Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-26 / 48. szám

SZOMBAT, 1994. FEBR. 26. ÜARKERT 11 A Dömötör-töröny Épül a szegedi fogadalmi templom - 1922. Fotó: Liebmann Béla A Dóm tér kialakulása 1. Egy tér átváltozása Különös dolog a városépítői szándék. A Nagy Árvíz, amely alig hagyott meg ép házat Szegeden, megkímélte a mai Dóm tér helyén-környékén álló barokk városrészt. A városatyák viszont, akik megfogadták, hogy amint a város ismét kiépül, hatalmas templomot emelnek - lebonttatták, amit a víz meghagyott. A Dóm tér története magán viseli a városmásftó törekvések e kettősségét. A palánk - bontás közben Honnan kellene kezdeni? A hajdani, középkori Palánk a szegedi várfalon kívül eső sziget volt, híddal csatlakozott a várhoz. A XI. század táján kis templomot építettek rá, és a halászok, pásztorok, katonák, városlakók védőszentjének, Szent Dömötörnek ajánlották. Tornya, a dóm sarkánál ma is látható Dömötör-torony, a XII., majd a XIII. században újjápült, alsó négyzetes része (leszámítva a támpilléreket) az előbbi, nyolcszögletű emelete pedig az utóbbi építkezésből való. Az emelet magasabb volt, de a torony az idők folyamán alakult, változott, annak megfelelően, hogy mellé-fölé újra és újra templomot építettek. A legjelentősebb eme átépítések közül 1724-ben kezdődött, két évvel azután, hogy a rövid időre Szegedre telepített csanádi püspök székesegyházául választotta, és 24 évig tartott. Eredménye az a barokk stílusú Szent Dömötör templom lett, amely 1914-ig állt a dóm és a Dömötör torony helyén, és amelynek lebontása - mint látni fogjuk - az 1879-es árvíz után az új Fogadalmi templom építését elhatározó város polgárainak és honatyáinak mintegy harminc éven át adott vitatémát. Mert, hogy a védőszentet választották-e meg jól eleink, vagy inkább Dömötör templom építési helyét? - a várost 265 épülete kivételével teljesen elpusztító nagy árvíz megkímélte a templomot és a benne foglalt középkori tornyot. Hiszen - emlékszünk - szigeten épült, a város egyik legmagasabb pontján. Ugyanígy, az árvíz után, és az azt követő városrendezésben, megmaradt a templom mellett kialakult, kis barokk házakból álló néhány utca, amelyek együttese megőrizte a Palánk nevet. A századelőn még létezett a mai Somogyi utca és Tisza Lajos körút között a macskaköves, jelFelhasznált irodalom Varga József: A szegedi Dóm tér; Nóvák Ákos: Településfejlődés, városépítés (tanulmány a Szeged története monográfia készülő IV. kötetéből); Nagy Zoltán - Papp Imre: Szeged. legzetes ki házakból álló Szív, Szegfű, Ipar utca; mindhárom a Tiszához vezetett ki. A későbbi térrendezés következtében velük együtt lebontották az Ipar utca 13. számú házat, Juhász Gyula szülőházát, valamint a régi Szegedre oly jellemző tímárházakat is, hogy csak a legfájóbbakat említsük. A Palánk helyére a Dóm tér kialakításával együtt tervezett egyetemi negyed 1926 és 1930 között épített klinikai épületei kerültek, mintegy 120 régi, árvíz előtti szegedi ház lebontása árán. De ne fussunk nagyon előre: a Palánk házai még álltak, s a mai Dóm tér helyén ott állt a barokk Dömötör templom is (akkor már Belvárosi templomnak is nevezték), előtte trapéz alakú térrel, amelynek közepén volt a Szentháromságszobor, s amelyet déli felén egy 1739-ben épített kápolna, a Rozália kápolna választott el a mai Aradi Vértanúk tere helyén elterült Gizella tértől - e barokk városkép még látható volt, amikor a városi tanács a nagy árvíz után megfogadta: ha a város újjáépül, felépítik Szeged új, hatalmas Fogadalmi templomát. A terv 1883-ban látszott először komolyra fordulni. Ekkor, a királyi biztos egyik javaslatát elfogadva a városi közgyűlés a Dömötör templom telkét jelölte ki az új templom építésére, ami azt jelentette: a réginek megszámláltattak a napjai. E napokból azonban évek, majd évtizedek lettek még. Hosszas vita indult az „újítók" és a régi városképet megmenteni akarók között, s ez 1902-ben úgy tűnt, az utóbbiak javára billen. A Dömötör templom megőrzésére indított mozgalomnak (amelyben Varga Ferenc apátnak, a templom plébánosának, a város első történetírójának nagy szerepe volt) sikerült elérnie, hogy a vallás- és közoktatási miniszter a templomot fenntartandó műemlékké nyilvánítsa. A vita azonban nem ült el. A városi tanács ülése újra tárgyalta a helyszínt, és ezúttal a Dugonics tér mellett foglalt állást. De ez a terv nem élt sokáig: az ellentábor nemsokára elérte, hogy a belügyminiszter a közgyűlés határozatát, mint fedezet-megjelölés nélkülit, semissé tegye. A közgyűlés erre kedélyeket nyugtató, de nem sok eredményt hozó megoldást választott: 1903-ban úgy írta ki az építés tervpályázatát, hogy az építési helyet nem jelölte meg. A pályázat nem járt eredménnyel, hibátlan pályamunka nem érkezett. A krónikás nem kíván most belemerüli e viták leírásába, inkább a helyszínhez tér vissza, és Móra Ferencet hívja segítségül, aki Templomtéri víziók című jegyzetfűzérében így emlékezik a régi térre: „Ennek a századnak az elején, mikor a kis-kunok földjét elhagyva, beálltam szegedinek, a rekonstrukciós városnak csak ezen a pontján érzett valamelyes történeti levegő. A hetvenkilences nagy víz itt nem tett különösebb kárt, s nagyjában maradt minden a régiben. A kedves barokk templom, amelynek tornyában írástudóktól föl nem jegyezve, senkifői nem sejtve, aludt az árpádkori kis töröny; előtte, nagyajtajával szemben, a terecske közepén a Szentháromság-szobor s tőle délre, a Templomtér és Gizella-tér határán a Rozália-kápolna. Az ótemplom keleti oldalához hozzáragasztva, egy omlatag kis sárga ház, a Városi Zenede, amelybe a szelek is bejártak orgonálni; a nyugati oldalon kapaszkodott bele a plébánia, ez is sárga, emeletes ház, roszszul záródó ablakokkal, amelyek sokat fájdították a városi tanács fejét; ennek folytatása volt a Iskola-utca felé a piaristák régi iskolája, a hajdani Nemzeti Oskola, a század elején már a megváltó csákányokra váró tisztes omladék. Körül a nagy vizet kiállt ódon házak, köztük az egyetlen sivár, az Ipartestületé, szegték be a háromszögű kis teret, régi német városkák hangulatával. Különösen bújkáló holdvilágos estén, mikor a gizella-téri honvédemléket körülfogó orgonabokrok sűrűjében megszólaltak a fülemülék. Igaz, hogy nem igen hallgatta őket senki. Koránfekvő, csendes része volt ez a városnak, kurjongatásoktól nem zavart vadászterülete• a málladozó torony és a vén padlások denevéreinek. Az egykori palánk-nak már nyoma se, de a híre még Igen. Öreg szegedi polgárok csak palánki templom-nak hívták a belvárosi templomot és a szívbéli szeretet megindító csökönyösségével ragaszkodtak hozzá, hallani se akartak a lebontásról. - Vegyék tudomásul az urak - szegte fel fehér fejét a város közgyűlésén Varga Ferenc apát úr -, hogy ha csákányt fognak a templomomra, az első csákányütések az én öreg testemet érik. Nem is foghattak munkába a csákányosok addig, míg az agg főpap ki nem költözött a halottak csöndes városába." Varga Ferenc apátot azonban 1906-ban elszólította a fennvaló, s a közgyűlés már egy évre rá határozatba foglalta a Dömötör templom lebontását. A döntést a belügyminiszter és a kultuszminiszter is jóváhagyta, utóbbi annyi kikötéssel, hogy a „műemléki részeket" meg kell őrizni belőle. Lázár György polgármester ekkor Schulek Frigyeshez, a Halászbástya, a Mátyás templom és a szegedi Kálvin téri „kakasos templom" tervezőjéhez fordult, aki elvállata az új Fogadalmi templom munkáját. A művész végleges formában 1911-ben benyújtott tervei megnyerték a városatyák tetszését - de költségvetésén megütköztek Az összeg mintegy kétszerese volt az előirányzatnak. Ismét huzavona kezdődött, aminek vége az lett, hogy a város elfogadta ugyan a követelést, de az idős építész, magas korára hivatkozva végülis szerződése felbontását kérte. A megbízatást ezután Foerk Ernő kapta meg, aki a Schulek-tervek átdolgozásával végül a dómot mai formájában felépíttette. De ez sem ment megszakítás nélkül. A Fogadalmi templom alapkövét 1914-ben rakták le, ám a felszentelésig még 16 évet kellett várni. A Dömötör templom sorsa viszont megpecsételődött: szentélyét 1913ban bontani kezdték (ez esett az építkezési területre). A többi részt 1925-ig használták még. Azért ily hosszú ideig, mert a Fogadalmi templom építését időközben megszakította a világháború, s az elkezdett részt csak 1923-ban folytathatták. Két évvel később megkezdődött a barokk templom teljes lebontása. A Dóm tér mai arculatát azonban nem egyedül a Fogadalmi templom építésének köszönheti. A városnak ezidőtájt teljesült több mint százéves egyetemalapítási vágya; 1921-ben az országgyűlés Szegeden jelölte ki az elszakadt Kolozsvár Ferenc József Tudományegyetemének új székhelyét. Az Intézménynek méltó helyet kellett találni. Az új épületek elhelyezésére felvetődött a Templom tér és a régi Palánk környéke. Aki a tervet támogatta, úgy vélekedett: ha egyetem épül a belvárosban, az legyen az új templom közelében. Ezen kívül Temesvárról Szegedre kellett, hogy költözzék a csanádi püspök is, aki új rezidenciájához szintén itt kért helyet. A barokk templom lebontása után tehát küszöbön állt a Templom tér átalakítása, a Rozália kápolna és a Palánk házainak lebontása is (a Rozália kápolnát később, átalakítva, a Lechner téren építették fel). Az új egyetemi és egyházi épületekkel körülvett tér kialakítására 1927-ben Klebelsberg Kunó egyházi- és közoktatási miniszter íratta ki a tervpályázatot. A kiírás szerint a pályázat célja a Fogadalmi templomnak „méltó környezetbe való helyezése, és a templom előtt egy művészi, bennsőséges és ünnepélyes tér kialakítása" volt. A beérkezett pályaművek közül Rerrich Béla terve nyerte az első díjat - mint láthatjuk, nem érdemtelenül. (Az észak-európai téglaépítészetet idéző, a Dóm téren ma is látható épületegyüttesről, a mai tér kialakulásáról és történetéről jövő szombati lapszámunkban olvashatnak.) Panek Sándor