Délmagyarország, 1994. március (84. évfolyam, 50-75. szám)

1994-03-08 / 56. szám

KEDD, 1994. MÁRC. 8. HAZAI TÜKÖR 9 „A színház a legfontosabb kultúrintézmény a világon, mert színésznők is játszanak benne." Juhász Gyula „A primadonna nem járhat bottal!' Születésnapi beszélgetés Patkós Irmával Szeged egykori dívájával • Csalóka télvégi nap ragyog a ceglédi kertváros takaros villasorára. Csöngetésemre a fehérfalú ház kapuja szélesre tárul s a szikrázó fény glóriájában - mint egy Krúdyregényből - idetoppant madárcsontú, galambősz dáma áll. Szíves szóval invitál a házba Szeged hajdan férfisziveket tipró dívája: Patkós Irma. Születésnapját köszöntöm, a 94-iket. Hellyel kínál az emlékeket dédelgető szobában s mesélni kezd. U „Magányos vagyok társam. Sziklai Jenő nélkül, de nem csak ő, a testvéreim is hiányoznak innen. Ebben a házban születtem, minden emlékemet ezek a falak őrzik. r "lékezetemben velem élő szeretteim vigyáznak rám s én fohászkodom hozzájuk, mert ez az egész kis emberke csupa panasz. A szemem romlik, érelmeszesedés gyötör, gyöngül a hallásom s ha belém látna, azt mondaná: ez a nő hős, mert bár gyakran szédülök, nem használok botot. A primadonna nem járhat bottal! Ha éjjel nem tudok aludni, előjönnek a régi szerepek, megszólalnak a kedves dallamok. Mennyi van, Úristen! Lehár, Kálmán, Jacobi. Huszka melódiái... Gyakran megvirrad és én még mindig a múltban élek. Néha eltűnődöm, ha egy napra ismét fiatal lehetnék, melyik szerepemet játszanám el újra? Mindig a Víg özvegyet választom, mert azt először Sziklaival játsztam. Mások táncos-komikusként emlékeznek rá, én mint Donilot őrzöm. Milyen kellemesen énekelt s micsoda fess bonviván volt a szegedi színház színpadáif! 1922-őt írtak akkor... Nemsokára összeházasodtunk. Szegeden a primadonnan szerepek mellett operát is énekeltem: Santuzzát, a Faustból Siebelt, Miklóst a Hoffmann meséiből. Mátyást a Hunyadiból, Musettet, Michaelát és a Hegyek alján Nuritját. Később egy évre Debrecenbe szerződtünk. Ott ismertem meg a színház tűzoltóparancsnokának tündéri kislányát: Tolnay Klárit. Gyerek volt még, s ha találkoztunk, a Harapós férj egy tréfás mondatával üdvözöltük egymást: Nincs más hátra, mint előre! A harmincas években Jenő igazgató lett Szegeden. Beköltöztünk a színházba. A portával szemben - ahol később a tűzoltók őrszobája lett - volt a két szobás igazgatói lakás. Ott igazán otthon éreztem magam. Ha nem jön a zsidótörvény, talán Szegeden öregszünk meg. Sziklai nem volt árja, mennie kellett Szegedről s vele mentem én is. Pesten az Operettnek lett névtelen igazgatója Hivatalosan más állt a színház élén, de a sikereket ő csinálta. Aztán 44-ben elvitték, s én ma sem tudom megmagyarázni magamnak, miért engedtem elmenni, miért nem rejtettem el. Soha nem láttam viszont. A háború után sokáig nem volt szerződésem, 1947-ig itt éltem Cegléden s testvéreimmel malacokkal meg baromfiakkal foglalatoskodtam. Aztán az Operettszínház, majd a Néphadsereg Színház szerződtetett. de 53-ban, mikor Ladányi Ferenc lett az új direktor, az utcára tett. Még egyszer színházhoz kerültem, Horvai a Madáchban kínált meg szerződéssel, de Ladányi ide is utánam jött igazgatónak, s addig piszkált, míg megfi/w* -^XAJÜAJS* í^/awm. iA/tf-iitZZjlj -r^y+ű ,o+v j^v-k*. lF/PJ*^! f'+VMApJ-é- jL^húcsyyr/ ytl(Lf/i^órvbi^Ffs&Cj^k/PQ/ ytCfq^ zz. < •u Sziklai Jenovi |<mS-Ikii> untam s 1960-ban nyugdíjba mentem. Annyira megbántott, hogy színházról hallani sem akartam többé..." Kopognak az utcai ablakon: Patkós Irma ma - Irma néni! Itt az ebéd. - Látja, nem vagyok Leteszi a konyhában az ételhordót s tovább mesél. egyedül. A polgármester parancsára minden nap felhívnak s az ebédemet is idehozzák. „Második fénykorom a hatvanas évek végén kezdődött. Hirtelen felkaptak a filmesek meg a televíziósok. Azóta közel 100 filmben és televíziós játékban szerepeltem. A kommunistáknál nem volt olyan rendezvény, ahova ne hívtak volna. Társadalmi munkában szórakoztattam én mindenkit, még a szovjet asszonyokat is, mert azokat itt, Cegléden mindenhova meghívták. Mindig várni kellett rájuk. Egyszer eluntam és azt mondtam: Nem várunk tovább! Odaálltam a zenekar elé és elkezdtem táncolni egy csárdást. Most már fáraszt a közszereplés, de még mindig tiszteletbeli presbitere vagyok a református egyháznak. A múlt esztendőben a kecskeméti színház fel akart léptetni Csiky Nagymamájában, de nem vállaltam. A szívem vitt volna a vállalkozásba. az eszem megállított. Egyetlen bánatom, hogy amikor először kiállították a személyimet, akkor az 1924-es házasságlevelünk alapján. Swarcz Jenőnének jegyeztek be. Jenőt Sziklai néven tartja számon a színháztörténet. Még nevünkben is elválasztottak egymástól... Ha egy jó tündér megkérdezné, mi lenne a három kívánságom, azt válaszolnám: egészség, békesség a világban. Hármadik egyelőre nincs. Becsülésem megvan, kell még más egy 94 éves asszonynak?..." Sándor János hbmmi ••••nhhbmmhmmhmtemhmnmhhhhmhmhhhhbnmni HNMMHHHHHMMM mhhhmmhhmmhmii • Munkácsy Mihály 1844. február 20-án született Munkácson, 150 évvel ezelőtt. A mai napig ő a legközismertebb magyar festő, sokak szemében a legnagyobb is. Évfordulója alkalmából egy évvel ezelőtt megalakult a Munkácsy Emlékbizottság - elnöke dr. Végvári Lajos művészettörténész, titkára Sz. Kürti Katalin - s feladatául a jubileum méltó megünneplését tűzte ki. Hónapokig tartó megemlékezéssorozat vette kezdetét február közepén. A Nemzeti Galériában műtörténeti előadást tartottak művészetéről. Békéscsabán emléktáblát. Pesten síremléket koszorúznak. A leglátványosabbak persze a különböző városokban nyíló emlékkiállítások. Elsőként a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum tisztelgett névadója előtt. Munkácsy szülei halála után, 14 éves korában került Békéscsabára anyai nagybátyjához. Rövidebb-hosszabb megszakításokkal majd másfél évtizedig élt Békés megyében. Gerendáson és Gyulán is. Békéscsabán kitanulta az asztalosmesterséget. Gyulán elkezdett rajzolni. 1866 októberében indult el a müncheni akadémiára - s a világhír felé. A békéscsabai múzeum 17 olajfestményt, s kuriózumértékű dokumentációs anyagot tárt a nagyközönség elé. Látható Munkácsy néhány személyes tárgya, saját tulajdonú Munkácsy-emlékház nyílik Békéscsabán Százötven éve született a legismertebb magyar festő népi viseletei, melybe mo- jobbára szaklapokban publikált delijeit öltöztette, székei, fotókópiák, amelyek „beöltözfestőállványa. A legérdeke- tetett", festményeihez pózoló sebbek azok az eddig csak modelljeit mutatják. A 17 olajfestmény - a múzeum önhi- Kevésbé híres képei mellett a báján kívül - inkább csak fel- Krisztus Pilátus előtt, az villantja, mint bemutatja a 3 Újoncozás, s egy-egy tanulévtizedes művészi pályát, mány a Golgotához, Ecce Munkácsy Mihály: Ásító inas (1869) Tácsik János: Tisztelet Munkácsynak homo-hoz idézi az elvárt Munkácsy-imázst. Egyidejűleg nyílt meg a XXVIII. Alföldi Tárlat is többek között Csongrád megyei képzőművészek részvételével - melynek érdekessége az, hogy ezúttal „Tisztelet Munkácsynak" mottóval kértek a szervezők alkotásokat. A jelmondat, mint ahogy általában lenni szokott, csak hellyel-közzel érvényesült. A figurális, realista igényű festőknél munkásságuk eleve felfogható a hagyomány folytatásaként, a költőibb, elvontabb világú művészek - ha volt hozzá affinitásuk - Munkácsy egy jellegzetes portréját vették át motívumnak. A két századvég emberi-művészi találkozása igazából csak Tácsik János „Tisztelet Munkácsynak" című képén történt meg. Kiss György éremsorozata pedig, az évtizedeken át adományozott Munkácsy-díj plakettje adekvát tisztelgés, egyben kordokumentum is. Az ünnepségsorozat következő állomásai Munkácson, Debrecenben, Miskolcon rendezett kiállítások, először nyilvánosságra kerülő dokumentumok bemutatása, új kiadványok megjelentetése, Munkácsy-díjas festők találkozója, tudományos emlékülés, szoboravatás, s végül záróaktusként májusban a békéscsabai Munkácsy Emlékház megnyitása. Ibos Éva