Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-14 / 37. szám

6 INTERJÚ DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. FEBR. 10. A szoknyás ház Szomszédban a segítség. (Fotó: Enyedi Zoltán) Algyő, hol vagy? • Láttam én már fóliát építő­ipari hasznosításban ezer válto­zatban. de ilyenben még nem. Amikor még a vályogot a leg­haszontalanabb anyagnak tar tották hivatalosan, már akkor letakarták vele, hogy az eső szét ne mossa. Ez a ház a vég­telenített Kastélykert utca kel­lős közepén van. Hl-elrágód­tam rajta már, miért kastélykert a névadó, miért nem a kastély, hiszen ahol kastélykert volt, ott kastélynak is lennie kellett, de most nem ez okozott gondot. Hamvaiból akarják föltámasz­tani a vályogházat - innen ju­tott eszembe az előbbi vályo­gos hasonlat de fóliaszoknya fogja körbe-körbe. A födél al­jától leér földig, sőt egy kicsit vissza is hajlik. - Salátát is termelhetne alat­ta. Mire a ház készen lesz, pia­con a saláta. Bakos Istvánt boldogítom ezzel a bolondsággal. A szom­széd jogán segít az. építke­zésen. Most éppen mérgelődik. - Egy evőkanál szemetet ki nem vittem még az utcára, mégis fizettetni akarják velem a szemétpénzt. Hivatalos föl­lebbezést adtam be, választ is kaptam rá: kérjek hozzájáru­lást. De mihez járuljanak hoz­zá? Ahhoz, hogy nekem nin­csen szemetem? Most azt mondja az írás. emelik a sze­métpénzt. A nemlétező szeme­tem díját is. Ha az utcát takarí­tom, mert nem tudóin elnézni. • A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság­ra, ügyészségre és az APEH­hez több száz feljelentés érke­zett az utóbbi időben. Alapos vizsgálat folyik, de a végered­ményre még pár hónapot várni kell. A pilótajáték kezdete Petraskó Tamás függetlent­telt kuratóriumelnök szerint nagyon tisztességes játék ez. Nyugati mintára szerveződött. Mindössze annyit kell tennie u játékosnak, hogy befizet tíz ezer forintot, abból kettőezer megy az alapítvány számlájára, nyolcezer meg megosztva an­nak a két személynek, aki a pi­ramisban előtte áll. Hogy ha­ladjon az. építkezés, úgyszintén két személyt be kell szerveznie az újoncnak, majd ölbe tett kézzel várnia a nyereményesőt. Az elnök úr szerint a kurató­rium kezességet vállal a hiva­talos szervezőiért. De a végén már mindenki szervezővé avanzsált, és saját piramisát építgette, melynek felső eleme­ire fél rokonságát ültette. Pet­raskó szerint a kuratórium tag­jai talán ha egyszer beléptek a rendszerbe... Aljas indokból elkövetett listabegyűjtésem nem ezt iga­zolta. Még tavaly januárban kértem azokat, akiknek megállt listájuk, hogy részvételi játék­papírjukat juttassák el címem­re, fénymásolatban. Nagy mennyiségű lista van a birto­komban, melyekről könnyen meg lehet állapítani, ki is a nyerő-főnyerő. Hittem azt - én balga -, hogy opuszom után némileg csökken a játékos kedv, de nem így lett. Voll mi­vel igazolni a kedvtelenséget. Hát persze egy kellemetlen­kedő újságíró próbálta szétzül­leszteni a játékot. Időközben megjött az étvá­gya azoknak, akik tanultak a ti­szaföldvári kezdeményezésből. Újabb pilótajátékkal repültek a piramis csúcsára, alapítványi formában, melynek csúfos végkifejlete most van leketye­gőben... Bizonyára kevesen tudják, hogy a Hét Törzs Alapítvány mellett működött ugyanazon szervezeten belül egy másik, a Hét Vezér Alapítvány. Nos, amikor az egyes területi szer­vezést megkezdték, a piramis csúcsára belépett az alapítvány által delegált szervező - előadó és az éppen jelenlévő kuratóri­umi tag. A következő oszlopba beléptették négyszer a Hét Törzs Alapítványt és négyszer a Hét Vezér Alapítványt, majd ha mocskos, akkor is behozom a szemetet, és rádobom a tűzre. Akkor kérjek én is emelést, mert mindig ingyen szedem össze? Fölvilágosít illőképpen, azért van a szoknya a házon, mert a mostani fagyos idő nem kedvez a friss borításnak. A fólia alatt ugyanúgy megfagy­hatna. mint anélkül, de ha a szobákba befűtenek, az ablakot meg leszedik, akkor a benti •meleg jön kifelé, a fólia vi­szont ott tartja a fal mellett. A fűtési díj nyilván nem szá­mítódik bele az építési költ­ségekbe. Szép nagy házban lakik egyébként. Emeletes az eleje, földszintes a vége. Hátul egyetlen szobát használ csak, de ehhez, magyarázatok kelle­nek. Későn nősült, feleségének az első házasságából volt már két gyermeke. Ahogy készen lettek a házzal, meghalt a feleség, a gyerekek örökölték tehát az első traktust. Mindket­tőnek családja van már, és illő háza is hozzá, ezt tehát nem lakja senki. Ekkora jómódot álmodni se mert volna akkor, amikor cselédnek szegődött gyerekkorában. - Hatvankét éves volt az apám, amikor megszülettem, de utána még vertem neki a markot. Kijártam az iskolát, mind a hat osztályt, de a három ismétlőt már szolgálatból vé­geztem. Szaniszló Varga An­jöhetett a játékosok listája. Ugye nem kell ecsetelnem kü­lön, először - magabiztosan ­kinél csengett le a több száz­ezer forint? A még nem publikus infor­mácóim néhány ember tízmilli­óiról szólnak. Talán soha nem fogják az adatokat nyilvános­ságra hozni, hacsak... De ezt majd később. Több százezres a belépők tábora. Szorozzuk csak meg - alapítványi szinten - kétezerrel! Hihetetlen pénz... Többnyire adómentesen. Azért többnyire, mert az APF.H-vizs­gálat még tart, es a sorjázó fel­jelentéseknek se vége, se hosz­sza a rendőrségen is. Az elégedetlenek beindultak A minap - Hát Törzs-ügy­ben - bekopogott hozzám egy kis társulat. Nem tagadják, hangya módra építették pirami­sukat - a szervezőnél. Egyikük nyolcvan játékost hajtott fel. Egy fillér nem ütötte markukat. Annál inkább gyarapodott a szervező, akinek rokoni köre csücsül a piramis tetején, és számításaim szerint kétmillió körüli összeget vettek fel. Tizenkilenc aláírással leve­let intéztek a tiszaföldvári ala­pítvány kuratóriumához, és jogorvoslatot kértek a szervező - T. Sándorné - munkája mi­att. Szerették volna visszakap­ni befizetett összegeiket, amire az alapítvány működési sza­bályzatának negyedik pontja lehetőséget is adott. Csakhogy időközben kissé világossá tet­ték a szabályzat egyes pontjait, amiből a későbbiekben tisztán kitűnt, ha megáll a lista, senki egy fillért nem kaphat vissza. Mivel a kuratórium a füle botját se mozdította a felkérés­re, a kárvallottak úgy döntöt­tek, próbapert indítanak. Feljelentést tettek T. Sán­dorné ellen sikkasztás és más bűncselekmények miatt a terü­letileg illetékes rendőrkapi­tányságon, illetve ügyészségen. A rendőrség bűncselekmény hiányában lezárta az ügyet, de a bíróság „további eljárás le­folytatása végett" visszaadta a paksamétát az ügyészségnek. Információim szerint az egész ország területén folynak a Hét Törzs-perek, és egy ré­szét meg is szüntették, míg nagy része folyamatban van. Egy magát megneveznui nem kívánó igazságügyi illetékes szerint csak akkor van esély kártalanításra, ha bebizonyo­sodik, hogy a szervezd csaló volt, és a törvény értelmében ­akár végrehajtás útján is ­visszafizettetik vele a követelt tálhoz szegődtem, hajnali há­romtól este tízig talpon kellett lennem. Rosszat mondani a gazdámra akkor se tudnék, ha nagyon akarnék, de hamar megtanultam, aki meg akar élni, annak dolgoznia kell. Gazdasági iskolát végzett a gazdám, elég jól előrehaladt a parasz.tizálásban. Mondtam összegei. Mivel nem kis mun­kába kerül az esetek feldolgo­zása, egyelőre türelmet kérnek. A nyomozás érdekében a sajtó - várhatóan év közepéig - nem kaphat információt. A törvénykezők igazolják... Jelen esetben a hozzám ér­kezett kiskőrösi károsult csapat nem érte be azzal, hogy a helyi rendőrség megszüntette a nyo­mozást. T. Sándornét - noha tanúk tömkelege igazolta a csalást - nem találták bűnös­nek. Nem baj - gondolták mentek tovább. Következő fel­jelentés a Szolnok városi rend­őrkapitánynak címeztetett, ahonnan a bűnügyi osztály ve­zetőjétől kaptak egy „Feljelen­tés elbírálása" iratot. Ebben így igazolták a nyomozás megta­gadását: Az Alapítvány Ön felé ­működési irányelvek szerint ­csak akkor tud visszautalni pénzt, és így a 8000 Ft-ot, hogyha rögzíteni tudja a pótbelépőt, és így az általa befizetett 10 000 Ft-ból utalják át a 8000 Ft-ot, úgy, hogy a csekken befizetett 6Ö00 Ft-ból 4000 Ft-ot utalnak át önnek, majd az önt beléptetőtől kapja meg a pótbelépőtől a listáért kapott 4000 Ft-ot..." Milyen tiszta és világos a kép! Igaz, egyáltalán nem az­zal foglalkoztak, amiről a felje­neki egyszer, hordják a homo­kot a 47-es út alá, elmennék én is oda fuvarra a lovakkal. Azt mondta, nem lehet, mert gyön­ge a kocsi hozzá. Gyöngének gyönge, de mibe kerül az ma­gának, ha csináltat egy erő­sebbet!? Na, erre elmentünk Sándorfalvára. az ottani bognár megcsinálta a vázat, az itthoni lentés szólt, vagyis a szervező sikkasztásával, csalásával. Mi köze ennek a pótlistához? Semmi. Hőseink felkeresték a tisza­földvári központot is, ahol kö­zölték velük: - azért nem vála­szoltak feltevéseikre, mert nem küldtek részükre bélyeget és válaszborítékot. (!) A bizton­ság kedvéért az osztályvezető a végén kedvesen emígyen kor­holja a pénzét vesztett feljelen­tőt: „Kérem, hogy ezt követően körültekintőbb legyen hasonló esetekben. " A legérdekesebb talán egy rendőr főhadnagy megállapítá­sa: „A csalás bűncselekmény elkövetésének vonatkozásában annak egyik tényállási eleme, a jogtalan haszonszerzés. T. Sán­dorné saját - kiterjedt - pira­misát építve, az új belépőket bármely pozícióba is helyezi el - fizető pozícióba érve a 4-4 ezer forint felvételére jogosult, tehát jogtalan haszonhoz jutni sem tud. A rendszer felépítése olyan, hogy erre kísérletet sem lehet tenni." A rendőrtiszt vagy elköte­lezettje - játékosként - ennek a piramisépítő rendszernek, vagy nem értette meg a panaszosok érvelését. A szervezők tiszták? A játékosok nagy része befi­zetett erre a játékra, és hitte kovács meg jól bevasalta, és olyan jó kocsink lett, örök éle­tet jósoltak neki. Fuvaroztunk a két Hangya szövetkezetnek is, ezen a réven jutott hozzá a vasalásokhoz. Egész évi keresetéből tudott venni egy kerékpárt. - Mondtam is, amikor már az olajosoknál dolgoztam, hogy akármelyik vízhordó gye­rek vehetne félhavi fizetéséből. Ennyit változott a világ. Kár, hogy nem tértünk ki a mostani árakra. A sok tízezer forintosokra. Ott aludt az istállóban, fönt a priccsen. Nyáron meg a gan­gon. A Horthy-rendszerről sok jót nem tudna mondani, a há­rommillió koldusnak nyilván nagyon rossz volt, de akinek pár holdja lehetett, az már biz­tonságban érezhette a jöven­dőt. O is ragasztgatott magá­nak hét holdat, amíg be nem jött a téeszvilág. El is.ment mind. Most visszakaphatná, de azt mondja, képtelen rá, hogy kilicitálja, ami őt illetné egyéb­ként is. Az lenne a jó, ha az ilyen koros emberekkel törődne valaki, és nem dobódna el az a föld, amiért megdolgozott. A téeszből átlépett az olaj­iparba, elsősorban azért, mert nem tudtak adni naponta főtt ételt. Emlékeztetem rá, jobban is fizetett az olaj, de neki fönn­tartásai vannak. Voltak, akik­nek több pénz jutott, de azok elsősorban a bedolgozók vol­azt. hogy szépen beépült a piramisba. De nem így történt. Azaz kevésbé így. A szervezők többsége - ha egyáltalán nem mindegyike - az előadás után hazavitte a beszedett több százezer forintot, és megépí­tette saját kis piramisát. A pénz egy részét már be sem vitték a központba, hanem levonták a maguk járandóságát. A szerve­zőknek is voltak szervezőik és azoknak is... Hamar rájöttek a dolog nyit­jára. Pénzt beszedni, piramist felépíteni, családtagokat elhe­lyezni és várni csendben a sor­jázó átutalásokat. Petraskó Tamás elismerte egy évvel ezelőtt, hogy vannak inkorrekt szervezők. Mégsem tettek ellenük semmit. Hagy­ták, szerezze meg mindenki úgy a játéklistáját, ahogy tudja. Az alapítvány ugye mossa a kezét. Pedig a háttérben sötét dolgok és főleg sötét felhők gyülekeztek... Az ügyészség két hónappal ezelőtt megszüntette az eljá­rást, majd az erre vonatkozó panaszt is elutasította, a követ­kező indokokkal: A kihall­gatott tanúk vallomásából az is egyértelműen megállapítható volt, hogy T. Sándorné gyanú­sítottal szemben a jogtalan ha­szonszerzés célzata, mint a csalás bűncselekményének tényállási eleme, nem állapít­ható meg." És még valami fontosat. Ki­hallgatták tanúként Petraskó Tamás kuratóriumi elnököt is, aki ezeket a megállapításokat alátámasztotta, s még ezenkí­vül hozzátette: „...abban az esetben, ha a jelentkezők kikötik, hogy mi­lyen pozícióba kerüljenek s en­nek ellenére T. Sándorné más­hová helyezi őket, akkor már ­amennyiben ez bizonyítható ­polgárjogi követelésnek jogo­sultsága lehet..." Petraskó úr, mint a játék egyik fő atyja, roppant nevet­séges dolgokat mondott emí­gyen. Merthogy ki az a szeren­csétlen játékos, aki kikötné, mondjuk azt, hogy ő a piramis negyedik oszlopában szeretne elhelyezkedni. A játék szabá­lyai szerint a belépők egymás alá kerültek. Volna. Merthogy itt a csalás lényege. A szervező nem éppen a legtisztábban ke­zelte a belépők folyamatossá­tak. Mostanában fordul a koc­ka, azok kapnak kevesebbet, emezek meg többet, de rajta ez már nem segít. Ő is előhozza azonban, amit eddig minden olajostól hallottam. Egyik Te­xasi emlegette, a másik Ku­vaitot: - Olyan lehetne Algyő, mint Kuvait, ha el nem vitték volna innen a pénzt a közös kalapba. A gázzal is úgy voltunk, mint az a falu, amelyik a szénbánya mellett van. de nem kap szenet. Nem mintha nekem nagyon hi­ányozna. mert csak az udvarba vezettem be, a házba nem. Kis bögrét hoz elő, abban keresi meg a legutóbbi nyugdíj szelvényét. Amikor elment, akkor kapott négyezer-nyolc­vanhatot. most meg tízezer­nyolcszázharmincat. Kicsit hetvenkedik, mindig meg­mondta ő a véleményét min­denkinek. Amikor jött a párt­személy, hogy hiába hívja az őrt. neki is megmagyarázta, az nem telefonügyeletes, hanem kinn vigyáz a vigyázni valókra. És figyelmeztette arra is, hogy soha. semmilyen körülmények között nem hazudik, ezt vegye tudomásul. Ahogy a Sebőkné­vel is megbeszélték a szemét­ügyet is. Keményen. - Mire jutottak? - Azt mondta rá, ő is mit tudna csinálni! Kemény a felelet is. (Folytatjuk.) Horváth Dezső gát. Néni egymás után, sorjá­ban, hanem a saját tetszése szerint úgy alakította ki pira­misát. hogy az neki kedvezőbb pozíciót szerezzen. Petraskó úr a nálam őrzött magnószalag szerint el is ismerte, hogy ezzel a jelenséggel lejáratták az ala­pítványt. Mivel a/ igazságszolgáltatás nem sokai tudott kezdeni a fel­jelentésekkel. az erintettek a napokban az APEH központ­jához fordultak közérdekű be­jelenléssel. Megneveztek a lis­ták és a birtokukban lévő számlák alapján több olyan szervezőt, akik bizonyítottan milliókat tettek el - adómen­tesen. Két országgyűlési képviselő is bekapcsolódott a problémák feltárásába. Információim szerint el szerelnék érni, hogy még ebben a parlamenti idő­szakban az Országgyűlés fog­lalkozzon az üggyel és ter­mészetesen - ha szükségeltetik - vizsgálatot rendeljen el. A nyomozás érdekében fenntartott hírzárlat mindenre adhat lehetőséget. Többek között arra is, hogy a Hét Törzs Alapítvány félkolumnás hirdetésekben adja tudtára „ügyfeleinek", hogy nincs semmi probléma, csakis ru­tinvizsgálatról van szó. Aztán ha ennek vége, megy minden tovább. Épül a piramis, száll tovább a pilótajáték, amiről eleddig nem tudták megál­lapítani, hogy szerencsejáték-e, vagy sem. Az alapítvány Grál-lovagjai fennen hirdetik a játék tisz­taságát. Mindenki betekinthet saját listájába. Én - ha módom lenne rá - a kuratórium elnök­ségének a listáját szeretném látni a két év alatt bezsebelt összeg végeredményével. Mert aki a hírzárlatra hivatkozik, az is csak sejtelmesen mosolyog, ha a mesés összegek nagy­ságáról érdeklődöm. Annyi bizonyos, hogy néhány hónap múlva ismét napirendre tűzzük a Hét Törzs Alapítványt. Bí­zom benne, megtehetjük. És a károsultak is vissza tudnak szerezni valamennyit összeku­porgatott ezreseikből... Posztobányi László Pilótajátékkal a piramis tetejére Próbaper a Hét Törzs Alapítvány szervezői ellen Éppen egy éve, hogy a tiszaföldvári székhelyű Hét Törzs Alapítványt nagyító alá vettem. Jó szokásom sze­rint „tetemrehívást" kezdeményeztem, ahová csaknem háromszáz, érintett jött el. Mint utótag kiderült, voltak közöttük „fizetett" tapsolók is, akik a játék nagyszerűsé­ge mellett tették le a voksukat. De a tömeg nagy része az elvesztett pénzét kereste. Felkerestem annak idején Petraskó Tamást, a kura­tórium elnökét. Jól elbeszélgettünk, sőt a vagyont érő számítógépparkot is megtekinthettem, amit az alapít­vány pénzéből vásároltak. A „tetemrehívás" után némileg módosították az alap- j szabályzatot, mert kiderült, a játékos kedvű piramisépí­tőknek csalásra ad lehetőséget. Tavaly a Hét Törzs Alapítvány öles hirdetésekkel adta tudtára - országos napilapokban - az érdekelteknek, hogy rutin APEH és rendőrségi vizsgálat folyik náluk, de különben minden rendben. Emlegettek többször - igaz, név nélkül - mint olyan újságírót, aki összehord minden hülyeséget, és ezért a piramis rendszerű pilótajáték után kissé csökkent az érdeklődés. Bár tudtam, hogy igazam van, eltűrtem a vádaskodást. Eltelt egy év. Akkor hogy is állunk a Hét Törzs Alapítvánnyal?

Next

/
Oldalképek
Tartalom