Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-24 / 46. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. FEBR. 24. VÁLASZTÁSI KAMPÁNY 7 • Választási arcképcsarnok A mozaikokból összeáll a kép „AKI KÖZSZEREPLÉST VÁLLAL, AZ EGYSZERSMIND ARRA IS SZERZŐDIK, HOGY NYÍLT KÁRTYÁKKAL JÁTSSZA AZ ÉLETÉT" - MONDJA EGY VOLT VÁLOGATOTT ASZTALITENISZEZ*), AKI VÁLLALATI VEZÉRIGAZGATÓVÁ KÜZDÖTTE FÖL MAGÁT. TALÁN NEM IS ELSŐSORBAN A GAZDASÁGI VEZETŐKRE GONDOLT, HANEM A POLITIKUSOKRA. KÖZELEDNEK A VÁLASZTÁSOK, NAPONTA ÉRZÉKELJÜK, HOGY A KAMPÁNY MÁR MEG IS KEZDŐDÖTT. ILLŐ HÁT MEGKÉRDEZNI: KIK A MI POLITIKUSAINK. MOSTANTÓL AZ OLVASÓKAT MEGISMERTETJÜK NÉHÁNY KÖZÍRÓ VÉLEMÉNYÉVEL. S MIKÖZBEN AZ OLYKOR EGYMÁSSAL IS FELESELŐ SZERZŐK JELLEMZIK A MAGYAR PÁRTVEZÉREKET, REMÉLJÜK, A MOZAIKOKBÓL KIKEREKEDIK A KÉP. Für Lajos • Volt egyszer nekem egy főnököm, még a rendszerváltás előtt és alatt. Nehezen ugyan, de mindent megélt, átélt, átérzett és megértett, ami azok­ban a viharos napokban történt. Pártok alakultak, politikai sze­mélyek tűntek el a süllyesztő­ben és emelkedtek ki a jeltelen tömegsírokból? Mindezt elfo­gadta. Egyet nem tudott se­h->«y se megérteni, elfogadni, tuuomásul venni. Hogy dr. Für Lajos, történész, történelem­tanár, talán könyvtáros, egy­kori egyetemi diáktársa (és ahogy idónkénti felcsattanásai­ból kiderült: még az is lehet­séges, hogy talán nem az év­folyam legjobb tanulója!) a le­endő kormánypárt egyik kori­feusa. Mert bizony abban a kor­A Nyugodt nyugodt ban, '89 táján úgy tudtuk, a világ egyik felében úgy lesz a politikus, hogy iskolába jár, politológiát tanul, belép vala­melyik pártba, megy előre a szamárlétrán, azután miniszter lesz. A világ innenső felében viszont kiválasztanak egy vas­esztergályost, szövőnőt, törté­nelemtanárt, abból aztán hiva­tásos pártmunkás lesz, vagy a Hazafias Népfront elnökségé­nek tagja, szóval afféle botcsi­nálta politikus. Nos, '89 táján megfordult a világ. A politikusok itt is kezd­tek csak úgy lenni. Másként gondolkodók, ellenzékiek meg­alakították az ellenzéki párto­kat, nyugdíjasok, történészek és vidéki állatorvosok a kor­mánypártokat. (A nyugdíjas és történész, persze, érthető, a harmadik kategóriát viszont egyszer majd, nyugodtabb időkben a politológia feladata lesz elemezni.) Für Lajos már akkor is hig­gadtan. történelemtanári kariz­mával, ám de a politika ingo­ványában érezhetően idegen­ként, botcsinálta politikusként lépett föl. Ha Antall volt a Nyugodt Erő, akkor ő a Nyu­godt nyugodt (mínusz erő). Az azóta eltelt években is inkább csak csöndes tisztességével lépett elő néha. Ki tudott ma­radni. Négy év alatt körülbelül annyit tudtunk meg róla, hogy egyrészt nem a lánya Für Anikó színművésznő, másrészt szereti a dödöllét. Lehet, hogy nem volt sok remek húzása, de talán ártani se ártott. A minap, amikor Orbán Viktort kérdez­ték: bízik-e az MDF új elnöké­ben, bennfentesként, kolléga­ként is csak annyit btrt mon­dani: miért ne bízna, hiszen Für honvédelmi miniszterként nem csinált semmi rosszat. Ez ma már életmű. De a nagy kérdés most jön: évek múlva fog kiderülni, hogy az MDF politikusként választotta­e meg Für Lajost, vagy tovább­ra is csak történelemtanárnak akaija (egykori főnököm nagy bosszúságára). Szántó Péter Für-Artagnan A halk szavú, megfontolt, alapos történészen nem múltak el nyomtalanul a politikusi esztendők. Bizonyára a hon­védség első számú irányítójaként érték leginkább a kemény, sarkos, katonás él­mények. Az új hangsúlyok. S talán kemé­nyítette személyiségét az a néhány pró­batétel, amelynek főszereplője volt az el­múlt hónapokban - hisz' várományosa le­hetett a miniszterelnöki bársonyszéknek, s most elsöprő fölénnyel a „haza második bölcsé"-nek helyét foglalhatta el az MDF élén. A Hét vasárnap esti műsorában - hűen egy semleges, közszolgálati és kormány­párti televízióhoz - huszonnégy percben idézték a nemzet elé az MDF országos gyűlésének képsorait, a résztvevők véle­ményét. Igazi dramaturgiája volt az össze­állításnak, a záró pillanatokban csúcsoso­dott ki a lényeg. Ezt népiesen „végén csat­tan az ostor"-nak neveznénk, pártállami, bolsevik, pufajkás szóhasználattal „vörös farok"-nak, az újmódi kifejezést még nem fogalmaztuk meg, de talán Für Lajos, im­már friss pártelnökként segítségünkre volt. Kiszáradt ajkait nyalogatva, hatalmas in­dulattal recsegte a magyar nemzet képébe: Ha Isten velünk, ki ellenünk!?... Beleszorultam a fotelba, szinte levegőt se kaptam, az ujjaimon kezdtem számolni, ki ellenünk? És én vajon hova tartozom? Ellene vagyok-e az MDF-nek, ha nem va­gyok tagja annak? Ellensége vagyok-e az MDF-nek, ha nem vagyok egyik pártnak sem tagja? Ellene vagyok-e az MDF-nek, ha az Istent sajátos módon képzelem el, s hitemhez - úgy érzem - senkinek semmi köze? Tisztelhetem-e Für Lajost anélkül, hogy nem sorolhatom magam se az is­tenfélők táborába, se az MDF tagjai közé? Vajon miért haragszik rám a pártelnök­honvédelmi miniszter, s miért akar meg­félemlíteni? Miért fenyegetőzik? S miért pont Istennel?... Hál' Istennek - merthogy beszélő vi­szonyban lehetünk az Öreggel, mondta nemrégiben Bessenyei Ferenc - a Magyar Televízió műsorszerkesztői zseniálisan dolgoznak. A Hét című műsort követő Az ötödik muskétás - mely Dumas Vasálarcos című regényéből készült - feloldotta di­lemmámat. A film kétharmadánál D'Artagnan egy élet-halál összecsapás előtt odakiált az iker-királyfi Fülöpnek: Ha Isten velünk, ki ellenünk?!... S össze­csapnak a vasak, szikrázik a romantikus díszletvilág, s természetesen győz az igazság. A vasárnap esti két fohász(?)-fenye­getés (?) igencsak kioltotta egymást, akár tudatosan, akár a véletlenek játéka folytán. Kampány van, nem éppen romantikus körülmények között. Egy pártvezérnek ­csakúgy, mint Dumas hőseinek - szüksége van jelmondatokra, zászlókra, mellyel s mely alá összegyűjthetik seregeiket. Önkéntesen, saját szándékból. Az az igazi. Aztán majd dönt a legnagyobb bíró, az „istenadta." A vasárnapi Für-Artagnan fe­lejthető történelmi alakítás volt. Remé­nyeinkben fölülkerekedik a megfontolt és alapos történész. Tandi Lajos Történész. Egyházasrádóc, 1930. dec. 21. Für Lajos, Csuti Julianna. Nős, 1976, Bíró Friderika. Gy.: Ágnes Sarolta, 1969, Balázs, 1970. T.: KLTE BTK, tört., 1949-54. É.: 1954-56 a KLTE Tört. Int. tanárse­géde, 1954-57 tartalékos alhadnagy, 1957 tiszti rend­fokozatától megfosztva. 1956 a Debreceni, majd a Hajdú­Bihar M. Forr. Biz. titk., a szovjet csapatok rövid időre internálták, 1957 Franciao.­ba emigrál, néhány hónap múlva hazatér, 1957-58 állásnélküli. 1958-61 a deb­receni ref. kollégium nagy­könyvtárában dolgozik, 1961 a Temaforgnál rakodómun­kás, 1961-63 Dahason, majd Pestújhelyen ált. isk. tanár, 1964-78 a Magy. Mezó'gazd. Múzeum tud. munkatársa, főoszt.vez., 1978-80 az író­szöv. könyvtárának tud. fő­munkatársa, 1980-87 a Me­zőgazd. Múzeum tud.titk., 1988-90 az ELTE BTK kö­zépkori és kora újkori magy. tört. tanszékén docens, 1990­egy. tanár. 1987 az MDF ala­pító tagja, 1989- az eln.ség tagja, 1991 aleln., 1991-93 ügyvez.eln., 1989 közt. eln.je­löltje. 1990- országgy.képv. (Vas m.), máj. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi biz. tagja. 1990- honvédelmi min. Az Agrártörténeti Szemle szerk.biz. tagja. A tört.tud. kand. (1971), dokt. (1983). F.m.: kb. 200 tanulmány, cikk, 11 könyv. (A Ki kicsoda 1994 alapján.) A magyar Kohl Németországban volt egy kancellár, Schmidtnek hívták, akivel nehezen barátkoztak meg az emberek. Eszejárásával kiemelkedett közülük, amint kinyitotta a száját, rögvest kiderült, hogy hochentellek­tüell, ráadásul orgonakoncerte­ket is adott. A német nyárs­polgár számára sokkal rokon­szenvesebb a nagydarab, sely­pítő Kohl, mert korántsem értelmiségi alkatú, idegen nyelven sem beszél, a zenével is hadilábon áll. Természetesen nem buta, különben aligha vitte volna kancellárságig, csak éppen igyekszik hasonulni a választóihoz. Tíz éve sikerrel teszi. Antall József, úgy tetszik, Schmidt magyar változata volt. Ő az, aki egy szemléletes ha­sonlat szerint úrikaszinót pró­bált fabrikálni a népi frók moz­galmából. Lezsák Sándor a pártépítő, a vidékies MDF. Kettejük között van Für Lajos. Talán éppen ezért ő most az elnök. Joviális. Szeret nevetni. Nem veszi a kelleténél komo­lyabban a politizálást. Ha minden kötél szakad, még mindig visszatérhet a kated­rára. S mert egyetemi oktató­ként évtizedeken át elő kellett adnia, szert tett arra a kapcso­latteremtő képességre, amely­nek htján Antall miniszterel­nök úr bizony elég idegenül 'mozgott az emberek között. Lehet, hogy a politikai helyzet folyamatos elemzéséhez Für Lajosnak nem vág úgy az agya, de nem is bonyolódik hosszadalmas körmondatokba. Történészi előéletében meg­bízhatónak számított. Ha telt volna a tehetségéből, a Kádár­rendszerben is különösebb megalkuvások nélkül építhetett volna karriert. Amit viszont megcsinált, az meg van csinál­va. Ránki György vagy Berend T. Iván szintjére sosem jutott volna el, mentségére szóljon azonban, hogy nem is nagyon akart. Azok közé tartozik, akik az MSZMP színeiben nem szí­vesen politizáltak, azon kívül pedig nemigen lehetett. Vá­lasztottak hát maguknak civil foglalkozást, jobb híján regé­nyeket, verseket írtak, orvos­történeti kutatásokat folytattak, vagy Magyarország második világháborús emberveszte­ségeit számlálták. Amint alkal­muk nyílt, menten pártalapítás­ra adták a fejüket. Für Lajos közel a hatvanhoz lett hivatásos politikus. Ha a történelem korábban kölcsönöz neki lehetőséget, talán még a magyar Kohl is lehetett volna belőle. Zöldi László Lemondólevél Párton belüli fejlövésnek szántam. Kálvinista Hitemnél fogva szeretem és becsülöm az embereket. Sárdobálás? Énrólam, azt hiszem, elég­gé közismert, hogy nem voltam sose híve a sárdo­bálásnak, fontosabbnak tar­tom, hogy az ember a maga igazáról próbáljon meggyózni másokat. Für Lajos mondja Testi erő Ez egy verseny, és a ver­senyben vannak ellenfelek is. Kicsit olyan, mint a futball. A labda megszerzése érdekében kell alkalmazni az ügyessé­gen túl némi testi erőt, de csak picit. Nem szabad sza­bálytalanságokat elkövetni, nem szabad durván csinálni. Jobbra át? Egy baloldali fordulat ve­szélye fenyeget bennünket. Nyitnikék Nyitni kell az értelmiség felé, mert a szellemi élet nagy része, ha mellettünk van is, nincs mindig velünk. Pedig az MDF mindent megtett Az ország gazdasági hely­zete olyan, hogy ennél többet adni talán még a jóisten sem tudna. Ki kit visz? Az MDF neve önmagában nem eléj, ezért most a képviselőjelöltnek kell be­vinni az MDF-et az parla­mentbe. Szerénység Egyelőre csak azt tudom elképzelni, hogy az MDF gvőzni fog ezen a válasz­táson, de legalábbis kormány­koalíciós partner lesz, es fontos tényező marad. Megint elnök? Úgy érzem, az én termé­szetemmel is lehet elnöki pozíciót betölteni. • Csak a sikertelenség az, ami megront. És a siker. A végletes példákat a rendszerváltás óta tapasztalhatjuk azokon is, akik a hatalomból kihullva erőlköd­nek, s azokon is, akik álmaikat meghaladó, képességeiket meg messze túlszárnyaló pozícióba jutottak. Für Lajost szerették a nö­vendékei. Az ismerősök legen­dákat meséltek arról, milyen áldozatkészen ápolta szélütött barátját. Nem az ideológiai teljesítmény, nem a gazdasági szervezőerő, nem is a politizá­ló fifika tette rokonszenvessé alakját a lakitelki alapító atyák között, inkább a jóindulatát igazoló polgárerények. Aztán honvédelmi miniszter lett. Ha nem szerzett is oly vidor pillanatokat, mint Horváth Célkereszten Balázs, ha nem igazolt is át jobboldali nacionalista ideoló­gussá, mint Csurka, ha nem látszott is oly ügyefogyottnak, mint Andrásfalvy, sem oly erő­szakosnak, mint Balsai vagy Schamschula, nyilvános sze­repléseit már beárnyékolta a túlpozíció. Gondoljunk csak a körkörös védelem ötletére, a honvédség vándoroltatott bank­tartalékainak ügyében kirob­bantott Fidesz-vizsgálat idején tanúsított kapkodására, vagy arra, hogy hallgat a mostani Lupis-botrány alkalmával, pedig az említett brókerház épp az ő vezetésével működő minisztérium sok százmillióját bokázta el. Nem hiszem, hogy Für Lajos hadüzenetet fontolgatott volna a kisantanttal szemben. Nem hiszem, hogy bármilyen pénzügylet esetében is a maga nevére nyittatott volna bank­számlát Londonban. Sőt még azt sem képzelem, hogy a hon­védség üzemanyag-ügyleteit személyes érdekeltsége miatt nem követte nyílt leleplezés. De az nyilvánvaló, hogy a .jóember" politikusi elkötele­zettsége szertelenségeket mon­dat vele, hallgatást parancsol rá, vagy mellébeszélésre csá­bítja. Most a kormányzó''koalíció vezető pártjának elnöke lett. Szólam és érdek, látszat és lényeg ugyanolyan marad, bár ő az elnökségi asztal díszhe­lyére rukkolt. A meghatározó lépéseket nyilván nem ő fogja kigondolni és kezdeményezni, de nyilván ő lesz, akit a ke­véssé sikeres választások után lecserélnek. És siker esetén? Ó fog jutalmazni, ha ugyan a győzők mohósága ízlés-szabta gesztusokig tetjed. De Für La­josra aztán már nem lesz szük­ség. Miért is lenne ? Jó keresztény módjára nem tért ki a történelmi próbatétel elől. Mint mondta: viszi a hatalom keresztjét. De nem a vállán van e jel, hanem a mellén. Lehet odalőni. Berkes ErzsÉbet

Next

/
Oldalképek
Tartalom