Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-18 / 41. szám

PÉNTEK, 1994. FEBR. 18. INTERJÚ 7 • Jenő, le, mini egykori KISZ-vezető, hihetetlen karriert futottál be a rend­szerváltás időszakában. - Hogy ez valóban karrier-e, az csak most dől el. Az egye­temi évfolyamomon valóban voltak KISZ-megbízatásaim, de nem voltam KISZ-vezető, abban az értelemben: ideoló­giailag, ahggyan ezt te most felemlíted. Éppen az első prog­ramozó, programtervező ma­tematikusi évfolyam voltunk, három-, illetve ötéves képzési időtartamban, nem voltak sza­bályok az átjárhatóságra, ko­moly hallgatói érdekvédelemre volt szükség. A tanszékvezetői grémiummal, a dékáni hivatal­lal, az egyetemi vezetéssel ko­moly vitáink voltak, visszame­nőleg határoztuk meg a felté­teleket. Ezeken a tárgyaláso­kon képviseltem az évfolya­mot. Ezután negyedévesként kiléptem a KISZ-ből. 1984-től négy-öt éven át nem politizál­tam, ámbár a Beszélőt, mint szamizdatot fénymásoltam - a városi tanács számítástechnikai irodáján -, és kisebb-nagyobb körben terjesztettem. Bará­taimmal magánvállalkozást alapítottunk, magunk között tréfásan megjegyeztük, hogy megkezdtük a szocializmus alapjainak felszedését. • Még egyszer mondom, bámulattal tölt el a kar­riered, de ezen nem szabad csodálkoznom, hiszen a képességeid ezt megma­gyarázzák. Több MDF-es kollégádhoz hasonlóan, hogyhogy nem lettél mi­niszter vagy gazdasági vezető? - Talán nem is hiszik el az olvasók, de én egyszerűen nem akartam ilyen pozícióba ke­rülni. Egyébként is nagyobb élettapasztalat kell ehhez. Nem Szegeden születtem ugyan, nem itt töltöttem a gyermek­koromat, mégis erősen kötő­döm a városhoz, nem szeretnék innen huzamosabb időre elköl­tözni. Precízen osztom be az időmet, hogy a lehető legke­vesebbet legyek távol, s vég­zem a dolgomat. • Hol tartasz most? - A mérlegkészítésnél. Igye­keztem nem sokat markolni, hogy ne legyen kevés, ami megmarad. • Megismétlem: hol tartasz most? Tudjuk rólad, hogy a Honvédelmi Bizottság al­elnöke vagy. És ezenkívül? - A fő tevékenységem ter­mészetesen ez. Nem tudom, mire gondolsz. Megemlíthetem azt, hogy az Országgyűlés elnökének felkérésére olyan tanácsadó testületben dolgo­zom a T. Házban, amely a tör­vényhozás informatikai hátte­rét építi, és koordinálja a meg­lévő rendszer működését. Az előző, „szakértő" Parlament­nek ugyanis nem volt infor­matikai rendszere. • Ezzel összefüggésben jártál az Egyesült Államok­ban? , - Igen, tanulmányúton. • Egykori vállalkozásoddal tartod a kapcsolatot? - A baráti kapcsolatokat természetesen fenntartom, de fizetés nélküli szabadságon vagyok. Egyszerre csak egy dolgot lehet komolyan csinál­ni. • Tehát mással nem is foglalkozol? - Vállalkozási tapasztalatai­mat felhasználva, a várost, a térséget menedzselem. • Milyen társaságokban tevékenykedsz? Én úgy tu­dom, hogy a Dél-magyaror­szági Regionális Befektetési Társaságnak te vagy az ügyvezetője, aki a reorga­nizációs hiteleket... - ...nem, nem, ez tévedés! De ha ilyenformán teszed fel a kérdést, elmondhatom, hogy igazgatótanácsi tagja vagyok a Démász Rt.-nek és a Tisza Vo­lán Rt.-nek. A Dél-magyaror­szági Regionális Befektetési Társaságnál állásban nem va­gyok, nekem onnan jövedel­mem nincs, csupán lobbysta vagyok, a legszélesebb érte­lemben, és nagyon szerettem volna, ha ide a város belép, fel­ismerve - sok más önkormány­zattal együtt - 'errfiek előnyeit. Kampányhólabda Bizonyára egymást is olvassák a politikus hölgyek és urak, mert egyre „ripor­tosabbak" a beszélgetések, vagyis egyre szigorúbbak a kérdések, és mind nagyobb ügyességet követel a válasz­adás. Persze, nem igazán nehéz politikusként jó alkal­mi újságírónak lenni, hiszen a szereplők jól ismerik egymást, mondhatni igen sokat tudnak a másikról. És ez nemcsak a kérdések meg­fogalmazását segíti, hanem alkalmasint a visszavágást is. Alább mindkettőre talál­ni példát. Fotó: Nagy László „Megkezdtük a szocializmus alapjainak felszedését Póda Jenővel beszélget Lippai Pál Sajnálom, hogy nem így tör­tént. • Ha már a város érde­keinél tartunk: te, mint az MDF megyei elnöke, miért nem tudod az ilyen óhaj­tásodat megbeszélni Kis Lajossal, a közgyűlés MDF frakciójának vezetőjével, aki - miután a testület el­határozta, hogy 10 millió forinttal belép - ezt levetette napirendről, kél hónappal később pedig javasolta, hogy vonjuk vissza ezt a ha­tározatunkat. - Én ezeken az üléseken nem voltam ott. Sem az MDF­ben, sem azokban a körökben, ahol én megfordulok, nem dívik a parancsolás és az uta­sítás. A helyi képviselők önálló véleménnyel bírnak az én pár­tomban, s ennek megfelelően szavaznak, adott esetben tak­tikai és egyéb, másokéval is összekapcsolt szempontok alapján. Joguk van hozzá. Én mindenesetre nem örülök an­nak, hogy a város kihagyott egy lehetőséget. Korábban ép­pen mi erőltettük a csatlako­zást, a ti ellenállásotok volt az oka, hogy az általad említett időpontra már letettünk erről. • Behatolt-e már a politi­kába is a gazdasági korrup­ció? - Nehéz megítélni, hogy milyen mértékben nőtt bele a gazdasági korrupció a politiká­ba. A visszaszorítás a cél. • Hogy a privatizációt, az ÁVÜ tevékenységét kivon­ják a Parlament fennható­sága alól, s kormányfel­ügyelet alá helyezzék, ezt a néhai miniszterelnök és az MDF kívánsága volt. - Egyszerű a magyarázat. Sokféle érdek ütközik ilyen helyzetekben. Mindenki azt szeretné, a te pártod is, hogy a lehető leggyorsabban történjék meg a privatizáció, amelynek viszont szerte a világon kísérő­jelensége a korrupció, nemcsak állami, de önkormányzati szin­ten is. Szegeden is felmerült a gyanú, a szabadtéri nézőtér körüli önkormányzati belebo­nyolódásokkal kapcsolatosan. Budapesten a piaccsarnok körüli ügyekben. • Van egy jelentős kü­lönbség. Mi itt kényszer­koalícióban dolgozunk: az összes közgyűlési párt nyil­vánossága előtt. A kormány viszont egy meghatározott koalícióban intézi a dol­gokat. - A kormány is kényszer­pályán mozog. Ez csak lát­szólag magyarázat, vagy kü­lönbség. Ezek a kérdések zömmel ügyintézői szintre korlátozódnak, mindegy tehát, hogy kormány, vagy önkor­mányzat felügyeli. Tettenérhe­tetlenek, mindegy, hogy mi­lyen pártállású képviselő vizsgálja. Óva intek mindenkit, hogy azt higgye, egy leterhelt Parlament - vagy közgyűlés ­apparátus és háttér nélkül, vizsgálóbizottságokon keresz­tül, vagy más módon érdemi ellenőrzést tudna gyakorolni. Ez kiderült, amikor a Czinege­ügyet vizsgáltuk nagy elánnal, '90 elején. Ezért mondtuk azt is, hogy az igazságtétel, a sor­tüzek ügyében a bíróságokon kell döntést hozni. • A korrupciót említve, nem feltétlenül büntetőjogi kérdésekre gondoltam. Mi­ért szállták meg például a parlamenti képviselők a bankok, a nagy cégek igaz­gatótanácsait, felügyelő­bizottságait? Magad is ket­tőben dolgozol. - A korrupció ezekben az esetekben abszurd felvetés. Ezek a dolgok kezdettől fogva nyilvánosak. Cintányérral nem lehet verebet fogni, a korrup­ciót nem itt kell keresni. E posztokat egyébként ellenzéki képviselőknek is felajánlották, Szabó Iván levélben kérte a frakciókat a részvételre. Tudni­illik. aki ilyen helyeken dol­gozik, és teljes vagyonát koc­káztatva felelősséget vállal a döntésekért, az megtapasztalja a saját maga által hozott tör­vények hatását. Bizonyára a te polgármesteri vezetésed alatt is ezért vállalnak a helyi képvi­selők pozíciókat igazgatótaná­csokban és felügyelőbizottsá­gokban. Mert ezzel vállalják a felelősséget is, hogy ahol ők ott vannak, nem lehetnek prob­lémák. A Démásznál és a Tisza Volánnál sem, amíg én ott vagyok. Az ilyenfajta parla­menti képviselői jövedelmek egy jobban menő cég osztály­vezetői fizetésének felelnek meg, a te beosztottaid jövedel­me bizonyára meghaladja ezt az összeget. • Nem egészen így van. Egy irodavezető keres annyit, mint amennyit a honatyák egy-egy ilyen beosztásért kapnak. De némelyik MDF-es képviselő három-négy ilyen pozíciói is birtokol. Ideje volna megalkotni már az össze­férhetetlenségijogszabályt. - Akkor talán ideje volna annak is, hogy egy ugyanilyen felülvizsgálatot szorgalmazzál a saját képviselőid körében is. A Parlamentben komoly viták szólnak erről. A te pártod, a Fidesz, egy olyan megoldást favorizál, amely csak a parla­menti képviselőkre vonatkozik, a kérdés ennél általánosabb, tegyük nyilvánossá az önkor­mányzati képviselők és más fontos közhivatalnokok hátte­rét is! Csak így van értelme a dolognak. En tehát többet akarok, mint te. • Az elműlt három-négy évben megszaporodtak a dekoncentrált szervek, kor­mánypárti emberek ülnek a vezetői székekben, ugyanígy a bankoknál, állami válla­latoknál. Nem követelmény a szakértelem, amelytől pedig már a kommunisták sem tekintettek el hatalmuk utolsó éveiben. - Valóban, talán túlságosan sok dekoncentrált intézményt hoztunk létre. Ami a személyi kérdéseket illeti, én tudok ellenpéldát. A szakértelem pedig követelmény. • De én száz példát tudok. - Én is tudok száz ellen­példát. Az SZDSZ valamikori prominens személyisége példá­ul nagyon fontos elszámolási hivatalt vezet - helyben. Egyébként pedig nem érzéke­lem azt, hogy valamiféle kor­mánypárti nyomulás történne. A szimpatizánsaink elégedet­lenkednek is. - A Honvédelmi Miniszté­riumnak 900 millió forintja űszik el egy bróker kezén keresztül. Hogyan lehetsé­ges az, hogy egy költség­vetési szerv ilyen szabadon bánik a pénzzel? - Szerződéskötési dilettan­tizmusról van szó. Azok az urak, akik ezt az összeget ilyen módon elhelyezték a Lupis Brókerháznál, ahhoz a szakér­tői gárdához tartoznak, ame­lyet a '85-'90 közötti időszak­Történelemformálás vagy pragmatizmus A demokráciának az a legnagyobb előnye, hogy leváltja a nép azokat a politikusokat, akiket nem érez, illetve a tapasztalatai alapján nem tekint vágyai kiszolgálóinak. Ebből annak kellene következnie, hogy a demokrácia politikusainak létérdekük, hogy a választók elvárásait keressék, program­jukba állítsák. Aki nem ezt a politikát követi, az a következő választáson búcsúzhat u hatalomtól. Mindez olyan világos, hogy természetesnek kellene tekinteni az ennek megfelelő politikai gyakorlatot. Mégsem így működik a demokrácia. Különösen nem, ahol még kezdő, kibontakozó stádiumban van. De ne is általánosítsunk, hanem maradjunk itthon. Aligha van szomorúbb bizonyítvány, mint a hatalmon lévő politi­kusok népszerűségi listája. A listán való helyezés fordítottan arányos az érintett személyek halalmi ambíciójával, tényleges hatalmával. A népszerűtlen politikusok azzal vigasztalják magukat, hogy a nép nem elég okos, érett arra, hogy felismerje saját érdekeit. Ők annál inkább, és a történelem őket fogja igazolni! Van ennek a felfogásnak alapja? Ha alapja nincs is, van oka. - Egyrészt a múltban csak olyan társadalmak voltak, ame­lyekben jobb tanácsadó volt a vezető elit lelkiismerete, mint a közhangulat. A történelem nem azokat értékeli, akik a népsze­rűségre vadásztak, hanem azokat, akik. mint fehér holló a sok fekete varjú között, a lelkiismeretük szavát követték. Másrészt a múltban a nemzet nem volt azonos a néppel, hanem mindig egy szűk elitre vonatkoztatták. A földesúr és a dzsentri magát tekintette a nemzetnek, a lakosság óriási többsége csak „nép" volt - a politikai beleszólás minden joga nélkül. Azóta azonban az emberiség gazdaságilag fejlett és demokratikus ötödén nagyot változott a világ. Nemcsak az bizonyosodott be, hogy a kommunista párt nem jelenti a népet, de az is egyre inkább világossá válik, hogy a történelmi osz­tályoknak sincs ilyen monopóliumuk. Az, hogy a politikusok léte a demokráciákban a népszerű­ségük függvénye, nemcsak erkölcsileg helyes, de ez a társa­dalmi és gazdasági hatékonyság alapja is. Minden olyan fejlett társadalom lemarad, amelyikben a nép vágyai nem érvényesül­nek a politikában. Ezért aztán a történelemformáló egyéni­ségek kora lejárt. Nagy csapás egy népre, ha olyanok vezetik, akik nem népszerűségre, hanem történelmi szerepre vágynak. Az elkövetkező választás ugyan ebben a tekintetben ke­mény vizsga lesz, de nem lehet bízni az új hatalmi elosztásban sem, mert az egész politikai életünkre, a számottevő és befo­lyású ellenzékre is ez a „népszerűség másodlagos" hozzáállás a jellemző. A pártok választási programjait olvasva alig találunk a köz­véleményt megnyerő utalásokat. Közösek a programok abban, hogy: javulás még a következő ciklusban nem várható; a mun­kanélküliséggel még sokáig számolnunk kell; a termelés mind az iparban, mind a mezőgazdaságban nem számíthat támoga­tásra; kevesebb jut az oktatásra, a kultúrára; a gazdagok és sze^ gények közötti szakadék nem hidalható át. Kopátsy Sándoi ban szakértői kormányok szak­értőnek neveztek ki a kü­lönböző minisztériumokba. Sem a miniszter, sem a Hon­védelmi Bizottság elnöke, sem jómagam nem érzünk fele­lősséget. A honvédség pa­rancsnokságát egy „szakértői" kormány szigetelte el a Hon­védelmi Minisztériumtól ­törvénnyel. A mi dolgunk az, hogy felkutassuk a felelősöket, és mindent megtegyünk a kár enyhítéséért. Tanulság: a hon­védséget nem szabad gazdál­kodásra kényszeríteni. De az amatőr szerződéskötés miatt áll holtvágányon a szegedi bevá­sárlóközpont ügye is. • Igen, ezt a szerződést a tanácselnök asszony és társai kötötték, nem mi. No, de keressünk más cseme­gét! Elárulnál-e valamit a Kalasnyikov-ügyről? Tud­tatok róla, hogy fegyvereket szállítunk egy hadban álló országnak? - A mi feladatunk a tör­vénykezés, a civil ellenőrzés kiszélesítése. Ami a zárt bizott­sági ülésen történt, arról ter­mészetesen nem nyilatkoz­hatom. • Történt-e felelősségrevo­nás? -Természetesen. • Megnyugtató. A jövőben tehát nem kell ilyen bot­rányra számítanunk. - Bármikor számíthatunk botrányra, ez a dolog termé­szetéből adódik: a fegyver egyszerre üzlet és politika, s ahol megjelenik a politika, ott mindig van olyan valaki, aki­nek érdeke a bajkeverés. A nyilvánosság csak bizonyos határig jelent megoldást, egy üzleti tárgyalást természetesen nem közvetíthet egyenes adás­ban a televízió. Az ország mo­rális állapota akkor javul, ha minden állampolgára jogköve­tő magatartást tanúsít. • Lehet, hogy egy sajtó­mágnással beszélgetek? . Hallottam, hogy az alapve­tően MDF érdekeltségű Média 6-ba a te céged is be­társult. - A Média 6 nem MDF ér­dekeltségű, és a cégem nem társult be. Csupán egy levél­ben kértem, hogy a város szá­mára is mielőbb hirdessenek rádió-, illetve televízió-frek­venciát. Minél több médium van, annál kiegyensúlyo­zottabb a tájékoztatás. • A Szegedi Nyomda a miniszteri biztos, az MDF­es megyei vezető irányítása alatt többségi tulajdont szerzett egy helyi lapban. Félő, hogy ez az ájság ha­marosan pártlap lesz. - Ez hisztériakeltés. Több mint egy éve szerzett többséget a nyomda, a lapnál mégsem változott semmi. A lila Délvi­lág önálló szerkesztőségi mű­hely, bizonyság erre, hogy az SZDSZ-es Rózsa Edit politikai kampányfőnöke is itt újság­íróskodik. • A reorganizációs pénz­osztás, a falugazdász há­lózat kiépítése azt jelzi, kö­zeledik a választás, az ígé­reteket azonban már a kö­vetkező kormánynak kell beváltania. - Nem a választás, a tavasz közeledik, vetni kell, és ehhez segítséget adunk az új magán­tulajdonosoknak. A Fehér Könyvünkben már korábban olvashattál e szándékunkról. • Csökken az ipari ter­melés, a nemzeti jövedelem. A lakosság mind nagyobb hányada él a lét minimu­mán, vagy az alatt. Egyre rosszabb a közbiztonság. Hogyan értékeled, nagyon röviden, az elmált szák négy esztendőt? - Hamarosan napvilágot lát az MSZMP KB '88-'89-es üléseinek jegyzőkönyve. A lelépő elvtársak szájából ugyanezeket, a saját megálla­pításaidat olvashatod vissza. A problémák tehát nem újkele­tűek. A lehetőségekhez képest elvégeztük a feladatainkat. • Ki a jelölted a következő beszélgetésre? - Géczi József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom