Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

2. II SPORTJA 1994 . január 3. • Kék Mókus Kupa - 1993 Amikor az elmúlt év novemberének elején a 7. alkalommal útjára indult a Kék Mókus Kupa küzdelmeinek keretében a labda, mind a 40 csapat tagjai abban reménykedtek, hogy december 30-án, az újszegedi Sportcsarnok közönsége előtt ők játsszák majd a döntőt. De ha nem is a „nagyot", akkor legalább a „kicsit". Ahogy teltek a fordulók, egyesek számára úgy vált reménytelenné a dolog, úgy távolodott egyre messzebb a döntőben való szereplés lehetősége. Néhány nappal a Ha csak a második félidő lett volna... Bene Feri (még mindig) a közönség kedvence Jövőre, veled, ugyanitt vonást is kaptunk. Először a „kisdöntőt", amely során újra meggyőződhettünk arról, hogy Miklós Zoli továbbra sincs a legjobb formában, mert most is négy-öt gólhelyzet kellett neki ahhoz, hogy egyszer megzörBene Feri a gyerekek körében is nagyon népszerű volt. finálé előtt már biztossá vált: csupán a Sörkertnek, a Sikernek, a Dallasnak és a Kérdőjelnek adatott meg az a kegy, hogy december 30-án a nagyközönség előtt is bizonyíthassa mit tud. Az eredmények ismertek: a döntőben a Sörtkert 4-3-ra legyőzte a Siker csapatát, a „kisdöntőben" pedig a Dallas bizonyult jobbnak 6-l-re a Kérdőjelnél. Ezzel akár le is zárhatnánk az ügyet, ha nem lenne számos olyan dolog a Kék Mókus Kupával kapcsolatosan. ami feltétlenül nyilvánosságot kér. Kezdjük talán azzal, hogy szólunk a nagyszerű rendezésről. A szépszámú közönség végig jól szórakozott, mert amikor nem volt foci a parketten, akkor más kötötte le a nézők figyelmét. Igaz, az elején egy öblös hangú néző bekiabálta az éppen hangoló Denver Country Bandnak, hogy: „húzzátok legalább, ha már fizettem 150 forintot", de aztán ő is „megnyugodott", mert a zenekar gyorsan rázendített, s „húzta" is rendületlenül, amikor kellett. Aztán nagyon szép és látványos volt a Majorette táncegyüttes bemutatója. Amellett, hogy kecsesen táncoltak, a lányok nagyon szépek és csinosak is voltak. Gyenes Kálmán fotós kollégám kajánul meg is jegyezte a teleobjektív mellől: „Innen még szebbek, mert közelebb vannak..." De mindezt feledtük, amikor jött a foci, amiből három felgesse a hálót, meg arról, hogy a szőregiek nem csak a nagypályán, hanem itt a teremben sem képesek győzni. Igaz, ehhez a Dallasnak is volt egykét szava. Gresák Károly csapatvezető már a mérkőzés elején kijelentette: „csak a győzelmet tartja elfogadhatónak..." lehet, hogy a játékosok fülébe is ezt súgta? így aztán a csapat szponzora. Fráter György is elégedett lehetett... Nálánál csak a közönség volt elégedettebb, amikor kivonultak a pályára a szegedi és az UTE-Rucanor öregfiúk. Még azt is „megbocsátotta", hogy a vendégek soraiban „fiatal" fiúk is vannak, pláne ha egy közülük Szeged egykori kedvence. Amikor sorban bemutatták a játékosokat a legnagyobb tapsot a magyar foci nagy öregje, Bene Feri kapta. Talán nem is a mostani várható játékát jutalmazta a közönség tapssal, hanem azt a 28 évvel ezelőtti remek cselsorozatot, amit az angliai labdarúgó vb-n mutatott be, amikor csárdásra „oktatta" a szamba mestereit. Ferike, mert a közönségnek továbbra is csak Ferike maradt, most is emlékeztetett arra, hogy mindent tud, amit technikából egy focistának tudnia kell. De méltó társakra talált a szegediekben is, akik közül Kutasi, Bogdán, Kun, Deák, s a többiek bizonyították, hogy egykor a Tisza-partján is voltak e szép játéknak mesterei. Úgy eltelt a 2x20 perc, mintha egy perc lett volna, s hiába nyertek a vendégek 2-1-re a közönség olyan vastapssal hálálta meg a produkciót, mintha a szegediek vonultak volna le győztesen. Az újabb szünet csupán arra. volt jó, hogy az egybesereglett szegedi, vásárhelyi, makói és más városbeli labdarúgók, szakemberek kicserélhessék tapasztalataikat, megbeszélhessék a látottakat, informálják egymást a foci újdonságairól, s kipanaszkodhassák magukat, hogy milyen hosszú ez a téli szünet, mennyire hiányzik már nekik a játék... És máris következett a döntő. A döntő, amelynek két résztvevője egyaránt reménynyel telve ment fel a pályára. Az egyik oldalon a Sörkert (a Szeged TE „állnéven"), a másikon pedig a Siker (sok nagyon jó NB III-as labdarúgóval a soraiban). Már a 12. percben úgy nézett ki, hogy akár mással is foglalkozhatunk, a mérkőzés lezajlott. Először Puskás, majd Gréczi talált a Siker kapujába, s az ellenfél a padlón látszott. Pláne akkor, amikor Gréczi a félidő végén újabb labdát helyezett el az egyébként nagyszerűen védő Demeter hálójában. Hogy mi történt a szünetben, azt nem lehet tudni. De egy biztos: egy egészen más Siker jött ki a pályára, s olyan vehemensen támadott, hogy majd felborult fölényétől a pálya. A későbbi gólkirály Ottlik Robi lőtt egy gólt, ami még csak szárnyakat adott tárEzek a lányok nem csak Gyenes Kálmán teleobjektívében szépek és csinosak...' vitathatatlan kezezés történt a 7-esen belül, a közönség egyemberként ugrott fel és jelezte a szabálytalanságot, csak Rácz László játékvezető nem látta de ez sem elég a boldogsághoz. Vége. Győzött a Sörkert, az övé a kupa. De a dicsőségben osztoznia kellett a Sikerrel... Támad a Kérdőjel, aztán veszít 6-l-re... sainak is. Ha nem Dobó Csaba áll a sörkerti kapuban, akkor megtanulhattak volna közepet kezdeni... Tíz perccel a befejezés előtt eldőlt a találkozó: egy Siker támadás végén annak. Márpedig az ő szava (sípja) dönt. Ellentámadás, Gréczi újabb gólja, s már 4-1. Talán nem is érdemes tovább hajtani. Vagy mégis? Gazdik máskép vélekedik, rúg két gólt, íme a győztesek. Aki jár a Szeged TE mérkőzéseire, az könnyen felismerheti a Sörpatika tagjait. (Fotó: Gyenes Kálmán) S, hogy az elmondottak nem csak a mi véleményünket tükrözik, álljon itt néhány vélemény: Véber György: „Öröm volt újra a szegedi közönség előtt játszani azokkal, akikre még most is csak felnézek..." Himer István, a Dózsa volt hálóőre: „Nekem a kapusok teljesítménye tetszett a legjobban. Nem tudom eldönteni, Csehó, vagy Demeter legyen a legjobb kapus. Szerintem mind a kettő megérdemli". Kőműves Mihály: „ Csapatommal mi is indultunk u kupán, de sajnos alulmaradtunk a Sikerrel szemben. Most nekik szurkoltam, kár,- hogy kikaptak, mert szerintem az első félidei lámpaláz után nagyon szép játékot mutattak be". Pikó László, a Siker tagja: „Nagyon készültünk a mérkőzésre és bíztam benne, hogy nem okozunk csalódást. Egy nehéz, küzdelmes találkozón maradtunk alul". Mit lehet még ezekhez hozzáfűzni. Talán majd jövőre, ugyanitt! P. SÁNDOR JÓZSEF SERFŐZŐ ZSOLT