Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-09 / 33. szám

Ezentúl hetente találkozik majd az olvasó ezen a helyen az Állami Vagyonügynökség privatizációval kapcsolatos közleményeivel, a privatizáció országos és megyei eseményeiről szóló beszámolókkal, s olyan praktikus információkkal, amelyek hozzásegítik, hogy maga is részt vegyen a tulajdonszerzés valamilyen formájában. A most induló, minden megyei lapban rendszeresen megjelenő ÁVÜ-oldalak céljáról, leendő tartalmáról beszélgettünk Pongrácz Tibor címzetes államtitkárral, az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa elnökével. - A privatizáció első időszakában meglehetősen kevés információ jutott el az ország polgáraihoz• Nem véletlenül illették a bennfentesség, az átláthatatlanság vádjával a magánosítás folyamatát. Mostanra viszont úgy érezni, a „csapból" is a privatizáció „folyik", újságcikkek, hirdetések, tájékoztató kiadványok, prospektusok sokasága szól róla. Még mindig úgy érzi a vagyonügynökség, hogy kevés az információ? - Egyesek szerint már valóban többet beszélünk a privatizációról, mint kellene, véleményem szerint viszont a lényeg még mindig csak szlogenek szintjén jutott el a szélesebb tömegekhez. Tulajdonképpen a privatizáció „hálószobatitkaiba" próbálnak belesni az emberek, feltételezve, hogy mindenféle sötét dolgok történnek a privatizáció háza táján. Nem igazán szívesen foglalkoznak az egész céljával és az eredményeivel, mivel ezek nem szenzációs történetek. Holott szerintem éppen az eredmények a szenzációsak. Hazai tulajdonosokat szeretnénk Beszélgetés Pongrácz Tibor államtitkárral Csak néhány adatot jellemzésül: a magángazdaság jelenleg már a GDP (bruttó nemzeti termék) több, mint 50 százalékát állítja eló. Ma már mintegy 1,5-2 millió új tulajdonos van, jelentős a külföldi tőke beáramlása is, a gazdaság szerkezete a privatizáció révén egyre jobban átalakul, s a versenyszférában rendkívüli módon megnőtt a szereplők száma. A jogi személyiségű gazdasági társaságok száma a múlt évben mintegy 25 százalékkal emelkedett, az egyéni vállalkozók pedig immár 690 ezren vannak. - Mi a konkrét célja a sorozatnak? - A kezdeti bennfentesség megszüntetésére indítottuk el egy nagyobb kampányunkat, amelynek hármas célja van: a befektetők megkeresése, számukra információnyújtás, ami tulajdonképpen egy marketing tevékenység külföldön és belföldön. A második cél a privatizációs folyamat bemutatása azért, hogy a sajtó és a propaganda eszközeivel elősegítsük a tiszta versenyt. Harmadsorban pedig - s ezt legalább olyan fontosnak tartom, mint az előzőket - tájékoztatni szeretnénk a magyar polgárokat arról, hogy a magánosítás, az állami vagyon lebontása és magánkézbe adása számukra egyszeri és óriási alkalom arra, hogy kis-, közepes-, vagy nagyobb tulajdont szerezzenek. Rá kell ébreszteni őket arra, hogy ezzel a lehetőséggel élniük kell, mert különben kimaradnak, és később sokkal nagyobb erőfeszítésükbe kerülhet, hogy hasonló tulajdonosi pozícióba jussanak, mint akik ezt időben észrevették. Tehát a sorozatunk célja az ilyen jellegű figyelemfelkeltés, másrészt a leendő tulajdonosok bevezetése a vállalkozói életbe. Mindeddig - megítélésünk szerint - a privatizáció főként a központi sajtóban, az országos lapokban, elektronikus médiumokban jelent meg, a vidéki sajtóban kevésbé. Azt a következtetést vonuk le Szabó Tamás miniszter úrral, hogy javítanunk kell a megyei lapokon keresztül a vidéken élő lakosság tájékoztatását. Mindenekelőtt azért, mert a megyék polgárait nem csak az országos dolgok érdeklik, sőt, sokkal inkább kíváncsiak szűkebb pátriájuk eseményeire. - Mit tartalmaznak majd az AVÜ-oldalak, milyen konkrét információkra számíthatnak az olvasók? Országos privatizációs kérdésekkel egyáltalán nem foglalkozik, kizárólag csak a helyi ügyekkel? Önök nyilvánvalóan a sikeres privatizációkat, a magánosítás napos oldalát mutatják be. Mi történik, ha ugyanazt a témát az újság, más oldalain, kritikusan tálalja? - Lesz egy olyan része az oldalnak, amely az országos, általános privatizációs kérdésekkel foglalkozik, a helyzetet, az eredményeket, a célokat ismerteti, lesz egy olyan fejezet, ami kifejezetten a helyi ügyeket tárgyalja. Közölni fogjuk, mi hol található, hol kapható, hol érhető el - tehát a privatizációban vak) részvételhez praktikus információkat is találnak az olvasók. Természetesen a hirdetések, a hivatalos közlemények is helyet kapnak ezeken az oldalakon. Nagyon remélem, hogy a lapokkal nem kerülünk különösebb konfliktusba, mert az utóbbi időben a privatizációs döntéseket valóban nyilvánossá tettük, a konkrét esetekben pedig a tények a leghatásosabb érvek. Ezzel élhetnek az újságírók is, ilyen alapon pedig nem hiszem, hogy túl sok ellentmondás lenne közöttünk. Ezzel együtt a kritika nagyon fontos, többnyire feltétlenül tanulunk belőle. Szótár Privatizáció: Más szóval magánosítás, az a folyamat, amelynek során az állam helyett más lesz a tulajdonos. Hazánkban állami kézben vannak tömegesen olyan boltok, üzemek, vállalatok, amelyek magánkézben jobban, gazdaságosabban működtethetők. A cél tehát az, hogy csak a feltétlenül szükséges esetekben maradjon fenn az állami tulajdon, egyébként a vagyont privatizáljuk. Az új tulajdonos lehet külföldi, vagy belföldi jogi személy (pl. kft., rt., vállalat), illetve egy, vagy több természetes személy. A privatizáció legtöbbször az állami tulajdon eladását jelenti, ritkábban kerül sor ingyenes átadásra, pl. a helyi önkormányzatnak. Privatizálható vagyon: Az állami tulajdon egy része nem vállalkozási célokat szolgál, ezeknél tehát nem lehet szó magánkézbe adásról. Ilyen pl. a Parlament, vagy a Budai Vár épületegyüttese. Az állami tulajdon nagyobb része az ún. vállalkozói vagyon. Ide tartoznak a vállalatok, gazdasági társasági részesedések, amelyekkel az állam részt vesz a gazdasági életben. Mivel a vállalkozási célt szolgáló vagyontömegben az állam részesedése Magyarországon jóval meghaladja a piacgazdaságban célszerű mértéket, ezért a „többletet" privatizálni kell. Azt a részt, amit lehet, azt időleges állami tulajdonnak nevezzük. Kisebb részben azonban egy kormányrendelet alapján meghatározott gazdasági társaságokban és vállalatokban továbbra is fenn kell tartani az állami tulajdont. Ezt a vagyontömeget tartós állami tulajdonnak hívjuk. (Jövő héten: átalakulási folyamat.) Bonyolult játszma / •• Mintaprivatizációt akart az ÁVÜ Tőzsdézni Szeged a Picken tanult A Pick újkori története lényegében az 1992 június végi részvénytársasággá alakulással kezdődött, utána már hamar eldőlt, hogy tőzsdei privatizáció vár a cégre. A tőzsdei megmérettetés akkoriban elismerésnek számított, hiszen csak a nagyon életképes egységeket merte ilyen módon privatizálni az Állami Vagyonügynökség. A vállalat vezetése ezt Szegedről kicsit másképpen látta, s úgy érezte, kellene még várni néhány évet a tőzsdével. Különösen akkor fagyott a vezető menedzserek arcára a mosoly, amikor megtudták, hogy kárpótlási jegyekért is lehet majd Pick részvényt vásárolni. Aggodalmuknak alapott adott a kárpótlási jegy árfolymának akkori mélyrepülése, továbbá az a korábbi gyakorlat, hogy nem kifejezetten a legértékesebb az állami vagyonrészeket ajánlották fel a jegyért cserébj. Az ÁVÜ azonban mintaprivatizációt akart, megmutani, hogy a kisbefektetők is hozzájuthatnak valódi tulajdonhoz, s a kárpótlási jegy akár a kamatokkal növelt érték felett is beforgatható. A tőzsdei bevezetésre a James Capel kapott megbízás, a nagy névre pedig azért volt szükség, mert a Pick külföldre is igyekezett. (A magyar szakemberek közül Járai Zsigmond és Auth Henrik dolgozott nagyon sokat az ügyön.) A részvények nyílt értékesítését megelőzte egy zártkörű eladás, azaz a James Capel „körbejárta a világot" és ajánlotta a Pick papírjait. Sikerrel, s ezt mi sem bizonyítja jobban hogy a társasági adókedvezményhez szükséges 30 százalékos külföldi részesedés nagyon gyorsan összejött. A zártkörű beiFotó: Révész Róbert Három az asszony. Mennyi a szalámi? földi eladás során a részvények 6,6 százaléka talált gazdára. A kárpótlásijegy-tulajdonosoknak 20 százalékot tartottak fenn, s ezt részvénycserét négy körben tervezték végrehajtani. Az ütemezésre azért volt szükség, nehogy kevés legyen a jegyző, illetve ne zúduljon egyszerre a tőzsdére a kárpótlási jegyet ilyen módon pénzé tevő kisbefektetők árfolyamromboló kínálata. Az első 5 százalék 113,5 milliós névértékű kárpótlásijegy részvénycseréje gyors, de nem túl hangos siker volt, a második kibocsátás eredményei viszont mindenkit meggyőztek. Ennek köszönhető, hogy a maradék tíz százalékot egyszerre, s már emeltebb árfolyamon ajánlották fel a kárpótlási jegy tulajdonosoknak. Az allokációs szempontok elsősorban arra koncentráltak, hogy minél több kisrészvényese legyen a Picknek. Ez elméletileg így is történt volna, ha a brókercégek - s az élelmesebb ügyvédek - a várható árfolyamnyereség miatt nem kezdenek el saját számlára kárpótlási jegyeket vásárolni, határozatokkal és meghatalmazásokkal együtt. Meglehetősen sok kisbefektető csak papíron lett tulajdonos, a részvények már a második és a harmadik kibocsátási kör után kevesebb kézbe koncentrálódtak. Azóta, az árfolyam egekbe szökése miatt valószínűsíthetően még kevesebb tulajdonosa van a Picknek, de ez nem lehet meglepetés egy a tőzsdén szereplő cégnek. Mára számos álomhatárt tört át a tőzsdei részvényárfolyam, s nincs már akkora szükség a kibocsátó első időkben elkerülhetetlen árfolyamkarbantartásra. Az, hogy ki mikor adta el a részvényét, mekkora nyereséget realizált, sokszor a szerencsén is múlott, egy azonban biztos: Szeged környékén a Pick segítségével tanultak meg tőzsdézni a kisemberek. Kovács András Tallózás a sajtóból Utolsó lehetőség a kárpótlásra Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal tájékoztatója szerint, február 15-től nyújthatók be a kárpótlási kérelmek, melyek végső beadási határideje március 16-a, éjfél. Ezen határidőn túl az igényeket a hivatal már nem tudja elfogadni. Bács-Kiskun megye Petőfi Népe (I. 26.) Négy jegyért három csemege Február közepétől ismét lehet jegyezni a CsemegeJulius Meinl papírját kárpótlási jegyért. Szintén ekkor várható az Inter-Európa Bank részvényeinek megjelenése is, de a cserearány még nem ismert. Fejér megyei - Fejér Megyei Hírlap (I. 27.) Átvilágítjuk a cégeket A közeljövőben átvilágítják az ÁV Rt. kezelésében lévő azon vállalatokat, amelyek részt vehetnek az ÁV Rt. reorganizációs programjában. Az átvilágításhoz szakértői cégeket kérnek fel (a Phare segélyprogramja finanszírozásával). Heves Megyei Hírlap (I. 27.) Húsipari Vállalatok az adóskonszolidációban A földművelésügyi tárca és a kormányzat 139 élelmiszeripari vállalatot kfván talpra állítani 30 milliárd forint adóskonszolidációs program keretében. A Kaposvári Húskombinát felszámolása elkerülhetetlen volt. Napi Gazdaság (I. 27.) Visszavonuló A prinzkorn-birodalom magyarországi vállalkozásai nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Mivel a tulajdonos a kitermelt osztalékot az utolsó fillérig kiviszi az országból, nem fogadta kitörő lelkesedés azt a szándékát, hogy vevő legyen a Dunapack privatizációra szánt további 60 százalékára is. Az ÁVÜ újabb tendert (rt ki. HVG (I. 28.) EBRI), Bayerische Landesbank: 35 százalék? A Magyar Külkereskedelmi Bank kisebbségi részesedését az EBRD, és a müncheni székhelyű Bayerische Landesbank fogja megvenni. A magyar pénzügyi rendszer oly sokszor elhalasztott privatizációjában ez lenne az első lépés, hogy egy bank részleges eladásra kerül. Figyelő (I. 28.) A Centrum privatizációja Csaknem négyévi előkészület után befejeződött a Centrum hálózat privatizációja. Az MRP-szervezet tegnapi alakuló ülésén Brückner István, a társaság vezérigazgatója elmondta: 4000 dolgozó kapta meg a részvények 51 százalékát, 2,5 milliárd forint értékben. Az MRP és a vezetőkből alakult kft., az MBO 1,3 milliárd forint E-hitelt vesz fel a részvények megvásárlására, a fennmaradó összeget készpénzért, illetve kárpótlási jeggyel elégítik ki. Pesti Hírlap (I. 28.)