Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-23 / 45. szám

6 A VÁROS DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. FEBR. 24. • A pokoli torony? Szlovákia: semmi se komoly — ,_. „. Retesz zárult az ukrán tolóhajóra • (Folytatás az I. oldalról.) a rendőr, a fekete seriffel társalog, aztán együtt kiballagunk. Amikor a magyar nemzetiségű rendőr arrább sétál, magyarul kérdezem a fekete serifet, hogy fogják innen kiszedni ezt a hajót. A válasz is magyarul hangzik el: „Helikopterrel fölemelik? Erről beszéltek. De ha kiszámolom, hogy egy katonai helikopter bevesz hat tankot, ami összesen háromszázhatvan tonna, akkor ez elég nehéz lesz, mert a Zernograd meg négyszázötven tonna. Két helikopter, a nagy forgó szárnyakkal, meg hogy férne el a zsilip fölött? Eltart ez a kiemelés egy hónapig is. Ötmillió korona körül lesz a számla." Eszembe jut, hogy másfél évvel ezelőtt, az erőmű átadásának napján, a bősi kivitelező, Julius Binder egyik beosztottja arról beszélt, vízi paradicsom lesz a híres szlovák tavon, a Dunán. Csak megkérdezem a fekete serifet, merre a vitorlás kikötő? „Nincs olyan. Osztrákok szoktak itt hajszolódni a motorcsónakjukkal. Amelyik nehezebb háromszáz kilónál, azt a zsilipen is át tudjuk engedni. Tudja, nagy odabent a vízmozgás. Az ennél kisebb hajókat még a falhoz csapná." Nem engedem el a beszélgetés fonalát: „ És a Zernograd legénysége, itt vane még?" „Itt van. mind a tizenegy. Azon az ukrán hajón, de nem hagyhatják el." Behajtani tilos táblával jelzett út kanyarodik a Duna-tó partjára, a tragédia után Izmailból érkezett Baku nevű hajóhoz. Csak kitesszük az indexet, mert jó lenne igazi információhoz jutni. Mert pénzkérdés, hogy végül ki viszi el a balhét. Az ötmillió korona, olyan tizenhatmillió forint, csak a hajókiemelés költsége. Amihez minimum hozzájön még a zsilip javítási számlája, aztán a „bérleti díj", hisz az elsüllyedi Zernograd hetekig blokkolja az egyik zsilipkamrát, a közlekedés pedig a tartalék kamrában folyik. Az irányítótorony őrei némák. Pedig ők mindent láttak. Bár állítólag ez sem igaz. Másfél héttel ezelőtt éjjel, amikor a „havaria" történt, olyan köd volt Bősön, hogy az ipari kamerák semmit nem továbbítottak a monitorokra. Reflektorok nincsenek az úszókamrák fölött. Érthetetlen az is. miután nyilvánvalóvá vált. hogy a hajótest fennakadt, miért engedték ki alóla oly sietve a vizet? Kék dzsekis hajós áll a Baku fedélzetén. „Csak nem vendégségbe jönnek?" - kérdezi. „Ha lehet..." „Mindjárt megkérdezem a kapitányt!" Integetve jön egy fél perc múlva: „Lehet! Lehet!" A Baku kapitánya csak a keresztnevét mondja: „Alekszandr." És rögtön megkérdezi, engedélyezte-e a szlovák hatóság, hogy a hajóra lépjünk. „A Duna nemzetközi víziút - mondom. - Miért kellett volna őket megkérdeznünk?" „Az új meder nem nemzetközi - nyugtat meg a kapitány. - Szlovákiában vagyunk." • Alekszandr, ismerte Viktor Nevarkót, az öngyilkos kapitányt? - Hát persze. Ötvenhét éves, tapasztalt, jó hajós volt. A megnyitás után ő ment át elsőnek azon a kamrán, ahol most elsüllyedt. Ez a sokadik útja volt itt. • Mi történt volna vele, ha nem lesz öngyilkos? - Másik hajóra került volna. Nekem is volt már balesetem. Az ilyesmi nemcsak a kapitánytól függ. Hanem a körülményektől is. Civil ruhás férfi lép a szalonba, ahol az előbb fogyott el a vasárnapi ebéd. • Legalább te kérdezd meg a tornyot, hogy fogadhatsze vendégeket! Előkerül a zsebadó, a kapitány a toronyba rádiózik. • Ez a maguk dolga - hallom én is a torony válaszát. - Mert szerintem nem fogadhatsz - mondja a civil, és kimegy. - Mit tudnak a balesetről? - kérdezem. - Én is ugyanazt a televíziót nézem, amit maguk - monda a kapitány. - Azt tudom, amit a tévéből tudtam meg. • A Zernograd itt lakó hajósai nem mesélték el? - Nekik megtiltották, hogy információt adjanak. • Velük lehet találkozni? - Bementek a városba, vásárolni, mert a ruhájuk az elsüllyedt hajón maradt. • Vasárnap van. - Tudom. • Ők itt zár alatt élnek? - Csak négyen vannak már itt. • Meddig maradnak? - Segíteni fognak a kiemelésben is. Nemrég indult el lzmailból egy konvoj, speciális darus hajóval, az fogja kiemelni a testet, s valószínűleg földarabolják a roncsot, s majd úgy viszik el innen. Bejön egy tiszt: - Telefonáltak a toronyból, hogy semmiképp nem fogadhatunk vendéget. Elmegyünk a közeli Nagybodakra, mert azt hallottuk, mire az erőmű elkészült, a környékbeli magyar falvak házai szépen felújultak. És tényleg! A falu közepén félkész templom áll, hatalmas betongerendák várják a tetőt. „Binder megbolondulna - mondják a kocsmában - ha tudná, hogy az erőművétől lopjuk el a templomunkhoz az anyagot." Ahogy azt kell, a hírt ellenőrizzük a nagybodaki polgármesternél, Lukovics Lászlónál, aki traktora mellé egy páncélozott úszó harci járművet is vásárolt terepjárónak. - Megtanultunk együttélni az erőművel - mondja a polgármester. - Nem is lehetne úgy létezni, hogy állandóan azzal foglalkozunk, ránk szabadul-e egyszer a gátak közé szorított tengernyi víz! A hatvanas évek elején még majdnem ezer lakosa volt Nagybodaknak. Ma már csak 368. Ebből ötvenen hetven fölöttiek, huszonnyolcan pedig munka nélkül vannak, és lesznek. A falunak az erőmű építésekor turizmust ígértek, de abból egyelőre csak a hétvégék utáni nagy szemét ért oda. A föld el tudná őket tartani. De az erőműhöz, lényegében ingyen, kisajátítottak tőlük nyolcszáz hektár szántót. így, a szocializmus bukása után, csak háromszáznegyven hektár szántóföldet kaptak vissza. Ez viszont már komoly. És könynyen lehet, ez az a körülmény, ami rákényszeríti őket az „együttélésre" az erőművel. Zelei Miklós A málnaszörp nem gyógyítja a rákot Mindennek van határa Az utóbbi években szinte robbanásszerűen megnőtt az érdeklődés az olyan jelenségek iránt, amelyek látszólag ellentmondanak a fizika törvényeinek, illetve természetük nem ismert. Sorolhatnánk: parajelenségek, gömbvillám, ufók stb, amelyekkel a tévében a Vízöntő és a Nulladik típusú találkozások cfinű műsorok is foglalkoznak. Ezekkel a jelenségekkel szemben az emberek egy része szkeptikus, másrészük fenntartás nélkül elfogadják őket. De milyen állásponton van a szakember? Többek között erről is kérdeztük Ormos Pál fizikust, a Szegedi Biológiai Központ Biofizika Intézetének igazgatóját. • - A dolgot két részre kell bontani. Az. egyik speciális fizikai találmányokkal kapcsolatos, a másik speciális jelenségekkel. A fizika elég jól működő tudomány, amit úgy kell érteni, hogy eddig egyetlen olyan jelenséget sem fedeztek fel, ami a ma ismert fizikai törvényeknek bizonyítottan ellentmondana. • A gömbvillám se ilyen? - Na ez a „vicc"! Mert vannak olyan jelenségek, amelyeket egészében nem tudunk megmagyarázni, de azért a meglévő fizikai törvények keretében valószínűleg megmagyarázhatók. A gömbvillám: valami miatt együttmaradt ionizált levegő. Többen állítják, hogy a meglévő törvényekkel magyarázható. Én elhiszem. De a gömbvillám az egy dolog, az örökmozgó meg egészen más. Óriási a különbség. Vannak olyan állítólagos jelenségek, amelyek biztosan nem igazak, ugyanakkor vannak emberek, akik igaznak vélik, és közben a tudósokban féltékeny, arrogáns ellenfelet látnak. Sokszor nehéz eldönteni, hogy a jelenség nyilvánvalóan szemben áll-e a fizika alapvető törvényeivel, mint például az. energiamegmaradás törvényével. Az örökmozgók feltalálói ezt a törvényt is kétségbe vonják. • Nekem úgy tűnik, mintha a fizikusok kissé tartanának a nem nyilvánvalóan magyarázható jelenségektől, mert könnyen megégethetik magukat. Nem régen egy rádióműsorban kutatókat kérdeztek azokról a dolgokról, amelyekkel Fgely György foglalkozik, és többségük elzárkózott, meg se szólalt. - A rádióműsort nem hallottam, ezért nehéz erről bármit mondani. De Egelyvel kapcsolatban - enyhén szólva - nekem is igen komoly fenntartásaim vannak, ő azt lovagolja meg, hogy a hihető és a nem hihető dolgok határa nem nyilvánvaló. Ez az a szint, amitől a tudósok elhatárolják magukat, bizonyos értelemben joggal. Viszont nem igazán okos dolog ettől mereven elzárkózni, mert ahogy Egely beszélni tud az átlagemberrel, úgy a tudósoknak is tudniuk kell, csak mondjuk másról. Mert a tudósoknak részben ez a feladata, a fizetésüket azért is kapják, hogy az emberekhez közelvigyék a tudományt - hiszen az adófizetők tartják el őket. Szerintem nagyon rossz hozzáállás, ha egy tudós valami felsőbbrendű gőggel azt mondja, hogy ezzel egyáltalán nem foglalkozom. Mert igenis kommentálni kell. • Mihez kezd olyankor egy kutató, ha valami nagyon érdekes jelenségről hall? - Ha ez a jelenség igaz is lehet, és módjában áll vele foglalkozni, akkor belefog. A kutatásnak vannak jól kialakult, tisztességes szabályai, amelyek egyben a kutatás eredményét is hitelesttik. Ha nem áll módjában foglalkozni vele, akkor álmodozik, mások figyelmét felhívja rá. • Arra akarnék kilyukadni, hogy a kutatók tehát nem szégyellösek? - Ezt azzal kapcsolnám össze, hogy az intuíció rendkívül fontos egy kutatónál. A konkrét szakmai tudáson kívül a jó kutatót az különbözteti meg a rossztól, hogy jók az intuíciói, hogy jól választja meg, mivel érdemes foglalkozni, jók a sejtései. Mert egyébként, ha tisztességes az ember, akkor hülyeséget nem csinál, vagy ha csinál, és kiderül, elvállalja tévedését. Akkor is bajba kerül, ha kiderül, hogy rossz volt az intuíciója: akkor óriási munkával kideríti valamiről, hogy teljesen fölösleges volt vele foglalkozni. Tehát rendkívül fontos a megérzés, de ez nem azt jelenti, hogy az ember csak úgy föltalál valamit. Mindent nagyon pontosan kell ellenőrizni, és minél fantasztikusabbnak tűnik az eredmény, annál fontosabb az óvatosság. Viszont azt is ki kell mondani, hogy bizonyos értelemben szükség van a rizikóra, nyilván a felelősség határáig. Érdemes olyan jelenségekkel foglalkozni, amelyek az elképzelhetőség határán mozognak, mert akkor várható érdekesebb eredmény. De ebben az esetben nem száz százalékos a siker. Ellenben, ha olyan dologgal foglalkozik az ember, amelynél az eredmény nyilvánvaló, az már nem is olyan érdekes. • A tudományos élet menynyire áll a józan rizikózás mellett? - A mai tudományban nagyon sok erő „nyomja" a kutatókat a garantált siker felé. Mert ugye pályázatokat kell (mi. eredményeket kell produkálni. Az a lényeg, hogy az ember egy-két évente megjósolható eredményeket mutasson fel, akkor adják a pénzt. A tudomány finanszírozása nem olyan, hogy a fantáziadús, szellemes és rizikót vállaló tudóst díjazná. • Visszatérve a különös jelenségekhez és találmányokhoz: a múltkor a tévében láttam, amint egy férfi a garázsában bemutatott egy berendezést, amely elmondása szerint - a hipertér nullponti energiáját tudja hasznosítani. Mit lehetne tenni, ha például beállítana Önhöz ez a férfi a szerkezetével? - Először is azt szeretném elmondani, hogy a közhiedelemmel ellentétben a tudósok nem azért nem fogadják el ezeket a „találmányokat", mert .féltékenyek. Egyszerűen arról van szó, hogy vannak jól működő bizonyítási eljárások, amelyekkel egy találmány „igazságát" meg lehet mérni. Nem láttam a műsort, de hallottam róla. Szívesen megcsinálnám az ellenőrző kísérleteket, de biztos vagyok benne, hogy a szerkezet nem úgy működik, ahogy a feltaláló állítja. Ha viszont igaz lenne, természetesen elismerném, és becsület szavamra mondom, megvesszőzném magam. Ha pedig nem igaz, akkor a nyilvánosság előtt kellene bemutatni, hátha okulva ebből, nem tesznek ilyen kijelentéseket. Azért persze mindennek van határa. Akkor tudnék vele foglalkozni. ha mondjuk pár órámba kerülne. De ha egy hónapba, akkor nem vállalnám, mert nem költhetem erre az intézet pénzét. Egyszer Szentágothai mondta a Celladam-cirkusz idején: ha valaki egyszer azt állítja, hogy a málnaszörp gyógyítja a rákot, és azt kéri, hogy ezt vizsgálják meg, és ez a vizsgálat öt millióba kerül, a végén kiderülne, hogy nem gyógyítja. Csak elmenne rá öt millió. Szóval, valakinek mégiscsak el kell döntenie, mit érdemes vizsgálni. • Es mi a helyzet az intuícióval? Mert az autodidakta feltalálóknál ezt is emlegetik, szinte misztikus ködbe burkolva ezzel a találmányt, holott képzett kutatók intuíciójáról is beszéltünk, ami pedig elég reális térben mozog. - Annak a valószínűsége, hogy nem képzett embernél az intuíció bejön, rendkívül kicsi. Bár éppenséggel bejöhet! De ezt ellenőrizni kell, át kell mennie egy szabályos ellenőrzési procedúrán. Itt merül föl az, amiről már volt szó, hogy valakinek el kell döntenie, hogy érdemes-e energiát (pénzt) fektetni a vizsgálatba. A hangsúly a valakin van. És ha úgy döntenek, hogy nem vizsgálják meg, akkor az valószínűleg nem azért van, mert irigyek a feltalálóra. • Mit szól a fizikus ahhoz a sokszor hallott kijelentéshez, hogy nem olyan a világ, mint amilyennek látjuk, tudjuk? - Azt elfogadom, hogy bármikor felfedezhetünk olyan jeneségeket, amelyeket a fizika mai állása szerint nem tudunk megmagyarázni, és ezek forradalmi változást hoznak a fizikában. De a jelen pillanatban nem tudok olyan, kellő alapossággal megvizsgált és jellemzett jelenségről, amit ne lehetne megmagyarázni. Ide tartozik az ufók kérdésköre is: nem lehet megcáfolni, nyugodtan lehetnek ufók. Ellenben az is igaz, hogy egyetlen olyan eset sincs, ahol az ufó léte kétséget kizáróan bizonyítva lenne. Nem lehet kijelenteni, hogy nincsenek, de azt se, hogy vannak. • Vannak tehát dolgok, amik a fizika szemszögéből misztikusak, másfelöl pedig van a fizikának az a korrektsége, amellyel a világra nézve igaz vagy hamis állításokat tud mondani. Ugyanakkor jónéhány fizikus hívó ember volt, mint például Heisenherg is. Hogyan áll össze ez különös kép? - Egy magasabb rendű létben hinni nem feltétlenül áll ellentétben a fizikával. Én ebben nem látok semmiféle ellentmondást. Ők úgy fogták föl, gondolom, hogy ez a felsőbbrendű lény, az Isten nem avatkozik be az egyszerű világ folyásába. Megalkotta a világot az ő törvényeivel együtt, és ezek működnek, stabilak. És itt nem arról van szó, hogy az Isten egyszerű csodákkal avatkozik be, hanem értelmet ad a léten túlinak, és értelmet ad mindannak, amivel mondjuk már a fizika se nagyon tud mit kezdeni: mi volt az ősrobbanás előtt, vagy: ha véges az univerzum, akkor azt hogyan kell érteni? A fizika is csak a mindenségnek egy részére érvényes. Nem érvényes például az ősrobbanásnál korábbi időre, nem érvényes ha zárt az univerzum - az univerzumon túli részre. És ezekről az ég adta világon semmit sem tud mondani, ahogyan arról se, hogy mi van a fekete lyukakon belül. Ebben az értelemben a fizika érvényességi köre korlátozott, az ismert világban viszont működik. Podmaniczky Szilárd