Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-02 / 27. szám

SZERDA, 1994. FEBR. 2. fm^m VÁLASZTÁSI KAMPANY 5 • A nemzeti demokraták - az elmúlt négy esztendő keserves tanulságait is figyelembe véve - programjuk középpontjába azokat a kérdéseket állították, amelyek a mai magyar társada­lom és a nemzet legfontosabb ügyeit érintik és a létrejövő új kormányzat haladéktalan intéz­kedéseit követelik. A Pozsgay Imre és Bíró Zoltán által alapított Szövetség elsőrendű feladatának tekinti a bizalom helyreállítását a nép és kormányzata, parlamentje kö­zött, mert enélkül a legjobb szándék mellett sem lehet ki­egyensúlyozott, megbízható kormányzati és törvényhozó munkát végezni. Ennek a bizalomnak a hely­reállítása mindenekelőtt a kor­rupcióval és a nemzeti vagyon esztelen tékozlásával szembeni határozott fellépést és intéz­kedéseket követel. A korrup­ció, a tisztátalan közélet a tár­sadalmat morálisan zülleszti, pedig egy nemzet felemelke­déséhez erkölcsi tartás szüksé­ges. A nemzeti vagyon elté­kozlása az. állam működésének gazdasági alapjait rombolja szét, amelyek helyreállításához a kormányzat leghamarabb az adópréshez nyúl. Ugyanezt a határozottságot és következetességet kell ér­vényesíteni az ijesztő mére­teket öltött bűnözéssel, a bűn­szövetkezetekkel szemben, te­kintet nélkül az elkövetők sze­mélyére. Szociális hálóról szólnak a piacgazdaság szóvivői, de eb­ből a hálóból egyelőre csak a lyukak vannak készen, melye­ken kihullik lassan az egész nép, munkavállalóval, nyugdí­jassal, pályakezdővel, kis és nagy családdal együtt. Vállal­kozásbarát a kormányzatunk, csakhogy a magyarnak sem­mije sincs, amivel vállalkoz­hatna, és ha-valakinek mégis volna valamije, akkor meg­adóztatják úgy, hogy mozdulni Nem a politikussal, nem a miniszterelnökkel, nem a párt­elnökkel; a történész Antall Jó­zseffel találkoztam a MOTESZ (Magyar Orvostudományi Egye­sületek Szövetsége) és az MTESZ (Műszaki és Természet­tudományi Egyesületek Szövet­sége) által rendezett éves konfe­renciákon Budapesten, illetve egy alkalommal Keszthelyen. A nyolcvanas évek elejére emlék­szem most vissza, amikor Antall József nagy horderejű és hall­gatóit lenyűgöző előadást tartott Semmelweis Ignác betegsége­iről, akit ma is az anyák meg­mentőjeként tisztelünk és be­csülünk a magyar klinikai gya­korlatban, de a tudományban is. Amikor mélyen taglalta Sem­melweis életútját, küzdelmeit a bécsi, majd az itthoni szakmai körökben, megállapította, hogy őneki (gy kellett cselekednie, mert a szakmája volt a hivatása, elkötelezettsége és éltető ereje. Előadása befejeztével a hozzá­• Vannak örök érvényű igaz­ságok, amelyekre nehéz hely­zetekben támaszkodni lehet. Éppen ezért nem hisszük, hogy ha „hajózni muszáj", azaz ha valamire életbevágóan szükség van, azt mellőzni lehetne, mondjuk a hajóhad szervezeti vitái miatt. „Navigare necesse est" - tartotta a római mondás. Kisgazda képviseletre pedig égetően szükség van - mond­ják a makóiak. Azok a makói­ak. akik e legújabbkori magyar vallást, amit kisgazdapárt né­ven tisztelnek, bántanak, netán gúnyolnak. Ők hiszik, vallják és tevékenységükkel próbálják megtestesíteni. Nehéz helyzetben hányszor hangzott már el, hogy „ne bántsd a magyart". Ne bántsd a kisgazdát, bármely zászló alatt is gyülekezik - ez a makói egyesült kisgazdák jelenlegi, évek óta együtt dolgozó tagsá­se tudjon. Az országban nincs tőkeerő sem a gazdaság mo­dernizálására, sem a nemzeti intézmények fenntartására, jó színvonalú ellátásra, sem az ország biztonságos védelmi erejének megalapozására. Ez­zel szemben van egy felhal­mozott államadósság. - S las­san félni kezd az egész ország. Van félnivalónk. Ha ugyanis ez így megy tovább, ha a po­litikai dilettantizmus, a hatalmi öncélúság tartósan összekap­csolódik a pénztelenséggel és ezzel az adóssághalmazzal, ak­kor az egész átalakulás csődöt mondhat. A Nemzeti Demokrata Szö­vetség nem ideológiai párt, hanem az ország érdekében végzett gyakorlati munka híve. Különös gondot fordít ezért a magyar gazdaság legfőbb kér­déseire, mert ma és az elkö­vetkező években valóban nem­zeti sorskérdéssé vált a gazda­ság állapota. Az elkövetkező négy évben mindenekelőtt a gazdasági viszonyok rendezé­sét, a magyar gazdaság haté­konyságának és biztonságának a növelését tűzi ki célul. Ezt követelik a fogyasztók és a ter­melők, a munkavállalók és a vállalkozók érdekei, a munka­nélküliség csökkentése, egy jobb szociálpolitika kialakítá­sa, de ezt követeli a nemzet versenyképességének növelése is. Ennek érdekében a közva­gyonnal, a nemzeti értékekkel való tisztább és ésszerűbb gaz­dálkodásra, megfontolt és tár­sadalmilag ellenőrzött priva­tizációra és ahol arra szükség .van, ott az állam határozott intézkedéseire törekszünk. Magyarországon még csak kialakulóban van a piacgaz­daság, nem lehet minden gaz­szólók egyike megkérdezte, hogy akkor hogyan éljen a ma­gyar tudós, úgy, ahogy Semmel­weis, aki 46 évet élt meg, korán elégette magát, vagy pedig úgy, mint Jedlik Ányos, aki éppen ennek dupláját élte meg, 92 éve­sen halt meg. A dinamó feltalá­lója valóban bölcs, higgadt és megfontolt ember volt, aki nem képzett magában és környe­zetében különösebb problémát abból, hogy ebbe a témakörbe nálánál tíz évvel később a német Siemens is „beszállt", és ma a világ technikatörténete - a ma­gyart leszámítva - jószerével úgy tartja számon, hogy a dina­mót a német Siemens találta fel. No de más alkalmakkor is talál­kozhatunk ilyen és hasonló értékítéletekkel, pedig a magyar mérnök számtalanszor bebizo­nyította, hogy képes világraszóló alkotásokra még akkor is, ha technikában és technológiában nálunknál előbb álló országok h • >t dasági kérdés megoldását a piacra bízni és nem lehet ezen a címen ebek harmincadjára vetni a magyar mezőgazdasá­got és ipart. Az új kormányzatnak hala­déktalanul intézkedéseket kell tennie a versenyképes és itthon piacképes hazai ipari és mező­gazdasági termékek védelmére, mert ez a magyar minőségi termelés jövőjének a feltétele. A gazdaságélénkítés forrá­sainak megteremtése érdeké­ben a nemzeti demokraták kezdeményezik - a külföldi államadósság terheinek és az államigazgatási kiadásoknak a csökkentését; - egy ésszerűbb, a hazai vá­sárlóképesség és vállalkozói biztonság növelését célzó új adórendszer és hitelpolitika kialakítását; - a mezőgazdaság, az élel­miszertermelés és -feldolgozás állami támogatását, tekintet nélkül a tulajdonformákra és üzemi méretekre, segítve a magántulajdonon alapuló új típusú mezőgazdasági szövet­kezést. felkészültségével kell erejét összevetnie. Jó példa erre az ép­pen most száz éve átadott Ko­rinthoszi-csatorna, amely szinte teljes egészében a magyar Gerster Béla és Türr István alkotása. Visszatérve Antall József vá­laszára - körülbelül ezeket mondta: - Semmelweis nemzete nő nemzedékeinek áldozta életét, miként azon hősök, hű államfér­fiak, írók, művészek, természet­tudósok és mérnökök, akik a nemzet fejlődésének részévé váltak, mint az új eszmék és tet­tek emberei. Semmelweis is ilyen új „elem" volt, tehát szel­lem; így példamutatása ma is él népünk és orvostársadalmunk világában. Máskor Gruby Dávidról, a bácskai születésű és egykori sze­gedi piarista diákról, majd Párizs orvosáról tartott olyan előadást, amely a humor elemeit is tartal­mazta. Balzac, a folyton beteges­kedő író elment Grubyhoz, aki mást sem javasolt neki, csak jó nagy sétákat a Diadalív árnyéká­ban és rengeteg gyümölcs fo­gyasztását. De szólt Antall a vi­A nemzeti demokraták kez­deményezik, hogy az újonnan megválasztott Országgyűlés fogadja el Magyarország új alkotmányát, amelyet népsza­vazás erősítsen meg; az új és egyszerűbb választójogi tör­vényt; a köztársasági elnök közvetlen, állampolgárok által történő megválasztását; a két­kamarás parlament kialakí­tásának gondolatát, annak ér­dekében is, hogy a jelentős tár­sadalmi erőket képviselő szer­vezetek (a szakszervezetek, munkaadói szervezetek, egyhá­zak, nemzetiségi szövetségek) a politika, a törvényhozás leg­magasabb hivatalos fórumain is képviselve lehessenek. Jogállamról beszélünk, az Országgyűlés ontja a törvé­nyeket, de a törvénytiszte­letnek és a jogérvényesítésnek nincsenek meg sem az erköl­csi, sem a gazdasági, sem a rendőri feltételei. Jogrendszerünk alapos át­alakításra szorul. Az új alkot­mány mellett ez mindenekelőtt a törvényhozás színvonalának emelését sürgeti: százszámra lág zenésze, Liszt Ferenc beteg­ségeiről is, amelyeknek szintén Gruby volt a legjobb orvosa. In­nen tudhattuk meg. hogy Gruby számos okos praktikát vezetett be az orvosi gyakorlatba, ame­lyek aztán kifinomodva ma is is­mertek és alkalmazottak a gya­korlatban. Valóban, Antall Józsefről eze­ken a konferenciákon is az a vélemény alakulhatott ki, hogy olyan szellemű ember, akinek árnyalt humora is van, aki min­dig képes volt programot adni a szervezőknek a következő év programjaira is. Fellépése és vi­selkedése megfontolt volt, amit intelligenciája, jó tűrőképessége bizonyított - esetleges „ellen­felszólalóival" szemben is. Meg­jelenésével mindig magára vonla a figyelmet, a hallgatóság meg­különböztetett érdeklődését. Sze­retett röviden és pontosan fogal­mazni, talán már akkor is úgy, ahogy később politikusként tette. E konferenciák munkájára is mindig jó hatástást tett, kedvező befolyást gyakorolt. Bátyai lenő alkotott hibás törvények he­lyett átgondolt, szakszerű jog­szabályokra van szükség. Ha a kormányt a parlament nem vonhatja felelősségre, eltorzul a kormányzati munka, s ez az élet minden területére kihatás­sal lehet, indokolt ezért erő­síteni az Országgyűlés ellen­őrző szerepét. Hasonlóképpen szükség van a helyi önkormányzatok önál­lóságának és működési felté­teleinek erősítésére, csakúgy, mint a helyi önkormányza­tokból kiépülő megyei önkor­mányzati szervek jogainak és felelősségének a tisztázására, szerepük megerősítésére. Ez után a négy esztendő után, amikor igazságosan vagy igazságtalanul - ez a válasz­tások kiemenetele szempontjá­ból mindegy - a nemzetit azo­nosítják a kormányzati kudar­cokkal, a gazdasági szétesés­sel, vagyonfosztogatással, lét­bizonytalansággal, milliókat érintő elszegényedéssel; ott áll előttünk a nagy kérdés: lehet­séges-e még egyáltalán nem­zeti program alapján hiteles politikát folytatni? Létrejöhet-e még egy új, eleven, kezdemé­nyező szellemű nemzeti cent­rum, amely nem hibáztatható a kialakult helyzetért, a társa­dalmi méretű csalódásért, így nem kényszerül az öncsalásra, nem jellemzők rá a hatalom­védő reflexek, úgy érzi, hogy minden igazság neki szolgál, ezért szembenézhet a legkeser­vesebb, leglesújtóbb igazság­gal is. Bizonyos feltételek megte­remtésével még létrejöhet ez a centrum, és áttörhető a poli­tikai passzivitás és a közöny fala. A nemzeti demokraták álláspontja szerint kijelölhető a centrum helye, ahová gyüle­kezhetnek azok, akik egyszerre akarnak biztonságot és a hely­zet jobbra fordulását, akik úgy akarnak javulást, hogy az ne járjon együtt újabb felfor­dulással. A Nemzeti Demokrata Szö­vetség olyan nemzeti elköte­lezettségű, demokratikus szel­lemű, ám gyakorlatiasan poli­tizáló középpárt, amely nem elsősorban a különféle pártok­kal, hanem magával a társada­lommal, a magyar honpolgá­rokkal akar együttműködni. Elutasítja az országra nézve veszélyes szélsőségeket, tár­sadalmi békére törekszik itthon és békére a térség más népeivel egy kiegyensúlyozottabb és megfontoltabb magyar külpo­litika alapján. A nemzeti de­mokraták nem hátra néznek, hanem előre, a nyugodt, biz­tonságosabb magyar jövő ér­dekében. Nemzeti demokraták Találkozásaim Antall Józseffel Nemzeti Demokrata Szövetség Országos Ügyviteli Iroda 1056 Budapest, Irányi u. 17., II. 1 Ne bántsd a kisgazdát! gának, évek óta hangoztatott alapelve. A zászló, a név változhat, ám a lélek nem. Van olyan párt, ahol egy vezérért léptek a pártba, volt is, lesz is. Mi nem ilyen politikát folytatunk. Mi tisztelettel adózunk annak az eszmének, amiért a makóiak változó országos vezetés és változó szervezet mellett ke­resik az igazit. Makót és testvérközségeit olyan ember fogja képviselni a választásokon az Égyesült Kisgazdapárt részéről, aki a parasztsággal azonosulni tudó kisgazda vezérek nyomdokain haladva nem a viszályt kép­viseli. Ezzel szemben az egy­séget, a makói paraszt, a makói polgár, az itt élő értelmiségiek patyolattiszta céljait tartja szem előtt: a földet, a munkát, a lakosság szolgálatát vállalja. Nem egy nevet, nem egy vezért, hanem a fenti célok végső megoldására a magyar szellemiség részét képező paraszti tulajdonosi tudat és érdekképviselet érdekében egy egységes kisgazdapárt létreho­zását ígéri. Amíg ez létrejön, addig olyan párt neve alatt, amely megítélésünk szerint legközelebb áll ahhoz, hogy ezen célok letéteményese legyen. Elindulunk a Makó kör­nyéki testvéri településekre eb­ben a szellemben. A békét jel­képező olajággal, a mezőgaz­dasági támogatások és hitelek konkrét ígéretével. A kárpótol­tak széles táborát hívjuk zász­lóbontásra, majd Földeákon, Kiszomboron, Csanádpalotán, Apátfalván és az össze többi településen. Tudással, eddigi munkánkkal az egész ország, valamint Makó és környéke jövőjére vonatkozó konkrét el­képzeléseinkkel. Vállalásain­kat teljesítettük. A jövő képén négy éve dolgozunk. Az álta­lunk vállalt területen beérett a gyümölcs, mert eljött az „idő teljessége", azaz a legnagyobb eddigi feladat, ami kötelessé­günk is egyben: Makó és a testvérközségek érdekének képviselete. Hogy ezért mindent megte­gyünk, a történelem előtt kell majd számot adnunk. Makói Egyesült Kisgazdapárt Sajtómódium Ejnye, ejnye, Dlusztus Imre, Hozza már a lapját fittre! Kis nyugdíjunk napi kára. Magasabb a lapja ára. Lemondanám, bizony Isten, De hát jobb lap helyben nincsen. Kérdezhetném: mért nem bátrabb? Jobb szót adni a Lezsáknak? Ne féljen, ha Charta marja, S jő a Charta Tivadarja! Csak az jó, mit ők kívánnak? Másokra meg fittyet hánynak? Mert ha nem, hát mehet máris? „Mondják", „mondják" napról napra: Ilyesmivel mást sem tesznek, Hódolnak az SZDSZ-nek. Mondják már, ki az a Zöldi? Gondolom, hogy itt nem földi! Vajon mért ír annyi gúnnyal? Hol és kinek jó, ha úgy nyal? December 20.! Nézem: P. Sz. Ilyen cikkért ki a vétkes? Hogy kerülhet nyomdagépre, Netán még pénzt is kap érte? Reagáltam, de ugyebár Elnyelte a szemétkosár. No és az a Szonda Ipsos! Nem hiszi ei Ön sem, biztos! Elképedünk ifjak, vének, Mért néznek minket hülyének? Bizony, bizony, szépen állunk. Majd csak felkopik az állunk. Eogadjuk el, ez van és kuss? Mikor lesz már pluralizmus? Mutogatnak ukra-MUK-ra! Mi? - fütyülünk a MÚOSZ-ra! Lázadunk, mint Kunte-Kinte, S búsulhat majd Kuncze-Kincze! Katona János

Next

/
Oldalképek
Tartalom