Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-07 / 5. szám

PÉNTEK, 1994. JAN. 7. Bánáti Antal a Centrum „mélyvizében". (Fotó: Schmidt Andrea) • Egymilliárd-kétszázmilliót hagytunk a Centrumban • Húszmilliós „ajándék" a szegedieknek m A Luxus, a Corvin és Szeged • A „jótékonyság" üzletpolitika A tömegek áruháza még gazdátlan sárlóturista rohama is sokat segített. Nekünk viszont a szegedi vásárlók az elsők. • Említette, hogy a tömegek áruházává szeretnének válni. Hogyan bírják a versenyfutást a kispénzű vevőért a feketekereskedelemmel, az utcai árusokkal? - Nem lehet versenyezni azokkal, akik nem fizetnek vámot, adót. Helyből negyven százalékkal olcsóbban kínálnak így bármit. Tudja mi az eredménye? A Cserepes soron vett holmikat sokan ide hozzák vissza, hogy cseréljük ki. Nagy csapdába esnek a vásárlók: hozzásegítik a feketejövedelemhez a seftes réteget, akik nem adóznak. Ezt a költségvetési hiányt viszont úgy is a vásárlókon vasalják be. Egyszóval, az utcán rendkívül kiszolgáltatott a vevő. • És a Centrumban? - Szerintem a vevőt kell a centrumba állítani. • Nem biztos, hogy mindig így sikerül! - Magam is tudom. Három és félmillió ember minden kívánságát nem lehet teljesíteni. December 7-én például óriási akciót rendeztünk: este tízig nyitva tartottunk. Három óra alatt 18 ezer vevőt szolgáltunk ki - biztos, hogy nem mindenki volt megelégedve. Sokkal jobbnak tartom a mozgássérülteknek rendezett akcióinkat: kedvezményekkel, családias légkörben vártuk őket többször is. Képzelje el, még az eladók is külön felöltöztek erre az alkalomra. • Az elhúzódott privatizáció okozott-e károkat Szegeden? - Anyagilag nem, de éppen elég az, hogy három éve kétszázötven dolgozóban állandóan benne lakik a feszültség. Igyekszünk úgy tenni, hogy a vevők ne vegyék ezt észre. • Hogyan áll most a Centrum-lánc eladása? - December 6-án egy konzorcium a dolgozók vezetésével, az MRP keretében beadta a pályázatát. Most ismét az ÁVÜ kezében van a döntés. Én hiszek abban, hogy az az eladó, aki csak néhány ezer forinttal tulajdonos, már egészen másként gondolkodik. Ráadásul beruházni kellene, márpedig vagy vevőre várunk, vagy fejlesztünk. A kettő nehezen megy együtt. Rafai Gábor A VÁROS 7 A szegedi Centrum Áruházban minden csendes. Az eladók vevó'ról álmodnak a szürke januári délelőttön, a vevők meg minden bizonnyal pénzről, miközben lapos zsebeikben kotorásznak az ünnepek után. A Centrum Áruházak privatizációja éppen három esztendeje húzódik, s lassan már rekordot dönt a hazai magánosítás kusza dzsungelében. Mégis, az áruházlánc szegedi tagja nem akármilyen évet hagyott maga mögött: a budapesti Corvin és Luxus után a legeredményesebb az országban. - Éppen öt esztendeje, hogy az áruházat vezetem - fogad Bánáti Antal igazgató Tudja mire vagyok mégis a legbüszkébb? Senkit sem kellett elküldenem azért, hogy nyereségesek maradjunk. Következzék most egy röpke statisztika: tavaly egy milliárd kétszázmillió forintot hagytunk a szegedi Centrumban. Három és félmillió vevő fordult meg 1993-ban az áruházban. - Az sem elhanyagolható, hogy százmilliós tételt fizettünk be Szegedről a költségvetésnek, s a helyi önkormányzat kasszáját is gyarapítottuk közel kétmillió forinttal. Így is 66 milliós nyereséggel zárhattuk az évet - mondja az igazgató - Nekünk a megbízhatóság a fő üzletfilozófiánk. • Kikre vonatkozik ez? - A kincstárra, a szállítókra és legfőképp a vevőinkre. • Úgy tudom, a cég népáruházzá igyekszik válni. - A tömegekre építünk. A középrétegeknek, méltányos áron kínáljuk termékeinket. • Mit jelent a méltányosság? - A környezetünkhöz képest igyekszünk alacsony árakon kereskedni. • Mekkora az árrésük? - Ez nagyon ingadozó: tíz és huszonöt százalék között változik. De ne felejtse el, hogy ebből jelentős részt vissza is adtunk a vásárlóknak. • Hogyan? - Többféle akciót szerveztünk tavaly is. Összesen húszmillió forintot juttatunk vissza így a szegedi vásárlóknak. • Mit kerestek leginkább a vevők? - Az élelmiszerosztálynak ment a legjobban. A műszaki cikkeket azért vitték sokan, mert többször rendeztünk nyugdíjas napokat, ahol tíz százalékkal olcsóbban kínáltunk mindent. • Miért jótékonykodik a Centrum? - Nem jótékonykodunk - ez az üzletpolitikánk. Nem szeretnénk ma megkopasztani a vevőt, holnap is a szegediekből akarunk megélni. Az igazgató nem is titkolja: a tavalyi nagy centrumos akció, a törzsvásárlói klub kialakítása nem sikerült úgy, ahogyan szerették volna. Bár 16-18 ezer ilyen szegedi vevőjük van, mégis változtatni szeretnének az idén a szabályokon. Jelentősebb kedvezményeket próbálnak kínálni a törzsvevőknek, mint tavaly. - Nem is tagadjuk, a rekordereményben az év utolsó hónapjainak jugoszláv bevá• Szegeden 1928-ban alapították meg a klubot, amely a háború kezdetéig működött egyebek között Szentgyörgyi Albert elnökletével. Hosszú szünet után három évvel ezelőtt alakult meg ismét a városban a Rotary. A klub jelenlegi elnökével, dr. Tekulics Péterrel, a gyermekkórház igazgató főorvosával beszélgettünk. Arra kértük, mutassa be a megértést, jószándékot hirdető rotarysták közösségét, tevékenységét. - Klubunknak jelenleg 37 tagja van, különböző foglalkozásúak a gyárigazgatótól, a köztisztviselőig. Olyanok, akik segíteni tudnak és akarnak a rászorulókon. A csongrádi menekülttáborba kényszerült bosnyák menekülteket másfél éve támogatjuk. Nyugati klubokokat is megkerestünk, így mintegy 4 millió forinttal járulhattunk hozzá ittartózkodásuk megkönnyítéséhez. A város valamennyi általános iskolájában a legrászorulóbb tanuló étkezési költségeit fedezzük. Nyaranta erdélyi gyerekeket táboroztattunk, a ferencesek segítségével adományokat juttattunk el a szegényeknek. Diákok csereüdültetését szervezzük. És még sorolhatnám. A legfontosabb számunkra a gyerekek és a szegények felkarolása. A vajdaságiakon fél millió forint értékű gyógyszerrel és élelmiszerrel igyekszünk segíteni, azon fáradozunk, hogy a küldemények oda jussanak el, ahová tényleg szántuk. • Honnan teremtik elő a jótékonyság anyagi fedezetét. A tagdíjból ennyi mindenrefutja? - Nem, a tagdíjat a zürichi központnak fizetjük be. A rotarysták anyagi erőfeszítéseiből, nemzetközi kapcsolatainkból. jótékony célú rendezvények bevételeiből és belső „árveréseinkből" teremtjük elő az anyagiakat. • A Rotary-bál apropóján Lélegzik a szegedi klub Tekulies Péter (Fotó: Révész Róbert) Amerikában született 82 évvel ezelőtt. A Rotary olyan karitatív világszervezet, amelyben különböző foglakozású, munkájukban elismert, zömmel vezető beosztású emberek készek vállalni a humanitárius szolgálatot. Szakmájukban, magánéletükben magasra állítják a mércét. A mozgalmat 130 országban éltetik, 1 milliónál több klubtagot jegyeznek. • Milyen gyakran találkoznak, ki lehet tagja a klubnak? - A Forrás Szállóban csütörtökönként randevúzunk, csupán ajánlással lehet valaki klubtag, és az a jó, ha a közösség keresi meg azt, akit szeretne befogadni. Az összejöveteleken előadásokat hallgatunk, intézendő dolgainkról beszélgetünk, közös külső programokat szervezünk. • És most lesz a Rotarybál, amellyel a szegedi báli szezon kezdődik... - Január 15-én este a Forrás Szállóban tartjuk. A 2000 forintos belépő vacsorát és aperitifet tartalmaz. Az esten Vajda Juli és Gregor József, ismert szegedi operaénekesek, művészbarátaink lépnek fel. Mindenkit szeretettel várunk! Tombolán több százezer forint értékű ajándékokat sorsolunk, amelyeket magyar és külföldi magánszemélyek, cégek ajánlottak fel. Természetesen a jótékony bál bevételét teljes egészében a segélyprogramunkra fordítjuk. V. Fekete Sándor • A főrendezői feladatokat ellátott művészeti tanácsadó, Árkosi Árpád távozása után mint megírtuk már - borult a színházi műsorrend. Csak a dőlésszög és még egy-két tényező volt ismeretlen - eddig. Információink szerint a zenés műfajban Sándor János folytatja, remélhetően, korábbi sikerszériáját: ő rendezi meg a tervben is szerepelt Chicago című musicalt. Eredetileg Lukáts Andort hívták, aki Árkosi távozása után lemondta Vonzások és változások -a a feladatot. A Birinszkij-darabot (Bolondok tánca) már javában próbálják Bodolay Géza vezetésével - ennek rendezését Lukátséhoz hasonló ok miatt Paál István nem vállalta; bemutató: január 21-én. A tervezett Vampilov-mű helyett - melyet ugyancsak Lukáts rendezett volna - a Macbeth kerül a Kamaraszínház színpadára; rendezője a színház igazgatója, Kormos Tibor, akinek a mű „már volt a kezében", az Egyetemi Színpad csapatával mutatta be néhány évvel ezelőtt. • A Havas Boldogasszony templomtól néhány száz méterre, a Mátyás király térből nyíló Barát utca már Alsóváros falusias része felé vezet. Az ötös szám elé érve kiderül, hogy nem is egy, hanem két házról v-an szó, amelyek láthatóan ugyanazon tervező kezenyomát viselik magukon. Csöngetésünkre Zákányi Ildikó és Vesmás Péter nyit ajtót, mivelhogy három gyermekükkel maguk laknak a díjnyertes házban. A szárazkapun átjutva lépünk beljebb, s a házigazdák kalauzolásával végigjárjuk a belső helyiségeket. Mielőtt leülnénk, kikívánkozik belőlem egy megjegyzés: ez a ház sokkal nagyobbnak látszik, mint amilyen valójában... Ez pedig azért lehetséges, mert a tervezők igyekeztek a legjobb térkihasználást elérni. A földszinten kialakított tágas nappaliból nyílik az étkezőkonyha. amelynek szomszédságában egy kamrának is jutott hely. Ugyancsak a földszinten szomszédos telken álló régi ház átalakításának terveit ugyancsak Zákányi Ildikó és Vesmás Péter készítette. Oda barátaik költöztek be. A pályázatra két okból jelentkeztek. Kíváncsiak voltak a szakmai megmérettetésre, ugyanakkor szerették volna másoknak is megmutatni, hogy igenis lehet nem túlságosan sok pénzből, egyszerű eszközökkel, jót építeni. Olyan házat, amely egyedi minőséget is hordoz. S hogy ez mennyire sikerült, azt bizonyítja „Az év lakóháza - 1993" pályázat első díja is. (Befejezésül egy aktualitás: Hódmezővásárhelyen éppen ma adják át a Liszt Ferenc Zenei Általános Iskola tornatermét és új épületszárnyát, amelyeknek tervezője Zákányi Ildikó.) Nyilas Péter m Az év lakóháza: Barát utca 5. szeretnénk mintát adni!" még egy zuhanyozófülkés mosdóhelyiséget is sikerült kialakítani. Az emeleten galéria fut a nappali egyik oldala fölött, s a tetőablakok fénye éppen az építésztervező házaspár dolgozóasztalára esik. A galéria végében egy fekvőhely várja a házban megszálló vendéget. Ugyancsak fönt találjuk a két gyerekszobát, a nagyobbik fürdőszobát, s a hálószobát. S mindez száztíz négyzetméteren! Zákányi Ildikó és Vesmás Péter a „körséta" után. egy kávé mellett mesélik el házuk történetét. Alsóváros mindig is vonzotta őket, s amikor végképp kinőtték másfél szobás tanácsi lakásukat, „lesz ami lesz" alapon belevágtak az építésbe. Hat-hét éve még rosszabb volt az építőanyagellátás, ezért bontásból maradt gerendákat, téglákat vásároltak; utóbbiakból jónéhányat a homlokzat, sőt a belső terek díszítésére is fölhasználtak: a vakolatlanul hagyott felületek. a „szem előtt hagyott" menynyezeti gerendák markáns arculatot adnak az épületnek. A A tervező-tulajdonosok a galéria dolgozóasztalánál. (Fotó: Révész Róbert)