Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-26 / 48. szám

V SZOMBAT, 1994. FEBR. 26. MÉG 71 NAP 5 • - Ne csináljátok ezt, tisztára zavarba hozzátok az embert, a végén tényleg nem lesz kire szavazni! - dühöngök a tele­fonba, kedvenc barátom, s immár képviselőjelölt replikáit hallgatva, hogy mi, azaz a lapom nem hallgat a szívére, s nem tálalja kellően az ő pártja helybéli dolgait. A rántásom közben odaég, a gyerek lehúz­za rólam a pulóvert, szomjas, éhes, és különben is, ő akar telefonálni. Én meg politizá­lok, javasolgatok itt délidőben, szombaton, meg mindennap, próbálom, hogy akiket személy szerint ismerek, legalább azok ne őrüljenek meg a politikai farsangon (terminus Lezsáktól lopva, ki mondta ezt „a VII. te magad légy" párt-országos­programalkotó-tudomisénmég­milyen gyűlésen). Arra is szeretnék vigyázni, hogy ne haragudjanak meg nagyon, ha nem vagyok képes egyneműsíteni a gondolataimat még miattuk sem. Értem pedig, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk", s az ő szemükben én is oda tartozom. Kiszámít­hatom. hogy nagy haragvások lesznek, barátságok mennek tönkre: kampányolunk. S kampányláskor, pártozáskor mindig ellenség az újságíró. (Leszámítva azokat a nem hagyomány nélküli eseteket, amik szolid példányszámú rővárosi propaganda-nyomtat­ványokat serkentettek fel ke­gyesen.) • Nem mintha 1990-ben más­képp lett volna. Igazából ezért hoztam szóba. Mert a kérés, hogy írjam meg mi történt ebben az országban szerintem négy év alatt, számomra úgy szól, hogy sajtógyalogmun­kásként - ami szerencsés és szerencsétlen esetben e szem­pontból jó kis sűrű közeget jelent - mit fogtam fel és be belőle. Nos, azok az 1989-es idők épp ilyenek voltak, mint a mostaniak. Egy egészen rövid Holnap? Félteni is, hogy lesz-e ••• pillanatra úgy tűnt, a valóság hibáiért nem az azokat leíró sajtó a felelős. De a pillanat oly rövid volt. épp csak addig az 1990-es februári napig tartott, amíg az akkori szer­kesztőségembe be nem jött mindenki Balázsa, s azt nem mondta, egy jelző miatt, hogy elküldi a lapot Antall József­nek. Ekkor tudtuk, minden rendben, a föld nem fordult ki a sarkaiból, a sajtó funkciója maradt, illetve lett, ami nor­málisan kell, hogy legyen: egészséges lelkiismeret. • Persze, szép dolog, hogy kiverekedtük magunkat a keleti érdekszférából, noha ponto­sabb fogalmazást is el tudnék képzelni: kiestünk, kipottyan­tunk azon egyszerű oknál fog­va, hogy Kelet akkortájt már nem tudta az érdekeit kép­viselni. Valljuk be, a kutya sem nagyon törődött a mi ideológiai neveltetésünkkel a ma hósleg feltűnő időkben. Az 1989-90-es haditettünk nagy­ságát persze még hajtogat­hatjuk egy darabig, nagy­gyűlésre kifejezetten ajánlott szlogen, zöld színnel, esetleg borral, búzával, kiscserkésszel körítve, csak tudnunk kell, hogy akiket ilyenkor maga előtt ujjongni lát a felhevült szónok, azok szinte szám sze­rint az összes hív hívei. Na most, ha hozzávesszük, hogy Magyarországon szavaznia kellene úgy 6-7 milliónak, a sportcsarnokok befogadóké­pessége pedig 15 ezer alatt megáll, mindjárt higgadtabbak vagyunk. Mindjárt nem félünk úgy a nép-nemzeti nyugod­taktól, vagy a székelyhim­nuszos kommunistázóktól, vagy a hajdújánosokat indító demokratikus szocializmust tervezőktől, vagy a konzer­Arany Horváth Zsuzsa 1960-ban született Zalaegerszegen. Szombathelyen érettségizett, ezután a szegedi bölcsészkar magyar-történelem szakára nyert fölvételt. Itt 1984-ben végzett, majd következett a hírlapírás és a fővárosi újságíró iskola. A szakmát Veszprémben kezdte, előbb a helyi napilap szerkesztőségében, a Naplónál, majd az új, független hetilapnál, a Regénél dolgozott. Kulturális újságíróként került haza, a Zalai Hírlaphoz. Tavaly szeptember óta e napilap főszerkesztő-helyettese. vatív generálszószt kóstolgató ifjú (liberális) gárdától, vagy az elméleti közgazdászok, levéltárosok szüleitől, ki-ki ízlése, férfiideáljai szerint. A szavazófülke magányában lehet, hogy mindennél dön­tőbbnek bizonyul az aznap elrontott gyomor torokkaparó savtúltengése, az aznap vallott szerelem, az aznap született gyerek, az aznap meghalt apa. egy aznap megkapott kitünte­tés vagy munkakönyv. (Bocs, az meg már nincs is.) Nem tudhatni persze, hogy ki nyeri meg újabb négy évre az országot, de gondoljunk bele, győzni is kénytelen va­laki. meglepetés meg alig-alig érhet bennünket. Volt egy im­portált szisztémánk, aminek a háta megett évtizedekig össze­kacsintott az ország. Az én drága egyetemi éveim alatt (Szeged, Szeged, mit kísér­tesz?) kellemes borzongással ajándékoztuk meg néha-néha néhány tanárunkat kisded társadalomfilozófiánkkal, na­dehát hősök ugye, mégsem voltunk. Aztán támadt egy magyar érzésünk, egy meta­fizikus érzésünk, meg lehető­ségünk. hát belefogtunk. Gond volt. hogy eközben és emiatt a dilettáns miniszterek országa lettünk, de ami amúgy sem nagyon működik, azon rontani szinte művészet. Ez a része rendben van, hatalmas ered­ményeket, sztahanovista túltel­jesítést jelenthetünk: korrup­ció. bűnözés, véglegszétesett oktatás, tetejébe privatizáló vesszőfutás, megműveletlen földek, soha ennyi vadkender az utak mentén, meg allergia, nesze neked környezetvéde­lem. Feltét rajta a helyzetbe hozott külföldről hazarepített tehetségtelen magyarok elké­pesztő Gellért-szállós számlája - ezt mind mi fizetjük. • Szép dolog a többpártrend­szer, szeretem is, haszna is van, kár hogy tétje egyelőre elég kevés, mivelhogy szarból nem lehet várat építeni. Az a jó öreg kelet-európai fáziskésés nemigen hagyja magát legyőz­ni, meglehet ez alatt az atillás (sic! - mert az uraknak ezt is lehet), vagy merlini fekete varázslópalást alatt még egé­szen ellehetnénk, ehetnénk, ihatnánk, ölelhetnénk, alhat­nánk, csak szavazni, azt ne kéne. Nem gondolnám persze, hogy e helyt bárkit is fölment­hetnék, ha nem megy el. mert úgyis mindegy, mert a könyö­kén jön ki az ígéret földje, miközben nem telik új kabátra, tévére, autóra. Hiszen ők vannak többen. Azonban vannak az új öregek, akik nem tudom hon­nan jöttek elő, de lassan annyi köztük az 56-os, már meg ne bántódjanak, hogy tán körül kéne nézniük maguk körül, s a régi öregek, akik újabban főbe lövik a feleségüket, s magukat, ki a fene akarta, hogy egy öregasszony meghaljon. Van­nak a régi fiatalok, akik év­tizedek óta jólesően fogyaszt­gatják a nyugati kultúrmocsok hála istennek begyűrűzött termékeit, s az űj fiatalok, akik most tanulgatják, hogy milyen szép is a magyar nóta. meg a kefebajusz. Köztük vannak azok a nők, akiket a Budapest Sportcsarnokban legutóbb a magyar nép bülbülszavú szó­noka felszólított, hogy a férjük mellett a helyük amikor ő a kommunistákat leplezi lefele, köztük vannak azok a lányok, akik repülőegyetemeken teát kínáltak valaha a most a sza­bad madarakra esküvő tana­kodóknak, valamint azok is, akik tudják, melyik a legjobb francia parfüm. A magyar választópolgár. • És én. Na, most, ha az olvasó ki­tartott idáig, akkor kötelessé­gem megjutalmazni, pontosab­ban megbüntetni saját politikai irányultságom fejlődéstörté­netével. Egy bölcsészkari diplomával, mely nem igazán alkalmas arra, hogy az ifjúság nevelésébe fogjon vele az ember, beleestem a sajtóba. Egy véletlen és a barátságok folytán még a szabad sajtó szárnypróbálgatásaiba is be­lekóstolhattam. A megyei­alternatív-független hetilapocs­ka elbukott, vagy inkább be­töltötte történelmi hivatását. Integettem Hajmáskéren a savanyúképű oroszok után; előtte évekig minden március 15-én a szegedi Klauzál téren fényképeztettem magam tele­objektívvel, míg mások már javában pénzt kerestek kellemesen ironikus hangú sporttudósításokkal; még előtte apámat bámultam pirítottke­nyérszagú estéken, ahogy a rádió gombját csavargatta, („Itt Cseke László beszél"); még előtte ügyes úttörő, őrsvezető voltam. Tanultam Csukra Ist­vánról, Konrád Györgyről egyszerre, nyilván csak azért, mert jó tanáraim voltak. A szobám falán koronás magyar címer van, de lassan négy éve rossz érzéssel nézek rá. Dühít. Kávét, szappant, fogamzásgát­lót vittem hátizsákban Erdély­be a nyolcvanas években, de nem szeretek beszélni róla. Még igaz magyarnak nézné­nek, s az ellen valahogy ma, itt és most tiltakozik minden porcikám. Szász Bélát, Koest­lert. Kovács Imrét, Szabó Dezsőt olvastam valamikor, amikor kellett, de nem szeret­ném, ha erről ítélnének. Tavaly is elmentem a vérszegényre koreografált október 23-i me­gyeszékhelyi ünnepségre, de tévednek, akik ott láttak. Hát így. Négy éve is foga­dást kötöttem a választási végeredményre, idén is foga­dást kötöttem. Az ember őrizze meg a humorérzékét. Úgy érzem, sokba kerül az nekem, ha elveszítem a fogadást. De nem igazán azért, mert drága a holmi. Aiany Horváth Zsuzsa Kinek a sikere? Palotás János nagyvállal­kozó. független országgyűlési képviselő, a Köztársaság Párt elnöke somogyi napot tartott Nagyatádon, itt fejtette ki: ­Szerintem a magyar gazdaság erős, jobban működik, mint a politika. Szerencsére jobb irá­nyú változásokat hajtott végre a gazdaság, mint amit a jog­szabályok előírtak neki. Jó pél­da erre a külföldi bhnkok megjelenése. Minden jogsza­bály tiltotta ezt, mégis jöttek, mert érzik a gazdasági növeke­dés esélyét. Az már más kér­dés, hogy miután megjelentek, a kormány mindezt saját sikerének könyvelte el. (Varga Ottó: Új köztársaságpárti irodákat nyitottak, Somogyi Hírlap, Kaposvár, február 15.) Erönyerö? Szabó Iván MDF-es ország­gyűlési képviselő, pénzügy­miniszter Szekszárdon járt és előadást tartott a Vállalkozók Házában. - Aki most, tehát '94-ben kormányra kerül, az nagy valószínűséggel erőnyerő '98-ban is. Méghozzá azért, mert a '90-ben elkezdődött fo­lyamatok erre az időszakra erősödnek fel. (Szeri Árpád: Fellendülés két-három év múl­va? Tolnai Népújság, Szek­szárd, február 15.) A politikusok jönnek-mennek, kampányolnak. Járják az országot és néha mondanak is valamit. íme. (Megjegyezzük: gyakran a vidéki sajtóban erősebben nyilatkoznak, mint a „központi" médiában.) Turné Nagy számok törvénye? Lezsák Sándor, az MDF ügyvezető elnöke Tiszakécs­kén részt vett az MDF Bács­Kiskun megyei szervezetének ülésén, utána sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdé­seire. - Amennyiben az MDF is­mét tagja lesz a kormánykoa­líciónak, vállalna kormányzati szerepet? - A helyzettől függően igen. de ez korántsem jelenti azt, hogy miniszter szeretnék lenni. - Milyen választási ered­ménnyel volna elégedett? - Húsz és hetven százalék között. - A közelmúltban azt nyi­latkozta, hogy „nem lesz tra­gédia. ha nem győz az MDF'. Mit jelent ez a kijelentés? - Kialakult az MDF-ben egy olyan hangulat, hogy vagy győzünk, vagy tragédia törté­nik. Én úgy fogalmazok: most győzünk, vagy később. (Rút: Lezsák a parlamentbe tart, Kecskeméti Lapok. Kecske­mét, február 17.) Ki nyer? Pető Iván, a Szabad Demok­raták Szövetségének elnöke két napot Békés megyében töltött, kampányindftó körútja során járt Szarvason, Mezőkovács­házán, Battonyán, Gyulán. Eleken és Szeghalmon. Ezt követően nyilatkozott a hely­béli újságíróknak. - Mi az igaz abból, hogy önök közelednek a szocia­listákhoz? - Semmi. Mi egy helyben vagyunk, mármint abban az értelemben, hogy nem köze­ledünk senkihez. De normális emberek vagyunk, és azt gon­doljuk, hogy ma más a válasz­tások alapkérdése, mint '90­ben volt. Nem szerelmi kérdés az, hogy szeretjük vagy nem szeretjük a szocialistákat. Lé­teznek. Úgy tűnik, a szocia­listák, vagyis az MSZP jelen­tősebb párt lesz, mint '90 után volt. (Oravszki Ferenc: „Az első háromban leszünk, s talán az új koalícióban is." Napi Délkelet. Békéscsaba, február 16.) Válság lesz? Szekeres Imre. a Szocialista Párt ügyvezető alelnöke Ka­posvárott járt, ott válaszolt a Somogyi Hírlap munkatár­sainak. - Ha a politikai pártok úgy akarnak koripányt alakítani, hogy számba veszik, kikből lesz majd miniszter, politikai államtitkár, ki melyik tárcát kapja, akkor az a kormány biz­tosan bukásra van ítélve. Ilyen kormányhoz nekünk semmi kedvünk. A helyzet ugyanis rendkívül válságos lesz nyárra a gazdaságban is, az élet többi területén is, és az emberek türelme elfogyott. Tehát nem lesz semmiféle száz nap tü­relmi idő. Ebből logikailag is az következik, hogy azoknak, akik együtt akarnak kormá­nyozni, legalább az első hat hónap tennivalóiba megkell állapodni a koalíciós tárgyalá­sokon. (A stílus maga a kor­mány, Somogyi Néplap, Ka­posvár. február 16.) Zöldi Laszlo gyűjtése Választási tudnivalók Kopogtatócédulák, ajánlószelvények Az önkormányzatok jegyzői folyamatosan dolgoznak a választói névjegyzékek össze­állításán, amelyeket március 3­ig kell hitelesíteniük. A választási bizottságok március 7-ig hirdetményt tesz­nek közzé a választás napjáról és a választók nyilvántartásá­ról. A jegyzők e/zel egyidejű­leg minden választójoggal rendelkező polgárt úgynevezett kopogtatócédulával értesítenek arról, hogy milyen sorszám alatt szerepelnek a választói névjegyzékben, illetve mely szavazókörben voksolhatnak. Egyúttal megküldik számukra a jelöltajánláshoz szükséges szelvényt is. Aki kimaradt a választói névjegyzékből, már­cius 16-ig nyújthat be panaszt a jegyzőnél. Az ajánlószelvény, amellyel jelöltet ajánlhat a polgár, ezút­tal eltér a négy évvel ezelőt­titől, most ugyanis üres lesz a biankólap. Tóth Zoltán indok­lásul elmondta: az ajánlószel­vény azért üres, mivel az adat­védelmi törvény szerint az állampolgárok maguk rendel­keznek adataikról. így ők döntik el, hogy a lapot kitöltik­e vagy sem, illetve átadják-e a szelvényt a gyűjtőknek. Ámeny­nyiben kitöltik, a szelvényen rögzíteni kell a nevet, a lak­címet és a személyi számot is. (Az Alkotmánybíróság dönté­sét követő törvény választások esetében kötelezően előírta a személyi szám használatát.) Emellett a szelvényen fel kell tüntetni az ajánlott személy, illetve az őt indító párt nevét. Független jelölt esetén pedig ezt a tényt kell rögzíteni. A saját kezűleg aláirt ajánló­szelvényt dátumozás után adja majd át a választópolgár a szelvénygyújtőnek. Az ajánló­szelvényeket a névjegyzék elkészítésétől (március 9-től) április 8-ig lehet gyűjteni. Általában mindenütt gyűjthető a szelvény, kivéve a munkahe­lyeken, munkavégzés közben (például postás, díjbeszedő) az egészségügyi intézmények be­tegellátó részlegében, valamint fegyveres testületeknél a szol­gálati időben, és a tömegköz­lekedési eszközökön. Fontos tudnivaló, hogy az ajánlószel­vényért cserébe tilos ellenér­téket átadni. A jelöltek indulásához szük­séges 750 ajánlószelvényt áp­rilis 8-án délután 16 óráig kell leadni a polgármesteri hivata­lokban, ahol ezeket utólag ellenőrzik. A törvény szerint ugyanis egy választópolgár csak egy olyan jelöltet ajánl­hat, aki az ő lakóhelye szerinti választókerületben indul. Több ajánlószelvény kitöltése esetén mindegyik szelvényét érvény­telenítik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom