Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-11 / 35. szám

KAPCSOLATOK 15 PÉNTEK, 1994. FEBR. 11. • Demokrácia egy jogállamban Egy lakásszövetkezet felszámolásához OLVASÓSZOLGÁLAT KI LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Tisztelt Főszerkesztő Úr! Alapítványunk nevében hálásan köszönöm, hogy kérésünknek eleget téve megjelentette lapjukban a mozgássérültek számára munkalehetőséget kínáló felhívásunkat. Külön örömöt jelentett számunkra, hogy a felhívás elérte célját, a vártnál nagyobb számban jelentkezett minden vonatkozásban megfelelő munkaerő. Célunk egy országos, számítógépes hálózat létrehozása, amelyben telefonkapcsolat kötné össze a megyeszékhelyeken lévő számítógépeket a budapesti telephelyünkön lévő központi gépünkkel. A hálózatot adatfeldolgozásra és a feldolgozott adatok továbbítására kívánjuk felhasználni. Amennyiben ezt Önök bármilyen módon hasznosítani kívánják, illetve tudják, örömmel állunk rendelkezésükre. További munkájukhoz sok sikert és minden jót kívánunk. Köszönettel: Barabás Mária, az Egalitás Alapítvány elnöke Ez a Zöldi nem az a Zöldi Fekete pontok - Tápén is! Az eset, amit most elmesélek, minden egyszerű gondolkodású ember számára ismerős, mondhatni, mindennapi küzdelem. De talán fogalmazhatnánk úgy is, hogy e társadalomban a demokrácia és a jog egyeseknek jelentheti azt a reklámnak is adjunk helyet -, hogy van, aki „semmit sem fizet és mindent kap", másoknak pedig, hogy „mindent kétszer fizet és semmit sem kap". Hogy világos legyen mondanivalóm, kezdjük csak az elején. Hát igen, abban az „átkos" múlt rendszerben az ember röpködött a boldogságtól örömében, ha egyáltalán szóba álltak vele lakásigény címén, nem beszélve arról, mit jelentett, ha beköltözhetett a szerény kis panellakásban, ami annak idején magát a menynyországot jelentette. Igaz, hosszú éveket várt erre, az is igaz, hogy az akkori szerződéskötésének kemény feltételei voltak. Először is ki kellett fizetni az úgynevezett ránk eső részeket, melyek a házmesteri lakásokat és az épület alatt lévő garázsokat voltak hivatottak fedezni, s csak ezután jöhetett saját lakásunk, az ehhez tartozó közös helyiségek és a földterület fedezete, melynek volt még egy feltétele: a lakástulajdonosok ugyan megkapták földtulajdonosi bejegyzésüket a rájuk eső hányadra, de ez egy külön kartonra került, amit az akkori rend szerint csak az erre kijelölt lakásszövetkezet volt hivatott kezelni. Mi is az a lakásszövetkezet? Olyan önkéntes közösség, amely a lakásokba beköltöző személyekből jöhetett létre, természetesen csakis önkéntes alapon aláírt nyilatkozat szerint, melyben a lakó vállalja, hogy mindenkor eleget tesz annak a kötelezettségének, hogy havonta egy összegben hajlandó befizetni azt a rá kirótt összeget, mely fedezetül szolgál a közösen használt lépcsőházra, annak fűtésére, világítására, a lift működtetésére, annak karbantartására, a házmester foglalkoztatására, valamint egy felújítási alapra, mely egy úgynevezett előtakarékosság a lakók részéről. Ennek célja, hogy évek múltán a lakóközösségnek ne kelljen mélyen zsebbe nyúlni egy-egy felmerülő nagyobb felújítás esetén. És utoljára, de nem utolsósorban: kötelesek voltunk elfogadni azt a tényt is, mely szerint, mivel mi, lakók és tulajdonosok hiteleket vettünk fel az államtól lakásainkra melynek átfutási ideje harminc év volt, és amelyet havi törlesztéssel, az akkori kamatokkal fizettünk - nem lehettünk saját magunk jogi képviselői, csak az úgynevezett szövetkezet több tagú vezetősége, mely hivatott volt érdekünkben, úgymond közös ügyeinkben eljárni. Természetesen ennek egyenes következménye az volt, hogy foglalkoztatásuk terheit (bérek, működési feltételek, egyebek) szintén a lakóközösségnek kellett finanszíroznia. Vagyis: ha lakáshoz akarsz jutni, vállalj mindent, és egyszer majd élvezheted ennek gyümölcsét. A szüret eljött, a.'89-es választások meghozták a jogot és a demokráciát. A többség kifizethette saját lakását és a hozzá tartozó közös helyiségeket; garázsokat vett, tulajdonossá vált. Már tudná kormányozni saját tulajdonát, ha erre lehetősége volna. Igen ám, de a lehetőség abban rejlik, hogy tisztán és egyértelműen világossá váljon: mi és hogyan is áll manapság. Vagyis: mi van az általunk hosszú évek során befizetett összegekkel, a minket érintő jogi formákkal. A kérdés egyszerű, a válasz is. A FELSZÁMOLÁS. Igen, igen, csupa nagy betűvel, tényként, hiszen az általunk évek során befizetett összegnek se híre, se hamva. Sőt, úgy néz ki, hogy igen tetemes összegek befizetésére van kilátás, mivel sok a szövetkezet kintlévősége, behajtanivalója, és tetemes az az összeg is, melyet a szövetkezet nem egyenlített ki a szolgáltatók felé. Ezen összegek milliókban mérhetők. S mivel a lakástulajdonosok azok, akik úgymond, foghatóak, ezért ez a teher őket sújtja. Ők azok, akik kötelezhetőek, hiszen övék a lakások. Az egészen más tény, hogy az évek során kifizetett összegek milyen formák szerint és hová lettek törlesztve. Erről nem szól a fáma, ezt nem kérdezi a jog. Erre nincs válasz, csak a tény van, amin ugyan lehet vitatkozni, de attól az továbbra is tény marad. Azt, hogy az évek során az úgynevezett jogi képviseletek hogyan és milyen módon látták el feladatukat, ki miben és milyen módon felelős? - ezt szintén nem kérdezi a jog. Nincs felelet, csak a felszámolási törvény, mely lesújt és végrehajt. Az egyszerű ember meg csak néz és fizet. Hát tehet-e mást? Fizet, ha kell, kétszer, hogy ne kerüljön szembe az általa oly nagyra becsült törvénnyel. S hallgat, hisz tisztelti a demokráciát, a jogot, melyet emberek hoznak és gyakorolnak. S talán esténként csendben fohászkodnak a jó Istenhez, ahova talán haláluk után eljutnak, és megkérdezhetik: miért is van ez így? De akkor meg már minek, hiszen ott már nincs szükségük demokráciára, jogra és lakásra. Ott már valóban örülhetnek az életnek. Egy panellakó a sok közül Az elmúlt hetekben több írás is megjelent lapjukban Zöldi László tollából. Az én nevem is Zöldi László, szintén újságíró vagyok, azonban a névazonosság miatt - szentesi származásomra utalva - már a kezdettói fogva a Szentesi László nevet használom. Tájékoztatásul közlöm a tisztelt olvasókkal és szegedi barátaimmal, hogy a Horn Gyuláról, Torgyán Józsefről, Lezsák Sándorról szóló Zöldi László írásokkal tartalmi-politikai vonatkozásai miatt nem Az ebek veszettség elleni oltása - szerencsére - már nagyon régóta minden évben kötelező hazánkban. Ennek köszönhető, hogy a veszett állatok által okozott sérülésekben manapság már nem a 'kutya játssza a vezető szerepet, hanem a róka, illetve egy-két háziállat, például a macsa, szarvasmarha. A beoltott ebekről valamennyi oltást végző állatorvosnak kötelező nyilvántartást vezetnie és ezt minden félévben írásban bejelenteni a kerületi felügyelő főállatorvos hivatalába, ahonnan azt a Polgármesteri Hivatalnak is továbbítják. (Nyomatékosan megjegyzem, hogy az'írásbeli bejelentés a veszettség elleni oltásról és nem az ebtartásról szól!). A múlt héten történt meg velem, hogy az egyik páciensgazdám jóindultúan érdeklődött tőlem, milyen módon juthatott az ő neve és az általa tartott kutya adatai a Polgármesteri Hivatalba? Nos ennek két módja van: értek egyet. A további zaklatások, telefonhívások elkerülése érdekében értesítem az olvasókat: a szegedi telefonkönyvben szereplő Zöldi László én vagyok, éppen ezért a Délmagyarországban megjelent cikkekkel kapcsolatos észrevételeikkel a szerzőt keressék meg. Szentesi (Zöldi) László újságíró, Magyar Televízió, Külpolitikai Főszerkesztőség - tavaly megjelent egy rendelet, amely szerint be kell jelenteni az önkormányzat felé az egy háztartásban élő kutyákat; - a kerületi felügyelő főállatorvostól beérkezett veszettség elleni oltásról készült lista alapján. Még ugyanazon a napon kapott a családom egy másik telefonhívást, melyben az illető felelősségre vont engem, amiért „följelentettem" őt ebtartásért. Történt ugyanis, az önkormányzat levelet küldött az ebtartóknak, melyben visszamenőleg fölszólítják őket az elmulasztott ebbejelentés pótlására (pénzbírságról szó sincs a levélben! - egyelőre). Sajnálatos módon a levél jobb fölsó sarkában, tollal beírva, az én nevem szerepel egy - valószínűleg az általunk leírt sorszámmal együtt. Azért érzem kényelmetlennek ezt az utólgos „fölskiccelést", mert félreértésekre adhat okot: 1. én nem a Polgármesteri Hivatalnak, hanem a kerületi felügyelő főállatorvosnak jelentek; 2. az én kötelező szakmai jelentésem a veszettség elleni védőoltásról és nem az ebtartásról szól; 3. a Polgármesteri Hivatalnak pedig a 3/1992. (II. 10.) FM Olyanok, amelyek az emberi feledékenységnek (?), a nem kellő odafigyelésnek, a közömbösségnek a jelei. Két dolog is van, mondanám: két fekete pont. Az egyik, hogy még mindig nem kerítettek sort a rendszerváltozás után elavulttá vált, nemkívánatos utcanevek cseréjére. Jelesül a Zsukov marsall tér, a Majakovszkij tér, a Sziklai Sándor utca, illetve a Dobi István utcák névcseréjére. Rettenetesen röstellném, ha azt kéne gondolnom, hogy valaki magyarázatot kér tőlem a miértre. Ha valaki, vagy valakik még ma sem tudják, kiknek a nevét dédelgetjük, akkor már hiába ajánlom akár a pártprospektusokat, akár a tényfeltáró, újabban megjelent tanulmányokat bárkinek, semmit nem ér. Három évvel ezelőtt írtam meg az elsó kérelmemet az akkor alakult tápai részönkormányzatnak; ugyanakkor e lapban, amiért - akkor még behívattak a városi tanács egyik bizottsága elé, és ott épp hogy fejem nem vették. Inkább szép lendülettel kihajítottak, és maradt - azóta is - minden a régiben. Az említett, Tápéra beadott írásomban természetesen megindokoltam a névcsere szükségét, s az eltávolításra ítéltek helyébe odaillőbbeket, maradandóbbakat úgy javalltam, hogy föltétlenül szem előtt tartottam, hogy Tápén vagyunk, így került gondolatomba a gyékény és eszközei, illetve Waldmann József egykori tápai tanító neve, akinek nagy érdemei vannak Tápé szellemi hagyományainak mentésében, ápolásában. De mivel rajta kívül Török József is sokat lett ugyanezen a területen, nem kevesebbet még sok tanító elődjük -, így természetes, hogy a rendelet 5. paragrafus 4., 5. pontjai értelmében kellene az információt begyűjtenie, ebösszeírás formájában. Tisztelettel: Dr. Rengei Antal állatorvos Tanítók utcája (vagy tere) nevet magam is jónak ítélem meg. Föltéve, hogy a róluk elnevezett tér vagy utca egyik házán tábla hirdesse, kiket és miért idéz az adott rész. Ez a fekete pont már szinte szurokfekete. Mintha a nem akarás kezdene átcsapni a tunyaságba! Mert nem áll az, hogy néhány új utcanévtábla agyoncsapná a T. Város költségvetését! Vagy talán adjuk össze a rávalót? Mindezek után, ha valaki azt gondolja, hogy kákán keresem a görcsöt, nem jól gondolkodik! Csupán a tisztességet kívánom, hogy értelmetlenül ne ajnározgassuk nemzetünk esküdt ellenségeinek szennyes emlékeit: se utcán, se téren, hanem csöndesen - de végérvényesen - felejtsük el mindet! A másik fekete pontnál a fösték még meg sem száradt. Egy korlát miatt adtunk az illetékeskeseknek. A korlát a Budai Nagy Antal utca-Honfoglalás utca-Rév utca kereszteződésében van, amely valósággal „kitereli" az arra gyalogosan közlekedőket a kocsiútra, a veszélyzónába. Teljességgel nem vagyunk ellene, mindössze egy páros betétet kell kivenni, hogy a bármerről érkezők folyamatosan haladhassanak - a gyalogúton, biztonságban. Félek, hogy eme utóbbi fekete pont fekete gyászra fordul. Á módosítás elmulasztóinak a lelke rajta, mennyire veszik komolyan, és felelnek-e, ha ott - netán életet követelő baj történik. Két fekete pont, mind a kettő - akár pár napon belül - lehet piros, csillagos piros pont. Rajta hát, tegyük azzá őket! Ifj. Lele József Gyógytortúra Január l-jétől új gyógyszerfelírás lépett életbe. E rendelkezés engem is hátrányosan érint. 62 éves vagyok, öt éve cukorbeteg, egy éve zöldhályoggal a SZOTE Szemklinikán kivizsgáláson voltam. A klinikai zárójelentés a Timoptic 1,5, valamint Pilogel Hg 4 százalékos szemgyógyszereken túl a Doxium tabletta szedéséről is rendelkezik. Azóta állandó klinikai ellenőrzésre kell járnom. Háziorvosom, a klinikai zárójelentés ismeretében, „fekete" vényre a gyógyszereket folyamatosan felírta. Most azonban közölte, hogy a Doxiumot csak a szakrendelés írhatja fel. Nem hiszem, hogy cukorbetegségem és szemészeti problémáim az új gyógyszerrendelettől meggyógyulna. A vidékieknek esetleg 40-50 kilométert is utazniuk kellene - ráadásul kísérővel, hogy a Doxium-ot számukra felírják. Biztos vagyok abban, hogy az említett rendelet „alkotói" és aláírói nem gondolták kellően végig, hogy a beteg, idős, még a hadifogolytábort is megjárt embereket milyen tortúrának teszik ki „szabályzatukkal", mert ezzel a rendelkezéssel számtalan munkábajáró embert, beteget és orvost „tornáztatnak" indokolatlanul. Név és cím a szerkesztőségben Köszönetek • A Gáspár Zoltán utcai 11. számú Gondozási Központ és Idősek Klubjának tagsága és dolgozói nevében, kissé megkésve, de annál nagyobb hálával mondunk köszönetet mindazoknak, akik a karácsonyi ünnepségünkön részvételükkel, előadásaikkal és ajándékaikkal feledhetetlen délutánt szereztek nekünk. Köszönjük Dobó János képviselő úrnak a szívhez szóló szavakat és a Nokiton típusú magnósrádiót, mellyel klubunkat megajándékozta. Köszönet Botka Lászlónak, Újhelyi Istvánnak és a BIT fiaitaljainak az igen nívós irodalmi és néptáncműsorukért. Köszönjük Fórizs Sándornénak és a Kodály Téri Általános Iskola tanulóinak, hogy immár évről évre minden jeles alkalomkor eljönnek hozzánk és köszöntenek bennünket. Hálás köszönet Kovácsné Kékesi Olgának és férjének a népdalcsokorért, mellyel könnyeket csalogattak a fáradt, idős emberek szemébe. Köszönjük a Kerek Perec Kft.-nek a 140 darab rétest, amellyel az ünnepség megrendezéséhez hozzájárultak. Ezúton kívánunk támogatóinknak ez évben is sok sikert és jó egészséget. Papp Istvánné Tóth Mátyásné • A volt Ságváritelepi Általános Iskola fennállásának 30. évében, január elsején felvette Fekete István író nevét. A névadóünnepséget január 28án tartotta az író születésének 94. születésnapja alkalmából. A rendezvénysorozatra hónapok óta készültek a gyerekek, felnőttek egyaránt. Olyan élményanyaghoz szerettük volna juttatni tanulóinkat, mely ideköt, visszahív és lalán gondolkodásmódjuk formálásával, a természet iránti felelősségtudatuk kialakításával és az enberek közötti megértés erősítésével útravalóul is szolgálhat. A felkészülés során minden osztály elolvasott egy-egy Fekete István-művet, melyből vetélkedőt rendeztek. Szavaló- és prózamondó versenyünkön is az író műveiből idéztünk. Az alsótagozatos „kézműves műhelyekben" Fekete István regényeinek állatfigurái elevenedtek meg. A felső tagozatosok a rajzszakkörben készítettek illusztrációkat az író műveihez. Az iskolában működő mozgássérült gyermekcsoport is aktívan részt vett a munkában. Rendezvényeinken szerepeltek, és az adottságaikhoz mért feladatok vállalásával sikeresen tudtak együtt munkálkodni egészséges társaikkal. Rendezvényeinkbe a város többi iskoláját is szerettük volna bevonni. Ezért irodalmi és rajzpályzatot hirdettünk. A legjobb munkák készítői az ünnepségen vették át a mgérdemelt jutalmakat. A névadó ünnepségen dr. Lippai Pál, a város polgármestere avatta fel Fekete István szobrát, és a gyerekek műsorral kedveskedtek a vendégeknek. Az ünnepséget állófogadás zárta, ahol Giay Frigyes, a Fekete István Irodalmi Társaság társelnöke mondott pohárköszöntőt. A gyerekek a vendégség után estig táncoltak. A zenét volt tanítványaink szolgáltatták. Mindnyájan jól éreztük magunkat! Köszönönetet mondunk mindazoknak, akik nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. így: az Agora Rt.nek, a Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft. nyomdájának, a Démász. Rt.nek, a Favorit Pékségnek, a Flóra Dekor Kft.-nek, a Hansági Ferenc Oktatási Alapítványnak, a Hági étteremnek, a Hungária Biztosítónak, a Kincskereső Szerkesztőségének, a Matáv Rt.-nek, a Muréna Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek, valamint Takács Sándor, Boldizsár Marietta és Vida Antalné szülőknek. Dr. Szil Elemérné igazgató Ebszabályzat