Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-29 / 24. szám

Mit nem tud Végh Antal? Dorombolni, törleszkedni ÍAS§ASAG*KIILTIIRA*INIISAG*GIINUGY«SPIjRT Együtt dolgoztam Boross úrral... A Forrás Szálló igazgatója másfél évtizeden át volt a jelenlegi miniszterelnök beosztottja Az „Öreg", azaz Boross Péter „Öcsi", azaz Sándor Péter Sándor Pétert sokan ismerik Szegeden. Ez a sztereotip megállapítás nem mond ugyan sokat, de az tény, hogy a Forrás szálló fiatal, agilis igazgatója mindenütt jelen van: konferenciákon (szervezőként is), sportrendezvényeken, alapítványok kuratóriumában, jótékonysági vagy szakmai bálakon, fogadásokon. Egy dolgot azonban kevesen tudnak róla: 15 évig együtt dolgozott dr. Boross Péterrel, a Magyar Köztársaság jelenlegi miniszterelnökével. Beszélgetésünk apropóját is ez adta. Arra kértük az igazgató urat, meséljen, anekdotázzon egy kicsit a régmúlt időkről, írja le nekünk, milyen volt az akkor még ném politizáló vezető, majd vállalatigazgató? - Messziről kell indulnom, hiszen 1962-ben kezdtem a szakmát a Délpesti Vendéglátónál. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert akkortájt Budapest is megérte, hogy egyes vállalatokat centralizáltak, majd decentralizáltak, azután így jött létre (Pesterzsébet, Soroksár, Csepel, majd később Ferencváros területén) a Délpesti Vendéglátó, ahol én cukrásztanuló voltam. Ott töltöttem a tanulóéveket, ott szabadultam föl, majd később cukrászként ott dolgoztam. - Mikor került a vállalathoz Boross Péter? - Valamikor a hatvanas évek derekán. - Később igazgatója lett a Délpesti Vendéglátónak. - Igen. Ez 1971-ben következett be, amikor elhunyt a vállalat korábbi igazgatója. Boross Péter ekkor már igazgatóhelyettesi beosztásban dolgozott. - Egy-egy nagyvállalat igazgatója csak pártember lehetett... - Bizony, nem kis „bruszt" volt Boross megválasztása. Tudom, a pártszervezet is keményen ellenállt, s valóságos csoda volt ez akkoriban, hogy egy pártonkívülit az igazgatói székbe ültessenek. A korábbi igazgatóhelyettes azonban köztiszteletnek, közmegbecsülésnek örvendett és így - bár elég hosszú procedúra és vajúdás után - végülis kinevezték. - Első találkozásukra emlékszik még? -Természetesen. Ez egy nagyon kedves történet. Tudni kell, hogy a Délpesti Vendéglátó csaknem 2500 embert foglalkoztató vállalat volt és ez az első találkozás is sok mindent elárul és nagyon jellemző momentum. Én, mint egy a sok közül, akkor már cukrászként dolgoztam, de uiindig könyvet és színházat kedvelő ember voltam, színházi bérletem volt a Madáchban, s így futottam ott össze egy alkalommal Boross úrral is. Emlékszem, a Kolozsvári Nemzeti Színház vendégszerepelt Pesten, édesanyámmal mentünk el az előadásukra. Édesanyám melletti széken a vállalatom akkori egyik vezetője ült. Boross Péter. Nagy szemeket meresztett, hogy a kis cukrász színházba jár...Úgy gondolom és ma is azt érzem, hogy számára sokat jelentett a színház, a kultura iránti vonzódásom, bár azt nem tudhatta, hogy nekem bérletem van, vagy csak arra az egy előadásra mentem el. Ez rangot, jelentőséget adott kapcsolatunknak is. - Egyik elejetett szavából hallottam a Boross-iskola kifejezést.. Mi volt a jellemző erre? - Erre az jellemző, hogy az Öreg, mert mi csak így hívtuk a nálunk húsz évvel idősebb főnökünket, felkarolta, maga mellé gyűjtötte a fiatalokat és sokat foglalkozott velünk. Sok fiatalt, későbbi vezetőt nevelt a szakma számára. Akkor honosították meg nálunk is a szabad szombat rendszerét, és ügyeletesi rendszerben működött a vállalat. Mi néhányan fiatalok alig vártuk, hogy Boross Péter legyen a vezetők közül az ügyeletes és akkor beültünk hozzá, pontosabban az előszobájába és beszélgettünk. Szeretetett kvaterkázni, beszélgetni, eszmét cserélni. - Miről? - Beszélt szakmai dolgokról, én akkor már vendéglátóipari főiskolát is elvégeztem, így rengeteget tanultam is tőle. De '56-ról, Veress Péterről, az irodalomról, a kulturáról, a színházról, a sportról is beszélt.Nagy sportrajongó volt,<meccsekre is kijárt. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy melyik csapatnak szurkolt... - Milyen kép alakult ki róla? - Ezt érdekes boncolgatni. Furcsának találtuk akkoriban, hogy az előző igazgatónk mindig maga akart ott lenni a helyszínen, a csapok felszerelésétől az asztalok beállításáig ő intézkedett. Boross pedig kimondta: gyerekek ehhez én nem értek és az illetékes vezetőkre osztotta a munkát! S kikérte mások véleményét, többekét is, azután döntött. - Milyen kedélyű ember volt az igazgató? - Hm, érdekes kérdés. Nagyon jó humora volt, kommunikatív, élcelődő típus. Sokoldalúsága miatt volt ilyen. Ő ugyanis az '56-os bélyegével és jogi végzettségével a perifériáról indult és a „matrózból lesznek a legjobb kapitányok" mintájára lett a vállalat első embere. Humorában benne volt a széles emberismerete is. - Mikor találkozott vele űjra? - Én 1980-ban távoztam a cégtől, de később barátaimmal még sokszor találkoztunk, ekkor néha öszszefutottunk néha Budapesten. - És a politikussal? - 1990-ben, pontosabban, szeptemberben, akkor még nem volt belügy-, csak tárca nélküli miniszter, egy, a szakszervezeti üdültetéssel kapcsolatos elképzelésemet szerettem volna eljuttatni Surján László népjóléti miniszternek, s ehhez kértem a közbenjárását, segítségét. Fogadott, leültetett, a 10 perces protokollból másfél óra lett. Szóval ő akkor is a régi Öreg volt, akit én az egykori cégnél megismertem. -Később? - Az már itt volt Szegeden, 1991-ben. Áprilisban a rendőrlisztképző iskola avatására és zászlószentelésére jött a Tisza partra, akkor találkoztam vele másodszor. Akkor már belügyminiszter volt. Én adtam a protokollt, s ekkor volt két apró sztorim is vele kapcsolatosan. Felhívtam a volt kollégáimat Budapesten és megkérdeztem: Mi volt az Öregnek a kedvenc ételsora? Ezt állítottam össze, az italsort pedig mellé tettem és ebéd közben megjegyezte: Öcsi, te még mindig tudod, hogy a száraz fehérbort szeretem? A másik, pedig, amikor rámkérdezett: Mondd, Öcsi, hogyan tudtál Pest után itt megszokni? De a választ meg sem várta, hanem ő mondta, hogy tudja, én egri születésű vagyok, nem volt nehéz a Pesten kívüli beilleszkedés... - Végezetül: jó kezekben van a kormányrúd? - Én természetesen elfogult vagyok vele szemben. De azt bátran állíthatom, hogy a személyiségjegyei, rátermettsége, műveltsége, észjárása, emberi tartása erre predesztinálja őt... Kár, hogy a 10 millió magyar polgártársam nem ismeri őt annyira, mint én. Éppen ezért merem kimondani, hogy az a bizonyos kormányrúd, valóban jó kezekben van! Kisimre Ferenc Végh Antal író, néptanító szerencsétlennek és zaklatottnak ítéli az országban uralkodó közállapotot. Emiatt ugyan nem beteg, de nem is érzi magát valami jól. Heteken belül dönteni fog arról, hogy e rossz közérzet ellen tesz-e valamit. Hogy milyen színben lép fel a politika színpadára, arról nem, egyéb másról viszont szívesen elmondta véleményét lapunknak. - Mit csinál jelenleg Végh Antal? - Maradtam író. Magatartásom nem változott. Ezen kívül állatokat tenyésztek, almafákat' nevelek és földet művelek egy Budapest melletti faluban. Ezzel telnek a napjaim. Időközben el-ellátogatok olyan helyekre, mint Hódmezővásárhely, ahol meg tud fényesedni szellemileg, az ember. - írótársai közül többen politikusok lettek. Követi példájukat? - Éddig három párt kért fel országgyűlési képviselőségre. Még nem határoztam el magam az indulás mellett, éppen ezért nem kívánom nyilvánosságra hozni a pártok nevét. Nagyon meg kell gondolnom, mert nagy a felelősség. Félvállról nem akarom, de nem is tudnám csinálni a képviselősködést. Ugyanakkor félek attól, hogy írói pályafutásom a hatalomba kerüléssel csorbát szenved és megszakad. Lásd Csurka Istvánt. De másokat is tudnék mondani. - Mikor kell választ adnia arra, hogy hol és milyen színekben indul a választásokon? - Heteken belül döntenem kell. Hozzáteszem: elképzelhető, hogy egyik lehetőséggel sem élek. - Miről szól majd következő könyve? - 1956-ról, amit a mostani jobboldal teljesen kisajátít magának. Könyvemben bebizonyítom, hogy a forradalmat a baloldal, a munkásosztály kezdeményezte. Történelmi hamisítás jobboldali, népi-nemzeti, nacionalista népfelkelésnek kikiáltani ötvenhatot. - Ön szerint, mi az oka annak, hogy a rendszerváltás óta nem született igazán átütő sikerű, szociografikus mű Magyarországon? - A kialakult helyzetben egyszerűen csendben maradtak a realista irodalom képviselői. Az írók egy része - ilyen volt többek között Németh László is - tud az íróasztalnak is alkotni. A zöme viszont azért ír, hogy beleszóljon napjaink dolgaiba. Olyan eséllyel írni azonban, hogy abból soha nem lesz semmi - mivel nincs kiadó, nincs terjesztő -, borzasztó nehéz dolog. Erről mondta nekem valaki: a kiadatlan kézirat olyan a házban, mint a temetetlen halott. Megmérgezi az ember létét és környezetét. Én is írtam egy szociografikus dolgozatot, amelynek címe: Antall után, Boross előtt. Fotó: Hárs László Már a negyedik lapnál kopogtatok vele, mert egyszerűen nem közlik le az írást. Az új cenzúra - amely nem azonos a régi idők cenzúráival - arról szól: ha nem nekem dorombolsz, akkor tönkreteszlek. Nem ellencikkel és elhallgatással, hanem mindenfajta sunyi törleszkedésekkel. Azt mondta egy híres orosz író: ha a nyúl fejét sokáig ütik kalapáccsal, akkor megtanul köszönni. Az írók is nyulak, mégha néha kobrának vagy oroszlánnak is mutatják magukat. Emiatt a válság miatt írnak ma Magyarországon álnév alatt horror-, pornó- és szexkönyveket az írók. Révai alatt az volt a kultúrpolitika nagy eseménye, hogy megjelent Veres Péter könyve. Aczél alatt pedig az, hogy Csurka színdarabot játszottak a színházban. És most mi? Szexkönyvek. Ehhez még hozzáteszem: úgy érzem, a társadalom érdektelenné vált, az emberek nem olvassák a szociografikus írásokat. - Foglalkozik-e Végh Antal a rendszerváltás körüli és utáni eseményekkel? Szeretné-e ezeket feldolgozni? - Csak azokat szeretném! Két-három könyvem is készenlétben van, amelyeket hónapok alatt tető alá hoznék. De melyik kiadóhoz menjek, amikor tudom, hogy az egyik szex, a másik horror, a harmadik pornó, a negyedik meg homokos könyveket ad ki. A magánkönyvkiadók nagy része is ebben a témában utazik. Én nem tudok olyat írni, hogy hogyan kente be az asszony habbal az altestét, s hogyan jött át a szomszéd kutyája azt lenyalni. - Mire számított ön a rendszerváltás idején? - Arra, hogy felszabadul az ország és az értékek kerülnek felülre. Sajnos, a hallgatag tömeg nem szólalt meg, s nem vett részt a rendszerváltásban. A hatalom - amelynek megszerzésében óriási szerepe van a pénznek - bizonyos pártok, intézmények és személyek kezébe került. Attól félek, hogy májusban nem a felszabadult magyar polgárság, hanem a pénz fog választani. A Zelnik Józsefek és Lezsák Sándorok milliárdokat söpörtek be az alapítványaikba. Ezt a pénzt majd a választási küzdelemben használják fel. Az emberek pedig - akik közül nem mindenki politikus lélek - az után mennek, akiket naponta látnak és hallanak a rádióban és a televízióban, mert azt hiszik az a jó. Szerintem, tévednek. - Megoldás? - Nem látom a megoldást. Azt viszont állítom: egy rossz választási eredmény esetén, ha maradnak a dölyfösök és a kirekesztők, akkor ez az ország 25 évre elveszett. Sz. C. Sz.