Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-24 / 46. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. FEBR. 24. VÁLASZTÁSI KAMPÁNY 7 • Választási arcképcsarnok A mozaikokból összeáll a kép „AKI KÖZSZEREPLÉST VÁLLAL, AZ EGYSZERSMIND ARRA IS SZERZŐDIK, HOGY NYÍLT KÁRTYÁKKAL JÁTSSZA AZ ÉLETÉT" - MONDJA EGY VOLT VÁLOGATOTT ASZTALITENISZEZ*), AKI VÁLLALATI VEZÉRIGAZGATÓVÁ KÜZDÖTTE FÖL MAGÁT. TALÁN NEM IS ELSŐSORBAN A GAZDASÁGI VEZETŐKRE GONDOLT, HANEM A POLITIKUSOKRA. KÖZELEDNEK A VÁLASZTÁSOK, NAPONTA ÉRZÉKELJÜK, HOGY A KAMPÁNY MÁR MEG IS KEZDŐDÖTT. ILLŐ HÁT MEGKÉRDEZNI: KIK A MI POLITIKUSAINK. MOSTANTÓL AZ OLVASÓKAT MEGISMERTETJÜK NÉHÁNY KÖZÍRÓ VÉLEMÉNYÉVEL. S MIKÖZBEN AZ OLYKOR EGYMÁSSAL IS FELESELŐ SZERZŐK JELLEMZIK A MAGYAR PÁRTVEZÉREKET, REMÉLJÜK, A MOZAIKOKBÓL KIKEREKEDIK A KÉP. Für Lajos • Volt egyszer nekem egy főnököm, még a rendszerváltás előtt és alatt. Nehezen ugyan, de mindent megélt, átélt, átérzett és megértett, ami azokban a viharos napokban történt. Pártok alakultak, politikai személyek tűntek el a süllyesztőben és emelkedtek ki a jeltelen tömegsírokból? Mindezt elfogadta. Egyet nem tudott seh->«y se megérteni, elfogadni, tuuomásul venni. Hogy dr. Für Lajos, történész, történelemtanár, talán könyvtáros, egykori egyetemi diáktársa (és ahogy idónkénti felcsattanásaiból kiderült: még az is lehetséges, hogy talán nem az évfolyam legjobb tanulója!) a leendő kormánypárt egyik korifeusa. Mert bizony abban a korA Nyugodt nyugodt ban, '89 táján úgy tudtuk, a világ egyik felében úgy lesz a politikus, hogy iskolába jár, politológiát tanul, belép valamelyik pártba, megy előre a szamárlétrán, azután miniszter lesz. A világ innenső felében viszont kiválasztanak egy vasesztergályost, szövőnőt, történelemtanárt, abból aztán hivatásos pártmunkás lesz, vagy a Hazafias Népfront elnökségének tagja, szóval afféle botcsinálta politikus. Nos, '89 táján megfordult a világ. A politikusok itt is kezdtek csak úgy lenni. Másként gondolkodók, ellenzékiek megalakították az ellenzéki pártokat, nyugdíjasok, történészek és vidéki állatorvosok a kormánypártokat. (A nyugdíjas és történész, persze, érthető, a harmadik kategóriát viszont egyszer majd, nyugodtabb időkben a politológia feladata lesz elemezni.) Für Lajos már akkor is higgadtan. történelemtanári karizmával, ám de a politika ingoványában érezhetően idegenként, botcsinálta politikusként lépett föl. Ha Antall volt a Nyugodt Erő, akkor ő a Nyugodt nyugodt (mínusz erő). Az azóta eltelt években is inkább csak csöndes tisztességével lépett elő néha. Ki tudott maradni. Négy év alatt körülbelül annyit tudtunk meg róla, hogy egyrészt nem a lánya Für Anikó színművésznő, másrészt szereti a dödöllét. Lehet, hogy nem volt sok remek húzása, de talán ártani se ártott. A minap, amikor Orbán Viktort kérdezték: bízik-e az MDF új elnökében, bennfentesként, kollégaként is csak annyit btrt mondani: miért ne bízna, hiszen Für honvédelmi miniszterként nem csinált semmi rosszat. Ez ma már életmű. De a nagy kérdés most jön: évek múlva fog kiderülni, hogy az MDF politikusként választottae meg Für Lajost, vagy továbbra is csak történelemtanárnak akaija (egykori főnököm nagy bosszúságára). Szántó Péter Für-Artagnan A halk szavú, megfontolt, alapos történészen nem múltak el nyomtalanul a politikusi esztendők. Bizonyára a honvédség első számú irányítójaként érték leginkább a kemény, sarkos, katonás élmények. Az új hangsúlyok. S talán keményítette személyiségét az a néhány próbatétel, amelynek főszereplője volt az elmúlt hónapokban - hisz' várományosa lehetett a miniszterelnöki bársonyszéknek, s most elsöprő fölénnyel a „haza második bölcsé"-nek helyét foglalhatta el az MDF élén. A Hét vasárnap esti műsorában - hűen egy semleges, közszolgálati és kormánypárti televízióhoz - huszonnégy percben idézték a nemzet elé az MDF országos gyűlésének képsorait, a résztvevők véleményét. Igazi dramaturgiája volt az összeállításnak, a záró pillanatokban csúcsosodott ki a lényeg. Ezt népiesen „végén csattan az ostor"-nak neveznénk, pártállami, bolsevik, pufajkás szóhasználattal „vörös farok"-nak, az újmódi kifejezést még nem fogalmaztuk meg, de talán Für Lajos, immár friss pártelnökként segítségünkre volt. Kiszáradt ajkait nyalogatva, hatalmas indulattal recsegte a magyar nemzet képébe: Ha Isten velünk, ki ellenünk!?... Beleszorultam a fotelba, szinte levegőt se kaptam, az ujjaimon kezdtem számolni, ki ellenünk? És én vajon hova tartozom? Ellene vagyok-e az MDF-nek, ha nem vagyok tagja annak? Ellensége vagyok-e az MDF-nek, ha nem vagyok egyik pártnak sem tagja? Ellene vagyok-e az MDF-nek, ha az Istent sajátos módon képzelem el, s hitemhez - úgy érzem - senkinek semmi köze? Tisztelhetem-e Für Lajost anélkül, hogy nem sorolhatom magam se az istenfélők táborába, se az MDF tagjai közé? Vajon miért haragszik rám a pártelnökhonvédelmi miniszter, s miért akar megfélemlíteni? Miért fenyegetőzik? S miért pont Istennel?... Hál' Istennek - merthogy beszélő viszonyban lehetünk az Öreggel, mondta nemrégiben Bessenyei Ferenc - a Magyar Televízió műsorszerkesztői zseniálisan dolgoznak. A Hét című műsort követő Az ötödik muskétás - mely Dumas Vasálarcos című regényéből készült - feloldotta dilemmámat. A film kétharmadánál D'Artagnan egy élet-halál összecsapás előtt odakiált az iker-királyfi Fülöpnek: Ha Isten velünk, ki ellenünk?!... S összecsapnak a vasak, szikrázik a romantikus díszletvilág, s természetesen győz az igazság. A vasárnap esti két fohász(?)-fenyegetés (?) igencsak kioltotta egymást, akár tudatosan, akár a véletlenek játéka folytán. Kampány van, nem éppen romantikus körülmények között. Egy pártvezérnek csakúgy, mint Dumas hőseinek - szüksége van jelmondatokra, zászlókra, mellyel s mely alá összegyűjthetik seregeiket. Önkéntesen, saját szándékból. Az az igazi. Aztán majd dönt a legnagyobb bíró, az „istenadta." A vasárnapi Für-Artagnan felejthető történelmi alakítás volt. Reményeinkben fölülkerekedik a megfontolt és alapos történész. Tandi Lajos Történész. Egyházasrádóc, 1930. dec. 21. Für Lajos, Csuti Julianna. Nős, 1976, Bíró Friderika. Gy.: Ágnes Sarolta, 1969, Balázs, 1970. T.: KLTE BTK, tört., 1949-54. É.: 1954-56 a KLTE Tört. Int. tanársegéde, 1954-57 tartalékos alhadnagy, 1957 tiszti rendfokozatától megfosztva. 1956 a Debreceni, majd a HajdúBihar M. Forr. Biz. titk., a szovjet csapatok rövid időre internálták, 1957 Franciao.ba emigrál, néhány hónap múlva hazatér, 1957-58 állásnélküli. 1958-61 a debreceni ref. kollégium nagykönyvtárában dolgozik, 1961 a Temaforgnál rakodómunkás, 1961-63 Dahason, majd Pestújhelyen ált. isk. tanár, 1964-78 a Magy. Mezó'gazd. Múzeum tud. munkatársa, főoszt.vez., 1978-80 az írószöv. könyvtárának tud. főmunkatársa, 1980-87 a Mezőgazd. Múzeum tud.titk., 1988-90 az ELTE BTK középkori és kora újkori magy. tört. tanszékén docens, 1990egy. tanár. 1987 az MDF alapító tagja, 1989- az eln.ség tagja, 1991 aleln., 1991-93 ügyvez.eln., 1989 közt. eln.jelöltje. 1990- országgy.képv. (Vas m.), máj. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi biz. tagja. 1990- honvédelmi min. Az Agrártörténeti Szemle szerk.biz. tagja. A tört.tud. kand. (1971), dokt. (1983). F.m.: kb. 200 tanulmány, cikk, 11 könyv. (A Ki kicsoda 1994 alapján.) A magyar Kohl Németországban volt egy kancellár, Schmidtnek hívták, akivel nehezen barátkoztak meg az emberek. Eszejárásával kiemelkedett közülük, amint kinyitotta a száját, rögvest kiderült, hogy hochentellektüell, ráadásul orgonakoncerteket is adott. A német nyárspolgár számára sokkal rokonszenvesebb a nagydarab, selypítő Kohl, mert korántsem értelmiségi alkatú, idegen nyelven sem beszél, a zenével is hadilábon áll. Természetesen nem buta, különben aligha vitte volna kancellárságig, csak éppen igyekszik hasonulni a választóihoz. Tíz éve sikerrel teszi. Antall József, úgy tetszik, Schmidt magyar változata volt. Ő az, aki egy szemléletes hasonlat szerint úrikaszinót próbált fabrikálni a népi frók mozgalmából. Lezsák Sándor a pártépítő, a vidékies MDF. Kettejük között van Für Lajos. Talán éppen ezért ő most az elnök. Joviális. Szeret nevetni. Nem veszi a kelleténél komolyabban a politizálást. Ha minden kötél szakad, még mindig visszatérhet a katedrára. S mert egyetemi oktatóként évtizedeken át elő kellett adnia, szert tett arra a kapcsolatteremtő képességre, amelynek htján Antall miniszterelnök úr bizony elég idegenül 'mozgott az emberek között. Lehet, hogy a politikai helyzet folyamatos elemzéséhez Für Lajosnak nem vág úgy az agya, de nem is bonyolódik hosszadalmas körmondatokba. Történészi előéletében megbízhatónak számított. Ha telt volna a tehetségéből, a Kádárrendszerben is különösebb megalkuvások nélkül építhetett volna karriert. Amit viszont megcsinált, az meg van csinálva. Ránki György vagy Berend T. Iván szintjére sosem jutott volna el, mentségére szóljon azonban, hogy nem is nagyon akart. Azok közé tartozik, akik az MSZMP színeiben nem szívesen politizáltak, azon kívül pedig nemigen lehetett. Választottak hát maguknak civil foglalkozást, jobb híján regényeket, verseket írtak, orvostörténeti kutatásokat folytattak, vagy Magyarország második világháborús emberveszteségeit számlálták. Amint alkalmuk nyílt, menten pártalapításra adták a fejüket. Für Lajos közel a hatvanhoz lett hivatásos politikus. Ha a történelem korábban kölcsönöz neki lehetőséget, talán még a magyar Kohl is lehetett volna belőle. Zöldi László Lemondólevél Párton belüli fejlövésnek szántam. Kálvinista Hitemnél fogva szeretem és becsülöm az embereket. Sárdobálás? Énrólam, azt hiszem, eléggé közismert, hogy nem voltam sose híve a sárdobálásnak, fontosabbnak tartom, hogy az ember a maga igazáról próbáljon meggyózni másokat. Für Lajos mondja Testi erő Ez egy verseny, és a versenyben vannak ellenfelek is. Kicsit olyan, mint a futball. A labda megszerzése érdekében kell alkalmazni az ügyességen túl némi testi erőt, de csak picit. Nem szabad szabálytalanságokat elkövetni, nem szabad durván csinálni. Jobbra át? Egy baloldali fordulat veszélye fenyeget bennünket. Nyitnikék Nyitni kell az értelmiség felé, mert a szellemi élet nagy része, ha mellettünk van is, nincs mindig velünk. Pedig az MDF mindent megtett Az ország gazdasági helyzete olyan, hogy ennél többet adni talán még a jóisten sem tudna. Ki kit visz? Az MDF neve önmagában nem eléj, ezért most a képviselőjelöltnek kell bevinni az MDF-et az parlamentbe. Szerénység Egyelőre csak azt tudom elképzelni, hogy az MDF gvőzni fog ezen a választáson, de legalábbis kormánykoalíciós partner lesz, es fontos tényező marad. Megint elnök? Úgy érzem, az én természetemmel is lehet elnöki pozíciót betölteni. • Csak a sikertelenség az, ami megront. És a siker. A végletes példákat a rendszerváltás óta tapasztalhatjuk azokon is, akik a hatalomból kihullva erőlködnek, s azokon is, akik álmaikat meghaladó, képességeiket meg messze túlszárnyaló pozícióba jutottak. Für Lajost szerették a növendékei. Az ismerősök legendákat meséltek arról, milyen áldozatkészen ápolta szélütött barátját. Nem az ideológiai teljesítmény, nem a gazdasági szervezőerő, nem is a politizáló fifika tette rokonszenvessé alakját a lakitelki alapító atyák között, inkább a jóindulatát igazoló polgárerények. Aztán honvédelmi miniszter lett. Ha nem szerzett is oly vidor pillanatokat, mint Horváth Célkereszten Balázs, ha nem igazolt is át jobboldali nacionalista ideológussá, mint Csurka, ha nem látszott is oly ügyefogyottnak, mint Andrásfalvy, sem oly erőszakosnak, mint Balsai vagy Schamschula, nyilvános szerepléseit már beárnyékolta a túlpozíció. Gondoljunk csak a körkörös védelem ötletére, a honvédség vándoroltatott banktartalékainak ügyében kirobbantott Fidesz-vizsgálat idején tanúsított kapkodására, vagy arra, hogy hallgat a mostani Lupis-botrány alkalmával, pedig az említett brókerház épp az ő vezetésével működő minisztérium sok százmillióját bokázta el. Nem hiszem, hogy Für Lajos hadüzenetet fontolgatott volna a kisantanttal szemben. Nem hiszem, hogy bármilyen pénzügylet esetében is a maga nevére nyittatott volna bankszámlát Londonban. Sőt még azt sem képzelem, hogy a honvédség üzemanyag-ügyleteit személyes érdekeltsége miatt nem követte nyílt leleplezés. De az nyilvánvaló, hogy a .jóember" politikusi elkötelezettsége szertelenségeket mondat vele, hallgatást parancsol rá, vagy mellébeszélésre csábítja. Most a kormányzó''koalíció vezető pártjának elnöke lett. Szólam és érdek, látszat és lényeg ugyanolyan marad, bár ő az elnökségi asztal díszhelyére rukkolt. A meghatározó lépéseket nyilván nem ő fogja kigondolni és kezdeményezni, de nyilván ő lesz, akit a kevéssé sikeres választások után lecserélnek. És siker esetén? Ó fog jutalmazni, ha ugyan a győzők mohósága ízlés-szabta gesztusokig tetjed. De Für Lajosra aztán már nem lesz szükség. Miért is lenne ? Jó keresztény módjára nem tért ki a történelmi próbatétel elől. Mint mondta: viszi a hatalom keresztjét. De nem a vállán van e jel, hanem a mellén. Lehet odalőni. Berkes ErzsÉbet