Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-23 / 45. szám

Mától: reklámszakmai napok Szegeden „Kovács úr" házhoz jön? A DM KFT. ÉS A DMKIK GAZDASÁGI MELLÉKLETE MTI-telefotó Heves jegesek. Egy jó kép fél siker A piaci verseny kiéleződésével egyre fontosabbá vált a vállalkozások, cégek marketing-tevékenysége. Ha nincs jelen egy-egy cég a médiumokban. az - kis túlzással szólva - előbb-utóbb „lehúzh a rolót". Ma már - alakuló piacgazdasági viszonyaink között - senki sem vitatja a reklám és a marketing fontosságát. Alakulóban van természetesen maga a marketingszakma és a reklámpiac is. Nem könnyű az eligazodás. Ezért is gondolt arra a Szegedi Nemzetközi Vásár igazgatósága, hogy a Dél-Magyarországi Kereskedelmi és Iparkamarával, valamint a Magyar Reklámszövetséggel karöltve kétnapos szakmai programsorozatot rendez Szegeden. A „Reklám-MIX" szakkiállítás és a hozzá kapcsolódó szakmai programok ma, szerdán délelőtt 10 órakor kezdődnek a Forrás Szállóban. A kétnapos eseménysorozat útbaigazítást kínál a cégek számára a reklámtevékenységet folytató vállalkozások közötti eligazodáshoz, a partnerválasztáshoz. A bemutatót Nagy Péter a Magyar Reklámszövetség főtitkára nyitja meg ma délelőtt 10 órakor. A kiállítással párhuzamosan a DmKIK a szakma jeles képviselőit is meghívta - tartsanak előadásokat. Ma Szászkő László, a HAT Reklám és Kereskedelmi Kft. kreatív igazgatója tart előadást, „Suzuki, a mi autónk" címmel, a Suzuki reklámkampányáról. Michelberger Miklós, a DDB Needham Worldwide kreatív igazgatója „Kovács úr és a Volkswagenjei" címmel a Volkswagen reklámhadjáratába enged bepillantást. N. Ernőfy Éva, a Magyar Reklámszövetség főmunkatársa az EPICA '91 díjnyertes reklámfilmjeit mutatja be. Holnap, február 24-én, dr. Kandikó József, a Modern Üzleti Tudományok Főiskola főigazgatója „A marketing és marketing kommunikáció 1994" címmel tart előadást, ezután Murányi Róbert a Postabank Rt. ügyvezető igazgatója „a Postabank image-e és annak megváltoztatása" címmel tart előadást. Végül dr. Németh György, a Gazdasági Versenyhivatal tanácsosa a reklám- és versenyszabályozás hazai gyakorlatába enged bepillantást. Közművek T

öbben kerestek meg egy, a közelmúltban, a megye településeinek közműellátottságáról írt cikkem kapcsán. A különböző helyről érkezett vélemények között bírálat is elhangzott, jogosan. Való igaz, hogy Mindszenten a lakások vízellátottsága már közel 70 százalékos, szemben a cikkben szereplő igen alacsony értékkel. Ugyanakkor más véleményekkel vitatkoznom kellett, megegyezve esetenként abban, hogy a település egészére vonatkozó mutatók torzítanak, hiszen a külterület szinte természetszerűleg jóval alacsonyabb ellátottsági szintje lerontja a belső részek sokszor igen magas, szinte már városias arányait. Mindezen túl a hozzám eljutott észrevételekből, s az olykor kialakult vitából jóval komolyabb következtetésre is alkalom nyílik. Évekkel ezelőtt hasonló írásom jelent meg a sajtóban, s akkor egyetlen visszajelzés, vélemény sem érkezett. Valami tehát megváltozott, hiszen egy mégoly mindennapinak tetsző témára is sokan reagálnak. Persze igazából maga a téma sem köznapi. Az önkormányzatok fejlesztési céljai között ugyanis igazodva a kormányzati elképzelésekhez - jelentős prioritása van a víz-, a csatorna- és a gázhálózat kiépítésének, s e területeken - véleményük szerint - van is mit felmutatni. Sokszor nem is magát a statisztikai adatban megnyilvánuló eredményt, hanem azt a munkát, amit az önkormányzat a lakosság saját forrásait is felhasználva befektetett. Emögött pedig azt az újfajta kapcsolatrendszert mind a „külvilág", mind a helyi társadalom felé, ami rendkívül komoly mozgatóerővé válhat a jövőben. Tény, hogy - elsősorban a kisebb helyeken - sokszor csak maga a polgármester vagy az adott ellátási terület felelőse informáltságán és következetességén múlik a siker. Ezzel együtt is a települési önkormányzatok megteremtették azt az együttműködési, döntési környezetet, amely alapja lehet - de csak a jelenleginél jobb jogi, intézményi feltételekkel - egy valódi fejlesztési struktúra kialakulásának. A máig lezajlott fejlődés fő elemeiben törvényszerű volt. A korábbi területfejlesztési rendszer széthullását nem követte (mert nem követhette) azonnal az új rend felépülése. De hogy máig nem... Csak példaszerűen: az önkormányzatok saját fejlesztésre fordítható forrásai minimálisak, a különböző társulási, együttműködési szintek alig funkcionálnak, s a kormányzat a korábbiaknál is nagyobb erőt központosít. n a várható változás? A politikai szereplők között abban 13 konszenzus volt, hogy a területfejlesztés korábbi rendjét fel kell bontani. A jövőkép viszont még ma sem kidolgozott. Felépítésében mindenesetre megfontolásra ajánlott, milyen tanulékonyságról tettek tanúságot a települési önkormányzatok, mennyire nyilvánvalóvá vált, a településfejlesztés fő letéteményesei ők, nem pedig a kormány vagy minisztériumai bábáskodó intézményei. Abban, hogy a polgármester felemeli a telefont, ha akárcsak valamely „firkász" is hibás adatot ír le településéről, több van, mint először tűnik. A leírtak talán érzékeltették ezt. Susányi Tamás Precíz védelem Még a büntetés az üzlet? A régi időkből ragadt meg bennünk: a munka- és tűzvédelem az a szükséges rossz, amire nem szívesen költenek a cégek. Az alapanyaggal, a működödési költségekkel nehéz spórolni - marad a bér és a „védelmi" kiadások. Ezért is meglepő, hogy a szegedi Precíz Kft. már közel öt éve üzletet látott abban, hogy vállalkozási formában segítse a vállalkozókat megfelelni a jogszabályban rögzített feltételeknek. Márpedig ez év januárjától új, ha úgy teteszik jóval szigorúbb, munka- és tűzvédelmi előírások szabályozzák a társaságok, cégek mindennapjait. - Bármennyire is furcsa, az állami nagyvállalatoknál nagyságrenddel jobb a helyzet, mint a kisvállalkozásoknál. A vállalkozó nem szívesen költ olyanra, ami nem hoz azonnali hasznot. Végül, ha megtörténik baj, megjelennek nálunk, hogy segítsünk. Pedig sokkal egyszerűbb lett volna, megelőzni a bajt - mondja Sódar László, a Precíz Kft. ügyvezetője. . - Milyen a biztonsági helyzet Szegeden, a munkahelyeken ? - Sajnos, nem a legjobb. Az alkalmazottak, a törvény ellenére, nagyon kiszolgáltatottak. Ugyan melyik kőműves jelenti ki, hogy nem mászik fel a rossz álványzatra? Félti a munkahelyét és olyan körülmények között dolgozik, amilyen éppen adva van. - Mit tud tenni ilyen helyzetben a Precíz Kft.? - Szerencsére sok olyan cég akad, amelyik már felismerte, hosszú távon megtérül a munka- és tűzvédelmi befektetés. . Azonban nem olyan időket élünk, amikor erre külön alkalmazottakat vehetne fel. ezért fordul hozzánk. Az kirívóan rossz példa, ha egy építési vállalkozó nem költ százötvenezer forintot a megfelelő álványzatra, hanem kifizeti a harminezres bírságot. A vállalkozók egyrésze viszont szeret nyugodtan aludni. - Nincs bennünk veszélyérzet? - Sajnos, az egészséges veszélyérzet hiányzik a magyar munkavállalókból. A jogszabályok szerint ugyanis megtagadhatnák a munkát, ha nincsenek meg a biztonságos munkavégzéshez szükséges feltételek. De ezt sokan nem veszik komolyan. A bírság felemelése kevés. A cégeknek tudati változásra lenne szükségük. Ne úgy akaijanak a piaci ár alá menni, hogy a biztonságos termelést veszélyeztetik. Nyugat-Európában természetesen a termék árában megjelenik a biztonságos munkavégzés költsége, de ott nem lehet már kilógni a sorból - a társadalom nem is fogadná el azt a terméket, amelyikről tudja, hogy veszélyes körülmények között készült. Rafai Gábor (Folytatás az 1. oldalról.) Hasonlóan vélekszik az a két ember is, akiket némi időpont-egyeztetés után sikerült megtalálnunk a hómezőn. A találkozó pontosítására azért volt szükség, mert a pusztán sok a kút, ember alig, s bizony könnyen elveszhet a bóklászó tudósító e havas tengerben. Oly magasan torlódik az égi áldás, hogy kotrógép híján bajos a közlekedés. Márki János és Varga János azonban nem lehet tekintettel a hóhelyzetre. Nekik menniük kell, hisz' a csövek eldugulhatnak. Mármint azok a vezetékek, amelyeken keresztül a felszínre buzog a fekete arany. A dugulást az éltető energiát jelentő folyadékban lévó paraffin okozza. Rárakódik a cső falára, különösen ilyen hidegben. No nem túl alacsony a hőmérséklet most, alig éri el a mínuszt (a jegyzetelő toll mégis be tud fagyni). Ők tehát naponta végigjárják a kutakat, és paraffítlanítanak. Egy piciny kis fémdarabot leeresztenek a mélybe, amelyik tisztítja a lerakódást. - Ma elég lesz úgy 400 méterre lemennünk, de néha ennek a duplája sem elég. Van úgy, hogy egy műszakban sem érünk a munka végére mondja két kézlehelés közben Márki János. Társának sincs ideje szólni, az olajos „madzag" eléggé lefoglalja. Mindkettőjükkel nehéz szót váltani, a pusztát sokat járó embernek nem kenyere a szó. Legfeljebb azt jegyzik meg, hogy nehéz ez a munka. Időbeosztást kérdezek, ők inkább az időjárást említik. Az évekkel ezelőtti mínusz 24 fokot, vagy a gyakori nyári plusz 30-at. Ez persze látszik a Négymilliárd dollár a földben Olajosok hóban, fagyban Fotó: Révész Róbert Téli kút. Az olaj biztosan kitart nyugdíjig bőrükön. Cserzett, de egészséges. Ne irigyelje azonban ezt senki tőlük. A szegedi polgár akiért teszik dolgukat most is nem érzékel a nehézségekből semmit. Ne is sajnálja őket, ennyi pénzért... - Maga azt csak hiszi, hogy a mi pénzünk magas! - Pedig az olajosok állása biztosnak tűnik, s legendákat mesélnek a fizetésükről. - A Mol Rt. korábban jól fizető cég volt, s végül is ma sem kell éheznünk. De a legenda csak mese. Pláne nekünk, kétkezi munkásoknak. - De a Mol legalább stabil cég! - Valóban, azért jöttem ide. - Honnan? - Korábban pecsenyesütő voltam, de az nem érte meg. Ne csodálkozzon, egyszerűen nem tudtam, és nem is akartam tisztességtelen módon meggazdagodni. A barátaim meg ide hívtak. - Ha pénzével nem elégedett, ráadásul ordító hidegben, vagy gatyarohasztó kánikulában is dolgoznia kell, miért marad itt? - Most 53 éves vagyok, 12 éve váltottam. Mégis úgy vélem, jól döntöttem. Varga János szavai mögött nem találok csöppnyi keserűséget sem. Ez az ember megbékélt a munkájával, talán magával is. Megy, mert tudja, hogy szükség van rá. Vele tart társa is. Márki János, aki szintén hasonló utat járt be. Ő 40 éves kofáig a ruhagyárban dolgozott, most tíz esztendeje tagja az olajos csapatnak. Legfeljebb azt sajnálják, hogy alig az utánpótlás. A fiatalok nem maradnak itt - panaszolják -, kemény a munka, nem látnak perspektívát maguk előtt. - Miért, önök látnak? Vállukat vonogatják, de abban megegyeznek: annyi olaj és földgáz még van a talpuk alatt, hogy nyugdíjukig kitart. * Amikor ezt firtatom, Valastyán Pál ismét a bevezetőben említett távlatokat említi. A kitermelés 2015-ig gazdaságos, erre utal az a hasznosítási program, amit nemrég készíttetett el a cég. Az igazgató gyorsan hozzáteszi: Algyőn még legalább 4 milliárd dollár értékű energia van a földben. A ma ismert technológiával a készleteknek csak 40 százalékát tudták felszínre hozni. Ám ha fejlődik a világ, talán megpróbálhatják kitermelni a többit is. Akkor nemcsak tíz évre lesz munkájuk. Ez azért biztató, nem? — kérdi Valastyán Pál. Vass István Péter