Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-16 / 39. szám

SZERDA, 1994. FEBR. 16. MÉG 81 NAP 5 Ha valaki 1988-ban, vagy akár 1989 évének elején komolyan azt mondja, hogy 1990-ben megtartjuk az első szabad választásokat, 1991-ben az orosz csapatok távoznak és 1994-ben immáron a második szabad választásra készülünk, bizonyára megmosolyogjuk és abnormálisnak, vagy gyógyíthatatlan álmodozónak tekintjük. S ha mindez mégis igaz valósággá válna, akkor talán a magyarság lenne az egyik legboldogabb nép Európában, könnyedén venné azokat a nehézségeket, amelyek az átalakulást kísérik. A legmerészebbnek tartott reményeink megvalósultak és ma mégis elégedetlenebbek vagyunk mint valaha, a nehézségeink nagyobbak mint gondoltuk, és ami a legszomorúbb, az össznépi elégedetlenség és „sírás-rívás" betölti az egész társadalmat. Ennek okaira adjon választ valaki, olyan választ természetesen, amely nem aktuálpolitikai célokat követ, nem az egyre kíméletlenebb hatalmi és választási harc eszköze. Világosan következik ebből, hogy válaszom csak szubjektív lehet, ahogy ezt én láttam és ahogy ezt én látom a legkisebb kormánypárt egyik vezetőjének szemével. Válaszom nem keresztxyén és keresztény lesz, hanem kereszténydemokrata és ugyanakkor nemzeti, tehát magyar. mert szilárd meggyőződésem, hogy Magyarországot csak a szélsőségektől mentes nemzeti és keresztény gondolatkör (amely magába foglalja a nemzeti liberalizmust is) segítheti át a nehézségeken és biztosíthatja felemelkedsét. Mindezek után megpróbálom megvilágítani objektív okait a kialakult helyzetnek, de személyekkel, személyeskedésekkel nem foglalkozom, csak irányzatokkal, jelenségekkel. Szeretném továbbá leszögezni, hogy helyzetünk nem annyira rossz, mint ahogyan érzékeljük és sokan érzékeltetni szeretnék. A nagy kérdés, volt-e lehetőség arra, hogy a jelenlegitől lényegesen eltérően csináljuk és a jelenleginél lényegesen jobbat produkáljunk. Meggyőződésem, hogy nem. Mondom ezt mindazok ellenére, hogy mi, kereszténydemokraták is gyakran bíráltuk a kormány munkáját, az átalakulás gyakorlatát. Például több mint egy éve hangoztatjuk az ellenőrzött, átlátható privatizációs gyakorlat szükségességét. Tehát kényszerpályán mozgunk és kell előrehaladnunk még hosszú évekig. Az előzményekről röviden: Ne az elmúlt negyven évre gondoljunk, az olyan volt, amilyen. Ne feledjük el, de csak annyit foglalkozzunk vele, amennyit szükséges. Az átalakulás objektív nehézségeinek legnagyobb része abból a rövid időszakból ered, amikor az MSZP „szakértői" kormánya uralkodott és elhelyezte időzített bombáit. Csak néhányat a teljesség igénye nélkl: - Az átalakított, de mégis régi alkotmány. - Az Alkotmánybíróság összetétele és túlzott hatásköre. - Az átalakulási törvény, amely lehetővé tette hatalmas vagyonok átmentését elsősorban azok számára, akiknek képviselői most a politikai hatalomra törnek a szociális demagógia minden eszközeivel. Rendszerváltás - elveszett illúziók Dr. Kovács Kálmán a Veszprém megyei Nemesgörzsönyben született 1945-ben, tanítói családban. Pápán érettségizett, a Testnevelési Főiskolán szerzett diplomát. 1968-ban költözött Szegedre. A Vasútforgalmi Technikumban, a JATE-n és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanított, ma a Tankerületi Oktatásiügyi Központ igazgatója. 1974 óta foglalkozik pedagógiai kérdésekkel, '78-ban a pedagógia szakot is elvégezte, nevelésszociológiai témából írta doktori disszertációját 1984-ben. Rendszeresen 1989 óta publikálja neveléstörténeti és iskolaszervezettani írásait. Tagja a KDNP országos elnökségének, a szegedi 1. választókerület képviselőjelöltje. - A kétharmados törvények elviselhetetlenü magas száma. - Az árak felszabadításának elmaradása. Ilyen előzmények után kellett megkezdeni a szemét eltakarítását, végrehajtani azt a súlyos operációt, amely mára már elkerülhetetlen. A tévedésekről, téveszmékről: Bármennyire is járta a magyarság Nyugat-Európát, de csak az árubőséget, a magas béreket látta, nem érzékelte, nem érzékelhette a kíméletlen versenyt, a magas adókat, a létbizonytalanságot, amelyet viszont most mindenki a saját bőrén tapasztal. Milyen jó volt a „Kádár-rendszer" langymelegében vegetálni, dolgozgatni, az állami vagyont herdálgatni, netalántán lopni belőle, kis vagyonkát gyűjtögetni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Felesleges nosztalgiázni eme rendszer után, az a világ életképtelensége miatt örökre eltűnt, bárki kerül hatalomra, csak egy lehetősége van, a menekülés előre. Az alternatívákról: Voltak-e és ma vannak-e reális alternatívák, amelyek közül választani lehet? Válaszom, igen. Választóink tájékozatlansága döbbenetes volt és ez fura helyzetet teremtett. Szavaztunk jelszavakra, ígéretekre, hivatkoztunk valós de többnyire vélt érdekeinkre. Kialakult egy parlamenti struktúra, mely jelentősen eltér a Nyugat-Európában megszokott képlettől. A baloldal helyét a Parlamentben liberális pártok vették át, ez viszont egy tudathasadásos állapotot teremtett. A liberalizmus, amely - szíve szerint a szabad piacgazdaságot teremtené meg, és ugyanakkor legalábbis szavakban - kénytelen szociális kérdésekkel foglalkozni. Az igazi baloldal viszont hiányzik. A szociáldemokraták önmagukat szétverték, a szocialistákat pedig nem tudom európai baloldalnak tekinteni. Túlságosan szervezettek, módszereik tökéletesen hatalomra orientáltak, igazi profi „hatalomtechnikusok". A centrum és annak jobb oldala amatőr. Jószándékű, szakmailag is megfelelő, akik vállalták a megoldhatatlan, az emberek vágyai szerinti átalakítást. Ez nem megy. Bukásra ítéltetett-e tehát a jelenlegi koalíció? Határoztt meggyőződésem, hogy nem. Miért vagyok ilyen optimista? Mert eredményeink nagyok, mégha ez a mindennapokban nem is érezhető, és ennek tevékeny részese volt a Kereszténydemokrata Néppárt is. Hibáink is nagyok, a felelősséget ezért nekünk is vállalni kell. De a legfontosabbat, a továbblépés feltételeit megteremtettük és ez nem kevés. Meggyőződésem, a megadott keretek között ezt jobban csinálni nem lehetett. Reális alternatíva viszont csak három van. Liberális alternatíva, viszonyaink között - véleményem szerint csak az ellenőrizhetetlen „vadkapitalizmust" erősítené, tehát a gyakorlatban nem járható. Szociáldemokrata alternatíva, ígéreteiben rendkívül vonzó jövőt vázol fel, de a kérdés az, hogy miből. Talán a Nyugat-Európában „bevált" adóemelésekből, látszat munkahelyeket teremtő akciókból. Kereszténydemokrata alternatíva, alapjaiban nincs más választásunk, mint a megkezdett űton továbbhaladni a jelenleginél lényegesen nagyobb társadalmi igazságossággal, szociális érzékenységgel. Mi a KDNP jövőképe? Az általunk kínált alternatíva, egy olyan Magyarország, amelyben az erkölcs, a tisztesség, a szakmai hozzáértés jellemzi a gazdasági és politikai életet. Mit teszünk ennek érdekében? Tartózkodunk a felelőtlen ígéretektől, az emberek politikai tájékozatlanságát kihasználó demagógiától. Erősíteni kívánjuk a család nevelési és gazdasági szerepét. Emelni szeretnénk az oktatás-nevelés színvonalát az értékteremtő polgár felnevelése érdekében. A meghirdetett gazdaság élénkítő programunkat megfelelő támogatottság esetén megvalósítjuk. Boldog vagyok, hogy ebben az átalakulásban részem lehetett és optimizmusomat szeretném mindenki számára továbbadni. Ne higgyünk azoknak, akik reménytelenséget, kilátástalanságot akarnak belénk plántálni. Bízzunk önmagunkban, rajtunk is múlik! Dr. Kovács Kálmán Emberi dolog HANGPRÓBA Megváltozott világunkban illik jártasnak lenni közügyekben. a világ dolgaiban. Úgy tanul az ember, ha olvas. Ki innen. ki onnan. Mi, szegediek leginkább a Délmagyarországból. Bármilyen volt is a lap a kézivezérlés idején (egyhangú. vonalaskodó, „simulékony"), az emberek azért hittek a nyomtatott szó igazában. Szinte szentírásnak vették. Érvként is hivatkoztak rá: „Az újságban olvastam!" Ma, amikor már megszűnt a tájékoztatás monopóliuma, és többoldalúan informálódhatunk. még mindig vakon bízik a sajtóban az olvasók egy része, ezért nagy felelősség terheli az újságírókat. Igaz, akkor se dől össze a világ, ha olykorolykor tévednek, mert az éberszemű olvasó azonnal jelez, tiltakozik, reklamál, mint ahogy ezt most én is teszem. A Délmagyarország január 17-i számában V. F. S. tollából egy cikk jelent meg a választási esélyekről. Címe: Ezt a csapatot a szurkolók állítják össze. Erről volna egy-két bíráló szavam. Kritizálnék, de ezt cselekedve nem szeghetem meg az idevonatkozó íratlan szabályok egyikét: „Mielőtt bírálsz, az egyensúly, a hitelesség kedvéért, no meg az egyoldalúság elkerülése végett említs meg előzetesen néhány pozitívumot is! " Azzal kezdem tehát, hogy a cikk egészével, úgy globálisan egyet lehet érteni. Sőt, egyes kitételek egyenesen szimpatikusnak tűnnek. Például: „nagy setét felleg kezdi beárnyékolni a magyar eget, jön föl, vissza előre, nyomul az MSZP". Valóban, mindenki számára setét felleget jelent, ha újraeied az az eszmei áramlat, vagy rendszer, amelyik „virágzása" ideje alatt 100 millió ártatlan ember életét oltotta ki. Igaznak látszik a Sonda Ipsos-szal kapcsolatos megállapítás is: szondázó céget sokan elfogultnak ítélik. Nem a kormány javára." Egyáltalán nem csodálkozom a következő megállapításon: „a szocialisták birtokolják a harmadik helyet a „pártellenszenv listán ". írása közepe táján V. F. S. a „három és fél éve a tűznél melegedő kisgazdák"-al említi. Ezzel már nem lehet egyetérteni. Ha ezt a tűznél melegedést a kormánypárti, bársonyszékes kisgazdákról írná, vagyis a többéves kínlódás után nemrég nagynehezen összetákolt. Szabó János vezette „Egyesült Kisgazdapártiról, akkor egyetértenék vele. Ugyanis ezek a nagypártból kizárt miniszterek. államtitkárok és országgyűlési képviselők csak addig respektálták a pártot, amíg segítségével a bársonyszéket elérték. Utána már nem "akarták magukat alávetni pártjuk felső szerveinek. Úgy tettek, mintha nem a kutya csóválná a farkát, hanem fordítva. Ők sikertelenségük ellenére is megkaptak a hatalomtól minden elképzelhető támogatást, ezért tényleg a „tűznél melegedők"-nek mondhatók. Ám V. F. S. nem róluk beszél. Néhány sorral följebb egyértelműen kimondja cikkében, hogy a „független kisgazdák"-ról (Torgyán-többség) van szó. Erről az igazi kisgazdapártról azt kell(ene) tudni, hogy bírósági döntés alapján egyedül viselheti az eredeti kisgazda nevet, és ugyancsak bírósági döntés alapján kizárólagosan rendelkezik azzal az anyagi támogatással, amelyet az állam ad költségvetéséből a pártoknak. Nyilván nem véletlenül döntött így a bíróság. A tényeket tisztelve kénytelen volt belátni, hogy ez a párt 64 000 nyilvántartott taggal rendelkezve ma Magyarország legnagyobb politikai pártja. Nemcsak a kisgazda mini csoportocskák között, de az ország összes pártja között is. Kár, hogy ezt (ne firtassuk, kinek a hibájából!) a legtöbben nem tudják. Visszatérve a „tűznél melegedő" jellegre, azt is tudni illene, hogy a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (ez a teljes név) 1992. február 21-én nyilvánosan és látványosan kilépett a koalícióból, és egyértelműen elhatárolta magát az Antali-féle politikától. Ezek után tűznél melegedőnek nevezni e pártot, merő képtelenség vagy tájékozatlanság. Hazánk legnagyobb pártja mindig önálló, szabad, s ahogy a nevében is áll, független volt. Méltóságára, egyenes tartására büszke. Nem pitizett soha senkinek. Ezért legfeljebb csak az igazságtalan kirekesztettség és mellőzöttség tüzénél „melegedhetett". V. F. S.-nek, a minden bizonnyal jóhiszemű újságírónak csak annyit: tévedni emberi dolog, de helyreigazítani is az. Kövéi Károly A

jóhiszemű, tájékozatlan újságíró szigorúan a felmérés adataiból indult ki. Képzelje el, Kövér úr, a Sonda Ipsos nagyvonalúan - vagy tájékozatlanságból? - egy kalap alá helyezte az összes kisgazdát. Torgyán híveit és kisgazda ellenfeleit is. (Belegondoltam: mecsoda ficánkolás lehetett ott!) így hát egy csapatban játszott Torgyán és az „összetákoltak" kapitánya, Szabó János is. Ami pedig a „tűznél melegedést" illeti: információim szerint a kormány csapatában - maradjunk a sportos hasonlatnál eleddig lényegesen több kisgazda focizott, mint mondjuk szocialista, avagy fideszes. Ha tévednék - ami ugye, emberi dolog -, akkor igazítson ki ismét Kövér úr! V. Fekete Sándor A kifütyülés kétes öröme Nem kenyerem a hízelgés. Idegen a természetemtől, de két olyan cikket olvastam Önöktől, amely a teljes objektivitás mintája lehet. e A kampány idején nem dolgozhatnak? Törvénymódosítás a köztisztviselők jogviszonyáról Átmenetileg szüneteltessék az önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselők jogviszonyát, ha azok pártok színeiben vagy támogatásával indulnak a választásokon. így foglalható össze röviden az a törvénymódosítási javaslat, amelyet a Közalkal mazottak Szakszervezete kezdeményezett. A témáról az érdekképviselet ügyvezető elnökétől. Fehér Józseftől kértünk bővebb felvilágosítást. - A közhatalmi funkció gyakorlásakor - ilyen például az építési engedélyek kiadása, a gyámsággal kapcsolatos ügyek intézése - a köztisztviselő a törvények, rendeletek adta lehetőséget mérlegelve hozza meg döntését. Egy elutasító határozat érzelmeket is kelthet, és amennyiben az illető törvényesen képviselőjelölt, könnyen rásüthetik a bélyeget: saját pártját támogatja. Mi ennek a gyanúnak az árnyékát is szeretnénk elkerülni, ezért kezdeményeztünk törvénymódosítást. A választásokon pártok nevében vagy azok támogatásával induló képviselőjelöltek jogviszonyát a kampány idejére szüneteltetni kell. A javaslatot megtárgyalta és elfogadta a Köztisztviselők Érdekegyeztető Tanácsa. A Belügyminisztérium vezetői - közöttük dr. Verebélyi Imre közigazgatási államtitkár, aki beosztásából adódóan szintén köztisztviselő - egyetértettek javaslatunkkal. • Ha az Országgyűlés elfogadja a törvénymódosítást, és a kampányban résztvevő köztisztviselők jogviszonyát szüneteltetik, ki foglalkozik majd az állampolgárok ügyes-bajos dolgaival? - Helyettesítésükről természetesen az önkormányzati hivatalnak kell gondoskodnia. Az ügyfélszolgálat nem állhat le a választási kampány miatt. • Az önkormányzati hivatal vezetője fel is mondhat a képviselőjelöltnek ? - Erről szó sincs. Átmenetileg, a kampány idejére csak a munkavégzési kötelezettség ellátása alól mentesítheti. • Aki nem dolgozik, kaphat-e fizetést? - Természetesen nem. Fizetésnélküli szabadságot kell kérniük a jelölteknek, megmaradó bérük egy részét a helyettesítő kaphatja meg. Ha pártjának valóban fontos a jelölt személye, akkor módja van megfizetni a munkáját is. • Hány embert érint a törvénymódosítás? - Pontosan nem tudom megmondani, de a pártok szívesen döntenek olyan képviselőjelöltek mellett, akik ismertek és élvezik az. adott településen élők bizalmát. A köztisztviselők pedig pontosan beleillenek ebbe a kategóriába. Sz. M. (Ferenczy Europress) Az egyikben Anderle Adám - pár szóban - önmagáról is Vall, a Muráti Lili interjúban. Pompás, bátor dolog. Ha más lennék mint ő, akkor is karakán dolognak tartanám. A másikban a volt testvérvárosról cseveg Palik István. Én jártam Drezdában. Objektív, a váltást szinte „levetkőztető" írás ez. Nem halok meg az ilyen váltásokért... melyben Kohl kancellárt meg lehet dobálni tojással is, de... a közvetlen főnök könnyen útilaput köthet az ember talpa alá... Van ebből egy sejtésem, meg egy fogadalmam. Sejtem, hogy kevesebbet találkozom az államfőnkkel, mint a közvetlen főnökeimmel. Az elsőt igen kedvelem, de a második lehet kutya velem. Sajnos. A demokrácia sajátosságából adódóan. Viszont egyetlen egy államfőnket sem kívánom megdobálni. Kifütyülni sem. Lehel ő akár Cs..„ T... vagy bárki más. Én már szeretek antidemokratikus lennrf Almasy István