Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-08 / 6. szám

SZOMBAT, 1994. JAN. 8. KOLVOK Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreganyó, aki gyógynövényeket gyűjtött az erdőben. Egy nap egy barlangra lett figyelmes. Óvatosan, vigyázva bedugta a fejét, s uramfia, ugyancsak elcsodálkozott! Tizenkét egyforma kis suhancot látott ott egy padkán ülni egymás mellett, szép sorjában. Voltak köztük lányok és fiúk, az egyik fehérben volt, a másik zöldben, a harmadik aranysárgában: ők voltak a tizenkét hónap. Meg is kérdezték az öreganyót: - Mondd csak meg nekünk, melyik hónapot tartod a legszebbnek? Az öreganyó végignézett rajtuk, és ezt válaszolta: - Mind a tizenkét hónap igen szép. Januárban hullik a hó, februárban esik az eső, márciusban bimbóznak a rügyek - mind a tizenkét hónap egyformán gyönyörű! Akkor a tizenkét suhanc felállt, és így szólt az öregasszonyhoz: - Gyere csak közelebb, kedves öreganyó! Add csak ide nekünk a kosaradat és a kendődet! - Színültig telerakták őket ragyogó arany és ezüst pénzdarabokkal. Az öreganyó kedvesen megköszönte jóságukat, és elindult hazafelé. A tizenkét hónap A -w *- <7. Hegyi Füstös László rajza Ennek az öreganyónak a szomszédságában egy gonosz vénasszony élt, aki folyton ott sündörgött a házuk táján. Most is bekopogott hozzájuk. - Ejnye, ejnye, hogy jutottál, lelkecském, ehhez a sok pénzhez? - érdeklődött ravaszul. Az öreganyó jószívű volt, és mindent elmondott a szomszéd vénasszonynak. A szomszédasszony azonnal útnak indult, és egy nagy-nagy puttonyt is kötött a hátára. Megtalálta a barlangot, s ott bent egymás mellett ült a lócán szép sorjában a tizenkét fiatal suhanc. Megkérdezték őt is, hogy mi járatban van erre, s arról is faggatták, hogy melyiket tartja a legszebb hónapnak. A vénasszny zsémbeskedve felelt kérdésükre: - Egyik sem ér fabatkát sem, rossz valamennyi hónap! - A suhancok erre elkérték a puttonyát, és megtöltötték valamivel. Hogy mivel, azt nem tudta a vénasszony, mert egy kendővel letakarták. Nagy nehezen sántikált haza a vénasszony, mert a puttony alaposan nyomta a vállát és a hátát. Ahogy hazaért, rikoltozva szólította valamennyi gyermekét. A gyermekek és a vénaszszony nekiestek mohón a puttonynak, hogy könyökig vájkáljanak a drága ezüstés aranypénzekben, de mindannyian sziszegve és jajgatva kapták vissza a kezüket, mert csak a tetején volt néhány aranypénz, a többi bogáncs volt, szamárkóró és tüske. A vénaszszony méltatlankodva szaladt át az öreganyóhoz: - Mit tettél velem?! Elmentem én is a barlangba, beszéltem én is a tizenkét suhanccal, megtöltötték az én kosaramat is, de pénz helyett nekem szamárkórót, tövist és bogáncsot adtak! Az öreganyó most már magyarázhatta a pórul járt vénasszonynak: - Én azt mondtam, hogy mind a tizenkét hónap egyformán gyönyörű, ezért adtak nekem pénzt. Te pedig azért kaptál bogáncsot, tövist és szamárkórót, mert azt mondtad, hogy rossz valamennyi hónap. Mert a tizenkét hónap mindenkihez jó vagy rossz - aszerint, hogy ki mit vár tőlük. A zsugori gazda szamara - Bánsági szerb népmese Egy zsugori embernek volt egyszer egy szamara. Naponta kijárogatott vele a vásárba fuvarozni, s bizony jól pénzelt a sok fuvarból. Mikor hazaértek, a szamár alig látott az éhségtől, s egy kis ennivalóért esedezett. Csakhogy a gazda mindenáron a szamár rovására akart megtollasodni, ezért aztán sem szénát, sem zabot nem adott neki, csak hitvány szalmán tartotta szegényt. A szamár, mivel fogyni érezte magában az erőt, s közeli végét sejtette, rimánkodni kezdett, hogy a gazdája, ha még valami hasznát akarja látni, adjon neki egy kis szénát is. Erre aztán a gazda nagyot gondolt: bement a városba, s vett a szamarának egy zöld szemüveget. Ettől kezdve, mielőtt szalmát lökött volna a jászolba, felszemüvegezte a szamarat. A szamár jóétvággyal evett, mert szénának nézte a szalmát. Ráadásul a gazdája még bíztatta is: Edd a szénát, szamaram, Hadd lásd, milyen gazdád van! Addig-addig, amíg a szerencsétlen jószág egy szép napon összerogyott a nehéz teher alatt, kilehelte a páráját, a gazdáját pedig ott hagyta az út kellős közepén. Most aztán bucsálódhatott a gazda. Mi haszna volt immár a megkezdetlen szénaboglyáinak, ha a szamarat semmiképpen fel nem támaszthatta. Ez a szamár is úgy múlt ki az árnyékvilágból, mint a többi, aki a hazugok szavának hitt, s elfelejtette a közmondást: ha hazudozásból akarsz jóllakni, annyi, mintha szelet abrakolnál. Dáné Tibor fordítása Művészetről - nektek Az örök játék A szabadban játszó gyermekek szívesen ismerkednek a természettel, az állatokkal. Régebben nemcsak a falvakban, hanem a városokban is több állat élt. Sok képen láthatunk kutyákat és macskákat, bárányokat, kecskéket vagy madarakat a gyemekek társaságában. Általában vidám játszótársak voltak, de előfordult, hogy kevésbé kíméletes játékok áldozataivá váltak. A gyerekek legkedveltebb társai a kölyökállatok voltak. Ma Jacob Gerritsz Cuyp holland festő Gyermekek báránnyal című képét mutatjuk be. A felület nagy részét egy kisfiú, egy kislány és egy bárány tölti be, de a kép bal alsó sarkában egy kutyát, bal felső sarkában pedig egy őzikét is láthattok. Cuyp képét 1638-ban festette, abban az időben, amikor Hollandiában annyi festő élt, hogy Amszterdamnak több festője volt, mint pékje. Hogyan lett a Balaton ? Mikor még itt sem éltek a magyarok, ahol most - vagy még régebben -, vad óriások lakták a Bakonyt. Egyszer ezek hajba kaptak. Az asszonyok, amíg csak győzték, kérlelték őket, ne veszekedjenek. De amikor azok már a boldogabbik végére fordították a bunkót, úgy csépelték egymást mit tehettek? Fogták a gyermekeiket, s elmenekültek. A Bakony szélében álltak meg. Ott letelepedtek. A gyermekek sarat gyúrtak, „csibéket" csináltak. Az asszonyok meg csak nézték, hogyan ölik egymást embereik. Látszott az onnan messziről is. A vége az lett, hogy egy épkézláb óriás sem maradt. Ki ott veszett mindjárt helyben, ki utóbb halt bele sebeibe. A szegény asszonyok ezen úgy elbúsultak, hogy bugyorra szedték fiacskáikat, s örökre elvándoroltak erről a vidékről. Hírüket sem hallanánk ma már, ha meg nem marad az óriásgyermekek játékainak a nyoma. A csibékből, amiket csináltak, lettek a Balaton felett a hegyek. Ahonnan meg összekapargatták a sok hozzávalót, annak a helyén lett maga a Balaton. A tél Eltávozott tőlünk, mit annyira vártunk már, Elbujdosott szívünkből a forró, meleg nyár. S jött zord, hideg, jeges tél, Melytől minden ember talán kicsit fél. Bár sok mókát és játékot köszönhetünk neki, A gyerekek a házakból örvendezve futnak ki. A bokrok és fák viszont reszketnek tőle, Hisz ruhátlanul, meztelenül állnak előtte. Nagy a latyak, sok a sár, A házmester kiabál: - Átok, átok szálljon a télre! Kiabál minden nap, olvadást remélve. Azonban ha hull a hó, megjönnek a „kedvek", A gyerekek az udvarra hócsatázni mennek. Gyors a szánkó, mint a szélvész, Mikulás mögötte elvész. Répaorrú hóember, mi vette el jókedved? Tán csak nincsen meleged, vagy nem játszanak veled? Mire belendül a tél játékaiba minden kamasz, Nagy sajnálatunkra itt egy új évszak, a tavasz. A vers szerzője Katona Zsolt, a Rókusi I. sz. Általános Iskola &D. osztályának tanulója. Gratulálunk a szép íráshoz! Gyerekek! Bizonyára sokan akadnak közöttetek, akik ugyancsak megpróbálkoztak már a verseléssel. Küldjétek el írásaitokat, s a legjobbak költeményeit Kölyök-oldalunkon közöljük majd. Aki verset küld, a borítékra írja rá: „Kölyök-költők." Címünk: 6740 Szeged, Stefánia 10. Várjuk a leveleket! Karácsonyi rejtvényünk nyertesei Az ünnepek talán már el is feledtették veletek, hogy még karácsony előtt föladtunk egy keresztrejtvényt, amelynek megfejtése a következő: Betlehem, Szűz Mária, Három királyok. A rejtvénybe keveredett hibákért bocsánatot kérünk... Viszont minden nehézség ellenére ismét ügyesek voltatok: két marokra is elegendő levelet kaptunk. Ezúttal is öt nevet húztunk ki: Kutasi Levente, SzegedAlgyő, Vásárhelyi u. 20., Lőrik Tünde, Szeged, Kossuth Lajos sgt. 31/B., Jaszovics Éva, Kübekháza, Temető u. 455. (Évitől még karácsonyi jókívánságokat is kaptunk, köszönjük szépen!), Radnai Nikolett, Szeged, Hunyadi tér 9/C., és Zakka Leila (reméjjük, jól olvastuk a nevét), Szeged, Hüvelyk u. 343. A szokásos jutalmakat postán küldjük el, és minden rejtvényfejtőnknek köszönjük, hogy velünk játszott! Children's puzzles Let's have a party! -p Egy hete sincs, hogy elmúltak a nagy ünnepek, ahol mindenkinek félreállt a pocakja a sok evéstől, s mi máris vendégségbe hívunk benneteket? Ne ijedjetek meg, ezúttal sem ennetek, sem innotok nem kell, a feladatotok csupán annyi, hogy olyan angol szavakkal kell kitöltenetek az ábrát, amelyekkel telezsúfolhatjátok a vendégváró asztalokat! A megfejtéseket január 12-éig küldjétek be címünkre: 6740 Szeged Stefánia 10. A borítékra ne felejtsétek ráírni: „Kölyökoldal"! Kellemes fejtörést!