Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-09 / 57. szám

SZERDA, 1994. MÁRC. 9. Annus lózsef Magyar Szocialista Párt MÉG 59 NAP 5 Tisztelt Választópolgár! Püspökielén (Maroslele) születtem. Szegeden lakom, a Tiszatáj főszerkesztője vagyok. Falusi tanítóként kezdtem, új­ságíró, író lettem. Prózaíró v­agyok. Nyolc könyvem jelent meg. Közel negyedszázada dolgozom a Tiszatájnál. Volt 2-3 éves megszakításom, ami­ről az elmúlt rendszer politiká­ja tehet. Feleségem pedagógus, két gyermekem már felnőtt. Amikor 1989-90-ben úgy határoztam, hogy írói-iroda­lomszervezői munkám mellett az aktív politikai cselekvésben is szerepet vállalok, elsősorban természetesen a magyar kultú­ra évezredes értékeinek őrzése és további gyarapítása lebegett célként a szemem előtt. Igen, mert erős meggyőződésem volt (és marad mindörökké), hogy az Ady-álmodta „kulturális magyar" nélkül ez az ország soha nem tud felkapaszkodni a becsült európai népek családjá­ba. Tudás, műveltség nélkül nem építhető fel a modern Ma­gyarország, amelyre pedig mindannyian vágyunk. Tapasztalatokban gazdagod­va belátom, hogy nem elegen­dő társadalmi létünk egyetlen szeletére figyelnünk. Mert gaz­dasági életünk rendbetétele nélkül nem tudjuk támogatni sem a kultúrát, sem az oktatást, de nem tudjuk megállítani az elszegényedők további zuhaná­sát sem. Gazdasági erősödé­sünket sem emelhetjük azon­ban ki egyetlen célként a többi gond közül, hiszen ez is szám­talan más feltétel számbavéte­lét kívánja. Vagyis: egy or­szágnak is úgy kell fejlődnie, ahogyan az egészséges gyer­meknek. Szépen, arányosan. Mindehhez pedig sok-sok türelemre és egymás iránti szo­lidaritásra lenne szükségünk. Ne engedjük, hogy a gyűlölkö­dés démona tovább rángasson bennünket a mélybe! Kiegyez­ni egymással, kiegyezni a szomszédokkal: ezt várja tő­lünk a sokat emlegetett Euró­pa, de erre van szükségünk ne­künk magunknak is. A választási küzdelmekben én ebben a szellemben kívánok részt venni. Szelíd szavakkal próbálom bizonyítani, hogy so­kat szenvedett és jobb sorsra érdemes népünk immár nem gyűlölködni akar, hanem meg­nyugodni. Az ország függet­lensége mellé emberi szabad­ságot és - végre - emberhez méltó létet kíván. Dr. Gesztesi Ferenc Munkáspárt Hatvanhat esztendővel ez­előtt Makón, a szegénysoron, ahol napszámosok, kishagymá­sok éltek, láttam meg a napvi­lágot. A szegény nép körében népszerű, érdekeiket képviselő, jó eszű Szabó János - János bácsi - vett pártfogásba és ta­nítgatott emberségre, tisztes életre. Meg arra, hogy minden­kinek jár(na) betevő falat, meg födél a feje fölé. A felszabadu­lás után fiatalon bekerültem a Makói Népújság (az akkori Csanád megye lapja volt) szer­kesztőségébe. Itt olyan tanító­mesterem volt, mint dr. Ko­ncsek László, a több nyelven beszélő, nagy tudású főszer­kesztő. A Makói Népújság megszűntével rövid ideig a Délmagyarország újságtrója­ként tevékenykedtem. 1949-től 1964-ig a néphadseregben szolgáltam. A katonai akadé­mia elvégzése után, 1962-ben a JATE Jogi Karán szereztem diplomát. Két és fél évig Ma­kón, a szülővárosomban városi rendőrkapitány voltam. Ezt kö­vetően. 1967-től ügyvédi pra­xist folytatok. 1970-től, kere­ken 20 évig voltam a Csongrád Megyei Ügyvédi Kamara elnö­ke. Az 1990-es rendszerválto­zás az én meggyőződésemen alapvetően nem változtatott. Ezért is maradtam a Munkás­párt tagja és mint ahogyan 1990-ben, most is vállalom az 1. sz. választókerületben a kép­viselőjelöltséget. Egyetértve a Munkáspárt Csongrád megyei programjában foglaltakkal, vallom, ma az a dolgunk, hogy felemeljük szavunkat a saját munkájukból élő. dolgozó em­berek érdekeiért, mert ők a tő­kés rendszerváltás kárvallott­jai. Óvni kívánjuk mindazt, ami az utóbbi 30-35 évben jó és értékes volt: a létbiztonsá­got, a dolgozók munkához jut­tatását, a mindenkinek biztosí­tott oktatási és egészségügyi rendszert, a társadalmi nyugal­mat, a békés külpolitikát. A mai vezetői elit társadalom ­és gazdaságpolitikája mindezt végérvényesen veszélybe so­dorja, az erőszakos privatizálás következtében a társadalom egyre nagyobb tömegeit taszít­ja a létminimum alá. Meggyő­ződésem, hogy csak olyan par­lament képes az ország helyze­tén jó irányban változtatni, amelyben jelentős számban foglalnak helyet a gazdasághoz értő, szociális érzékenységgel is rendelkező képviselők. I. választókörzet képviselőjelöltjei A pártokkal kötött megállapodásunk értelmében el­kezdjük a Csongrád megyei választókörzetek országgyű­lési képviselőjelöltjeinek bemutatását. Természetesen összeállításunk nem lehet teljes, hiszen még a választás előtt harminc nappal is állíthatók jelöltek. így a kép­viselőjelöltek hozzánk beérkezett önmaguk által írott - 30 sorban korlátozott -, bemutatkozó írásaikat közöljük fényképeikkel, ábécé-sorrendben. Egy-egy választókör­zetben közel húsz jelöltről tudunk, így egy-egy körzet be­mutatása is több napot vesz igénybe. Bodor Tamás Munkanélküliek, Csökkent Munkaképességűek és Létminimum Alatt Élők Pártja Bodor Tamás vagyok. 1947. február 16-án születtem Szege­den. Iskolai tanulmányaimat Szegeden folytattam. 1965-ben érettségiztem a Radnóti Miklós Gimnázium humán tagozatán. 1973-ban elvégeztem a köz­gazdasági technikum kiegészí­tő tagozatát. 27 évig a KSZV­nél dolgoztam, mint könyvelő számviteli ovh. 1985 július óta 67 százalékos rokkantnyugdí­jas vagyok. Országgyűlési képviselője­löltként indulok a májusi vá­lasztásokon a Csm. 1. vk.-ben az MCSMLP színeiben és fel­kérésére. Képviselőként har­colni kívánok a munkanélküli­ség ellen itt, ill. a munkanélkü­liek számának csökkentéséért. Olyan kisegítő munkahelyeket szeretnék létrehozni, mely kis­nyugdíjasokat és csökkent munkaképességűeket foglal­koztat. Legyen vége az állami vagyon herdálásának, mely kö­vetkeztében munkahelyek szűnnek meg. A rokkantak, be­tegek, többcsaládosok, kis­nyugdíjasok szociális helyzeté­nek javítását, életszínvonaluk növekedését szorgalmazom. Meg kívánom akadályozni az indokolatlan árváltozásokat. Állítsuk meg a szegénységet, a nyomorúságot, mely a bűnözés növekedéséhez vezet. Ehhez kérem a tisztelt választópolgá­rok támogatását és szavazatát. Jachinek Rudolf Nemzeti Demokrata Szövetség Színész-rendező, a Színházi Dolgozók Szakszervezete al­elnöke, szb titkár vagyok Az én „önéletem" ugyan olyan, mint ebben az ország­ban a nagy többségé. Az éhe­zést pici gyermekként a háború végén és után ismertem meg, gyűjtöttem a vasat és a fémet, irtottam a gazt a sínek között, s első keresményemből Anyám­nak akartam kombinát venni, mert láttam, hogy mint varro­gatja a régieket. Együtt sírtunk aztán, amikor megláttuk, hogy ennyiből nem kerül... Nagy élményem volt és ma­radt, amikor Apám első forint­keresményéből az Öcsém is és én is külön-külön vehettünk magunknak egy egész kenyeret - és meg is ehettük... Hittan, úttörő, MHK, minist­rálások. május elsejei felvonu­lások, repülőnapok, háztömb­körüli kerékpárversenyek és ta­nulás, és munka, és munka és egyre több munka, hiszen fel kellett építeni romjaiból az or­szágot, aztán készülni kellett a kapitalizmus ellen, hogy erős bástya legyünk... aztán 56 után szinte újra kellett kezdeni és közben mindig tudni, hogy ez nem a szocializmus, hogy az elvek és a gyakorlat között igen nagyok a különbségek — és mégse menni külföldre, akkor se, amikor Kanadába hívják az embert állással várva, mert mi lenne, ha mindenki elmenne innen?... Aztán az új gazdasági mecha­nizmus reményt csillantott meg, házak, lakások épültek százezerszám, háromévenként már lehetett külföldre is utaz­ni... a bérünk elég nyomorúsá­gos volt, sokan mondták, hogy csak .jelenléti díj", nagy része elment a sportpályákba, mun­kásszállókba, csónakházakba és még az ördög tudja mibe, most igen olcsón lehetett ezek­hez hozzájutni - másoknak... a mi kárpótlásunk megint elma­rad... bár igaz, lehet valakiket ­milliókat - az életükért kárpó­tolni? •r Én hiszem, hogy lehet. Csak nem szabad engedelmes birka módjára önként a vágóhídra menni, hanem el kell menni megint szavazni, és valóban választani kell! Bozsóki Mátyás Magyar Igazság és Élet Pártja Bozsóki Mátyás születtem 1928. január 31-én Péterrévén földművelő családból. Édes­anyám Mikustyák Rozália. Elemi iskolát szülőfalum­ban, gimnáziumi tanulmányai­mat Óbecsén végeztem. 1944-ben Szegeden marad­tam, de az oroszok fogságába kerülve Baján a motoros pon­tonhíd műszaki feladatát láttam el. 1945 decemberben a hidat elvitték és én átkerültem a mű­szaki honvédséghez, ott külön­böző megbízásom volt. 1946­ban szembe kerültem a párt és a hadsereg vezetésével, mert tiltakoztam a különleges hata­lommal felruházott ÁVH meg­szervezése ellen. 1947 márciusában leszerel­tek és munkanélküli lettem. Egy kertészetben kezdtem dol­gozni. de azt elvették és így Deszkre mentem. Gazdálkodni akartam, de azt is elvették, így kerültem a termelőszövetkezet­be. Közben végeztem a mező­gazdasági szakiskolában tanul­mányaimat és a Szőregi Állami Gazdaság főállattenyésztője lettem. De a jugoszláv határ közelsége miatt itt nem lettem megbízható és Hódmezővásár­helyre helyeztek. 1953-ban enyhült a helyzet, kiléptem a gazdaságból és visz­szajöttem Szegedre lakni, itt az öthalmi üzemegység vezetője lettem. Itt ért 1956. Megválasztot­tak „Munkás Tanács" elnök­nek és 1957-ben koholt vádak alapján elitéltek. 20 hónapig voltam börtönben. Három évig segédmunkát végeztem, majd visszakerültem a szakmába. Először a röszkei „Petőfi" szövetkezetbe, majd a szegedi „Haladásba", innen Dócra a „Virágzó" Tsz-be. Vándorolnom kellett mint poli­tikai üldözöttnek. Az volt a bűnöm, hogy elle­neztem a termelőszövetkezetek oktalan egyesítési terveit, mert a jól menőket megették a gyen­gék és a nemzeti jövedelmet erre pazarolták, ezért a megyei mérleghiányok mindig nőttek. Ekkor kerültem az Állatte­nyésztési Felügyelőségre és nyugdíjazásomig ott dolgoz­tam, mint állami gazdasági fe­lügyelő. Semmilyen pártnak tagja nem voltam. 1989-ben megala­kítottuk a megyei Politikai Foglyok Szövetségét, melynek alapító tagja, illetve azóta alel­nöke vagyok. Szeretnék vala­mit tenni egy igazi rendszer­váltásért. 1992-ben beléptem a Ma­gyar Út Mozgalomba, majd 1993-ban az alakuló MIÉP-be. Segíteni szeretnék valamit és úgy gondolom ez a párt tud majd a legtöbbet tenni a ma­gyar jövőért. Di. Jójárt Ferenc Agrárszövetség Tisztelt Polgártársaim, Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a Csongrád megyei 1. sz. vá­lasztókörzetben az Agrárszö­vetség színeiben induló képvi­selőjelöltként Önöknek bemu­tatkozzam. Szegedi iparoscsaládból származom, 1935-ben szület­tem. Iskoláimat itt végeztem, 1962-ben a JATE Állam- és Jogtudományi Karán jogi dok­torátust szereztem, ennek meg­felelően folyamatosan jogi munkakörökben dolgoztam. Közel 25 éven keresztül a Dé­lép Vállalatnál jogtanácsosi, jogi osztályvezetői munkakört láttam el, majd pedig 1990-től ügyvédként tevékenykedem. Újszegedi lakos vagywk. A me­zőgazdasággal az iparon, köz­lebbről pedig az építőiparon keresztül kerültem kapcsolat­ba, ugyanis a különböző peres ügyek kapcsán betekintettem a mezőgazdaság hétköznapjaiba, de ezen túlmenően mezőgazda­sági szövetkezetekben vállal­tam jogi képviseletet, (gy je­lenleg Balástyán, Kisteleken és Szegeden. Munkám során megismer­kedtem a vidéken, falun, kisvá­rosban élő emberek ügyes-ba­jos dolgaival, látom és tapasz­talom a jogalkotás hiányossá­gait, aminek következtében akadozik a földtulajdon meg­szerzése, bizonytalanság mu­tatkozik a szövetkezeti üzlet­részek területén, nehéz az újra­kezdés a vállalkozást vállaló­nak. a régi vagy új szövetkeze­ti tagoknak, mert mindenkit sújt a tőkehiány, a magas ka­mat, a piachiány. Mint elsősor­ban gazdasági jogász, a parla­mentbe történő bekerülés ese­tében a választókerületemet a gazdasági és szociálpolitikai törvényalkotás terén kívánom képviselni, hogy a gazdaság minél előbb talpra álljon, meg­szilárduljon, a nyugdíjak érték­állósága biztosítva legyen, sza­porodjanak az új munkahelyek, mert ez a párt, mint ahogy azt az Agrárszövetség elnöke ki­fejtette, nem csak „borban és búzában" kíván gondolkodni, hanem felvállalja a vidéken élők gondjait. Tekintettel arra, hogy a választókerületem a ha­tárt is érinti, ezért kiemelt fon­tosságúnak tartom annak meg­felelő védelmét, a közrend és a közbiztonság fokozását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom