Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-26 / 48. szám

16 SPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1994. FEBR. 26. • Szegeden nem kell a sport • Pártpolitikai csatározásokra használják a képviselők m Vasárnap ugyan hogyan döntenek? Damoklesz kardja függ az egyesületek felett... A városi televízió jóvoltából több ezren láthatták a szegedi önkormányzat keddi és szerdai közgyűlésének rossz kabaréba sem illó' színjátékát. Az összejövetelen, mint ismert, dönteni kellett volna a város költségvetéséről, ezen belül a sport támogatására szánt összeg kiegészítéséről, illetve növeléséről is szó volt. (Eredetileg 35 millió forintot szántak c célra, a sportbizottság ehhez, az egyesületek zavartalan működését biztosítandó, plusz 62 millió forintot kért.) „Az én szalagomon a labdarúgás felirat szerepel!" Bizonyára feltűnt Kedves Olvasóinknak, hogy rovatunkban többször megjelennek olyan dolgozatok, melyeket Önök írtak. Mindig örömmel adunk helyet a Szeged sportjáért aggódó, jobbító szándékkal fogalmazott véleményeknek. Még akkor is, ha nem mindenben tudunk azonosulni a leírtakkal, ha bizonyos dolgokról másként vélekedünk, máshogyan ítéljük meg a történéseket. A félreértéseket kerülendő, ezek a - rengeteg megszívlelendő, hasznos tanácsot tartalmazó - sorok tehát nem (mindig) a mi, hanem az Önök nézeteit tükrözik... Mint minden javaslatot, úgy ezt is szavazásra bocsájtották. Az eredmény ismert, a javaslat nem kapta meg a kétharmados többséget... (Vasárnap ismét összeül a közgyűlés, akkor talán határozat születik a kölségvetésről.) Az ülésen az 53 tagú testületből I l-en hiányoztak, igennel 24-en, nemmel ll-en szavaztak, mlg heten tartózkodtak a véleménynyilvánítástól. Íme azok neve. akik az ellen szavaztak, hogy felemeljék a támogatásra szánt összeget: Rákos Tibor (a sportbizottság tagja, a Szeged TE női kosárlabda-szakosztályának vezetője!!!). Tűhegyi József, ár. Tichy-Rács Csaba, Szabó Béla. Szabó Ferenc, Mészáros Attila, Lenesés Éva, Vincze Tibor, Náfrádi Zoltán, Márton Zsuzsanna és Moldován Judit', akik pedig tartózkodtak: dr. Keese Nagy László, Darvas Tamás, dr. Csapó Balázs, dr. Kovács Bea (szintén tagja a sportbizottságnak!), dr. Lippai Pál, Mészáros József és Simoncsics János. Találomra megszólaltattunk pár embert, sportvezetőt, jeles közéleti személyiséget, mondjanak véleményt a történtekről. íme válaszaik. Dr. Magvarossy József, a sportbizottság tagja: - Ezt a mostani döntést semmiképpen sem szabad elfogadni, nem lehet beletörődni! Mindenkor meg kell találni azt a forrást, amiből finanszírozni lehet a sportot, ez. pedig a mindenkori önkormányzat dolga! Ami ezzel kapcsoltaban a közgyűlésen töríénik, egyszerűen nevetséges, megengedhetetlen. Domokos Mihály, a Szegedi TE NB l-es kosárlabdacsapatának edzője: - Nagyon számítoltunk arra, hogy ebben az évben is kapunk • Negyvenhét éves vagyok. Tudom, ez nem érdem, ez állapot. Tizenöt éve dolgozom Szegeden, abban a városban, melyet nosztalgia szintjén emlegettem, szolnoki és budapesti lakos koromban arra vágytam, hogy egyszer ebben a különös miliőjű városban alkothassak, élhessek, s hogy részese lehessek annak az általam mindig irigyelt érzésnek, hogy szegedi vagyok... Lassan négy éve annak, hogy a mindenki által oly óhajtott rendszerváltás a magyar ember kezébe adia a lehetőséget, hogy irányítsa a sorsát, hogy a demokráciát gyakorolhassa, hogy semmiféle erőszakos hatalom soha többé ne bénithassa meg a gondolatot, a leltet; s hogy az arra igazán érdemeseket elismerhessék, hogy a kiválót kiemelten díjazzák, hogy az embert az eredményei minősítsék, s ne az, hogy az eredményt milyen színű szemüvegen keresztül ítélik meg. A szegedi férfi röplabdasport nevében kijelenthetem, hogy a városnak soha ilyen kiváló csapata nem volt, mint az elmúlt egy-két évben. Tizenkét év sziszifuszi munkájával, kiváló munkatársaimmal és sportolóinkkal eljutottunk oda, hogy valamiben az országban a legjobbak közé tartozunk. Olyat alkottunk Szeged városának, melyre a polgárok büszkék, kéthetenként rangos mérkőzésekkel. becsülettel szolgálunk ki ezer-kétezer adózó szegedi sportrajongót, akik jelenlétükkel foglalnak állást értékeink megbecsülése mellett. Sajnos, a városatyák valószínűleg másképp látják a szituációt (tisztelet a 24 igennel szavazónak) nevetséges indokokkal (vagy indokok nélkül) leszavazták a sport életben maradását jelentő sportbizottsági támogatást az önkormányzattól, hiszen tavaly is tevékenységünk fő támasza volt. Rettenetesen csalódott vagyok, hiszen a mostani csekély összege, vagy annak az elmaradása számunkra is azt jelenti, hogy működésképtelenné válunk... Szeged egyetemi város, a fiataloknak, így a lányoknak is igen nagy szükségük van a rendszeres sportolásra, testmozgásra. S a közönség is jgényli a minőségi sportot. Érhetetlen számomra. hogy egyes önkormányzati képviselők, mielőtt nemet mondanak Szeged sporttevékenységére. miért nem végeznek közvélemény- kutatást választóik körében. Azoknak az embereknek a körében, akik azért választották meg őket, hogy érdekeiket, az egész város érdekét képviseljék. Én remélem.ez a döntés nem végleges, s azok, akik most nemmel szavaztak, vagy tartózkodtak az állásfoglalástól, még egyszer átgondolják a dolgot, felülvizsgálják döntésüket. Kővári Árpád, a Pick Szeged NB l-es férfi kézilabdacsapatának vezetőedzője: - Már a 35 millió is megdöbbentett, amikor pedig tudomásomra jutott, hogy leszavazták a póttámogatást, egyszerűen kétségbeestem. Hihetetlen. hogy Szegeden ennyire nem érzik a tisztelt képviselő hölgyek és urak. mekkora jejavaslatot. Tették mindezt szakmai hozzáértés nélkül, felelőtlenül, csak egy szempontot tartottak szem előtt, hogy az előterjesztők, a sport mellett örökké kardoskodók „más színekben versenyeznek", s most bosszút állnak olykori sérelmeikért. (Nem frontálisan ütköztek. csak kinyomták tíz üveg szódájukat. s farba rugdosták lovaikat). Ezek a lovak most mi voltunk, sportolók és sportvezetők. Nem tudjuk, hogy a rúgást miért kaptuk, hiszen Szeged város nemcsak a csodálatos dómja miatt (s legkevésbé képviselő-testülete miatt) ismert és elismert ebben az országban. A képviselők érthetetlen állásfoglalásokkal minimális nevelési és ifjúságpolitikai kérdéseket taposnak el. s pótolhatatlanul tönkreteszik a város büszkeségét jelentő sportéletet. Egy országnak vagy városnak értékeit minősíti politikai kultúrája is, az, hogyan tudnak felülkerekedni pilentősége van a sportnak! A város sportélete már tavaly is a pokol tornácára került, a mostani döntéssel viszont - amit nagyon remélek felülvizsgálnak az illetékesek -, egyenesen a szakadékba lökik. Ha ez bekövetkezne, azért a városvezetőket kell felelősségre vonni! Dr. Izsák Péter egykori sportvezető, ma sportrajongó: - Ami tavaly történt, már az is meglepett, mert azon vitatkoztak a torony alatt, ki támogatja jobban a sportot, az, aki megszavazta a 12 milliót, vagy az, aki még 5 milliót kért hozzá. Ideje lenne tudomásul venni, a sport nem lehet, nem engedhető meg, hogy a pártcsatározások eszközévé váljon. Azt sem szabad szem elől téveszteni, egyáltalán nem mindegy, hogy egészséges, kisportolt gyerekek nőnnek-e fel, avagy elsatnyult nemzedék lép nyomdokainkba. Szeged, szerencsére, olyan város, ahol komoly élsportolók, élcsapatok vannak. Ezeket támogatni legalább olyan fontos, mint a kultúrát, hiszen az egyik nincs a másik nélkül. Gusztustalan az a kiprovokált vita, ami a városházán történik a sporttámogatás címén. Ezek a kicsinyes, pártpolitikai harcok méltatlanok Szegedhez! Ducsai Géza. az SZDRE NB l-es női röplabdacsapatának edzője: tiáner, személyes sérelmeiken, elvtelen, olykor elvszerű lobbizásain a döntésthozók. Sajnos, úgy tűnik, a szűk látásmód, a diplomáciai érzéketlenség, a kompromisszumra való hajlam hiánya ismét éket vert a szegedi "városatyák közé, de a vicsorgást, a feszültséget a szódás lován vezetik (verik) le. Szegednek három-négy olyan nemzetközi szintű szakosztálya van, melyre a város büszke lehet. A sportvezetők és sportolók olyan átlagon felülit alkottak, mely egyesületük keretein, a város határán, de az országhatáron is rég túlmutat. Sajnos, néhány, a székét sem megérdemlő képviselő, a nyilvánosság előtt is szükséges nyűgnek tartja a sportot. A város szép számmal ad otthont, vagy búvóhelyet semmirekellő, mindenre alkalmatlan embereknek, igazi értékeit viszont nem tudja, vagy nem akarja elismerni, megbecsülni. A sporttámogatásnak újabb - Tavaly is csak úgy tudtuk fenttartani magunkat, hogy támogatott az önkormányzat. Nem sokat kaptunk, de szűkösen kijöttünk belőle. Most viszont a tavalyi összegnek még a felét sem szavazta meg a közgyűlés, ami, ha így marad, a szegedi minőségi sport halálát jelenti. Látván a neveket, akik a támogatás növelése ellen szavaztak, köztük olyan embereket is találhatunk, akik valamikor aktívan sportollak. Vajon ők már elfelejtették, hogy egykor mit jelentett számukra a rendszeres sportolás? A tavalyi támogatáshoz viszonyítva az idén csökkentették az összeget, pedig az infláció a sportot sem kíméli, a sportolók utaztatása, étkeztetése, felszerelése mind drágább, mint az elmúlt évben volt. Ha nem változtatnak a határozaton. akkor ne is számítsanak eredményre, sőt arra sem. hogy a csapatok részt vesznek a bajnokságokban... Zádori Gyula, a Szegedi Dózsa ügyvezető elnöke: - Nevetséges, mélységesen elítélendő, ami a közgyéléseken tötjénik. Sajnos, és ezen ne csodálkozzunk . hovatovább olyanná válik - ha már nem olyan - Szeged sportélete, mint amilyen a város vezetése. Elszomorító, ahogyan a sport támogatásához viszonyulnak a képviselők, akik között egykori sportolük is találhatók. Sejtelmük sincs arról, hogy a 35 millió egy közepes szintű NB l-es labdarűgócsapattal rendelkező szakosztály fenntartásához sem elegendő. Nem ártana ha tudomásul vennék, haszonra csak akkor számíthatnak, ha előzőleg befektettek, s ez a sportban sincs másként, mint a gazdasági életben. Szegeden úgy látszik semmi sem változik, a sport - csakúgy, mint régen - továbbra is mostohagyerek marad. Szegeden a sport felett - tavaly megéltünk már hasonlókat - megint ott függ Damoklesz kardja, az a bizonyos szőrszál a tisztelt képviselő hölgyek és urak kezében van. Ha netalán elvágják - lelkük rajta... Gyürki megfékezése egyre több kószáló, céltalan gyereket és fiatalt visz ki az utcára, hiszen a sporteredmények mesterséges bagatellizálásával nem az élsportolók lesznek a fiatalok példaképei, hanem az utóbbi időben egyre inkább szaporodó alvilági figurák és alvilági történések. Ha a sport szegedi jövőjével kapcsolatban az önkormányzat döntésképtelen, adja át a döntés jogát Szeged város polgárainak és a közvéleménynek. Ők döntsék el, igénylik-e a sportcsarnoki gondűző mérkőzéseket, ők döntsék el, jó érzés-e szegedinek lenni, amikor a fővárosi napilapok is a szegedi sportról írnak csupa nagybetűvel. elismeréssel. Bízom benne, hogy vasárnap az emberi értelem és bölcsesség felülkerekedik a pitiáner személyes ellentéteken és a képviselők belátják, hogy az egészséges ifjúság nevelése kiemelkedő, vonzerőt jelentő sportsikerek nélkül holtvágányra kerülhet. Bízom benne, hogy az igazi szegedieknek a sport ügye közügy, s nem hagyják ebek harmincadjára kerülni a város sportéletét. Ha mégsem úgy lenne (ezt őszintén szólva nem hiszem), nem kell egymásra mutogatni, a sport ellen szavazók és tartózkodók konzekvensen vállalják fel döntésük következményeit. Nyári Sándor, Papíron SC Szeged szakmai elnökhelyettes Nyílt levél Kónya Zoltánhoz Zoltán! Nézeteidről szívesen elbeszélgettem volna veled, de nem a legnagyobb példányszámú, legszínvonalasabb szegedi lap hasábjain, hanem személyesen. Nem a múlt heti Szeged FC-SZVSE 5-0-ás mérkőzésen látottakra alapoztam a hétfői Délmagyarországban megjelent nyilatkozatomat. Annak tartalmát viszont továbra is minden részletében fenntartom. Hiba volt részedről ebből presztízst csinálni. Te akkor ismertél meg engem, amikor az elmúlt év őszén visszahoztam anyaegyesületünkhöz a saját nevelésű játékosainkat - én most ismertelek meg igazán. A futballistákat azért adtuk kölcsön, hogy a csapatod egyáltalán el tudjon indulni az NB III-as bajnokságban. Ez ugyanis nehéz lett volna nektek 5-6 saját játékossal. Ehhez a sportághoz legalább 11 ember szükséges. Nézd végig a csapatod összeállítását. remélhetőleg rá fogsz jönni, ki adott kinek. A tények nem merülhetnek a feledés homályába. Tüntettem a torony előtt? Hát persze. Ha ezt elmulasztjuk, lehet hogy már régóta nincs miről polemizálnunk. Az én szalagomon, amit az igen gyakran színét változtató zászlómra tűzök, nem az egyesület neve, hanem a LABDARÚGÁS felirat szerepelt, akkor is, amikor gyakorlatilag egy személyben voltam a Szeged SC, Szeged TE labdarúgó-szakosztálya (szakosztályvezető, technikai vezető, utánpótlásvezető, vezetőedző, pályaedző). Nehéz idők voltak - nyolc mérkőzés 1 pont. meghatározó játékosok távozása, 3 hónapos fizetésképtelenség után sikerült túlélni és visszaadni a reményt a bentmaradásra - 15 mérkőzés 7 pont, hála a veled nem egy nézteket valló, segítőkész sportembereknek, akiknek ezúttal is csak köszönettel tartozom. Ha szakmai szempontokat említesz - habár a győzelem ízét, az öltözők izzadságszagú A napokban a mórahalmi sportcsarnokban - a tavaszi idényre való felkészülést segítendő - ifjúsági labdarúgó teremtornát rendeztek, amit veretlenül a Szegedi Dózsa együttese nyert meg. A győztes csapatban a következők szerepeltek: Kiss János, Vass János, Tóth Zoltán. Roszkos Roland, Tímár Lajos, Papp József, Simon Attila, Kuti Ákos, Elek Krisztián és Csehó Péter. Edző: Roszkos István. A további sorrend: 2. Zsombó. 3. Móraváros, 4. Sándorfalva, 5. Mórahalomt. A torna gólkirálya Szűcs László (Zsombó), a legjobb kapusa Nagy János (Móraváros), a legjobb játékosa Papp József (Dózsa) lett. • A hét közepén előkészületi labdarúgó-mérkőzést játszott a Szegedi Dózsa. Ellenfele a levegőjét sportolóként soha nem élhetted át - elvárható lenne, hogy az esetleges súgóid, súgónőd társaságában kilátogass a Felső Tisza-parti stadionba, ne csak a sajtóból értesülj az ott történtekről. Megígérem, hogy én soha nem fogom bírálni, hogyan töltöd ki a mérkőzés jegyzőkönyvét, mert az a te dolgod, ehhez értesz - vélhetőleg. Csapatod legeredményesebb góllövőjét annak idején többek között az én ajánlásomra hozták a Szeged SC-be. Tehetsége ma iá elvitathatatlan. Félek, hogy a játéktéren való hozzáállásával, magatartásával elveszíti az igazi góllövő erényeit. A futballpálya szent és sérthetetlen hely. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, az számomra, mint játékos, nem létezik. így „hosszúnak" és „nem tudom én kicsodának" nevezhetem csak. Bár nem érzem, hogy jól cseleznék, egyet azonban ne felejts el: a labda nálam van, azt tovább is fogom passzolni, ha a helyzet úgy kívánja. Addig is megpróbálok óvakodni az ilyen hátulról jött leszerelésektől - ugyanis ezt lefújja a játékvezető, ez szabálytalan. Nyílt leveled olvasása végén végre azonosulni is tudtam veled, én is őszintén kívánom, hogy maradjon NB II-ben a csapat. Ha ez így lesz, az nem az én szakmai munkámnak, hanem a szegedi fiatalok lelkesedésének, küzdeni tudásának, vagy az új igazolásoknak köszönhető. Ehhez kérnék türelmet és bizalmat elsősorban Szeged sportszerető közönségétől. Szeretett városunk ezer sebből vérző (pénztelenség), ezer bimbóból virágzó (eredmények) sportéletének nem hiszem. hogy ilyen levélváltásokra van szüksége! Bízom abban, hogy békítő jobbomat elfogadod, és hogy az önkormányzat mindkét csapatnak megfelelő támogatást biztosít. Hajrá. SZVSE! Hajrá, Szeged FC! Őszinte tisztelettel: Nagylaki Kálmán, a Szeged FC vezetőedzője megyei bajnokságban szereplő Kiskundorozsma csapata volt, amelytől gólokban gazdag mérkőzésen vereséget szenvedett. Az első félidőben még a lila-fehérek vezetettek, de a második 45 percben a vendégek fordítani tudtak, s végül megnyerték a találkozót. Sz. Dózsa-Kiskundorozsma 5-6 (3-0). Tavasz utcai pálya, 100 néző. Sz. Dózsa: Csehó (Kadnár) - Magyar (Horváth), Sahin, Bóka - Rácz, Márton, Szalai (Csáki), Vándor, Telek - Miklós Z. (Hegyeshalmi), Váczi B. (Elek). Kiskundorozsma: Tóth Z. Simonics, ifj. Ottlik, Gémes, Ottlik R. - Muskó, Farkas, Szabó Zs. - Nagy S„ Katona, Tóth G. Csere: Horváth, Dudás, Illés, Virág. A dorozsmaiak góljait Katona (2), Tóth G. (2). Illés és Dudás szerezték. Felelőtlen emberek játékszerévé váltunk? Alapvicc: Arisztid megsúgja Taszilónak. hogy míg ő munkahelyén dolgozik, asszonya a szódással megcsalja. Tasziló másnap reggel úgy tesz, mintha dolgozni menne, de a lakásban elrejtőzik, és várja a fejleményeket. Másnap ismét találkozik Arisztiddel, s így szól: Igazad volt barátom, szemtanúja voltam az általad elmondottaknak. - Gondolom jól helybenhagytad mindkettőt? - mondja Arisztid. - Azt nem, mert a szódás marha nagy darab ember, vele nem mertem kikezdeni, de mégis hosszút álltam, hiszen kirohantam az uteára, mindkét lovát jól fenékbe rugdostam és kinyomtam 10 üveg szódáját. • Labdarúgás Kupagyőztes a Dózsa ifi