Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-23 / 45. szám
MÉG 74 NAP 5 SZERDA, 1994. FEBR. 23. • Alaposan meglepődtem, amikor megkaptam a Délmagyarország Szerkesztőségének megtisztelő felkérését egy, a rendszerváltás éveit elemző dolgozat megírására. Olvasván a további szerzők névsorát, meglepetésem mellé némi fenntartás és „kakukktojás"érzés is társult, hiszen az ott felsoroltak döntő többsége országgyűlési vagy önkormányzati képviselő, valamelyik párt vezető embere, vagy ismert újságíró, tehát valami köze „ab ovo" van a politikához. Elkezdődött a kampány s az ember bármiféle állásfoglalását, véleményét - talán ösztönösen, de nyilvánvalóan úgy kezelik, mintha azzal egyik vagy másik párt érdekét szolgálná. És ez az, ami miatt nekem rengeteg problémát, vívódást okozott e felkérés, és ami miatt oly nehezen döntöttem. Az eltelt esztendők beleértve a 70-es, 80-as éveket is - tökéletesen meggyőztek ugyanis arról, hogy a jóért, a jó ügyért, az előrehaladásért párton, pártokon kívüliként is lehet küzdeni, nem is mindig eredménytelenül. Mit keresek én egy, a választási kampánynyal szorosan összefüggő cikksorozatban? Ugyanakkor azonban a névsorban egyedül szerepelek gyakorló orvosként a mindennapos egészségügyi ellátás gondjainak-bajainak életközeli ismerőjeként, tehát kötelességem elmondani véleményemet. néhány gondolatomat elsősorban annak a meglehetősen széles, a mások életéért és egészségéért dolgozó rétegnek a képviselőjeként, akiknek megélhetése, anyagiszociális helyzete éppen az elmúlt időszakban vált kritikussá. Ez az, ami miatt mégis tollat ragadtam, és mondandóm kontrollja kizárólag meggyőződésem és lelkiismeretem. Az egészségügyet természetesen nem lehet, nem szabad kiragadni az egész ország politikai-társadalmi-gazdasági Pártokon kívüliként is lehet küzdeni helyzetének alakulásából, az elmúlt négy év szívet melengető. optimizmusra okot adó változásainak, de sokszor keserű csalódást, kiábrándultságot okozó megtorpanásainak kusza, sokunk számára átláthatatlan szövedékéből. Az 1989— 90-es évek változásainak kövekezményeként fellángolt az emberek addig csak parázsló vágya a tisztességesebb, békésebb, talán könnyebb élet elérésére, megvalósítására. A gazdaság és társadalom átalakulását segítő törvények, elképzelések sorában 1990-ben kidolgoztak egy átfogó cselekvési programot a magyar egészségügy átalakítására. E programnak - mely kétségtelen jónéhány előremutató tervet, irányelvet is tartalmazott egyetlen nagy hibája volt, mégpedig az, amely gyakorlatilag csődbe juttatta: nem számolt, vagy rosszul számolt azzal a gazdasági helyzettel, háttérrel, amely az utóbbi 3 évben Magyarországon kialakult. Egy rossz szerkezetű, hierarchius felépítésű, állami egészségügyet ugyanis pénz nélkül átalakítani, privatizálni (bár ezt a csaknem közhellyé vált kifejezést nem szívesen használom) képtelenség. Ahogyan az idő múltával egyre jobban látszott a program megvalósításának lehetetlensége, úgy váltak hangsúlyosabbá hibái, visszásságai, és ezzel párhuzamosan növekedett az egészségügyben dolgozók kiábrándultsága, fásultsága. Sorolhatnám (az általam vélt) hibákat, hiányosságokat, a pénzügyileg és orvosszakmailag megalapozatlan rendelkezéseket, melyek 1993ra olyan káoszt teremtettek a hazai egészségügyi ellátásban, hogy ember legyen a talpán, aki átlátja és át tudja fogni annak minden oldalát és vonatkozását. A program különféle módosításai, a kapkodás és az Dr. Tekulics Péter 1945-ben született Szentgotthárdon. Tanulmányait végig Szegeden végezte, orvosi diplomáját 1969-ben „Sub auspiciis Rei Publicae Popularis" aranygyűrűs kitüntetéssel szerezte. 21 évig a SZOTE Gyermekklinikán dolgozott, 1990. óta a Szegedi Gyermekkórház orvos-igazgatója. Csecsemő-gyermekgyógyász. és gyermek-kardiológus szakorvos, az orvostudomány kandidátusa, címzetes egyetemi docens. Jelentősebb külföldi tanulmányútjai: Finnország (1976), Németország (Humboldt-ösztöndíj) (1984-85), Egyesült Államok (1991). A Szegedi Rotary Club jelenlegi elnöke. erőltetett ütemben bevezetett ún. teljesítményarányos finanszírozás - bármiféle pénzügyi háttér megléte nélkül - végképp az összeomlás felé sodorta elsősorban a kórházakat, az egészségügyi ellátás alappilléreit. E „finanszírozás" mai formájában a fából vaskarika tipikus példája. Lényegét egy korábbi tanulmányomban röviden összefoglaltam, mára a helyzet gyakorlatilag semmit nem változott. A bér- és dologi automatizmus továbbra is nulla, az infláció mértéke alig változik, és az újságokban öles betűkkel hirdetett minimális fizetés-toldozások-foldozások, a „röpködő", de igazából senki, vagy csak nagyon kevesek által látott tízmilliárdok emlegetése csak fokozza a már-már katasztrofális körülmények között élő, de még mindig másokért dolgozó sok tízezer ember elkeseredését. Kétségtelen, hogy a mi munkánk eszenciája a szolgálat, a betegekért, az elesettek megsegítéséért való szakadatlan harc, amit - ha már erre esküt is tettünk - feladni egy pillanatra sem szabad (sztrájk az egészségügyben?!). És a „22-es csapdájá"-nak ez a kiinduló momentuma. Ad abszurdum véggigondolva a dolgot: köteles az orvos vagy a nővér, egyáltalán az egészségügyben dolgozó akkor is éjjelnappal, ügyeletben, hétvégeken, három műszakban végezni a betegellátását, ha otthon a gyerekeinek nem tud az ezért kapott pénzből enni adni, vagy nincs miből ruhát, cipőt venni nekik, hogy elmenjenek az iskolába? (Es hogy ez ma már nem az „ad abszurdum" kategóriába tartozik, arra sajnos konkrét példákat is tudnék mondani.) Á pályaelhagyás mértéke területünkön a legnagyobb. elsősorban a szakdolgozók körében, s amennyiben nem történik valamely lényegi eredményt hozó intézkedés, előbb-utóbb nem lesz, aki megetesse a pici koraszülötteket, tisztába tegye a csecsemőket vagy éppen a magatehetetlen öregeket, betegeket, hogy csak a legelemibb ápolási feladatokat említsem. Meddig lehet a hivatástudatra hivatkozni? Az elmúlt néhány év egészségügyi történéseit végiggondolva nem lennék reális, ha pozitívumot egyáltalán nem említenék. Egy biztos, az alapellátási szint az, amelyet vállalkozási formában már ma lehet működtetni, bár az adminisztratív buktatók mellett a nem egyenlő alapról való indulás és az adott körzethez tartozó populáció különbözősége még számos szakmai és működési nehézséget okoz. Országosan nem eldöntött a rendelőintézetek. a járóbeteg-szakellátás hovatartozásának kérdése, az ezzel kapcsolatos viták, kötélhúzás remélhetőleg nem fog a szakma rovására menni. Előrelépés történt a klinikák, a kórházak. rendelők műszerekkel való ellátásában (más kérdés, hogy ezek kiválasztása és elosztása nem mindig ésszerűen és alaposan átgondolt elvek alapján történt), ez azonban még csak a korábbi elmaradás és amortizáció egy részét tudja pótolni. Új profilok alakultak (sokszor hihetetlen erőfeszítések árán), melyek betegellátásunk színvonalát javítani lógják. S hogy mit várok a jövőtől? Meg kell mondjam, nem irigylem azt vagy azokat a pártokat. amelyek kormányzati szerephez jutnak, s egyik feladatuk lesz az egészségügy katasztrófális helyzetén segíteni. Ugyanis, ha reálisan gondolkodunk, sajnos be kell látnia mindenkinek, hogy az adott gazdasági helyzetben az „ösvény nagyon szűk", a lehetséges változtatások számát és főként dimenzióját a pénztelenség gyakorlatilag determinálja. Módomban volt néhány párt egészségügyi programját többé-kevésbé megismerni, mi több, véleményemet is megkérdezték. Számos jó elképzelést, megvalósítható és előrevivő gondolatot láttam bennük, egy közös vonásuk azonban van, mégpedig az, hogy az egyes elképzelések hátteréül és a megvalósítás alapjául, garanciájául szolgáló pénzeszközök jórésze valahol a megfoghatatlanság homályában kereng (legalábbis számomra). Az egészségügyi ellátás (és valamennyi mutatójának) globális javulását csak az ország gazdasági helyzetének stabilizálódása, illetve megerősödése után várhatjuk, ami sajnos még hosszú éveket jelent. A jelen kritikus helyzetből kiutat jelenthet az EgészségbiztosítáLétrejön a liberális választási koalíciá • Fidesz-program „Jogos igények 99 Megállapodtak abban, hogy azok a pártok, amelyeknek jelöltjei - mivel kevés szavazatot kaptak - nem indulhatnak a második fordulóban, támogatják a megállapodást megkötő négy párt azon jelöltjét, aki az első fordulóban a leadott szavazatok alapján a legeredményesebben szerepelt. Amenynyiben a második fordulóba a megállapodást aláíró pártok jelöltjei közül főbb párté is bejut, akkor a megállapodást aláíró pártok jelöltjeire leadott szavazatok döntik el, ki kinek a javára lép vissza. A visszalépést akkor tartják indokoltnak, ha 4 százaléknál nagyobb, de legalább ezer szavazatnyi különbség mutatkozik. Ennél kisebb eltérésnél a visszalépést tárgyalásokon egyeztetik. A megállapodás részleteit és a visszalépések szabályait a pártok képviselőjelöltjeikkel előre elfogadtatják. A megállapodás aláírását Nagy Tamás, az Agrárszövetség elnöke jelentette be. A négy pártelnök Pető Iván (SZDSZ), Orbán Viktor (Fidesz). Zwack Péter (Vállalkozók Pártja), valamint Nagy Tamás (Agrárszövetség) azonosan vélekedett arról, hogy a megállapodással a magyar politikai élet legszámottevőbb választási csoportosulása jött létre. Pető Iván reményét fejézLétrejött a liberális választási koalíció. A megállapodást kedden a négy érintett párt - az Agrárszövetség, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Liberális Polgári Szövetség Vállalkozók Pártja és a Szabad Demokraták Szövetsége - írta alá Budapesten az Agrárszövetség székházában. te ki, hogy a választások normális mederben folynak le. A jobboldali radikális tömörülés vasárnapi színrelépésével kapcsolatban kifejtette: a válasz tásokon és a majdani Parlamentben ez a blokk várhatóan nem- képvisel számottevő politikai erőt. Ám jelenlétével a magyar politikában tartósan számolni kell. Az SZDSZ elnöke a megállapodást kommentálva kifejtette: az együttműködés a választási időszakra köttetett, és így az nem jelent koalíciókötési kötelezettséget. Kijelentette továbbá, hogy az SZDSZ és a Fidesz között véget ért a nyilatkozatháború. Ezzel a megállapításával a jelenlévő Orbán Viktor is egyetértett. Szólt arról, hogy a televízió nem a polgári demokráciákban szokásos módon készül a választásokra. Nehezményezte továbbá, hogy a pártok közti médiaegyeztetésen nem jelentek meg a kormány képviselői. Orbán Viktor kifejtette: amenynyiben a négy párt közül bármelyik abba a helyzetbe kerül, hogy kormányalakításra kérik fel, mindenekelőtt a polgári erők csoportjához tartozó pártokkal próbál megegyezésre jutni. Ám azt külön hangsúlyozta, hogy a Fidesz nem szándékozik úgynevezett „stróman" miniszterelnököt adni. Véleménye szerint a koalíció legerősebb pártjából kell kikerülnie a kormányfőnek. Azt, hogy a baloldal és a keresztény erők között dőlnének el az ez évi választások, hibás helyzetértékelésnek minősítette. Zwack Péter visszautasította pártja nevében, hogy a jelenlegi polgári választási tömörülést a baloldalhoz sorolják. Nagy Tamás azt hangoztatta, hogy pártja továbbra is az ország gazdasági fellendítésére és modernizálására kívánja helyezni a hangsúlyt. S egyben bizakodását fejezte ki, hogy pozitív választási kampány lefolytatására is lehetőség adódik. • Tegnap délután a Fiatal Demokraták Szövetsége Victor Hugó utcai Narancs Klubjában tartottak sajtótájékoztatót, amelynek két fő témája volt: az ugyancsak tegnap aláírt négypárti egyezmény, valamint a Fidesz jogalkotási és jogpolitikai programja. Dr. Aáer János, a Fidesz ügyvezető alelnöke, s egyben kampányfőnöke, ár. Nagy Gábor Tamás, a párt jogi kabinetének vezetője, és ár. Polt Péter, a kabinet tagja látogatott tegnap Szegedre. Dr. Ader Jánös jelentette be a friss hírt: tegnap áélelőtt Buáapeslen aláírták a Fiáesz, az SZDSZ, az Agrárszövetség, és a Vállalkozók Pártja közötti megállapoáást, amely a választásokon való sikeres részvételt hivatott elősegíteni. • „Jogos igények" - ezt a címet viseli a Fidesz nemrégiben elkészült jogpolitikai és jogalkotási programja, amely a legfontosabb köz- és alkotmányjogi kérdésekre igyekszik rövid, vázlatos választ adni. Címek a tartalomjegyzékből: Jogállamiság, jogbiztonság; Közbiztonság; Fellépés a korrupció ellen; A tulajdonKedden megjelent a Választási Hírlevél 2. száma. Az időszakos kiadvány a május 8-i választásokig minden kedviszonyok kiszámítható jogi rendezése; Parlament, jogalkotás; Szabad sajtót!; Időtálló, új alkotmányt! A sajtótájékoztatón szó esett a halálbüntetésről is. Ismeretes, hogy a halálbüntetést, mint alkotmányellenesnek nyilvánított büntetésformát az Alkotmánybíróság törölte el. Az utóbbi időben elkövetett súlyos bűncselekmények hatására viszont egyre többen követelik a halálbüntetés visszaállítását. A Fidesz nem támogatja ezt a javaslatot, viszont céljai között szerepel az életfogytiglan szóló büntetés időtartamának kiterjesztése oly módon, hogy az valóban életfogytig szóljon. A Fidesz vezetői tegnap találkoztak ár. Salgó László megyei rendőrfőkapitánnyal is, s a közbiztonság jogi vonatkozású kérdéseiről tárgyaltak. Ezután a JATE Jogi Karán ár. Bérczy Imre dékán látta vendégül a politikusokat. Este a Narancs Klubban den ismerteti a választással kapcsolatos jogszabályokat, hivatalos és pártközleményeket. A február 22-ei szám si Pénztár és Önkormányzat (mely alaposan beharangozott és nagy reményekre jogosító létrejötte után mára teljesen „leült" és az adott gazdasági helyzetben éppoly inszufficiens, mint egykori elődje) bevételi forrásainak bővülése, az egészségügy „kettős tulajdonosi" státuszának (külön fenntartó, illetve működtető) megszüntetése, ezzel a TB és az egyébként szintén nem irigylésre méltó helyzetben lévő önkormányzatok nyomorúságszülte egymásramutogatásának felfüggesztése, a jelenlegi „feje tetején álló" teljesítményarányos finanszírozás talpraáliítása, és az egészségügy helyének, fontosságának fel-, illetve elismerése vagy elismertetése azokon a szinteken, ahol tehetnének valamit értünk. Pártérdekek helyett kerüljenek előtérbe a szakma érdekei, és az önkormányzati hivatalok többnyire jószéndékú, de az „önagam és cselekedeteim helyességét és fontosságát többoldalról alátámasztó", sokszor túlzottan óvatoskodó, bürokratikus szemlélete helyett kapjanak nagyobb lehetőséget és támogatást a közért, a betegek ellátásáért minden áldozatot és felelősséget - vállaló szakemberek. Tudom, hogy az utóbbi néhány sor nem igazi perspektíva, nem „világmegváltó" dolog, de most csak kis lépésekkel, és nagy-nagy türelemmel, egymás megértésével, megbecsülésével tudunk továbblépni. A szakterületünkön jelenleg tapasztalható morális mélypont és elkeresedettség ellenére is hiszem, hogy a szélmalomharcnak egyszer vége lesz, és a mindjobban kibontakozó, megerősödő magyar demokráciában nem Don Quijote-ként fogják emlegetni azokat a fanatikus nővéreket, asszisztenseket. orvosokat, akik végig kitartottak élethivatásuk mellett. Dr. Tekulics Péter „Jogos kéráések" címmel fórumot renáeztek. Dr. Áder János a Fidesz jogpolitikai és jogalkotási programjáról szólva elmondta, hogy a közbiztonság már egy éve kiemelt helyen szerepel a változtatást igénylő területek között. Az utóbbi időben elkövetett súlyos bűncselekmények csak megerősítették a jogalkotókat abban, hogy hatékony intézkedésekre van szükség. A fórumon is szóba került a halálbüntetés esetleges visszaállítása. Dr. Nagy Gábor Tamás nyugat-európai adatokra hivatkozva azt mondta, hogy a halálbüntetés visszatartó ereje nem mutatkozik meg azokban az országokban, ahol meghagyták ezt a formát. Szó esett még arról is. hogy ki kell dolgozni a jelenleginél hatékonyabb és átgondoltabb törvényhozás föltételeit is. Ny. P. az országgyűlési képviselőválasztás határidőit és határnapjait megállapító 4/1994. (11.11.) BM-rendeletet, a választáson indulni kívánó pártok programjait, röplapjait és politikai irányelveit adja közre. valasztási Hírlevél