Délmagyarország, 1994. február (84. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-08 / 32. szám

• Választási arcképcsarnok A mozaikokból összeáll a kép „AKI KÖZSZEREPLÉST VÁLLAL, AZ EGYSZERSMIND ARRA IS SZERZŐDIK, HOGY NYÍLT KÁRTYÁK­KAL JÁTSSZA AZ ÉLETÉT" - MONDJA EGY VOLT VÁLOGATOTT ASZTALITENISZEZŐ, AKI VÁLLALATI VEZÉRIGAZGATÓVÁ KÜZDÖTTE FÖL MAGÁT. TALÁN NEM IS ELSŐSORBAN A GAZDASÁGI VEZETŐKRE GONDOLT, HANEM A POLITIKUSOKRA. KÖZELEDNEK A VÁLASZTÁSOK, NAPONTA ÉRZÉKELJÜK, HOGY A KAMPÁNY MÁR MEG IS KEZDŐDÖTT. ILLŐ HÁT MEGKÉRDEZNI: KIK A MI POLITIKUSAINK. MOSTANTÓL AZ OLVASÓKAT MEGISMERTETJÜK NÉHÁNY KÖZÍRÓ VÉLEMÉNYÉVEL. S MIKÖZBEN AZ OLYKOR EGYMÁSSAL IS FELESELŐ SZERZŐK JELLEMZIK A MAGYAR PÁRTVEZÉREKET, REMÉLJÜK, A MOZAIKOKBÓL KIKEREKEDIK A KÉP. mondja Surján Vagy-vagy A rendszerváltás vagy diktatórikus, vagy jogi úton zajlik. Ha lehet, válasszuk inkább a jogi lehetőséget. Szakszerűen Kevesen tudják például azt, hogy a szakszerűen el­készített fogtöméseknél is panaszok jelentkezhefnek. Hideg, majd meleg ingerre föllépő érzékenység figyel­meztető előjele lehet egy későbbi komoly fájdalom­nak. Ha valaki már ezen kezdeti panaszok sorári or­voshoz fordul, egy tömés­cserével elkerülheti a na­gyobb fájdalmat. Fordulat Az adminisztrációt el le­het hagyni, ha az ország or­vostársadalma az álbetegek helyett a valódiak felé for­dul. Szike Az orvos nem közgaz­dász, neki gyógyítania kell az utolsó leheletéig. Eszébe sem juthat, hogy az adott anyagi körülmények között inkább a fiatalt, mintsem az öregebbet operálja meg. Ártalmas-e a sajtó? A túlságosan lojális sajtó többet árt, mint az objektív. A túlságosan támadó sajtó pedig épp az ellenzéknek árt, amelynek kedvezni akar. Csiky László, a jeles kari­katúraszobrász portrévázla­tán Surján miniszter és párt­elnök urat egyik kezében ke­reszttel, másikban szikével ábrázolja. Nagy történelmi alakok attribútumai lehetné­nek. Hisz jól tudjuk, a ke­reszt alatt, nevében és szel­lemében világok forrongtak a történelem évszázadaiban. Térítettek és képviseltek, öl­tek és megbocsátottak, ál­doztak és áldtak. A szike ­tekintsük a kés. a tár, a kard, a lándzsa békésebb utódá­nak - gyógyító fegyver. A kettő lehetne akár nem­zeti szimbólum: a legszéle­sebb értelembe vett hit és a gyógyító fegyverként megje­lenő tudás együvétartozása. Csakhogy... Surján doktor nem éppen harcos alkat. Szinte minden közélet iránt érdeklődő polgár egyöntetű véleménye: szürke politikus. Nem a „szürkék hegedőse", de a kelleténél szolidabb­szelídebb, visszafogott és csöndes szavú. De nemes politikai erény ez a rend­szerváltás utáni negyedik esztendőben, percekre az újbóli menetet jelző gong­ütéstől?! Mindenesetre kampányfő­nökei figyelmeztethették: ke­ményebben főnök! S a párt­vezéreket bemutató tévébe­szélgetéseken Surján meg­próbálta. Torzra sikeredett a megnövelt gesztus, énekléssé az erőszakolt intonáció, mü­indulattá a fűtött érzelem. Talán Surján mégsem korszerű politikus. Sajnos. Pedig ilyenekről álmodik az ország. Almaiban a kor­mányzár fölenged, az egész­ségügy működik, a szike gyógyítható betegségeken segít, s a kereszt alatt béke honol. Tandi Lajos Surján László Nyájas Mosoly űr Ha tíz centivel magasabb és nyolc kilóval soványabb volna, akármelyik amerikai szappan­operában nyugdíjas állása len­ne. Hollywood kifejezetten utazik a csillogó égszínkék szemű, ezütfehér hajú rezonő­rökre. Mindezt természetesen nem gúnyos szándékkal mondom. Úgy '89 táján az elsők között tűnt föl ez az őszes, kék szemű úr halk, visszafogott beszéd­modorával. a sok hörgő-dörgő népnemzeti gerinc bundás in­dulatai meg az ööözve beszélő (altató) szakállas pónemek kö­zött. Amerikában afféle poli­tikai teszt, hogy megjelenik egy ilyen politikus a képer­nyőn és harsány hang kérdezi a nézőt: „Venne ettól az ember­től használt kocsit?" Ha igen, akkor az illető politikusnak is jó lesz. Surján doktortól én habozás nélkül megvásároltam volna a Trabantját. Akkoriban - naiv lélek ­még azt is el tudtam volna kép­zelni, hogy miniszterelnök lesz belőle. Magyarországon azon­ban miniszterelnöknek, vezér­nek, országelsőnek szigorú, tanítóbácsis, lehetőleg nagyapa korú, komor férfiak kellenek. Egy Ferenc Jóska, egy Horthy, egy - bocsánat, az ő neve, ugye, még nem önkényuralmi jelkép? - Kádár, egy Antall. Igazság szerint még a mosoly­talan, rezzenetlen pillantású Grósz is hamarább el tudta fo­gadtatni akkor magát a nép egy részével, mint a fiatal Németh Miklós (aki inkább csak ma oly népszerű a közvélemény­kutatásokon). Surján doktorban az is tisz­telendő, hogy az elmúlt lassan négy esztendőben, amikor a mélységesen demagóg, útszéli vagy kocsmai hang nem egy legjelesebb képviselője az ő pártjában lakozik, csak ezt a keresztényi és demokratikus máz nem mindig engedi ér­vényre juttatni, meg tudta őrizni üdekék szemét, ezüst­fehér fürtjeit, mi több: halk hangját is. Pedig ez lehetett a legne­hezebb. De persze, nem elég. Négy év alatt már'ki kellett volna derülnie, ha a holly­woodi felszín mögött politikai szubsztancia rejlik. Ha az ember nem több. mint egy nyájas mosoly, a mosoly mögül lassan el is tűnhet az ember, mint Lewis Carrol Alice Csodaországban-jában a Cheshire-i macska a vigyo­rából. Szántó Péter KEDD, 1994. FEBR. 8. MÉG 89 NAP 5 Orvos, patológus. Kolozsvár (ma: Románia), 1941. szept. 7. Sz.: Surján László, Göttinger Margit. Nős, 1966, Stverteczky Zsófia. Gy.: László, 1967, Zsófia, 1970, Orsolya, 1975. T.: Kat. Hittud. Ak„ 1960-63, BOTE, 1963-69. É.: 1969-70 a SOTE Szövet- és Fejlődéstani Int. tanársegéde, 1970-90 az OTE kórbonctani és kórszövettani int. munkatársa, pa­tológus, 1986- docens, 1990- népjóléti min. Az Egészségügyi Tud. Tan. tud. és kutatásetikai biz. tagja. 1987-90 a Nagy­családosok Orsz. egyes, eln.h. 1989- a KDNP tagja, 1989-90 a programbiz. eln., 1990- a párt eln. 1993- az Európai Keresz­ténydem. Unió aleln. 1992-93 a WHO európai regionális biz. eln. 1990. márc. országgy. képv.jelölt, szept.- képv. (Bp.). Az orvostud. kand. (1983). (A Ki kicsoda 1994. alapján.) Doktor Pasztell Lehet, hogy a visszafogott­ságnak van jövője Magyaror­szágon? Meglepő, hogy a harsányság tobzódása idején akad egy ember, aki úgy van benne a ko­alícióban, hogy vállalja ugyan az egyébként vállalható alap­értékeket - a nemzet boldogu­* lására kell törekedni -, de rit­kán mond olyasmit, amitől fel­horgadnak az indulatok. Meg­lepő, hogy az eldurvult poli­tikai életben akad egy ember, aki azért került ugyan a keresz­ténydemokraták élére, mert a papája jó viszonyban volt Antall tanár úrral, mégis több­kevesebb rendszerességgel kifejti, hogy neki bizony más elképzelései vannak a priva­tizációról vagy a sajtóról. Meg­lepő, hogy ebben a sztáral­lűröktől terhelt országban akad egy ember, aki nem akatja ma­gát mindenáron feltolni a sztárok közé. Beéri azzal is, hogy folyamatosan jelen van és alkalomadtán megszólal. Meglepő, hogy manapság úgy is lehet politizálni, mint ahogy Surján László. Szemlátomást, fülhallomást komolyan veszi, hogy a ke­resztény értékek jegyében illik cselekednie. Ha az írás azt mondja, hogy Szeresd feleba­rátod!, akkor ő nem biztat gyű­löletre. Ha nemcsak keresz­tényként akarja elfogadtatni magát, hanem demokrataként is, akkor nem tukmálhatja ránk a meggyőződését. Legföljebb a személyes példával hathat. Ta­lán ezzel magyarázható, hogy szinte egyedüli a vezető poli­tikusok közül, aki engedi, hogy a kíváncsi sajtó bepillanthas­son a családi életébe is. A sok gyerek és a rokonszenves fe­leség nem rossz ajánlólevél a választók előtt. Korántsem eszményíteijj, persze, a népjóléti minisztert. A nép léte nem jó, s ebben bi­zonyára az ő hibái is közre­játszanak. Amikor pedig a lá­nya egy-két ponttal lemaradt az egyetemi felvételiről, a rek­tor „véletlenül" lejjebb helyez­te a mércét... Surján doktor helyében koalíciós partnerként is határozottabb lettem volna, hiszen néhányszor a vezető kormányerő úgy bánt a keresz­ténydemokratákkal. mint ré­szeges kapitány a csicskással. De miért legyen keményebb, erőszakosabb ez a pasztell szí­nekben megjelenő politikus, ha lényege a szelídség? Miért ké­rünk számon rajta olyasmit, amire nem képes? Most, a választási kampány idején eldőlhet az ő sorsa is. Benne van a pakliban, hogy a feltételek számára kedvező ala­kulása esetén beülhet a minisz­terelnöki bársonyszékbe. De az is, hogy eltűnik a süllyesztő­ben, s egy agresszívebb keresz­ténydemokrata hirdeti majd az igét. A bukástól nem féltem. Alighanem képes lesz úgy visszavonulni egy kórház vagy intézet élére, hogy miniszter­sége és pártelnöksége kevés ál­dozattal járt. Zöldi László Vér nélkül Amikor nekiszilajodott ké­zimunka-tanárnők, hangjukba szerelmesedett ügyvédek, kvi­etált csepűrágók nyilatkozatai­tól hangos az ország, és lépten­nyomon újjászületésük fürdő­viével locsolkodókba ütközik az ember, abnormálisnak lát­szik ez a tisztségviselő, aki nem pufogtat frázisokat, nem akar vérben gázolni, aki teg­napi önmagáért nem kénytelen mosni a kezeit. Könnyű neki! Surján László orvos, tudja, mi a vér, tudja, hogy a rossz diag­nózis végzetes döntés; és a hip­pokratészi eskü sem puszta szakmai kötelesség, hanem lét­forma-szabályzat. Csipkelődve még azt is elmondhatjuk: annyit kell orvosként mosni a kezeit, hogy politikusként tisz­tán tarthatja. Hogy ő lenne a lehető leg­jobb egészségügyi miniszter? Nem tudom. Jót még nem látt­am. Képzelni se tudok, ha úgy be van szorítva a pénztelenség, szűkösség rekeszébe, mint ő. Hogy születésszabályozás dol­gában vállalt nézetei kon­zervatívak? Konzervatív va­gyok magam is. Ő a magzat életéről beszél, én a nemzők méltóságára gondolok. Jobb időkben mutatós vitába bonyo­lódhatnánk a vesszőnyi rész­letek felől, most keservesen helyeslem, amit tehetett. Pártvezér is, benn a ko­alícióban meg az egyedül üd­vözítő egyházban. De ezeket is olyan diszkrétan viseli. Se egy igazgatótanácsi tagság, se egy borház, se pápista szemfor­gatás. Még a legélesebb te­kintet sem akadhat fenn, hogy világmárkájú selyemingeket hordana, nyakkendőjéből hete­kig élhetne egy nyugdíjas. Sur­ján doktor olyan, mint a jó an­golok tartják: „Egy úriember szürkében születik és szürké­ben hal meg." Bosszúsnak is egyetlen pil­lanatban láthattuk: orvos ő, de korboncnok, hidegsebész ­froclizták az Össztűzben. És ő ugrott. De a közvélemény ezt a rezzenésnyi indulatát is javára írta: aki nem kényes a mester­sége becsületére, az legalábbis cinikus. Itt ülünk egy vérgőzös he­lyiérdekűn, ahol az egészség­ügyi szolgálatot egy csöndes, nyugodt ember látja el. Szív­átültetésre nincs asszisztencia, sugárkezeléshez labor, szülés­hez tiszta lepedő, még fájda­lomcsillapító sincsen elég. Az vesse rá az első követ, aki ilyen helyzetben jobbat tud, és vodkát ajánl szenteltvíz he­lyett. Berkes Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom