Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-08 / 6. szám

SZOMBAT, 1994. JAN. 8. HAZAI TÜKÖR 5 Mire jó egy törvény? Furcsa dolog a béremelés. Tavaly, amikor az átlag alig ezer valahányszáz forinttal emelt pedagógusbérek kifizetése késett, egy iskolaigazgató összetett kézzel kérte a sajtót, ne ítjunk többet a béremelésről, mert ellenük fordítjuk a köz­véleményt. Idén újévi köszöntőjével Lippai polgármester járt hasonlóan, aki emígy nyugtatta meg a januári béremelé­sükért aggógó közalkalmazottakat: „önkormányzatunk min­denképpen biztosítani fogja az ehhez szükséges kb. 500 millió forint fedezetet, még akkor is, ha ennek érdekében esetleg beruházásokat kell elhalasztani vagy átütemezni". Rendes körülmények között egyik eset nem történhetne meg, a másiknak pedig olyan szaga volna, mintha össze akarná ugrasztani a polgárokat. Most azonban nincsenek rendes körülményeink. Kez­dődött azzal, hogy a közalkalmazotti törvény elfogadásakor nem volt ember az országban, aki meg tudta volna mondani, ki és miből fedezi a béremeléseket. Ahogy közeledett a bér­tábla életbe lépési határideje, úgy durvult a kiszorítósdi s lett nyilvánvaló, hogy a pedagógusokkal közvetlen kapcso­latban álló önkormányzatok kerülnek kínosabb helyzetbe, ha 94 januárjában nem lesz béremelés. S nem a pedagó­gusoktól biztonságos távolságban működő kormányzat. A kényszerpálya vége ismert. A béremelést fedező összeg felét az önkormányzatok, negyedét az állami költségvetés, negyedét pedig szintén az önkormányzatok állják, hitelfel­vételből, amihez a kormány garanciát ad. A közalkalma­zottak béremelése úgy lett önkormányzati teher, hogy az a néhány levélnyi babér, amely a minimális adható emelések­kel jár, a kormány fején maradt. Nagy kérdés, mire jó az életbe lépett törvény? Anno megalkotói is első lépésnek nevezték, valamelyes igazságté­telnek a közalkalmazottak felé. Mára a pedagógusok, egész­ségügyi- és közművelődési dolgozók fizetése úgy maradt el a magánszférától, hogy csoda, ha valaki e pályákra vágyik. Egy iskolaigazgató tavalyi fizetéséért nem biztos, hogy jól menő magáncég titkárnőt talál. A most életbe lépett új bér­tábla lényegesen magasabb fizetéseket ad, persze csak a ta­valyihoz képest. De ha szorzóegysége nem követi majd a valódi minimálbért - nem követi, hiszen már akkor is 8000 forinttal számolt, amikor a megállapított minimálbér 9000 forint volt - , akkor a pedagógusok bére törvényileg befagy. Riasztóbbá válik, mint a tavalyi-tavalyelőtti reménykedés, hogy egyszer majd csak emelik a bért. Ezt a lehetséges fe­nyegetést az iskolák - közoktatásban vagy felsőoktatásban, mindegy - úgy próbálták némileg elhárítani, hogy igye­keztek az adható legmagasabb kategóriát megadni, hogy aztán a kategóriákon belüli igazi diferenciálást saját, szűkös hatáskörükben végezzék el. Magyarán: igyekeztek a lehető legtöbbet kihúzni az állam zsebéből, most. amíg még lehet. Döbbenetes volt hallani, hogy pedagógusok posztgradu­ális képzések, tanfolyamok abbahagyásán gondolkodnak, mert amúgy sem hoz majd anyagi többletet. A szakmai to­vábbképzésnek, mely nem feltétlen egyetemi szintű, annyi ertelme lett, mint a puszta kedvtelésnek. Még rémisztőbb arra gondolni, hogy az egyetemekre, főiskolákra most je­lentkező diákok nem a piacképes diplomák megítélését, ha­nem a közalkalmazotti bértáblát fogják bogarászni. Hogy a törvény bértáblája fogja meghatározni a nyitott felsőok­tatást, nevetségessé téve az universitas-típusú áthallgatási rendszert. Már a kategóriákba soroló oklevél megszerzése előtt eldől, hogy mely szakokat szabad ntajd választani a meglévő(k) után. ami szabad utat nyit a színtiszta spekulá­ciónak. Panek József Itzik Galili (Fotó: Révész Róbert) Az egyik hír: a Kortárs Balettért Alapítványt a na­pokban jegyezték be Szegeden. Az alapítványtevő Be­rényi Konrád, a Pingvin Stúdió Bt. ügyvezetője. A másik hír: a Szegedi Balett csütörtöki előadását megtekintette a Szegedi Nemzeti Színházban Itzik Galili. Hollandiában dolgozó izraeli táncos és koreográfus; azért utazott ide, hogy az együttest megismerve eldönthesse, eleget tesz-e a balettvezetők, Juronics Tamás és Pataki András felkéré­sének: vendégkoreográfusként jegyzi az együttes idei második bemutóját. Kissé viszontagságos körül­mények között szervezódött a vendég utaztatása, hisz a repü­lőjegy drága, a balett meg pénztelen, mint tudjuk. Ám akadt szponzor, a MALÉV, s aki megszerezte, nem más mint, mint a Pingvin Stúdió. Az elsőnek sorolt hír hátte­rében mindössze hárman van­nak, az ügyvezető mellett Sztáry Erika és Elekes Zoltán munkatársa a cégnek. Egyelőre üzleti hasznuk nincs abból, hogy kézen fogták a balett­együttest. Közösen a táncosok­kal és vezetőikkel emblémát terveztek, új nevet találtak - ez lenne az alapítvány nevének is a titka: az eddigi „Szegedi Ba­lett" helyett „Kortárs Balett" került a cégérre, s az idei elsó bemutató plakátjára is. Amely persze - mármint a plakát ­nem jöhetett volna létre, ha nincs a Pingvin. - A cégünk fiatal, mi is fi­atalok vagyunk és érdekel bennünket, mi történik és mi nem a szegedi kulturális élet­ben. Első és most is élő vállal­kozásunk volt a Szegedi Kultu­Száz éve született Aba Nóvák Vilmos Aha Nóvák Vt/mos-emlék­kiállítást rendez a művész szü­letésének centenáriuma alkal­mából a Magyar Nemzeti Ga­léria és a szegedi Móra Ferenc Múzeum a Tisza-parti város­ban ez év márciusában. A méltó megemlékezés érdekében a szervezők azzal a kéréssel fordulnak a műgyűj­tőkhöz, hogy - az Aba Nóvák dokumentáció kiegészítése, tel­jessé tétele érdekében - ve­gyék fel a kapcsolatot Szatmári Gizella művészettörténésszel. A Magyar Nemzeti Galéria munkatársa, a jubileumi tárlat rendezője a 1757-533/516-os telefonszámon hívható, mun­kanapokon 9-16 óra között. • A második hír háttere a vi­lágosabb, kezdjük azzal. Mint a Juronics-Pataki vezetői ket­tőstől megtudtuk, előttük kez­dettől nyilvánvaló volt, hogy évadonként egyetlen bemuta­tóval nem létezhet az együttes. A második bemutató terve csak azért nem lehetett konk­rét, mert vezetői kinevezésük sem volt még biztos a színi­évad tervezésének idején. Itzik Galili személyére Ró­bert o Galvan, a Szegeden im­már másodszor elsöprő sikert aratott, Svájcban élő argentin koreográfus hívta föl a figyel­müket. Megnézték a műveit videofelvételeken, majd meg­hívták. - Akkor is lesz még egy be­mutatónk. ha bármilyen ok miatt nem jön létre megálla­podás a vendégkoreográfussal - mondta Juronics Tamás, még a vendég érkezése előtt, s be­számolt róla, hogy maga ké­szül ezúttal egy hosszabb idő­tartamú balett megalkotására. Az foglalkoztatja, hogy az ősi kultúrák mivé lettek mára; hol és miért fedezhetők fel elemei az urbanizált világban is, ho­gyan változtak, esetenként torzultak a civilizáció folya­matában. - Nem drámai műre gon­dolok, inkább iróniával, hu­morral képzelem el az új dara­bot. A folklór, s az én néptán­cos múltam is belekeveredik, óhatatlanul. Amolyan „etno­mix" készül, vagyis korántsem csak a magyar, hanem más népek folklórjának, archeti­pikus kultúrájának ma is élő, de a régihez képest erőteljesen megváltozott elemei szerepel­nek. Turkálunk egy kicsit ur­banizált világunk mélyebb rétegeiben. Itzik Galili bizonnyal ki­mondja az igent, ha meglátja, hogy bármely európai színpa­don kitűnő modern balett­produkciónak minősülne a sze­gediek idei előadása - gondol­tam előre; s lón. • Ki segít a Kortárs Balettnek? Itzik Galili jött, látott, igent mondott rális Kalauz kiadása; amikor megszűnt a Szegedi Műsor, '92 végén, azt gondoltuk, nem maradhat programfüzet nélkül a város. Kétezer példányban forgalmazzuk a Kalauzt '93 májusa óta, reklámbevételek­ből finanszírozzuk - mondja Sztáry Erika. Elekes Zoltán kevésbé „kultúra-elfogult", legalábbis gazdasági megfontolásokra is hivatkozik, amikor elmagya­rázza, miért látták jó befek­tetésnek a balett segítését. - Meg vagyok győződve róla. hogy a balett nélkül Sze­ged elindulna - bocsánat a miskolciaktól - az „elmiskolci­asodás" felé; arról is, hogy kizárólag a szegénység, a pénzhiány miatt nem tud eu­rópai hírnévre szert tenni ez az együttes. Nem tud, mert nincs pénze menedzselésre, utazásra. Sajnos, kevés nálunk a tőke­erős gazdasági szervezet, még kevesebb, amelyik tudná, hogy a kultúra, a művészetek szpon­zorálása Magyarországon is előbb-utóbb a legjobb reklám­nak számít. Igaz, hogy senki és semmi nem ösztözi erre őket, egyelőre. Az adószabályok miatt mi is azt szeretnénk, ha a balettért létrehozott alapítvány „közcélú" lehetne. Addig is a Kortárs Balettért Alapítvány Dunabank Rt.-nél vezetett számlájára mindenki elküldheti a szegedi balett támogatására szánt pénzét, még az a magán­személy is, akinek legfeljebb ha egy százasa marad erre a célra... A számla száma: 289-98950-708. S. E. Fotó: Enyedi Zoltán • Az 1989-es romániai forradalom egyetlen magyar állampolgár­ságú egyetlen külföldi áldozatára, Tóth Sándor hódme­zővásárhelyi kamionsofőrre emlékezett tegnap este a Magyar Te­* le vízió kettes csatornájának filmje. Aki visszaemlékszik azokra a decemf . n i pókra, emlékszik arra is, hogy milyen lelkesedéssel gyűjtötték Magyarországon az adományokat a temesvárri és aradi nélkülözőknek. Tóth Sándor akkor indult útnak a segélyszállít­mánnyal. amikor Aradon még javában dörögtek a fegyverek, s épületek padlásairól még tüzeltek mindenkire, aki mozog. Az aradi kórház közelében érte a halál, miközben elindult, hogy a gyógyszer és élelmiszersegélyt rögtön kézbesítse. A megrázó fil­met egyébként az aradi körzeti televízió is vetíteni fogja, miután karácsony előestélyén a városban megkoszorúzták Tóth Sándor Maros-parti kopjafáját. (Biokémiai Intézet) előadása ­a kutatóval készített interjút lapunk pénteki számában ol­vashatták -, valamint Kiss Ist­váné (Genetikai Intézet). Dudits Dénes adta át a Qua­litas Biologica Alapítvány dí­jait, amelyet évente a legjobb tudományos közleményekért (télnek oda. Az idei első díjat Udvardy Andornak a Journal of Biological Chemistry című folyóiratban megjelent tanul­mánya érdemelte ki. A Gene­tics című folyóiratban megje­lent dolgozatukért második díjat kaptak: Török Tibor, Tick Gabriella, Martba Alvarado, Kiss István. Harmadik díjat nyert Patthy László a Methods in Enzymology című könyv­sorozatban megjelent tanulmá­nyáért, s negyedik díjas lett Tokaji Zsoltnak a Biophysical Journalban megjelent dolgo­zata. Az SZBK nem kutatói státusban lévő munkatársai közül Szabóné Bullás Mária kapott kitüntetést. Díjak a legjobbaknak Színvonalas tudományos előadásokat tartottak az SZBK Kapokon A Szegedi Biológiai Köz­pontban évente megrendezett, SZBK Napok elnevezésű tudo­mányos konferencia az idén ünnepi jelleget öltött: január 5­én született ugyanis Straub F. Brúnó akadémikus, az intézet alapító főigazgatója, s 80. szü­letésnapján Szege, n "köszön­tötte őt a hazai b ^gustársa­dalom, az Akadét s a város vezetői. Az ünm .udomá­nyos ülés mellet: ár 3-án és 4-én itt tartót Sejt- és Fejlődésbiológiai konferenci­át is. A tegnap fejeződött egy hetes biológuskonferencia zá­rásaként Dudits Dénes aka­démikus. főigaz- 'óhelyettes kiemelte a legnagyobb érdek­lődést kiváltott, kemelkedő színvonalú előadásokat. Ilyen­Tokaji Zsolt, Szabóné Bullás Mária. Török Tibor, IJdvardy Andor. (Fotó: Révész Róbert) nek értékelte Polgár Lászlóét sét, a Straub F. Brúnó plakettet (Enzimológiai Intézet), aki az vehette át. Ugyancsak kiemel­SZBK legrangosabb kitünteté- kedő volt Udvardy Andor

Next

/
Oldalképek
Tartalom