Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-12 / 60. szám

KINCSKERESŐ SZOMBAT, 1994. MÁRC. 12. A márciusi Kincskereső Március idusát (azaz: tizenötödik napját) és a tavaszt ünnepli-köszönti a Kincskereső márciusi száma. Egy szép - és gyönyörűen illusztrált - Petőfi-vers (Pacsirtaszót hallok megint) mellett Krúdy Gyula: A máriási erdő című novellája idézi föl az 1848-as szabadságharc emlékeit. S a novella befejező mondata már arról a vonatról szól, amely a halott Kossuth Lajost hozta haza Magyarországra. 1894. március 20-án halt meg száműzetésben a nagy államférfi, azért nyilvánították 1994-et Kossuth Emlékévnek. Ennek jegyében közöl Kossuth beszédekből és emlékekből bőséges összeállítást a Kincskereső. Többek között itt olvashatjuk a híres szegedi toborzóbeszédet („Szegednek népe. nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa!), de a Csongrádon megrendezett II. Országos Kossuth-táborról is tudósít egy tizenéves résztvevő: Erdélyi Dóra, aki társaival végigjárta a toborzókörút állomásait. A tavasz szebbnél szebb versekben tündököl: egyaránt Március a címe Áprily Lajos. Bella István és Szécsi Margit költeményének. Méltó társuk Rónay György Feketerigója: e versből is az élet imádata, a megújhodás gyönyörűsége csendül ki. És persze, ha tavasz, ha - Áprily szavaival élve - „zeng a szíved", akkor szólni kell a szerelemről is. Valahogy úgy, ahogy „A gyerekek kétszer születnek" című szövegben beszélteti-cselekedteti ifjú hőseit Somogyi Tóth Sándor. Ámbár lehet úgy is, ahogy a Szívhangok különkiadásában Kun Erzsébet szól a találkozás, ismerkedés kérdőjeleiről. A folytatásos regény most sem akármilyen izgalmakat ígér tiltó címével: „Ne tessék a cápákat ingerelni!" Konrádék újabb kalandjai is kacagtatóak, ideértve a cápákon kívül egy kockás kislányt is, aki a kókuszpálmán bömböl... A Nevető irodalomórát ezúttal is Lázár Ervin tanár úr tartja, mesés bölcsességei. A Magyar táj - magyar ecsettel sorozat Bernáth Aurél munkásságát ismerteti, a hátsó borítót az ő festményei díszítik, a címlapon pedig Tildy Katalin Kossuth-grafikája látható. Volt egy pap meg egy harangozó. Szegények voltak, mert szegény volt a falu, ahol éltek. Hiába akartak meggazdagodni, nem tudtak kisütni semmit. Azt mondja egyszer a pap a harangozónak: - Gyere csak, mondok valamit. Odamegy a harangozó, s a pap azt mondja neki: - Tudod, miért hívtalak? Te is szegény vagy, én is szegény vagyok. Eredj, lopd el a kurátor ökreit, vidd ki a földjére s kösd meg ott a fához. A kurátor korán kelt, hogy megetesse az ökreit, hát csak hűlt helyüket találta. Meg sem várta, hogy kivilágosodjék, indult keresni szerte a faluban az ökreit. A pappal jó cimboraságban volt, az a csalafinta meg tudta, hogy hol vannak az ökrök. Éppen megéhezett már a kurátor a sok lótásfutástól, amikor ott haladt el a pap háza előtt. Kinyitja a pap az ablakot s látja, hogy a kurátor megy tovább; nem is néz arrafelé, úgy siet. - Jó reggelt, kurátor úr szólítja meg a pap. - Térjen már be hozzánk, ugyan hova siet annyira? - Nagy kár ért engem feleli a kurátor, és elmeséli, hogy mi történt. - Jöjjön csak be - invitálja a pap mert van egy könyvem, az majd kitalálja, hogy hol vannak az ökrök. Amikor bement, megkérdi a pap: - Mennyit adna, ha megkerülnének az ökrei? - Adnék száz ezüstpénzt - feleli a kurátor. Küldi a pap a kurátort: - Menjen, költse fel a harangozót, hogy hozza el a templomból a miseruhámat, s ami még kell az istentisztelethez: az evangéliumot, a kelyhet. Megy a kurátor, költi a harangozót: - Kelj fel! - Mi a baj? - kérdi a harangozó. - A tisztelendő úr kéret, hogy menj el hozzá, istentiszteletet akar tartani. Amint a harangozó megBogár, a pap - Máramarosi ukrán népmese JX3 érkezett a kellékekkel, a pap beöltözött és misét mondott, azután vette a könyvét és kimentek a kurátor földjére. Az ökrök már messziről bőgtek, ahogy meglátták a gazdájukat. A kurátor leszámolta a papnak a száz ezüstpénzt. Ő azután ezt elosztotta a harangozóval. Mondja megint a pap a harangozónak: - Eridj és lopj még, csak mindig mondd meg nekem, hogy hova dugod, s a pénzen megosztozunk. így olyan gazdagok lettek, mint valami grófok. A királynak elveszett egy láda pénze. Három minisztere lopta el és beásták a trágyadombba. Meghallotta a király, hogy ez a pap olyan jól kitalál mindent, hívatta magához. Tépelődött a kelepcébe szorult pap: „Eddig volt, ahogy volt, mert a harangozó lopott. De most majd hogy találom meg a tolvajt?" Amikor megjelent a palotában, a király bevezette egy szobába, ellátta étellelitallal és meghagyta neki: - Holnap nyplc órára ki kell találnod, hogy hol a pénzem. Ha nem találod ki, a fejedet veszem! Azzal rázárta az ajtót. A három miniszter az ablak alatt hallgatózott. A pap bánatában felhajtott egy pohár bort és leszögezte magának: - Ez egy! A miniszterek azt hitték, hogy egyet már kitalált közülük. A pap megint töltött, azt is felhajtotta. - Ez kettő! A miniszterek egymásra néztek: - Rólunk beszél! A pap harmadszor is töltött. - Megvan a harmadik is! Tanakodnak a miniszterek: - Mi volna, ha bemennénk hozzá és megkérnők, hogy ne áruljon el a királynak; adnánk neki több pénzt, mint a király. Be is merészkedtek. - Tisztelendő úr, ne valljon ránk, hogy mi loptuk el a pénzt! Kérdi a pap: - Hová dugtátok? - A trágyadombba. Hamar másnap lett. Jön a király, a pap mondja neki: - Menjünk, keressük meg a pénzt. Vette a könyvét s mentek a trágyadombhoz. Egy szolgáló ásót hozott. Ástak, ástak, megtalálták a pénzesládát. A király behajította a ládát a kútba, úgy, hogy a pap ne lássa, aztán azt mondta neki: - Találd ki, hogy hová lett megint a láda? Felsóhajt a pap: - Na szegény fejem, most aztán ugorhatok a kútba! - Úgy van, a kútba! csodálkozott a király. - A ládát a kútba dobtam. A papot Bogárnak hívták. A király egy bogarat szorongatott a markában s megkérdezte a papot: - Mi van a markomban? Erre megint a pap: - Hej, Bogár, Bogár, most aztán jó kezekbe kerültél I ő saját magára értette, de a király ezt nem tudta és gazdagon megjutalmazta. A pap aztán hazament, felgyújtotta a házát, és elhíresztelte, hogy a házban a kitalálókönyve is odaégett. Ne hívassák többé, mert úgysem megy sehova. így talán még ma is él, ha meg nem halt. Szőcs Ráchel fordítása Barta Anna Szirom Lepergeted a könnyeidet, nem tudsz már sírni sem. Egy fájó tekintet leszel. A virágot letépkeded, nem tudni, miért, de annyira fáj a szirmok zenéje. Halott virágok hevernek öledben, s te tetszelegve nézed magad a szirmok tükrében. Magad ott látod szépnek, pedig egészen más vagy: egy fáradt, haldokló könnycsepp. Lassan leperegsz a világ arcáról, a végtelenbe, az űrbe. Csak a szél és a szirmok zenéje lesznek veled. Barta Anna az Alsóvárosi Általános Iskola tanulója. Versével „arany minősítést" ért el az Arany János Általános Iskola nemrégiben végetért irodalmi pályázatán. A pályázat fő támogatója a Tolkien Könyvesház volt. Rejtvényfejtők - nyertesek „Ritka magyar férfinevek"- ez volt a címe legutóbbi keresztrejtvényünknek, amelynek megfejtése így szól: Szörény, Vid, Éliás, Salamon, Gál, Zsombor, Szergiusz, Antigon, Szalvátor. A valóban igen ritkán előforduló férfinevek megfejtése ismét sok kedves játékosunknak sikerült. Közülük most Lakatos Csilla, Szeged, Rókusi krt. 15/A., Nagy Szilvia, Szeged, Retek u. 6A., Gáli Dávid, Szeged, Ortutay u. 5A., Tóth Éva, Szeged, Korda u. 9/A., Szoldán Zita, Szeged, Zsitva sor 2/B. I. 12. került a szerencsések közé. A nyerteseknek gratulálunk, jutalmukat postán küldjük el. Mi volt a reggeli? A kérdésre könnyen megtalálhatjátok a választ, ha megfejtitek legfrissebb képrejtvényeinket. Öt rajz, ötféle finomság... A megoldást március 16-áig küldj'étek el címünkre (6740 Szeged, Stefánia 10.) A címzés mellé írjátok oda: „Kincskereső-képrejtvény." Jó mulatást! - HEFÜ -