Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-11 / 35. szám

6 KÜLFÖLD DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTQRTÖK, 1994. FEBR. 10. Nyolc (?) sakál 333 (?) napja A szegedi Z. Nagy-gyilkosság felkavarta hullá­mok immár a határon túl is éreztetik hatásukat; Sza­badkán és környékén jelenleg az a rémület tapasztal­ható, amit a Tisza-parti város lakossága január 20-a után érzett... A gyilkosságsorozat elkövetői lehet, hogy nyolcnál többen voltak; lehet, utólag a rendőrök bebizonyítják, miszerint elsó áldozatuk nem a sza­badkai Fehér Ida volt... Az is lehetséges, hogy görög­országi és olaszországi bűntények is fűződnek az el­követők nevéhez. Táblázatunk jelenlegi ismeretein­ket tartalmazza a nyolc (?) sakál, avagy emberéletek­re törő köztörvényes bűnöző 333 (?) napjáról. Amely pontnál nem vagyunk biztosak az állításban, azt meg­kérdőjeleztük. A Kik? rovatban megjelenő egyének családnévvel szerepelnek táblázatunkban; ők feltehe­tően a továbbiakban még sokszor megjelennek la­punk hasábjain: Magda Marinkó (Szabadka, 31 éves), Petric Sinisa (Belgrád, 20), Miljanic Bozidar (Belgrád, 25), Sredanovic Jovan (Szabadka, 27), Sin­kovic Ivan (Szabadka, 40), Sekaric Aleksandar (Belg­rád, 23), Stavric Gorán (Belgrád, 21). A „várható büntetés" rubrikát tudatosan nem iktattuk táblá­zatunkba... E bűncselekmény-sorozat remélhető „záróakkordja", il­letve a bűnüldözés hivatalos nyitánya 1994. január 28-án, a Csongrád Megyei Rendőr­főkapitányságon Magda Ma­rinko letartóztatásával (indok: hivatalos személy elleni erő­szak...) kezdődött. A kis-ju­goszláviai rendőrség február 2-4-e között Szabadkán és Belgrádban tartóztatta le a szomszéd országban a többi hét személyt. Hol? Mikor? Kit? Kik? Hogyan? Mivel? Miért? Szabadka Kecskemét 1993. febr. 24. 1993. dec. 20. Szabadka 1994. jan. Orosháza 1993. jan. Szeged 1994. jan. Bajniok 1994. jan. Palics 1994. jan. Palics (?) 25. Fehér Ida és egy ismeretlen férfi Horváth Antal, Horváth Antalné, Dragutin Kujundzic ismeretlen banktisztviselőnő Némethné Márton Edit Z. Nagy Bálint. Z. Nagy Bálintné, Z. Nagy Balázs, Z. Nagy Dániel Petric Milán, Petric Stana, Petric Dane Agatic Josip, Agatic Vera Marko Pejanovic (?) Magda, Sredanovic (?) (?) Magda, Petric, Sinkovic, Stavric, Sekovic (?) (?) Sinkovic (?) (?) Magda, Petric, Miljanic, Sinkovic, Stavric (?) (?) (?) Magda, Petric, Miljanic, Sinkovic, Bogdanovic Magda, Petric, Miljanic, Sinkovic, Bogdanovic (?) Magda, Petric, Miljanic, Sinkovic, Bogdanovic (?) lőfegyver használata lőfegyver használata közlekedési baleset fojtogatás lőfegyver használata lőfegyver használata lőfegyver használata lőfegyver használata (?) 7,65-ös kaliberű, VZ 6l-es tfpusú Skorpió gépkocsi háziköntös öve anyagi haszonszerzés + (?) megbízás (?) anyagi haszonszerzés + (?) megbízás (?) elhallgattatás anyagi haszonszerzés + (?) megbízás (?) 7,65-ös kaliberű, VZ 61-es típusú Skorpió Haekler tfpusú pisztoly anyagi haszonszerzés + (?) megbízás (?) Haekler típusú pisztoly anyagi haszonszerzés + (?) megbízás (?) (?) Haekler típusú pisztoly anyagi haszonszerzés + (?) megbízás (?) • De hát hivatalos helyen erről nem tudnak, a rádió, a sajtó er­ről nem jelentetett semmit ­mondom a rémhírek hatásától megrettent ismerősömnek, aki csak legyint a hivatalos közle­ményekre, 6 jobban hisz mun­katársainak. Másutt azzal fo­gadnak, hogy a fogdában ön­gyilkos lett a Cigány néven is­mert Ivan Sinkovic, aki az el­követett rablógyilkosságok többségében bűntársa volt Ma­rinkónak és társainak. Olyan erővel rohant fejjel a falnak, hogy holtan esett össze ­mondják róla. A Palicsi-tóból fejetlen román bevásárlóturis­tákat halásztak ki ott, ahol a rendőrség az Agatic házaspár meggyilkolásánál használt pisztolyt, kesztyűt és álarcot szedette ki könnyűbúvárokkal. A híresztelés szerint román bű­nözők számoltak le egymással. Olyan hírek is kerengenek, hogy az egyik háborús újgaz­dagnak, aki három, kombájnt hajtott haza a frontról zsák­mányként - fenyegetésként ko­porsót küldtek ajándékba. Is­mét más források szerint a rendőrség egy kamion rako­mány kézifegyvert és lőszert talált a Kisbajmok nevű külvá­rosban meggyilkolt Petric csa­• Magda Marinko jár a „legjobban99 Még három üzletember likvidáláséi tervezték Iádnál, a padlásuk meg dugig volt cigarettával. Ezeknél a rémhíreknél sok­kal valószerűbbek a vádlottak családtagjaitól és ismeretségi köréből származó, vagy a ki­hallgatások során felderített részletek, amelyek a gyilkossá­gokról összeálló képet teszik teljessé. Marinko Magda állító­lag Szeged egyik előkelő vá­rosnegyedében lévő házában Cigánnyal tervelte ki a do­hánnyal, illetve szeszes itallal kereskedő kisbajmoki és pa­licsi Petric és Agatic erőszakos kifosztását. Marinko a Tompá­tól délnyugatra lévő Csikérnél lépte át illegálisan a határt és egy szabadkai nő lakásáról szervezte tovább Cigánnyal a gyilkosságokat. Mellesleg a la­kás tulajdonosa, egy szabadkai banktisztviselónő január else­jén közlekedési szerencsétlen­ség áldozata lett, amit most a Marinko megszökött! - terjeng a rémhír kedd óta Szabadkán, amire leginkább az adott okot, hogy a rend­őrség megerősített felállásban ellenőrzi a város kijárata­it, különösen a határ felé vezetőket. - A Zorka Műtrá­gyagyárnál (a Tompa felé vezető Halasi úton) annyi volt a rendőr, hogy nem lehetett tőlük a gyárba bemenni ­mondja ott doigozó ismerősöm, s rémülten meséli a hihe­tetlen részleteket. - A magyar rendőrség kiadta Marin­kéit a szerb hatóságoknak, s az - miközben a tompái ha­tárátjárónál a senki földjén átkísérték - őrzőitől megszö­kött. Nem mertek rálőni, mert - ez terjedt el a hiszékeny közvéleményben - a senki földje nem tartozik se Ma­gyarországhoz, se Jugoszláviához, s a rendőrség nem nyithatott tüzet. A kiadatás esélyeihez még visszatérünk, annyi bizonyos eddig, Petar Beljanski, a Szerb Legfel­sőbb Bíróság vizsgálóbírója a magyar igazságügyi szer­vekhez ilven kérelemmel nem fordult. rendőrség Cigánnyal hoz összefüggésbe, ugyanis a meg­előző napokban a hölgy vele szórakozott. A halálos kimene­telű közlekedési szerencsétlen­ség újbóli kivizsgálása szintén folyamatban van. Telefonon szervezték be belgrádi cinko­saikat, s mikor mindent kiter­veltek, hozzáláttak a bűncse­lekmények végrehajtásához. A családtagokkal azért végeztek, hogy ne hagyjanak semmilyen nyomot maguk után, még vé­letlenül se adhasson róluk sze­mélyleírást senki. A palicsi Agatic kiskorú fia és lánya fel­tételezhetően azért nem vált a gyilkosok áldozatává, mert Marinko kedvelte őket: szegedi házában két nagyméretű beke­retezett fényképet találtak ró­luk. A rutinszerűen működő ha­lálbrigád a nyolc szegedi, oros­házi, kecskeméti és még ki tudja hány jugoszláv áldozat kifosztását követően (a szerb rendőrség a csoport belgrádi tagjainak feltételezhető koráb­bi tevékenységét most kutatja), de még letartóztatásuk előtt, újabb három tehetős személyt akart eltenni láb alól és kifosz­tani, de eltántorították őket a kedvezőtlen körülmények. Az egyiket az mentette meg, hogy égett nála a villany, amikor be akartak hatolni házába, a má­siknál nem tudták felfeszíteni a zsalugátert, a harmadik esetben meg tévesen úgy tudták, hogy telelni ment a család. A szabadkai bíróságon a vádemelők Marinko Magda ki­adatásának a kérését fontolgat­ják, lévén, hogy csak ő hiány­zik a tisztesnek nem éppen mondható társaságból. Mivel a két ország büntető törvény­könyvei eltérően rendelkeznek a bizonyítást követően kiróható büntetést illetően - Magyaror­szágon a legsúlyosabb büntetés a húsz évig terjedő életfogytig­lani elzárás, Jugoszláviában vi­szont még nem törölték el a halálbüntetést -, megfontolás tárgyát képezi, hogy Marinko felett hol ítélkezzenek. Ha a vádak bebizonyosodnak, Ma­rinko Szabadkán fogva tartott bűntársaira halálbüntetés vár, a főkolompos pedig Magyaror­szágon megússza húsz évvel. A kiadatásnál az is közreját­szik, hogy a magyar törvények szerint csak akkor adják ki Ma­rinkót, ha Jugoszláviában nem szabnak ki rá súlyosabb bünte­tést. így a várható fejlemények szerint Marinko a maga élet­fogytiglanijával jobban jár, mint bűntársai, a halálos ítélet várományosai. Garai László ••••••••BBaBai Algyő, hol vagy? Télen pang az üzlet Csökkenhetnek a gyégyszeráiak Jó hír - Sándor László, az egészségbiztosítási önkor­mányzat elnöke jelentette be hogy a társadalombiztosításnak nincs szüksége a 15 milliárdos pótköltségvetési támogatásra, ugyanis 30 milliárd forintos többletbevétellel zárta a tavalyi évet. Sándor elnök szerint dol­goznak az egészségügyiek bér­emelésének technikáján, a tör­vényben előírt béremelést és pótlékot januártól megkaphat­ják a szakágazat közalkalma­zottai. Az idei tervek szerint az egészségbiztosító bevezeti a táppénz-ellenőrzést, és új gyógyszertámogatási rendet honosít meg. Ezzel összefügg az a tárgyalássorozat, amelyet a gyógyszergyártókkal folytat­nak az alacsonyabb gyógyszer­árak kialakításáért. • Csehák Judit szocialista képviselő szerint csakis hosszabb távon csökkentheti az állam terheit az önkéntes bizto­sítási pénztárak létrehozása, ami egyúttal a munkaadók és a munkavállalók számára is ked­vező lehet. A volt egészség­ügy-miniszter rövid távon nem lát esélyt a tb-járulék mértéké­nek csökkentésére, mivel az csődhelyzethez vezetne. • Azóta sajnáltatom a fejem­ben Köntös Imre cukrászmes­tert, amióta az iskolaigazgató beültette a fülembe a nevét. Állatai iránti kíváncsiságom hozott hozzá, de be kell lát­nom, a jó cukrász állatsereglet nélkül is cukrász. Pedig szokványos panasz­áradattal indul a beszélgeté­sünk. Három tanulója van, te­hát elismert cukrász, de tízezer forintot kell fejenként fizetnie értük, hogy kabinetbe járhassa­nak hetenként egyszer. Az elis­mertséfre meg azt mondja, minden algyői mester legalább annyira elismert a maga szak­májában, mint ő, noha két ke­zén meg tudná számlálni, há­nyan vannak összesen. Vala­mennyi hasonló cipőben jár, ha tanulót nevel. Legalább adó­kedvezményt adhatnának érte. Nem leírni az adóalapból, mint ahogy most is lehet, mert az valós összegekben számolva filléreket jelent csupán, hanem igazi kedvezményt. Nem első­sorban ő járna jól vele, hanem a holnap. Kétkarú habverő dolgozik. Egyik kaija a tojás sárgáját ve­ri föl, a másik a fehérjéét. Amikor már mind elég habos, összeönti a kettőt. Megint a szegedi főposta jut eszembe, ahol a gondosan más-más be­dobóba potyogtatott vidéki és helybéli leveleket odabent összeöntötték egy kosárba. Mi­ért kell külön verni, ha úgyis egy lesz belőle? Van egy na­gyobb verőgépük is, azzal együtt is menne a kettő, de an­nak olyan nagy a teljesítmé­nye, vele a fogyasztása, nem éri meg bekapcsolni. - Látja, két villany ég itt lenn a műhelyben, fönt egy ká­véfőző és egy hűtőgép van be­kapcsolva, mégis tízezer forint a havi villanyszámlánk. Fatü­zelésű a sütőnk. Ha a gázt át akarnánk hozni a szomszédból, tervezéssel együtt százezerbe kerülne. Egyelőre az új épület törlesztőrészleteit fizetjük, nem bírjuk áthozni. Nem is olyan nagyon jó a gázsütő a süte­ménynek. Mire megsül, ki is szárad, a villanysütő jó lenne, de az meg még jobban pörgeti az órát, A háromosztatú sütőbe a há­rom tanuló rakosgatja be a nyers tortakarikákat, aztán for­gatja, följebb vagy lejjebb cse­rélgeti, hogy mintaszerűen egyenletesre süljön mind. Sze­gedre szállítja, fontos, hogy időre beérjen, és az is termé­szetesen, hogy kifogást ne le­hessen tenni rájuk. Mert egy magániparos meg nem enged­heti magának, hogy bárakárki kifogást találjon munkájában. Amit kiad a kezéből, minden­kor vádlója lehet. Hej, de so­kan vannak, akik rá se hederí­tenek erre. Csak a pénzt fog­nák mindenáron, és nem veszik észre, éppen a pénzt verik ki saját kezükből. Belevágnak va­lamibe nagy lendülettel, aztán tönkre is mennek. Ki lehet ellensége egy cuk­rásznak? Leginkább egy másik cukrász. Mondjuk, egy zug­cukrász. Vagy kettő. Most tél van, az útonjárók közül keve­sen állnak meg, látván a táblát, hogy Köntös dukrászda, de el­vileg ilyenkor vannak a nagy lakodalmak, süthetnének min­den hétvégén rogyásig. Azért nem sütnek, mert a lakodalmas népek úgy adják kézről kézre a cukrász képzettségű, de nem cukrász embereket, mint a hús­főzőket. Fazekakban sütik a tortát, féláron. Megtehetik, hi­szen a hozzávalót a háziak ad­ják, nekik csak a hozzáértést kell vinniük. Máshol vannak állásban, nem fizetnek tehát társadalombiztosítási hozzájá­rulást. adót, nem törlesztenek kölcsönt vadonatúj üzletért és műhelyért, az a fele ár, amit megkapnak, teljes haszon. Két ilyen emberről tud a faluban, az a nagy fájdalma, hogy mindkettő az ő tanítványa volt. Még azt se modhatja rájuk, nem értik a szakmát. • Lehet, hogy a mostani ta­nulókból is konkurensei gyarapodnak majd? Szendén mosolyognak a sü­tő mellett. Hol vannak ők még attól! És ahhoz adottság is kell. Nem egészen rendes úton vál­tak el amazok mesterüktől. Mindenki fut a pénze után. Régi tisztességgel pillanatnyi­lag nehéz megélni az új világ­ban. Marad a nyári négy hó­nap, hogy egész évre megélhe­tést adjon. Ha nem ilyen talpig csempézett, ragyogóan tiszta műhelyben beszélgetnénk, ta­lán elmondanám a Kutyakapa­rót Petőfivel, amelyben az is A cukrász is panaszkodik. (Fotó: Enyedi Zoltán) benne van, hogy csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak, mert senki nem fordítja feléjük a rudat. Amikor itt az idő, in­dul a feleség kinyitni a cuk­rászdát. De le is jön utána be­szélgetni, mert tudván tudja, senki nem nyit rájuk ajtót. Bent, a faluban is volt előtte üzletük, de azt fölszámolták. A műhelyt is kihozták ide, mert az állandó ki-be járás a költsé­geket növelné. • Miért nem pályázott a Virág cukrászdára? Ott télen is árulhatna még fagylaltot is. - Akkora adósságba bele­menni? Óriási a bérlemény, annyi alkalmazottal, hatalmas a kockázat. Nehezen jön ott össze annyi tiszta haszon, amennyi el ne folyna külön csatornákon. Az igaz, hogy van fagylalt télen is, láttam is a minap, ketten is nyalták. Csak ketten! És ráadásul sorban nyílnak a büfék, tudok olyat, hogy vasesztergályos keveri a fagylaltot. Ha én beállnék a va­sas szakmába, én se nagyon tudnám, jobbra kell-e lépnem, vagy balra. • Fával tüzelnek, de sehol nem látok kint fát. - Naponta bentről hozunk ki egy zsákkal. • Megérte akkor kijönniük ide? - Nézze, az én szakmámban nincsenek óriási lehetőségek. Hiába tartják édes szakmának, sok benne a keserűség. Az lett volna a legjobb, ha külföldre mentem volna ki, és nem marad­tam volna itthon. Meggazdagod­hattam volna én is, mint a többi. • Miért nem ment ki? - Amikor itt még csak faház volt, akkor kellett volna, de ak­kor még nem lehetett. Most már lehetne, de itt az új épület, nem vághatok neki. • Akármerre járok, min­den maszek sír. - Sír ma már a vállalati dol­gozó is, mert megszűnik alóla a vállalat. A vásárhelyi ven­déglátó már megszűnt, hama­rosan elkel a Csongrád megyei is. De ha nem hiszi, hogy sírás­ra mindig van ok, jöjjön, és próbálja meg maga is. (Folytatjuk.) Horváth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom