Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-08 / 6. szám

SZOMBAT, 1994. JAN. 8. Alter-Ego-Izmus '93 The Auteurs áiliilllffili •TJEEB> NEÖ I Ace of Base iBryan Adams Please forgive me m íMeat Loaf l'do anyt hing forLove m |Pet Shop Boys ICulture Beat Got to get it MI iBillie Joel River of dreams ML iMr. Big Wild World ML |2 Unlimited Maximum Overdrive ML M. People Moving up ML Mariah Carey VIDEÓ CÁPÁK 1 KÖLCSÖNZŐ SZALON Top 10 Szeged, Kereszttöltés u. 31., Top 10 ÍjB Szerelem erejével 1 • • romantikus fjsJBNincs kegyelem 1 • • romantikus í77| Bumeráng 1 . | vígjáték |Tr^Hpénz színe | . | vígjáték Walt Disney |7j|H Hullámok hercege | • Hjáték r^m Facérok | • Hvígjáték ^lnterCom| I^^BsOO mérföld az... | . | Kaland Flamex| fQQHHarag és dicsőség | . |akció Drive in 20001 I^Q^B Halhatatlan szerelem 1 • | kaland InterCom J 1 —»• •Kőbunkó 1 f3 | vígjáték Walt Disney| Éves filmles Függetlenek és sztárrendezők River Phoenix Az év lemeze" díjra pá­lyázhat a december 11 -i ro­vatunkban bemutatott man­chesteri James együttes Laid című munkája (produ­cer: Brian Eno), a hattagú londoni Tindersticks baljós hangulatú bemutatkozó dupla albuma és a nálunk is járt francia Noir Désir gitárvihar­ja, a Tostaky. A díjon Ang­liában két debütáló nagyle­mez osztozott: a New Wave a klasszikus brit gitárhagyo­mányokat leporoló Auteurs együttesől, illetve a hisztéri­kus sajtópublicitással csúcs­ra lökött, rockzenekarnak remek, tenyérbemászó éne­kese révén azonban túl so­kat szenvelgő és finomkodó Suede cím nélküli korongja. Mindkettejük esetében a kö­vetkező album dönti el majd, mennyit is érnek valójában. A nagy öregek is szívvel­lélekkel dolgoztak tavaly. Dávid Bowie egy briliánsán hangszerelt szólólemezzel és egy BBC-filmzenével (The Buddha Of Suburbia) jelentkezett, Iggy Pop egy fésületlen, életerős dupla­LP-vel, a Velvet Under­ground - negyedszázados szünet után! - egy rövid turnéval és az arról készült koncertfelvétellel, Neil Yo­ung egy Unplugged-lemez­zel (kivételesen nem a nép­szerű divathóbort áldozata­ként, hiszen ő már évtize­dek óta felváltva ad benső­séges akusztikus, illetve gitargyilkos elektromos kon­certeket!), Bryan Ferry­jobb híján - egy csokor fel­dolgozással, Elvis Costello egy vonósnégyes kíséreté­ben felvett anyaggal, Sting és Kate Bush egy-egy ba­rokkos pompájú produkció­val, Nick Cave és Morrissey pedig egy-egy frenetikus koncertaibummal. Szokásos, megbízhatóan magas színvonalon készí­tette el tavalyi lemezét a lé­gies Cocteau Twins, Dead Can Dance és a Twin Peaks-tiíva Julee Cruise, a borongós Tom Waits és a The The (noha tisztesség­telen húzással The The nev alatt újra kiadták a zene­karvezető Matt Johnson egy korai szólólemezét is!). Halványra sikerült a visz­szafogott House Of Love és a frontembere távozását kiheverni nem tudó Pogues új albuma, a gusztustalan és megalomániás showját a Népstadionban is lejátszó U2 pedig pályafutása leg­gyengébb korongjával állt elő. A „sötétek" továbbra is a mélyponton maradtak: a Mission ismét megbukott, sokadik koncertlemezét dobta piacra a Cure, a régi stúdiókacatjait árusította ki újra a Jesus And Mary Noha sem üstökösként feltűnő világsztárt, sem mindent elsöprő új trendet nem avattunk 1993-ban, a rock értelmiségi élcsapata erős évet zárt. Chain és a Sisters Of Mer­cy, ez utóbbi még albuma címében is jelezte, hogy a jövőben még számíthatunk hasonló húzásokra. Nem jelent meg a Cult tavalyra hirdetett új lemeze sem, kaptunk helyette egy sláger­válogatást (kiegészítve egy 1992-es koncertfelvétellel, amelyen lan Astburynek alig van hangja) és egy botrá­nyosan szervezett budapes­ti előzenekari fellépést. A friss levegőt olyanok hozták, mint a tündéri meg­lepetéslemezzel kirukkoló Björk, a gyengén sikerült második albuma után „tisz­ta, száraz" demóit kiadó P. J. Harvey, a nyomában járó szókimondó gitáros-énekes­nő, Liz Phair, a beat örömeit visszahozó Lemonheads, Teenage Fanclub, a liver­pooli Boo Radleys, az egy­személyes ír Divine Come­dy és a finn 22-Pistepirkko, a remekbe szabott rockda­lokat alkotó walesi Manic Street Preachers, az év egyik legfrappánsabb slá­gerét jegyző Therapy? a hardcore-noise-hip-hop dolgokat fogyaszthatóan kombináló Rage Against The Machine, a sikertől kissé megviselt Nirvana, a meglepően eredeti koncert­tel előálló Porno For Pyros, a folkkalandozások után a gitárrockhoz visszatérő Wa­terboys, továbbá a Pixies és Throwing Muses zenekarok poraiból feltápászkodó elő­adók: az egójában kapasz­kodó Frank Black és az év legvirgoncabb gitárhang­zását produkáló Breeders, illetve a szexi Belly és az akusztikusán vakációzó Kristin Hersh. Az év filmzenéje: az Ari­zonai álmodozók balkáni tradíciót a modern techni­kával házasító muzsikája (zene: Gorán Bregovic, ének: Iggy Pop), illetve a Berlin fölött az ég kissé szenilisre és naivra sikere­dett folytatása, az Oly távol és oly közel dalai (Lou Reed, Nick Cave, Laurie Anderson, House Of Love stb.). A magyarok közül ismét a Kispál es a Borz vitte el a pálmát. Második kazettájá­val jelentkezett az örök amatőr I Love You és az örök profi Kézi-Chopin, s igényes, néhol kifejezetten szórakoztató produkciókkal állt elő a nyolcvanas évek többi veteránja is: a világ­színvonalon dolgozó Kam­pec Dolores, a fe Lugossy Laca köré gyűlt volt Bizott­ság-tagok, az Európa Ki­adó, továbbá a Sziámit irányító Müller Péter, aki a nyári Diáksziget megszerve­zésével sokak előtt helyre­állította megtépázott nim­buszát. A szegedi zene­karok közül a Nyers első, az eFeMeR már második mű­soros kazettáját jelentette meg. Az év magyar cikije: Hobo szólólemezének szö­vegében az a rengeteg Lou Reed- lopás. Az év gyásza: Frank Záp­pá (1940-1993). - déri szubjektív ­1993-ban a hazai filmforgal­mazás legnagyobb fegyver­ténye az amerikai független filmek tekintélyes behozatala volt. A legtehetségesebb fiatal, Hal Hartley („A semmi ágán", Hihetetlen igazság) és az irány­zat néhai atyamestere, John Cassavetes (New York árnyai, Férjek, Arcok stb.) művei mel­lett olyan produkciók tartoznak ide, mint A levesben, az Ájulás vagy a Férfi nélkül. Hasonló szellemiséget képviselt az angol London megöl engem is. Az év legjobb filmjei között volt a Síró játék, az Arizonai álmodozók, az európai kopro­dukciós Orlando és A cement­kert, illetve az amerikai Brian de Palma briliáns pszicho-krimije, a Káin ébredése. Jelen volt ­ha nem is legjobb munkáival ­a többi sztárrendező is: Wim Wemnders (A világ végéig), Stephen Frears (Mondvacsinált hős), Dávid Lynch (Twin Peaks - Tűz, jöjj velem!), Dávid Cro­nenberg (Meztelen ebéd), Ken Russel (Gótika), Derek Jarman (Wittgenstein), Dusán Makave­jev (A gorilla délben fürdik). Woody Allén (Férjek és felesé­gek), Clint Eastwood (Nincs bocsánat), Francis Ford Cop­pola (Drakula), Steven Spiel­berg (Jurassic Park), Ridtey Scott (1492, illetve a Szárnyas fejvadász eredeti változata), de felújították a néhai Orsón Welles két remekművét is (Aranypolgár, A shanghaji asz­szony). A médiabotrányok óta leszerepelt Magyar Televízió ­egyetlen tavalyi jópontjaként ­Wenders, Bergman, Jim Jar­musch, Jean-Luc Godard, Eric Rohmer, Jacques Doillon és Alain Resnais filmjeiből állított össze sorozatokat. Az egyetlen fontos tavalyi francia filmbemu­tató a Van Gogh volt. A legiz­galmasabb filmcsemegéket továbbra is a különféle fesztivá­Szavazz a listára! A Disciplina Top 10 1994­ben is a Ti listátok, hiszen továbbra is olvasói szavazatok alapján állítjuk össze a kéthe­tente megjelenő slágerlistát. Régi szokásunkat is meg­tartjuk: a beküldők között az Oskola utcai Disciplina CD­szaküzlet ajándékait sorsoljuk ki. Idén először Masír Sándor bordányi olvasónknak kedve­zett a szerencse. Nyereményét átveheti a boltban. Gratulálunk és BUÉK! lokon lehetett fogyasztani ­főleg csak Budapesten. Súlyos késéssel bemutatták az 1984-et, továbbá két nosztalgikus zenés filmet, egy jót (The Wanderers) és egy elhibázottat (Abszolút kezdők), a zenére komponált monumen­tális látványok kedvelői pedig különbséget tehettek művészet (Powaqqatsi) és giccs (Baraka) között. Kissé szentimentális, de egyedi látásmódot képviselő ausztrál rendezőt ismerhettünk meg Vincent Ward személyé­ben (Navigátor, Az emberi szív térképe). A két magyar sikerfilm a Sose halunk meg és A turné volt, a világ fesztiváljait a kissé modoros Gyerekgyilkosságok járta körbe. A Magyar Film­szemlén megérdemelten kapott rendezői dijat Sopsits Árpád, az azóta nyugaton is bemutatott Videó Blues alkotója; a legjobb első film a Paramicha... volt, a legjobb színészi alakítás Halász Péter nevéhez fűződött (Sade márki és élete). Az év gyászai: a 73 éves Frederico Fellini, a 64 éves Audrey Hepburn, illetve River Phoenix, toronymagasan a leg­ígéretesebb fiatal amerikai szí­nész, többek között az Ottho­nom, Idaho főszereplője. 23 éves volt. Déri Zsolt DM-sztárválasztás '93 Ki lesz az év magyar énekese? És külföldi? S ki lesz az esztendő együttese itthon és külföldön? Ki készítette az év le­mezét, s ki adta az év koncertjét? No és kinek volt a legszenzációsabb a videó­klipje? A válaszokat még mi sem tudjuk, hiszen minden rajtatok múlik! Mi már Magyar Énekes: Énekesnő: ».. Együttes: Koncert:! Lemez: Videoklip: ^ értékeltük az esztendőt, most ti követ­keztek. írjátok meg nekünk, hogy kik voltak tavaly a legjobbak. A szavazók kö­zött műsoros kazettákat és CD-lemeze­ket sorsolunk ki. Érdemes tehát voksolni. A kivágható szelvényeket - levelező­lapra felragasztva - január 20-ig küldhe­titek be a DM-Tinimagazin címére. Külföldi Énekes: J • ! Énekesnő: j Együttes: i i Koncert: I i i i Lemez: J Videoklip: i Várjuk leveleiteket, ingyenes tini­hirdetéseiteket, verseiteket és sza­vazataitokat a Disciplina Top 10-re! Címünk: „Tinimagazin" Délmagyarország Kft., 6740 Szeged, Sajtóház, Pf. 153. Rovatszerkesztő: Takács Viktor

Next

/
Oldalképek
Tartalom