kudar­cok és irigy támadások teszik próbára. A KGST szekértáborán be­lül eltöltött évtizedek alatt kényszerű és belterjes műszaki fejlesztés volt, de volt. Akik a világszínvonal közelében dol­goztak, azok a maguk ambí­ciójának és kitartó szakmai érdeklődésüknek köszönhették, nem pedig valamit átgondolt támogatás segítette őket oda. De most, az elmúlt 4 év alatt hihetetlen mértékben lecsök­kent az igény a műszaki fej­lesztésre. A nyugati befektetők hozzák magukkal a valóban fejlettebb technológiájukat. A hazai befektetők a szolgálta­tásokban lavíroznak és ott, ahol még lehet adót csalni. A tőke nem áramlik oda, ahol csak később térül meg és kitartó, módszeres, igen nagy szervezettséget kívánó tevé­kenység szükséges az érték előállításához. A folyamatok gradiense a gazdaság minden szintjén a legkisebb ellenállás és adó követelés irányába mutat. Ilyen környezetben • Az elmúlt hét végén a me­gyében vendégeskedett Palotás János a Köztársaság Párt el­nöke. A szegedi lakossági fórumon kerestük meg, ké­szítettünk vele rövid interjút. • A választók ha akarják, ha nem naponta kapnak ízelítőt a pártok program­jaiból, amelyek jórészt ha­sonlóak. A Köztársaság Pártéból mii emelne ki, amely eltér a többitől, amely voksokat hozhat? - Az egyik mindenképpen a párt politikai stílusváltása. A megalakuláskor feltettük a kér­dést, hol tarthat majd 5-10 év múlva a politikai demokrácia. Ha már késve léptünk be a demokráciába, akkor azt kell nézni, hogy az hová tart, azt kell megcélozni. Nyugaton is egyre inkább az emberek ma­gánszférájába utalják a világ­képüket. Csak a liberális ér­tékrend melletti gazdasági megoldásokat karoljuk fel. Programunkban elemezzük a helyzetet, adunk egy megol­dást és azt is megmondjuk, hogy az mikorra érhető el. • Fiatal pártról lévén szó fontos, hogy kik a kép­viselőjelöltjei. Milyen elvá­rásokat támasztottak velük szemben? - A választási szervezetek kizárólagos joga a jelölt ál­nincs ránk szükség. Érthető. Az is érthető, hogy az országot az igen fontos jogalkotási, tu­lajdonosi, hatalomszerzési láz és a privatizációs vagyonból kicsavarható pénzszerzes utol­só nagy rohama foglalja le. De ne feledjük, a tét óriási. Vagy maradunk a kétes szolgáltatá­sairól ismert, közepes fizető­képességű piaca az unásig reklámozott termékeket elő­állító nyugati cégeknek. Vagy pedig hasznosítjuk azt a szel­lemi bázist, ami az igazi va­gyona ennek az országnak és olyan értékeket mutatunk fel, amit a Nyugat is elfogad. Hosszú távon csak ez csök­kentheti a kiszolgáltatottságot. Különben dróton rángatott ügynökei leszünk a Nyugat technikai civilizációjának. Persze ez a kényelmesebb megoldás és különösebb erőfe­szítést nem kíván. Pedig tudomásul kell venni, ha a fejlett Nyugathoz fel aka­runk zárkózni, ehhez az agyon­organizált, ellenőrzött politi­kai. gazdasági és katonai tömb­höz, akkor kitartó, verttékes munka vár ránk és rengeteg pénzünkbe fog kerülni. Olyan normákat állítanak elénk, amit csak igen mapas szervezett­séggel és szakértelemmel lehet teljesíteni. Keserves évek kö­vetkeznek, ha ezt választjuk. Azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy nincs más lehe­tőség. Géza fejedelem és Szent István dilemmája volt hasonló. Az igazodást vagy tudomásul vesszük és összeszorított fo­gakkal ejkezdjük vagy lecsú­szunk. Én a lelkem mélyén Koppány vagyok, de azt is tu­dom. nincs más út. Aki nem érti, álljon hoked­lira és nézzen keletre vagy délre. Ezt a munkát nem a politi­kai kintornások, a kissttlű mu­tatványosok, a magabiztos csi­novnyikokból hirtelen „euro­direktor"-rá változott zsebtol­vajok, a szédítő karriert befutó szájhősök, selyemdzsogingos életművészek, a hátrafordított basebal-sapkában, kabriolettel köröző írástudatlanok, „mul­tilevel-marketingtól" megré­szegültek, a terepjárós kon­diterem atléták, az alvilág tré­fás gúlacsoportjának kikúpá­lódott milliomos untermannjai. a számlaadástól irtózó, igény­telen szakik és az utóbbi 4 év alatt kényszerpályára futott nemzetmentők fogják elvégez­ni. Nem is áll érdekükben. A műszaki fejlesztés, az innováció nagy pénzeket kíván a tudáson kívül. A honatyák­nak és a politikusoknak meg kellene találni a lehetőséget, hogy megérje pénzt fektetni a magyar értelmiségbe. Húzó „iparág" lehetne. Biztos haté­konyabban lehetne támogatni, vagy az elvonást csökkenteni azoktól, akik konvertálható ér­téket teremtenek. Ne feledjük, az oktatás is ilyen! Hátha meg­indulna a külföldi és a hazai tőke esetleg a földalatti pénz a nagyobb haszon reményében erre a területre. A jó minőségű, magas hoz­záadott értéket hordozó ma­teriális vagy szellemi terméket, megfelelő áron mindig el lehet adni. A szakmai tudás és a kreativitás, amit a Nyugat nagyra becsül ez esetben itthon marad, ha a profit egy része nem is. Most ismét egy többhóna­pos cirkusz kezdődik. Ez (gy működik minden demokráciá­ban. Az agyondumált fogkrém, mosópor, intimbetét stb. mel­lett most a politikusok szem­fényvesztését kell végignézni, hallgatni. Gondolom, jobbára a mi pénzünkön csinálják ne­künk. Ehhez hozzá kell szokni. De elvárjuk, hogy aki ha­talomhoz jut, és meghatározó döntéseket hoz, az értsen a szakterületéhez, legyen igé­nyes és gondolja meg többször is, amit határoz, mert a mi pén­zünkön teszi, a mi pénzünkből. Feleljen a döntéseiért és vonja le a következtetéseket, amikor kell. Mi úgy látjuk, hogy csak nagy tudású és mentálisan hi­bátlan emberek gyakorolhatják a hatalmat, ami a vallástól és pártállástól független emberi mérce. Ettől lesz hasznos a hatalmi elit és az ellenzék egy­aránt. Ha nem Igy választunk, rr^egisszuk a levét. A műszaki éjielmiség értékrendje igen kemény. Közülünk kevesen kerülnek a húsosfazék közelé­be, azt kijelenthetjük, hogy akik odakerülnek, azokat a sa­ját mércénkkel fogjuk mérni. Minden társadalmi rétegnek és szakmának megvan a maga értékrendje. Amit a miénkről leírtam, biztosan még sokan elmondhatják hasonlóan. Kedves Németh tanár úr. Te már sok mindent láttál, talán még az ellenkezőjét is. Jó vol­na tudni, Te mit gondolsz a mai dolgokról? A jelenségeket egyre nehezebb megemészteni. Pedig szeretnénk már jól érez­ni magunkat országunkban, városunkban. Egy darabig még nem mindenkinek fog ez men­ni. Ehhez is hozzá kell szokni. Tanár úr, néha látlak az ut­cán. a járásodról messziről fel­ismerlek. Váltunk néhány szót. Arcod mosolygós, semmi lé­nyegesről nem beszélünk, de mindketten tudjuk, hogy egyre lehangolóbb minden, és ez jó néhány évtizede tart. Fiúk, hímezzétek a baseball­sapkátokra: GOOD BLESS KÁRPÁT­MEDENCE! Mészáros György • Palotás 12-24 százalékot remél Elébe menni a demokráciának lítása. Az elnökségnek csupán vétójoga van olyan esetben, ha egy szélsőséges pont jelenne meg. Egyébként semmiféle „előírásunk" nem volt, hogy kik méressenek meg a válasz­táson. A területi listákon pedig a párt szakértői szerepelnek az élen. • Sokaknak nem szimpati­kus az a törekvés, hogy az anyagiakat tekintve még­jobban széthúzódjon a tár­sadalom, a gazdagok még gazdagabbak legyenek, a leszakadók tábora pedig gyarapodjon. - A Köztársaság Pártnak nem is ez a célja, programja ­mondta Palotás János. - Ön­magában a vállakózás, a gaz­daság élénkítés öncélú, nincs értelme. A személyi jövede­leadót éppen azért kell csök­kenteni. hogy az állampolgár­nak több pénze maradjon, legyen fizetőképes kereslet. A kettő csak együtt működik. • Milyen választási szerep­léssel lenne elégedett a Köztársaság Párt elnöke? Gondolom, a Parlamentbe kerülés jó eredmény lenne. - Nem ezen a szinten gon­dolkodunk. Az esélylatolgatás alapján 12 és 24 százalék meg­szerzésével számolunk. Politi­kailag természetesen a Parla­mentbe kerülés is nagy ered­mény lenne, de mint program­pártnak ez önmagában nem lenne elégséges. Olyan pozí­cióba kell kerülnünk, hogy a programunkat érvényesíthes­sük. Ehhez kell a 12-24 szá­zalék. V. F. S. Legfontosabb a gazdasági növekedés - véli Pető Iván, az SZDSZ elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom