Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-16 / 39. szám

SZERDA, 1994. FEBR. 16. KÖZÉLET 7 jjfr Mennyit ér?... Kérdés, mennyit ér az önkormányzati szövetségek szava. Tűhegyi József szegedi alpolgármester szerint nem sokat. Ha tudnának nyomást gyakorolni az önkormányzatok a kormányra, akkor nem fordulhatott volna elő, hogy az érdekegyeztető tanácsban a szakszervezetek nyomásának az önkormányzatok kárára engedett a kormány. Elvették a személyi jövedelemadó 20 százalékát, és azt a 2 milliárd forintot is az önkormányzatoktól emelték le, amelyből éppen őket kell kárpótolni a jogelődeik által felújított vagy bővített egyházi ingatlanok visszaadása miatt elszenvedett anyagi veszteségeikért. • Hiába mondja a belügyminiszter, hogy az elvett személyi jövedelemadót visszakapjuk a normatív támogatásban, nem költhetjük arra, amire akarjuk, hanem az már pántlikázott pénz: csak arra lehet elkölteni, amire adták, ugyanúgy, mint a tanácsrendszerben - háborgott Tűhegyi József. - A falvaknak ez előnyös, mert a normatív támogatás ott is emelkedik, viszont tőlük nem vettek el semmit, hiszen a mezőgazdasági termelők nem fizetnek személyi jövedelemadót. A Megyei Jogú Városok Szövetségének ez a döntés egyértelműen vereség volt. Talán a politikai szerepvállalásukat büntette így a kormány, talán csak egy régi igazságtalanságot akart korrigálni, amikor a korábban elhanyagolt falvaknak jobban a kedvében járt. Mert igaz, hogy Budapestet is beleszámítva, a megyei jogú városokban lakik a fél ország. Az is igaz viszont, hogy a kisvárosokban és falvakban meg a másik fele. - Teljesen esetleges, hogy az önkormányzati szövetségeket bevonják-e a törvény-előkészítésbe - mondta Tűhegyi József. - A főhatóság kiválasztja valamelyik szövetséget, többnyire azt, amelyiknek az érdekei amúgy is megegyeznek a minisztérium szándékával, és azt vonják be az előkészületekbe. A kormány ragyogóan manipulálhat már azzal is, hogy a különböző méretű településeknek eltér az érdeke. Például a személyi jövedelemadó ügyében egymásnak ugrasztja a szövetségeket, aztán széttáija a kezét, hogy lám, ezek folyton csak civakodnak, de képtelenek megegyezni egymással: a vak is látja, hogy a kormánynak kell itten igazságot tenni. Említettük, hogy a TÖOSZt a tanácsrendszer reformerei alakították 1989 elején. Akkor még a Tanácsi Önkormányzatok Országos Szövetsége nevet viselte, és valamennyi tanács a tagjai közé tartozott. Maga a szervezet a Magyar Urbanisztikai Társaság egyik tagozataként indult, eleinte a Város és Vidéke című folyóiratban próbáltak tanácsokat adni a tanácsi testületeknek. Összesen 15-20 település képviselői alkották ezt a tagozatot. Amikor az önkormányzati törvény szakmai előtanulmányai folytak, akkor vetődött fel, hogy az európai országok mintájára nálunk is kellene egy önkormányzati érdekvédelmi szövetséget szervezni. A Magyar Közigazgatási Intézet jogelődjében folytak a kutatások, onnan indult az előkészítő munka is, és az intézet egyik kutatója, dr. Köllner Ferenc lett a TÖOSZ első és eddig egyetlen főtitkára. - Úgy képzeltük - mondta nekem Ott József kisteleki polgármester, a TÖOSZ elnöke -, hogy megmarad a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége - az első szót az új önkormányzati törvény szellemében megváltoztattuk, de a mozaikszó a régi maradt -, és ezen belül alakul majd meg a nagyvárosok, a kisvárosok, a községek és a megyék tagozata. Mindegyik önálló arculattal működött volna, s ha valamilyen törvényt véleményezni kellett volna, akkor abban a tagozatok által választott közös csúcsszerv, az elnökség járt volna el. Mindez azonban megmaradt feltételes módban. A rendszerváltozás után ugyanis a politikai pártok sugallatára a különböző településtípusok új, önálló szervezeteket alakítottak. Összesen 7 országos szervezet működik ma az országban, de még mindig a TÖOSZ a legnagyobb: mintegy 800 tagot számlál. Kevesen tudják, hogy Budapest főváros önkormányzata is tagja e szervezetnek, anyagi bázisához is hozzájárul, többek között helyiséget ad a központi irodák működéséhez. Az önkormányzati szövetségek közül a TÖOSZ-nak van a legstabilabb gazdasági háttere: ez egyrészt a tagdíjakból származik, másrészt megjelentetnek egy Önkormányzat című folyóiratot, amelyet nemcsak a szövetség tagjai, hanem valamennyi önkormányzat megkap. Nemcsak a lap árából származik bevétel, hanem a különleges, és a mai világban még mindig elég tőkeerősnek számító olvasói kör miatt a hirdetők is kedvelik. Van a TÖOSZ-nak egy forró drót nevű szolgáltatása: egy nyugdíjas szakértőt alkalmaznak, aki telefonon állandóan elérhető, bármelyik önkormányzat felhívhatja, ha jogi problémája van. Erre nagy szükség volt az elmúlt időszakban: újak voltak a testületek, új a joganyag egy része, szinte mindenütt adódtak értelmezési problémák. A legfontosabb kérdéseket és a hozzájuk tartozó válaszokat folyamatosan közli a TÖOSZ folyóirata, de az is előfordult, hogy külön füzetben adták ki a legtöbb önkormányzatot foglalkoztató kérdésekre a választ. Előadás-sorozatokat szerveznek, a Belügyminisztériumból hívnak meg szakértőket. Ott József szerint a szövetség igazi feladata az volna, hogy a törvénytervezetekről rendezzen vitákat, ahol kikérik az önkormányzatok véleményét is. Néhány esetben - például a szociális törvény, az egészségügyi törvény, az oktatási törvény vitájában - meg is történt ez, igaz, az elfogadott törvények kapcsán azt tapasztalták, hogy meghallgatták ugyan az önkormányzatok véleményét is, de nem vették figyelembe. A legtöbb önkormányzati képviselőt, tisztségviselőt érdeklő téma a tervezett közigazgatási reform. 1993 márciusában dobták be a köztudatba azt az elgondolást, hogy a helyhatósági választásokat nem közvetlenül a parlamenti választások után, hanem az országgyűlési ciklus félidejében tartanák meg. Ez azt jelentené, hogy a jelenlegi garnitúra mandátuma meghosszabbodnék sokan nincsenek erre fölkészülve. Ugyanakkor jó lenne, ha az önkormányzati választások olyan időben kerülnének sorra, amikor az Országgyűlés már elfogadta a közigazgatási rendszer módosításait - akkor legalább tudnák a képviselő- és polgármesterjelöltek, hogy mire vállalkoznak, amikor jelöltetik magukat. A szakmai aprómunkáról unásig lehetne még beszélni. Érdekesebb azonban, ami nem megy: a két és fél év nem volt elég ahhoz, hogy az önkormányzati szövetségek ne riválisai, hanem a parlament és a kormány ellenében szövetségesei legyenek egymásnak. Többféle ellentét nehezíti az együttműködést: a TÖOSZban a tanácsrendszer reformerei vannak többségben, a megyei jogú városok és a kisvárosok pártlistán bekerült vezetőinek politikai averziókból és szakmai komplexusokból álló idegenkedését nehezen töri át "a közös önkormányzati érdek felismerése. Annál is inkább, mivel ez a közös érdek sem könnyen ismerhető fel. A korábbi rendszer a nagyvárosokat kiemelt módon támogatta. A nagyvárosi vezetőségek számára a normatív támogatás bevezetése egyenlő a kormány politikai célú merényletével a liberális önkormányzatok ellen, miközben ugyanezt a kistelepülések önnön egyenrangúsodásukként élik meg. - A városok készítettek egy tervezetet, hogyan tudna együttműködni a hét országos önkormányzati szövetség mesélte Ott József. - Őszerintük öttagú vezetőséget kellene választani, abban egyenlő szavazata lenne a pár tucat tagot számláló Kisvárosok Szövetségének és a 800 tagú TÖOSZnak. Ez azt jelentené, hogy bennünket simán leszavazhatnának, a kormány pedig egy 3:2-es arányban elfogadott határozatot az önkormányzati mozgalom véleményeként fogadna el - akkor is, ha ez a többség valójában a kisebbség véleményét tükrözné. így viszont az a baj, hogy a hét önkormányzati szövetség közül a kormány mindig annak a véleményét fogadja el, amelyiknek az álláspontja a legközelebb áll az övéhez. Könnyűszerrel kijátszhatja egyik önkormányzati szövetséget a másik ellen, és olyan döntést hoz, amilyet akar. • Vannak-e a TÖOSZ-nak külföldi kapcsolatai? - kérdeztem Ott Józseftől. - Kezdettől vannak, de a rendszerváltás idején kifejezetten érdekesek lettünk a nyugateurópai önkormányzatoknak. Sok vendégdelegációt fogadtunk, sokan utaztak külföldre, számos testvérközségi és testvérvárosi kapcsolat született. Igen sok külföldi szakértő tanulmányozta a magyar önkormányzati rendszert, tanulmányokat írtak, tanácsokat adtak, amiket az esetek többségében nem lehetett használni. • Miért nem? - Hát azért, mert amit tanácsoltak, azok nagyon fontos és ésszerű dolgok, de van egy nagy különbség: ezekre náluk van pénz, nálunk viszont nincs. A különböző nagyságú vagy területileg összetartozó településeknek vannak sajátos, elkülönült önkormányzati érdekeik. Ezek mentén megszerveződtek a különböző önkormányzati szövetségek. A megyei önkormányzatoknak is vannak közös érdekeik, a legnagyobb talán az, hogy miként lehetne a pozícióikat ismét erősíteni. Ennek azonban megvannak a konkrét lépései: például az, hogyan lehet a megmaradt feladatokat minél jobban teljesíteni, minél inkább fontossá tenni magukat. Úgy erősíteni a megyei tulajdont - amit csak az egyes települési önkormányzatok tulajdonának a rovására lehet -, hogy ezt a megyét alkotó települések többsége is a saját érdekének érezze. Vannak másféle feladatai is a megyének. A 19 megye könnyen képviseli az egyes települések vagy településcsoportok érdekeit a Belügyminisztériumban, mint azok külön-külön. Tudományos kutatásokat finanszíroz például a Megyei Önkormányzatok Szövetsége, amely - bizonyítandó a megyék konstruktív szándékát - olyan modelleket dolgoz ki, amelyekben a megyék ismét visszanyerik középfokú integráló szerepüket. Az egyes tájegységek megyéi alapítványokat hoznak létre, hogy abból lobbyzzanak az adott terület fejlesztése érdekében. Az is szempont volt nyilván, hogy jó olyan emberekkel beszélni, akiknek a sajátunkhoz hasonló problémái vannak. - Minket senki nem nagyon szeret - vallotta meg Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke. — A megyét ma a települések sem igazán érzik magukénak, mert ők elsősorban pénzt szeretnének látni, azt azonban sem anyagi, sem elvi okokból nem adunk nekik. Részben azért, mert nekünk sincs, részben, mert ami mégis van, az kell a saját intézményeink működtetésére, és nem tudjuk a települések szűkös büdzséjét kipótolni. A megyei jogú városok, különösen a kisebbek, egyenesen gyűlölik a megyét, mert potenciális ellenfelet látnak benne. Attól félnek, hogy ha netán megszűnne az 50 ezres határ, és be kellene jönniük a megyébe, akkor ki lennének szolgáltatva a testület többségét adó kistelepülések képviselőinek. • Nem kereshetnének szövetségest valamelyik politikai pártban? - A koalíciónak az a baja velünk, hogy nem ők nyerték meg a helyhatósági választásokat, a megyei önkormányzatokban többnyire a volt tanácselnökök ülnek. A liberális ellenzék azért nem kedvel, mert másféle modellben gondolkodik, mindenit a települések önszerveződésétől vár. Az MSZP pedig hivatalnok megyét akart, abba nem fér bele az önkormányzati testület, holott éppen az volna a lényeg, hogy a regionális szervezetben is érvényesüljön a népképviseleti elv. Azért alakult meg a Megyei Önkormányzatok Szövetsége, mert úgy láttuk, ránk mindenki haragszik és csak egymásra számíthatunk. (Részlet Tanács István Ön kormányzó? című, nemrégiben megjelent szociográfiájából.) • Független Kisgazdapárt rangsora Torgyán vezeti a listát Elindította országos választási kampányát a Független Kisgazdapárt - jelentette be a párt keddi rendkívüli sajtótájékoztatóján G. Nagyné dr. Maczó Ágnes országgyűlési képviselő, kampányfőnök. A sajtótájékoztatón nyilvánosságra hozták az FKGP országos listáját vezető első öt politikus nevét. A listát Torgyán József elnök vezeti, utána Maczó Ágnes következik, majd Gyimóthy Géza főtitkár, Kávássy Sándor első alelnök és Győriványi Sándor alelnök következik. Maczó Ágnes hangsúlyozta: a párt az országban mindenütt helyben, a megyeszékhelyeken mutatja be jelöltjeit, akik egytől egyig helyi lakosok. A kampányfőnök a párt harminc pontban összefoglalt programjából kiemelte, hogy új alkotmányt akarnak, a nép által közvetlenül választott köztársasági elnököt és polgármestereket, valamint fontosnak tartják, hogy az országgyűlési képviselők visszahívhatóak legyenek. Kormányrendelet az agrártámogatásokról A rendelet szerint támogatás vehető igénybe: a növénytermesztés, a kertészet, valamint a szarvasmarha-, a sertés- és a juhtenyésztést szolgáló - éven belüli - hitelek kamatköltségeihez; a gabonafélék termeléséhez; a növénytermesztésben felhasznált gázolaj után; az agrárágazat szervezeti-szerkezeti átalakulását segítő reorganizációs program keretében a melioráció és az öntözés fejlesztési költségeihez; az erdőtelepítés és az erdőszerkezet-átalakítás, valamint a fásítás "költségeihez. A támoAz Agrárrendtartási Hirlevél idei első szánta arra a múlt év végén megjelent kormányrendeletre (182/1993) hívja fel a szakemberek figyelmét, amely egységes rendszerbe foglalja az agrárágazat különféle támogatásait. gatás lehet: bevételnövelő, illetve termelési költséget csökkentő közvetlen termelői támogatás; kamattámogatás és fejlesztési célú juttatás. Emellett meghatározott célú termelési hitelekhez az állam garanciát is vállal. A támogatások feltételrendszerével, igénybevételével kapcsolatos szabályokat a szóban forgó kormányrendelet és mellékletei részletesen tartalmazzák. (Kivéve az erdészettel kapcsolatos támogatásokat, amelynek részszabályait a szaktárca vezetője miniszteri rendeletben szabályozza.) A jogszabály meghatározza a támogatás formáit, feltételeit, mértékét, igénylésük és elszámolásuk rendjét. • Parlamenti mérlegkészítés Ma mit tettem a rendszerváltásért? Huszoneggyel több - 386 ember politizál a Parlamentben, mint ahány nap van egy esztendőben - majd' mindenkinek jutott volna tehát legalább egy, hogy valami emlékezeteset nyújtson. A politika ugyanis leggyakrabban: beszéd (nemcsak idehaza). Számosan éltek is a lehetőséggel. annál meglepőbb azonban, hogy jó néhányan alig szólaltak meg, sőt olyanok is akadnak a hon atyái között, akik meg se nyikkantak. Az MDF-es Farkas Gábor és Móré László, a kisgazda Lakatos Józsefné és az SZDSZ-es Ficzere Mátyás némán ülte végig a négy esztendőt. További hat képviselő csupán egyszer hallatta hangját ebben a parlamenti ciklusban. Köztük a szentesi Papp Lehel György. Ő is csupán egy napirend előtti felszólalást jegyezhet. Összesen 18 fő (közülük 14 magyar demokrata) egy-három felszólalást mondhat magáénak. Kószó Péter az MDF Csongrád megyei listájáról három, napirend szerinti hozzászólást. A Heti Világgazdaság táblázatából az is kitetszik, a politikai statisztéria javarészt vidéki és kormánypárti képviselőkből áll. Nem jellemző adat, hogy a 40 leghallgatagabb ember listáról, vagy egyéni választókerületből jutott a törvényhozásba. Innen is, onnan is. Visszahúzódásuk mindkét esetben érthetetlen. Egyéniben különösen képviselniük kellene azoknak az érdekeit, akik maguk elé tolták őket. A pártoknak lehet, hogy éppen ilyen tetterős, hallgatag harcosokra van szükségük. Salamon Lászlónak viszont több mint kétszer annyi megnyilatkozását rögzítették a jegyzőkönyvek (négy év - 16 493 oldal), mint Torgyán Józsefnek. ami nem kis teljesítmény (476:201), ámbár ő, mint a törvényelőkészítő bizottság elnöke, elsősorban hivatalból beszél, mintegy elővezeti a jogszabálytervezeteket. Őket követi Soós Károly Attila 188, Bálás István 185, Kónya Imre 168, Hack Péter 156, Gál Zoltán 154, Dénes János 153 és Fekete Gyula 153 felszólalással. Összesen 20 képviselő szólalt fel legalább százszor. A szegedieknek különösen ismerős. Békés megyei listás Vastagh Pál 99-szer kapcsolódott be a parlamenti vitába. A 40 fős élbolyban nincs Csongrád megyei képviselő. Talán úgy gondolták, sok beszédnek sok az alja.