Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-24 / 46. szám

CSÜTÖRTÖK, 1994. FEBR. 24. BELÜGYEINK 3 • Boross Péter Párizsban Magyarország eminens tanuló Gérard Longuet hangsú­lyozta, hogy Párizs szerint Ma­gyarország a „legjobb tanuló" a kelet-közép-európai térség „gazdasági osztályában", s ezt az értékelést alátámasztandó elmondta: a térségbe menő francia beruházások fele Ma­gyarországra irányul. Egyben közölte: a párizsi kormány tá­mogatja a francia cégek rész­vételét a budapesti világkiállí­táson. Ezt követően miniszterelnö­künk megbeszélést folytatott Valéry Giscard d'Estaing, volt francia államfővel, aki szerint természetesen számításba kell venni Magyarország különle­ges helyzetét, s így meg lehet érteni a budapesti döntést az AWACS- gépek esetleges ­egy boszniai légicsapás esetére szóló - kitiltásáról a magyar légtérből.- Viszont, ha Ma­gyarország az unió tagjává válik, akkor annak döntéseit teljes mértékben magáévá kell majd tennie - jelentette ki a jö­vőre nézve a volt francia el­nök, aki Boross Péterrel foly­tatott mintegy húsz perces esz­mecsere után nyilatkozott ma­gyar újságíróknak. Boross Péter párizsi látogat­sának egyik legfontosabb állo­Boross Péter minisz­terelnök szerdán reggel egynapos munkalátoga­tásra Párizsba érkezett. Első programja a nagy­követség épületében tar­tott találkozó volt a francia gazdasági élet vezető képviselőivel. A megbeszélésen Gérard Longuet ipari miniszter mellett résztvettek a ma­gyarországi érdekeltsé­gekkei, beruházásokkal rendelkező francia nagyvállalatok, bankok vezetői, így például Martin Boygues, a leg­nagyobb franciaországi épitési vállalat elnöke, akinek cége nemrégiben bekapcsolódott a ma­gyar autópálya-épitési programba, vagy Jean­Louis Beffa, a Saint­Gobain nevű óriáscég elnöke. másaként délelőtt felkereste a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) székházát, ahol megbeszélést folytatott Jean-Claude Paye­val, a szervezet főtitkárával, majd beszédet mondott az OECD-Tanács tagjainak zárt ülésén. A tárgyalások után a főtitkár elmondta: az utóbbi időben Magyarországon ta­pasztalható fejlődés, az ország sokrétű részvétele az OECD munkájában kijelölte számára azt az utat, amelyen haladva „a nagyon közeli jövőben" a szer­vezet teljes jogú tagjává válhat. A főtitkár pontos dátumot nem kívánt megjelölni, de hoz­zátette: hamarosan megkez­dődhetnek a tárgyalások a tel­jes jogú tagságról. Katonai tiszteletadással, a köztársasági gárda dfszszáza­dának tisztelgése mellett avatta fel ezután Boross Péter és Francois Léotard francia vé­delmi miniszter szerda délben Párizs egyik terén azt a már­ványtáblát, amelyet - mint a feliraton olvasható - a „hálás Franciaország" állított idősebb és ifjabb Antall József emléké­nek. A magyar kormányfő kora délután a párizsi Matignon pa­lotában Edouard Balladur francia miniszterelnökkel tár­gyalt, majd az Elysée palotá­ban Francois Mitterrand köz­társasági elnökkel találkozott, s folytatott megbeszélést. A ter­vezettnél húsz perccel hosz­szabb megbeszélés során a francia elnök kijelentette: Ma­gyarország természetes módon tartozik az európai szerveződé­sekhez, s az oda vezető úton hazánk Franciaországban tá­mogatóra és partnerre talál. Az NDSZ képviselőjelöltjei Bíró Zoltán főiskolai tanár és lapszerkesztő, a Nemzeti Demokrata Szövetség társelnö­ke tegnap a szegedi Sajtóház­ban megnevezte pártja Cson­grád megyei képviselőjelöltje­it, és ismertette azokat a szem­pontokat, amelyek alapján egy­másra talált a párt és jelöltek. Elhangzott: terveik szerint mind a 176 választókörzetbe jelöltet állítanak; pillanatnyilag 160-170 körzetben véglegesí­tették a jelölt személyét. Alap­elvük az, hogy a képviselő-vá­lasztáson indulónak nem kell okvetlenül párttagnak lenni; fontos, hogy az NDSZ a jelölt alkalmasságáról meggyőződ­jön, illetve a jelölt fogadja el a párt programját. A Csongrád megyei jelöltek - Szeged 1. körzet: Jachinek Rudolf szí­nész; Szeged 2.: dr. Tóth Lász­ló állatorvos, gazdaköri elnök; Szeged 3.: dr. Tóth Károly al­kotmányjogász (JATE); Cson­grád: Greskovics József vállal­kozó, gazdálkodó; Szentes: Bartha Gábor agrármérnök, vállalkozó; Makó: Kátó Sán­dor színész. Hódmezővásárhe­lyen még nem született döntés. Etikai eljárás Fazokas Károly ellen Fazokas Károly, az ÁV. Rt. portfólió-igazgatója ellen a Magyar Demokrata Fórum or­szágos etikai biztosa etikai el­járást kezdeményezett, mivel az érintett korrupciós bűncse­lekmény alapos gyanújába ke­veredett. Az MDF közleménye emlékeztet arra, hogy az Or­szágos Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Egysége Szabó Tamás privatizációs mi­niszter, az MDF alelnöke beje­lentésére indított nyomozást Fazokas Károly ügyében. (Mint arról hírt adtunk, 1 mil­lió forint csúszópénzt vett egy közvetítótöl azzal az ígérettel, hogy a regionális telefontender pályázaton résztvevő egyik vál­lalkozó számára előnyt szerez az elbíráláshoz.) A közlemény rámutatott arra is: Fazokas Ká­roly 1993 tavaszán lépett be az MDF egyik Szakértői Kollégi­umába, azonban a kollégium munkájában tavaly nyár óta nem vesz részt és ott semmifé­le tisztséget nem tölt, és nem töltött be. Az Etikai Bizottság vélhetően a jogerős bírósági döntés megszületéséig felfüg­geszti a gyanúsított MDF tag­ságát. • Huszonöt Csongrád megyei - egészségügyi, oktatási, szo­ciális - intézmény éves műkö­dése és a megyei önkormány­zat zökkenőmentes tevékeny­ségének anyagi megalapozott­sága a tétje többek között a megyei közgyűlés ma délelőtt 9 órakor kezdődő ülésének. A képviselők Lehmann István el­nök előterjesztése nyomán, részletes írásos anyagot ele­mezve vitatják meg a Cson­grád Megyei Közgyűlés 1994. évi költségvetésének rendelet tervezetét. Az ülés további ré­szében az ATIVIZIG igazga­tójától, dr. Kováts Gábortól tá­jékoztató hangzik el a megye hosszú távú vízgazdálkodás­• Ma, 9 órától Közgyűlés a megyeházán fejlesztési koncepciójának kor­szerűségi felülvizsgálatáról. Pászti T. Gyula a közgyűlés te­rületfejlesztési, idegenforgalmi és kommunális bizottságának elnöke a szóban forgó bizott­ság működéséről számol be a képviselőknek. A megyei köz­gyűlés egyéb előterjesztéseket is tárgyal és az interpellációkra biztosít lehetőséget. a toto Éta TT) izonyos dolgok között összefüggés van. Mindenki ezt LL) állítja, jómagam is, annak ellenére, hogy ez az össze­függés énelőttem mind ez idáig rejtve maradt. Úgy látszik, hiába voltam matematika tagozatos a gimnáziumban. Pe­dig csak pár embert kellene megszámolni, vagyis némely­kor csak páran vannak, máskor meg nagyon sokan. Ez a halmaz a nyugdíjasoké, akiknek számossága legalábbis igen vitatott a politika legfelső köreiben. Ott, amikor a tár­sadalmi eltartásukról van szó, oly' szemléletesen érzékelte­tik sokaságukat, hogy a civil embernek minduntalan a fel­állásra van késztetése, mert az országot egyetlen zsúfolt trolibusznak érzi, amelynek minden zugából idős korúak lesnek ülőhelyére. Máskor mintha a honfoglaláskori tök­üres pusztán korzózna, ahová visszafogy a népesség, ha bizonyos nemzetietlen viselkedésű elemek nem hajlandók megszületni, mások pedig - és most ez a fontos - veszik a bátorságot, és idő előtt meghalnak. Ezek a gondolataim jóval korábban ébredtek, mint le­írtam őket, egészen pontosan akkor, amikor a szabadde­mokrata miniszterelnök-jelölt szegedi kórházlátogatásán egy egészségügyi középkáder kérdésére válaszolt. Ebből egyrészt megtudtuk - tessék nagyon figyelni -, hogy'azért kellett felemelni a nyugdíjkorhatárt, mert egyre szélesedik az a réteg, amely ebben az ellátásban részesül (és fogy az aktív létszám). Másrészt, hogy azért a nőkét kellett felemelni, mert a férfiak átlagéletkora 62 év, és ugyebár meglehetős cinizmusra vallott volna a parlamenti demokrácia ré­széről, ha az övékét emeli meg három évvel. (Bizonyára nemcsak én érzékelem ezt a rettentő terhet, amelyet államunk cipel. Átlagosan 40 évi robotoltatás után átlagosan 2 évig nyugdíjat kell fizetnie. És ha a nők tovább dolgoznak, már ők sem fognak átlagosan 73 évig élni. Ez ám a takarékos állam - elspórolja az éveket -, nyilván ezért lesz hamarosan jóléti: nagyobb a falat, ha kevesebben kérnek.) ITT] ényleg - miért mindig csak a jók mennek el? A LI rosszak itt maradnak, nem szégyellnek betegek len­ni, és még nyugdíjat is kérnek. ÓL-rJ^ Eredeti angol haj- és testápoló-, valamint tisztítószerek „ nagykereskedése. trolimegállónál KlVÁlO miDŐSég - VODZÓ áí. SZEZON ELŐTT KED VE • RASCHEL-ZSÁKOT, • PP- ÉS KENDERZSINEGET, • KÖTÖZŐT, KÖTELET. SZEGED, LONDONI KRT. 3. Tel.: 62/487-287 Fax: 62/311-665 • (Folytatás az L oldalról.) Ujabban igencsak rájár a rúd a rendőrökre, szinte naponta szerepelnek ilyen vagy olyan megvilágításban a sajtóban. Nyilván nem ok nélkül, hiszen a többször kinyilvánított és számadatokkal is alátámasztott „javuló közbiztonsági" st­atisztikának enyhén szólva ellentmond az, amit a halandó polgár naponta lát, hall, vagy akár a saját bőrén tapasztal. Kinek higgyen ilyenkor? A rendőrségnek, vagy a saját sze­mének? Minden egyes tragédia ­ilyenből az elmúlt hónapokban sajnos bóven akadt - megtör­ténte után a nyomozás érdeké­ben teljes hírzárlatot rendelnek el, és még azt sem lehet meg­tudni, amit a verebek is vá­rosszerte csiripelnek. Ilyenkor az újságíró - hiszen ha az ügy­ről az egész város rebesget va­lamit, nehogy már ne legyen benne a holnapi lapban - át­vedlik magánnyomozóvá, ami természetesen nem az ő dolga, feladata. A Makói Rendőrkapitány­ság egyik helyiségében napi szolgálatot adó két hivatásos rendőr, név szerint Langó János (42 éves, Apátfalva) és Bárányi Ildikó (22 éves, Makó) feltehetően a közöttük kiala­kult érzelmi kapcsolatból adó­dó konfliktushelyzet következ­tében, kedden délután 5 és 6 óra között, szolgálati fegyver­rel fejbe lőtte magát, közös ön­gyilkosságot követett el. Dr. Nagy Mihály rendőrka­pitány természetesen semmit sem mondhatott az ügyről, má­sodszori, immáron személyes látogatásunk alkalmával is ­mielőtt kiszóltak a folyosóra stábunknak, hogy a vezető be­jöhet - csak annyit közölt: szi­gorúan magánügyről van szó, családi tragédia történt, amihez a rendőrségnek semmi köze sincs. Mindketten jó rendőrök voltak, a privát ügyeket pedig nem kell bolygatni. Annyi em­ber követ el öngyilkosságot manapság, s róluk nem jelen­nek meg öles újságcikkek. Azért úgy gondoljuk, hogy ez a kettős öngyilkosság nem „egy a tucatból". Hiszen rend­őrök követték el, a kapitányság épületében, szolgálati időben és fegyverrel... Ha már rendőr­ségi közlemény íródik, éppen a találgatások és pletykák elke­rülése végett, miért nem lehet legalább azt közölni, ami egy­értelmű és nyilvánvaló: név szerint ki halt meg, hogyan és - ha tudjuk-miért. A jól működő „szatyorrá­diót" viszont nem lehet kikap­csolni, elhallgattatni. A taxisok tudta nélkül Makón - de így van ez minden városban - nem történhet semmi. Ezúttal is ők voltak a „fülesadók", sőt a kór­házig tartó fuvarért még pénzt sem fogadott el informátorunk. Az intenzív osztály főorvosa „semmit sem tud", meg külön­ben sem nyilatkozhat. Stróbl Ferenc, a kórház igazgatója szívélyes, mint mindig, amikor segítségért hozzá fordultunk, az esetről azonban ó is csak hallomásból értesült. Azt meg­tudtuk, hogy Bárányi Ildikót a tragédiát követően a makói kór­házba szállították, akkor még élt. Este 9-kor halt meg. Langó Jánost, aki nyilván valamivel jobb állapotban volt, Szegedre az Idegsebészeti Klinikára vit­ték, de sajnos, rajta sem tudtak segíteni. Kettős öngyilkosság a makói rendőrségen Találgatnak az emberek. Ré­gi makói ismerősünk ugyan nem adja nevét, de szolgál né­hány adalékkal a fiatal rendőr­nőről. - Ildi aranyos, kedves lány volt, jól állt rajta az egyenruha. Fogalmam sincs, mi okból, de az érettségi után a fejébe vette, ő rendőr lesz. Sikerült neki. Egyik kedvence volt a kapi­tányságnak. Beszélik, hogy jó­ban voltak az apátfalvi rendőr­rel. Hatalmas butaság ilyen fia­talon eldobni az életet... A mentőknél ugyancsak hi­ába próbálkoztunk. Hosszas kérdezősködés után sikerült ki­deríteni, hogy Bárányi Ildikó édesanyja a piaci kisboltban dolgozik, tegnap azonban nem jelentkezett munkahelyén. Ke­restük lakásán, de hosszas csengetésünkre sem nyitottak ajtót. Csupán a szomszéd dugta ki kíváncsian fejét. - B aranyiékat keresik? - Igen. A férfi bekiabált feleségé­nek az ajtóból, hátha az többet tud. - Miért, történt valami? ­kérdezte tőlünk. Nagyon nagy vonalakban fogalmaztunk. - Micsoda? - önkéntelenül szája elé kapta a kezét. Nem akart hinni a fülének. Elmondta, hogy öt-hat évvel ezelőtt költöztek ide Baranyi­néék, Ildi öccse nemrég szerelt le a katonaságtól. - De hát ez szörnyű... Apátfalvára vitt az utunk, hátha többet sikerül megtud­Rendőrségi közlemény a tragédiáról Február 22-én a késő délutáni órákban tragikus ese­mény történt a Makói Rendőrkapitányság épületében. A rendőrkapitányságon napi szolgálatot adó két hivatásos rendőr (egyikük férfi, másikuk nő) a feltehetően közöt­tük kialakult érzelmi kapcsolatból adódó konfliktushely­zet következtében szolgálati fegyverrel öngyilkosságot kí­sérelt meg. Kórházba szállításukat követően az esti, il­letve a hajnali órákban életüket vesztették. Az azonnal végrehajtott helyszíni szemle, valamint a szakértői vizsgálatok eddigi adatai között nem merült fel olyan, amely a bekövetkezett tragikus eseményt másképp magyarázná. Az ügy vizsgálata államigazgatási eljárás keretében folyamatban van. Az apátfalvi utcán is e tragédia volt a téma. (Fotó: Nagy László) nunk, noha tartottunk is a talál­kozástól, hogyan állítunk be a szerencsétlen özvegyhez, mit mondunk neki. hogy nézzünk a szemébe, mit kérdezzünk tőle, hogy fellépésünk ne legyen sértő, tapintatlan,,de tolakodó sem. Megállítottuk a kocsit, és leszólítottunk egy járókelőt. Szabó László ismerte Langó Jánost, a tragédiáról viszont nem tudott. Kérdésünkben nem érti a múlt idő használatát. ' - Tíz évig dolgoztam együtt a Jánossal a téeszben, húzgál­tuk a gyökeret - magyarázza, mint aki képtelen elhinni a hal­lottakat. - Rendes ember volt, ta­pasztalt rendőr, kocsmába nemigen járt, jól élt a családjá­val, nem tudom, mi történhe­tett vele. Az Ady utcában lak­nak, úgy tudom, két gyereke van. Most jönne a riportnak az a része, amelyben a rendőr özve­gyével való találkozást írnánk meg. Kínos negyedórát éltünk át, nagyon sajnáltuk a tragédiá­val sújtott asszonyt és család­ját. Beszélgetésünket azonban nem adhatjuk közre, mivel az esti órákban felhívta a szer­kesztőséget, és arra kért ben­nünket, ne közöljünk egy sort se abból, amit mondott, mert tgy is beszélnek öszevissza mindent az emberek a faluban. Az apátfalviak egyébként Langóékról csupa jókat mond­tak. Családi perpatvarról, szó­váltásról, veszekedésről nem tudtak, Jánost mintaférjnek ismerte mindenki. Nagyon sze­rette a gyerekeit. Mindamellett arra a kérdésre próbálták ke­resni a választ, vajon mi oka lehetett rá, hogy meghúzta a fegyver ravaszát? Talán az özvegy megbocsát­ja nekünk, ha egyetlenegyet el­árulunk abból, amit könnyek között mondott el: - János ta­nította meg a nagyobbik fiun­kat autót vezetni. A kocsi ez­után is itt fog állni az udva­ron... T. T. - V. F. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom