Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-09 / 33. szám

SZERDA, 1994. FEBR. 9. Jött az új igazgató, s átszervezett „Az eredmény engem igazol" Amikor 1990-ben Bihari Vilmos megnyerte a szegedi szalámigyár vezérigazgatói posztjára kiírt pályázatot, mun­katársai közül kevesen sejthet­ték, hogy a közszerepléstől idegenkedő, szolid és visszafo­gott modorú fiatalember m­ilyen keményen lát neki a cég átalakításának. Nem hagyott magának puhatolózásra való tanulóidőt sem. Ki tudja, talán tudatosan készült élete nagy feladatára. Az eredmények is­meretében - a Pick Rt. tavaly 13 milliárdos árbevétel mellett, melyből 5,7 milliárd származik dolláros piacokról, 1 milliárd forintot meghaladó nyereség­gel zárt - sikeresnek könyvel­hető el a Bihari korszak első szakasza. Az élelmiszergazda­ság, és a húsipari vállalatok zömének mélyrepülése közben mindenképp eszébe jut az em­bernek: a cég kivételesen ked­vező, tőzsdei megmérettetéssel is visszaigazolt pozíciója a vezetést is minősíti. Sohasem álszerénység, ha valakinek van elképzelése arról, hogy a sikerből mi az ő része. Ki lehetne más ennél avatottabb ennek megítélésé­ben. - Az indulásnál hatalmas előny volt számomra, hogy a közgazdasági egyetem elvég­zését követően itt kezdtem, s gazdasági területeken sok ösz­szefüggést megismertem. A fejlesztésekkel kapcsolatos lehetőségekről menet közben kialakult az elképzelésem. Munkatársaimat, akik nem ké­szülhettek fel előre a színre lé­pésemre, a cég átszervezése mellbe vágta. Egyszerre bi­zonytalannak érezték mindent, beleértve az állásukat is. A vál­toztatás nem személyek, ellen GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Fotó: Nagy László Bihari Vilmos: a pénzt visszaforgatom irányult, a kreatív gondolko­dásnak akartam teret adni. - Tudtommal nem maradt magára, az első ijedtséget leg­többen átvészelték. - Személyes sikeremnek ér­zem, hogy a nehéz gazdasági körülmények közepette egy jól együttműködő vezetőgárda alakulhatott ki. - A Pick privatizációja nem kis falat volt, mégis a külső szemlélő számára zökkenőmen­tesnek tűnik. - Az átalakítás, a privatizá­ció és a tőzsdére kerülés azért sikerülhetett jól, mert a dön­téseket időben hoztuk meg, s azokat következetesen keresz­tül is vittük. Sajátságos, hogy nem volt szükségünk piacot és technológiát hozó szakmai be­fektetőre, és anélkül is sikerült a céget fejlesztenünk. Fejlődni folyamatosan kell, aki leáll le­marad. A hazai húsiparon belül tovább növeljük súlyunkat. Eb­ben a szektorban nemzetközi mércével nézve így is kis-kö­zepes cégnek számítunk. A piac bővítésének útja az eddi­ginél szervezettebb kereskedés és a szebb megjelenésű, kisebb egységekben előrecsomagolt termékek gyártása. - Részvényeik nagy, s talán növekvő része külföldi befekte­tők kezében összpontosul. Mennyire nemzetközi cég a Pick? - Csak tőzsdei értelemben, de mivel pénzügyi befektetők­ről van szó az arány nem befo­lyásolja a szakmai munkánkat. Senki sem vitathatja: mégis­csak magyar dolgozók, magyar alapanyagból készítik a híres Pick szalámit. - Összeegyeztethető-e, amit öntől a tulajdonosok, s amit a dolgozók várnak? - Nem lehetetlen. Egyéb­ként közel 10 százalékban a dolgozók is tulajdonosok. így az árfolyam növekedés min­denkinek jó hír. Az osztalék érdekeltséggel szemben ne­künk van feladva a lecke, hogy megindokoljuk, az eredmény­ből igenis érdemes fejlesztésre is költeni. A munkavállalókkal szembeni feleiősségem inkább, hogy kétezer ember munka­helye legyen biztonságban, s a kereset lépést tartson az inflá­cióval. A 428 ezer forintos ta­valyi éves átlagkereset az ipar­ágban a legmagasabb. - Miként változtatta meg az életét, hogy egy nagy cég első embere? - A teendőim napi 12 órába fémek csak bele. A szakmához kapcsolódó funkcióim, hogy az Értéktőzsde Tanácsban a rész­vénykibocsátókat képviselem és a Magyar Gazdasági Kama­rának alelnöke vagyok. Heti egy alkalommal a szegedi Ro­tary Klubban is megjelenek. Cégemen keresztül a Szegedért Alapítványban tevékenyke­dem. Ugyanígy a kultúra és sport szponzorálásával is akad bőven elfoglaltság. - A magánéletét se felejtsük ki! - A hétvégét a feleségem­mel és két gyermekemmel töl­töm, otthon tudok igazán ki­kapcsolódni. A nem gazdasági sajtóra ilyenkor szakítok időt, a kocogás, vagy jó időben a strandolás sem idegen tőlem. Szabadságunk idején együtt szoktunk elutazni. Hobbim a fotózás és a videózás. - Nem átlagos posztért, nem átlagos jövedelem dukál. Ami­kor költi, mennyire közgaz­dász? - Az életminőséget szá­momra nem a luxusfogyasztás, hobbikert, villa, vagy egy Ja­guár jelenti. Társasházban la­kunk, s a Honda, amivel járok, megfelel az igényeimnek. A pénz jelentős részét visszafor­gatom, befektetem. Tóth Szeles István A Pick család Alighogy kiesett a marsallbot az alapító Pick Márk kezéből 1892-ben, halálával a családban a kisebb-na­gyobb zsörtölődések, mondhatnánk „örökösödési hábo­rú" is elkezdődött. Eleinte a békét egyengette az özvegy és bátyja, Weisz Mihály, de a helyzet mégis kezdett elmérgesedni, amikor 1906-ban Pick Jenő is belépett az üzletbe. A cég irányításában tulajdonképpen már 1898­tól részt vett. Óriási egyéniség lehetett, akiben ötvöző­dött a szatócs kicsi nyessége és fukarsága, ugyanakkor a vállalkozói nagyvonalúság is. A szalámigyártáshoz ugyan nem értett, de volt érzé­ke a technikai újítások iránt, és hamar belátta ezek anyagi előnyeit. Igen jó piaci érzékkel rendelkezett, és különösen sokat törődött a reklámmal, amellyel az ál­landó és egyenletes minőséget is biztosította. Az üzlet kiterjesztésének egyik legfontosabb eszközét látta ezekben. A Pick cég 1912-ben már erőteljes középvállalatnak számított. Összes vagyona meghaladta az egymillió ko­ronát, amelyből 6/8 rész özvegy Pick Márknét, 1/8-1/8 rész Weisz Mihályt, illetve Pick Jenőt illette meg. Ek­kortájt már felforrósodott a családi háborúság. Pick Jenő öccse, Pick Móric építészmérnök, Tóbiás Lász­lóval közös építési vállalkozó felhagyott e munkájával, és cégtársként ő is belépett a szalámigyárba. A harma­dik testvér, Petri-Pick Lajos néven ismert jelentős szobrász, ő is kérte a részét. Pick Margit gr. Berhold Antalhoz ment feleségül, aki jelentős hozományt kért a grófi rang és a Pick szalámi összeházasítása fejében. A családi viszály megszüntetésére vagy csillapítására alapították az Alföldi Szalámigyárat, amelyet Weisz Mihály, az üzem társüzletvezetője alapított, aki egy végső és hatalmas összecsapásban unokaöccsével, Pick Jenővel kivált a cégből. Ezzel együtt a nagybácsinak nem ment valami fényesen. Egy másik szalámigyár. A Pick család 1922-ben a Bécs melletti Alt-Eriaaban létesített gyárat, egy elha­gyott konzervgyárból kialakítva. Itt tulajdonképpen a Szegedről vitt szalámimester, Fromm József volt a szaktekintély. A munkásokat is Szegedről vitték. A ve­zetést Pick Móricra bizták. Egy időben úgy tűnt, hogy az új gyártelep létrehívása megoldást ad a családi vi­szályban. Az egyetértés azonban csak látszólagos volt. A vita tovább fajult, és a családtagok között a perek tömkelege indult meg. Végül is Pick Jenőnek sikerült elérnie, hogy családtagjai kiléptek az üzletből, és egye­dül ő folytatta tovább Pick Márk cég név alatt. Pick Jenő hihetetlen energiával tudott harcolni ér­dekeiért, a szalámigyártásért. Azt is el tudta érni, ami­kor ő a zsidótörvények miatt formailag is lemondott, a gyár igazgatójául vejét. Bányász Ferencet nevezték ki. O Pick Jenőnek tulajdonképpen alteregója volt az újnak látszó felállásban. A gyár vezetését 1947 júniusá­ban Pick Jenű ismét megkapta, nagy álmokat dédelge­tett a Maros utcában. Görcsös erőlködéssel és kétségbe­esett igyekezettel próbált helytállni. És 1948-ban álla­mosították a gyárat, amit Pontyik Pál vezetett. Bátyai Jenű Fotó: Révész Róbert Tolóerő. Anyagmozgatás Pick-módra. Kis túlzással 1993-ban a Pick részvény vitte a hátán a Budapesti Értéktőzsdét, s az árfolyam a közelmúltban ugyancsak meglepte a szakem­bereket. A sokadik álomhatárt átlépve tízezer forint felett is kötöttek már üzleteket. Vámosi Lukácstól, a Pick Szeged Rt. gazdasági igazgatójától termé­szetesen mi is a legkézen­fekvőbbet kérdeztük elsőként - Nem túlértékeltek a Pick részvények? - Magas az árfolyam, s erre mi sem számítottunk, de a tőzsdei szakértők véleménye szerint az egy részvényre jutó eredmény alapján még nem túlértékelt. Nem szabad elfelej­teni, hogy a száz százalékos kedvezmény miatt nálunk az Herz-ügyben még nincs döntés Legegyszerűbb mérce a pénz adózás előtti eredmény meg­egyezik az adózás utánival. - És ez mennyi lesz 1993­ra? - Nagyon megközelíti az 1,1 milliárd forintot, ami 13 milliárdos árbevétel mellett szép eredménynek számít. Az alaptőkéhez hasonlítva ez te­kintélyes összeg, de nem sza­bad elfelejteni, hogy a Picknél pénzügyi befektetők vannak. A szakmaiak talán elnézőbbek lennének, kevesebbel is beér­nék, így viszont adott a legegy­szerűbb mérce, a pénz. - Miként áll a Herz Ugye? - Pontosan egy évvel ez­előtt, február 15-én vettük bér­be a Budapesti Húsipari Válla­lattól. a csődbe jutott cég egyik gyára volt a Herz. Az első szerződés fél évre szólt, ezt azóta kétszer hosszabbítottuk, s a jelenlegi március 31-ig ér­vényes. Magyarországon nagy­nak számít a Pick, nemzetközi viszonylatban azonban már nem annyira, s mint tőzsdei cégnek, legfőképpen növeked­nie kell. - Tehát megvásárolják a Herzet? - Ez maradjon üzleti titok, a tenderkiírás megtörtént, a dön­tés viszont csúszik. Meg­lehetősen lerobbant üzem a Herz, a belföldi piac miatt nem is lenne rá olyan nagy szükség, de a külföldnél ez számít. Ter­mészetesen a márkanév is kell. Azt különben kevesen tudják, hogy 12 év alatt 12 ezer tonna Herzet itt gyártottak Szegeden, amikor a fővárosban nem le­hetett. K. A. A PICK-részvény hétvégi záróárfolyamai (folytatás az előző oldalról) mm sii-píi m>st mim nov .26. dec. 03. dec. 10. dec. 17. dec. 20. dec. 31 1994 jan. 07. jan. 10. jan. 14. jan. 21. jan. 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom