Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-29 / 24. szám

I SZOMBAT, 1994. JAN. 29. VÁLASZTÁSI KAMPÁNY 5 A többségi akarat és a kisebbség szabadsága SZABADSAG ES TULAJDON". Ebbe a Kölcsey-idézetbe sűrítettük politikai szándékainkat négy éve, az 1990-es választások előtt. Szabadság: mert meggyőződésíink, hogy az ezredforduló új, demokratikus Magyarországa csakis az egyének - az ember - szabadságjogaira, és a nemzet tényleges függetlenségére épülhet. Tulajdon: mert minden történelmi tapasztalatunk azt bizonyítja, nincs tartós szabadság az állampolgárok saját tulajdona nélkül, nincs működő gazdaság az egyes ember tulajdonban kifejeződő felelősségvállalása nélkül. Nem új elvek, valóban. Mi azonban tudatosan vállaljuk nemzeti történelmünk legjobb, máig érvényes hagyományait. Mert hisszük: országunk és a magyarság megmaradása, az új Európához való illeszkedése, csakis saját nemzeti tapasztalataink fundamentumán, egyszersmind azok megújításával lehet sikeres. Szellemi és anyagi gyarapodásunk, jólétünk, elképzelhetetlen nemzetünk védelme és erős érdekérvényesítő képessége nélkül. KIK VAGYUNK? Mi, amikor a Jurta-színházbeli ismerkedések után a lakitelki sátorban, majd napok múlva Szegeden megalakultunk (nemrég emlékeztünk az ötödik évfordulóra), a Magyar Demokrata Fórum nevében szereplő mindhárom szót komolyan vettük: magyar, mert nemzeti-keresztény elkötelezettségét nyíltan vállalja, demokrata, mert tagjai személyesen is elkötelezték magukat a többségi akarat elve és a kisebbségi vélemény szabadsága mellett, fórum végül, mert eredetét, szándékait és tetteit tekintve, bevallottan nézetek, álláspontok egyeztetésére, egyesítésére törekszik. Az 1990-es választásokra felállt egy tanárokból, közgazdászokból, orvosokból, félreismert alkalmazottakból, börtön viselt 56-osokból álló or csapat, akik - mint Für Lajos fogalmazta - „meghallották a történelem hívó szavát." Az MDF bizalmat kapott és az első, szabad országgyűlési választásokon a képviselőhelyek 43 százalékát nyerte el. Igy lett Antall József az új kormány miniszterelnöke, az MDF pedig a legnagyobb kormányzópárt. Legnagyobb, de közel sem kizárólagos birtokosa a hatalomnak. Azóta tudjuk, többen elhagytak bennünket. Nem vagyunk ideológiai párt: mi sokan, sokféle indíttatással jöttünk az MDF-be. Természetes, hogy a kormányzati felelősség és egy szilárd nemzeti centrumpárttá válás folyamata kötött is, taszított is. MIT ÍGÉRTÜNK? Minden ellenkező híreszteléssel szemben nem ígértük, nem ígérhettük az ország gyors felvirágoztatását. Annak idején - elég felütni az MDF választási programkönyvét vagy a „Nemzeti megújhodás programja" c. anyagot - is tisztában voltunk azzal, hogy nehéz, küzdelmes időszak következik. A mi miniszterelnök-jelöltünk nem rokkendrollezett zokniban a választási győzelem éjszakáján, hanem azt latolgatta, miképpen lehet majd elkerülni az új demokrácia viszonyai között könnyen felszítható gazdasági vagy alkotmányos válságokat. Ebből született meg azután - a máig rossz csengésű, de kétségkívül eredményes - „paktum". És ezért maradhatott a helyén - térségünkben egyedül - Antall József kormánya. MIT TETTÜNK? Lassan ként közhelynek számít, hogy a kormány 1990-ben súlyos örökséget vett át: dollármilliárdos nettó adósság, kiürült államkassza, néhány napos deviza- és benzintartalék, a csőd szélén tántorgó állami vállalatok, kizsigerelt téeszek, dzsungel-privatizáció. Egy tulajdonforma (a kollektív tulajdon), egy téveszmékből, saját hagyományainktól idegen másolatokból építkező - a szegénység és a pazarlás tüneteit egyaránt felmutató - társadalmi rendszer látványos kudarcát éltük meg józan belátással, vér nélkül. Minden értékelés, minden pártos vagy pártatlan bírálat csak akkor használható, ha ezt: a megindulás tényeit veszi alapul. Mit tettünk? Először is kiépítettük egy európai, demokratikus állam jogintézményeit. Magyarország elindult a piacgazdaság útján, meghoztuk a gazdasági átalakulás alaptörvényeit, megteremtettük a biztos és hosszú távú vállalkozások törvényes alapját. Hazánk az európai befektetők megbízható partnerének számít; a térségünket célzó összes tőkeexportnak több mint 50 százalékát máig magyar vállalatok, vállalkozások kötik le. Elhárítottuk a gazdasági összeomlás veszélyeit az átalakulás megpróbáltatásai, és a sajnos szükségszerű keleti piacvesztés ellenére is. Minden jóslattal szemben, megfékeztük az örökölt inflációt. Mit tettünk? Beindítottuk a szabályozott privatizációt: az állami tulajdon a korábbi 98-95 százalékkal szemben, ma 55-60 százalékos részt képvisel. A nemzeti jövedelem több mint felét már a magán- - a É 0* ! Y 1 ¥ ' Antali József Szegeden; 1990-ben a szabadtéri Hunyadielőadásának szünetében. gazdaságok teremtik meg. Mind többen élnek az MRP (Munkavállalói Résztulajdonosi Program) és az Egzisztencia hitel állami forrásokra épülő lehetőségeivel, átalakult (emberi léptékűvé vált) a szövetkezeti tulajdon. A számok ismeretében állíthatjuk: Magyarország kezelni tudta saját és a környező országok válságtüneteit, és sokak számára ma is irigyelt vagy követendő példát szolgáltat térségünkben. Mit tettünk? Kiigazítottuk a társadalombiztosítás és a szociális ellátások ésszerűtlen és pazarló rendszerét: ma is folyik a Társadalombiztosítási Alap vagyonának feltöltése, amelyet ezentúl a választott önkormányzat kezel, háziorvosok kezdték meg működésüket stb. Soha kormány és parlament nem foglalkozott annyit (emlékezzünk csak az évi 15 százalékos infláció és a 2 százalékos automatizmus ellentMagyar Demokrata Fórum szegedi szervezete (elnök: dr. Bratinka József) 6723 Szeged, Római krt. 31. Tel./fax: 324456 ' MDF Csongrád megyei választmánya (megyei elnök: Póda Jenő) 6722 Szeged, Tábor u. 5. Tel.: 325-791; tel./fax: 324411 MDF Országos Hivatal 1027 Budapest, Bem tér 3. Tel.: 115-9690, fax: 156-8522 mondására) a nyugdíjak értékállóságával, mint az elmúlt években. Gyárkapun kívülre került a korábban is létező, bujtatott munkanélküliség, a kormányzó pártok pedig megpróbálták kialakítani a következmények gyakorlati - és humánus - kezelésének elveit. „Tavaszi nagytakarítás" írtuk 90-ben egy plakátra, amit azóta sokan értettek félre, akartak félreérteni. Mi kárpótlási és igazságtételi törvényeket szorgalmaztunk, mert meggyőződésünk, hogy a magántulajdon hitele csakis a kommunista rendszer önkényes kisajátításainak - legalább részleges kárpótlásával szilárdítható meg. Nem voltunk szószólói a teljes és korlátlan visszaadásnak, nem mi mondtuk, hogy „mindent felejtsünk el" és azt sem, hogy „állampolgári jogon" kapjon mindenki húszezer forintot. Máig hisszük, hogy a főbenjáró bűnök nem évülnek el, s hogy a felelősöket - élőket és holtakat - éppen a nemzeti lelkiismeret tisztasága érdekében, meg kell neveznünk. Az MDF ugyanakkor ragaszkodott az alkotmányosság, a törvényesség elveihez, nem rajtunk és nem a mi szavazatainkon múlott, ha ezek a törvények - mint sok más is - késedelmet szenvedtek. Mit tettünk? Elértük, hogy minden történelmi görcs, tiltás ellenére a magyar nemzet sorsáról szabadon gondolkozzunk, s hogy külpolitikánk a tizenötmilliós magyarság érdekeit szolgálja, ^ntall József érdeme, hogy kezdettől fogva és minden fórumon a Varsói Szerződés és g KGST feloszlatását sürgette. 1991 nyarán hazánkat elhagyta az utolsó orosz katona: megteremtettük a független Magyarország alapjait, és egyenrangú partnerévé váltunk az egységesülő Európa országainak. MIT AKARUNK? Az MDF programja nem változott. Elődeink szavával élve: „Erős kormányt, erős Parlamentet, erős forintot" akarunk. A Magyar Demokrata Fórum nem ül fel a „szürkeállományról" vagy a „szakértői kormányról" szóló legendáknak. Ellenkezőleg. Kormányzati és önkormányzati tapasztalataival vallja, hogy birtokában van mindazon ismereteknek, amelyek az ország biztonságos kormányzását lehetővé teszik. Mindezt az MDF februárban esedékes országos gyűlése részletesen, egy új választási program formájában fogja rögzíteni. Annyit azonban ma is bizton tudunk, hogy az MDF indíttatásához, meggyőződéséhez és eredendő céljaihoz híven - megmarad a politikai centrumban! Mi kerültük és kerülni fogjuk a szélsőségeket, ezután sem fogunk élni könynyen kimondható, de nem, vagy aligha megvalósítható jelszavakkal. Másfelől reméljük, hogy az összezúduló politikai szólamok közül is kihallatszanak a hiteles szavak. Mi nem kampányra készülünk, hanem Antall József politikai örökségét képviselve további bizalmukat kérjük, hogy befejezhessük a rendszerváltoztatást. Bratinka József városi elnök, Póda Jenő ' megyei elnök Hogy is van ez? Kiabál a főcím a Délmagyarország január 14-i számában: „Pártellenszenvek a Dunán innen!" A szeletekre szabdalt, tájékozódást szolgáló kör felett az alcím: „A Szonda lpsos regionális közvéleménykutatása ". No végre! Nézzük már, Ferenczy úrék szerint mint vélekednek az ország nagyobbik felében a pártokról, mely pártok a leginkább ellenszenvesek, illetve ebből következően, hogy néz ki a másik oldal, mely pártok a ,jó pártok"? Nem lehetnek kétségeink, az ábrákból egyértelműen kiderül, a keresztény, nemzeti pártok a leginkább ellenszenvesek, s a népszerűségben vezet a Fidesz. Őt mindenki szereti. Legrosszabb fiú az MDF - gondolom, a MIÉP is beleértendő -, de a Fügetlen Kisgazdapárt is megkapja a magáét! Aztán megakad a szemem a számokon! Kérem, ne mosolyogjanak, mindössze 935 személyt kérdeztek meg a számlálók, feltéve, ha nem tízszer vagy húszszor 935 személyről van szó, s a csoportok közül Ferenczy úrék a nekik leginkább tetsző véleményt teszik közhírré. Természetesen a lehetőségek ezeken túl is kimeríthetetlenek. Értik, ugye!? Megközelítően tízezer ember véleményét egy ember reprezentálja! Hát... mit lehet erre mondani? Ha ez nem valós, tárgyilagos közvéleménykutatás, akkor micsoda?... Hogy is van ez? Hogyan is állunk a címekkel rohanó korunkban, amikor egy vastagon szedett cím és egy pillanat alatt átlátható, könnyen érthető ábra után már tovább lapoz az olvasó? Meg a sajtóetikával? Mit is vállaltak az újságírók azon a bizonyos megbeszélésen a Sajtóházban? Remélem, elismerik, fenti cikküknek semmi köze a sajtóetikához, s aki 935 személy kérdéses, ellenőrizhetetlen véleményét harsogó címek alatt egy országrész, illetve jóformán az ország véleményének tünteti fel, annak magatartását értelmetlen dolog lenne minősíteni. Kivált, ha tudjuk - s Önök ne tudnák? -, Ferenczy úr és környezete nem éppen pártatlanságáról ismert, hogy más egyebekről ne is beszéljünk. Összegzésként csak kérdezhetjük: van-e számottevő politikai haszna valakinek az efféle - mondjuk ki - hazugságokból, manipulálásokból, s ki felel a hasonló irományok, cikkek által gerjesztett indulatokért? S főleg: nem lenne gyümölcsözőbb, mégis, Szonda Ipsosékat talomba tenni a választásokig? HANGPRÓBA Kisgazdahűség S. 0. S... Kisgazdapárt Kire szavazzunk? A „Valakik valakiről vagy valamiről valamit" mondanak olvasása közben fogalmazódott meg bennem az alábbi gondolat: Kire szavazzunk? Nekem csak egy „párt" szimpatikus, amikor a lakodalomban ki van írva: „ Köszöntjük az ifjú párt! " Mátrai László A pártoknál beindult már a kampány, hirdetik programjaikat, keresik, kutatják a lehetőségeket a lehető legtöbb szavazat megszerzésére. Minap „Az Agrárszövetségnek valódi kisgazdaprogramja van" címmel tudósítást olvashattunk az egyik országos lapban. Kisgazdaprogram, Agrárszövetség - morfondírozom magamban. Nem áll össze a kettő bennem, két külön dolog így első hallásra, annak ellenére, hogy valami van - mondaná Rajkin - de nem az igazi. A kettő nincs szinkronban, két külön világ. Mármfnt a két párt. a két szervezet. Ezek szerint - tűnődöm tovább - az Agrárszövetségnek nincs saját programja, és ezért a kisgazdaprogramhoz kell nyúlnia. Nem hinném - meditálok még mindig - ám már nem is ezen vesződöm, hanem arra gondolok, lesz-e egyetlen kisgazda, akit így. ezzel meghódít az Agrárszövetség? Lesz-e egyetlen kisgazda is ebben az országban, aki megcsalja, elhagyja a kisgazdapártot. Elfelejti-e egy is közülük azt az emlőt, amelyből erőt mentve ő maga vagy ősei fölépítették politikai piramisukat, amelyben hittek hosszú éveken át, mert hihettek oly sokáig benne. Nagyatádi, Gál Gaston, Eckhardt, Bajcsy-Zsilinszky, Kovács Béla, Nagy Ferenc, néhány nagy név a pártból. A kisgazdapártból. Lehet-e elhagyni egy eszmét, egy szellemiséget, egy keresztény értékrendet csak azért, mert ma még vannak gondok - nem csak a mezőgazdaságban! Apát. anyát megtagadni képese valaki ebből a pártból? Mintha ez nem kisgazda jellemre vallana. Fölvillannak a 89-es év nemrég múlt napjai, akkor szerveződött újra - több évtized után - a kisgazdapárt s jnár akkor látszott, hogy hatalmas erő, bőséges bázis lesz a szervezetben, mert mélyek a gyökerek, lávaként tört elő az ősi szellem. És amikor a földprogramot kezdte kidolgozni a párt, alulról indult vitákban, helyi szervezetek taggyűlésein, forró hangulatú fórumain, országszerte üdvözlésre talált a kisgazdaprogram. S azóta hányan jutottak az új törvénykezések révén termőföldhöz, hányan vehették meg lakásukat, ha csak részleges kárpótlásból is? Az erőből ennyire futotta most. Bizonyosan lesz még első a kisgazdapárt, aminek reményét azoknak az embereknek hite adja, akik bíznak sok mindent megélt, megszenvedett pártjukban kisgazdák, polgárok egyaránt. Lehet boszszankodni, vitatkozni, keseregni a mai állapoton. De az úton együtt haladnak tovább, ha sima. ha göcsörtös, nem térnek le róla. Köti őket a hűség a párthoz, mely képviseli őket ebben a világban. Dr. Lévay Endre Mentsétek meg a Kisgazdapártot! így összegezhetők röviden a földművelésügyi miniszter domaszéki látogatásának történései. Az Egyesült Kisgazdapárt rendezvényén láthatóan és hallhatóan megjelent több kisgazda irányzat. Voltak, akik helyeselték a miniszter úr előadásában mondottakat, voltak, akik élesen ellene szóltak, a többség azonban csendesen, alig hallható közbevetéssel (szinte csak a mellette ülőkhöz) szemlélődtek. Ők azok - egy divatos kifejezéssel élve -, akikből kivonult a párt. Ők csak egyszerűen a kisgazdák, akiket nem érdekelnek az osztódások, a botrányok, ők beléptek vagy szimpatizálnak egy párttal. De rá kell ébredniök arra, hogy lehet, ők a többség és mégis képviselet nélkül maradnak a Parlamentben. A miniszter úr már csak abban reménykedik, hogy elérik az új 5 százalékos küszöböt, bekerülnek ismét a Parlamentbe. mi több, a kormányba azért, hogy ott tudják folytatni, ahol abbahagyták... Az öt százalékkal valóban csak azt tudják tenni, amit eddig (a választó majd mérlegre teszi, mit is tettek), vagy még azt sem. Visszatérő mondatkezdete volt ...férfiasan be kell vallanunk, hogy... Tételezzük fel, az FKGP is megüti az öt százalékos küszöböt. Megint lesz több kisgazdapárt a Parlamentben és egymás ellen fognak dolgozni. .a többség képviselete megint elmarad. Talányos maga az egyesülés ténye is - de ez belügy - vagy mégsem az? Nincs jogom eldönteni, ki a legitim, de engem felháborít az, ha az újságokban, médiákban a „kisgazda" szó megjelenik, az valamely botránnyal kapcsolatban jelenik meg. A választásokig arra már nincs idő, hogy új jelzős szerkezetű kisgazdapártot hozzanak létre, a sok vezetőnek sok párt kell. Felvetődik hát a kérdés, kit vagy mit kell megmenteni? Ha a pártot mentik meg, megmentik vele (átmentik vele) a vezetőiket. Én azt gondolom, a kisgazda értékeket és eszmét kellene megmenteni, még nem késő. A Parlamenten kívüli párt még hamarabb felmorzsolódik. Mindezt azonban az érintetteknek kell átgondolni és cselekedni. Mi lehet a megoldás, ha már nincs idő pártegységre, összefogásra? Keressenek hiteles személyeket, képviselőjelölteket és sorakozzanak föl mögöttük, hogy a jelentős vidéki réteg ne maradjon képviselet nélkül. Mindezt megfogalmazta az Agrárszövetség egy tagja, aki érdeklődéssel vett részt a rendezvényen. Higgyék el, nincsenek közöttük áthidalhatatlan távolságok. Ugyanabban a közegben élünk, mint önök. Lehet-e egymással szemben képviselni a vidéket? Nekünk nincs ilyen szándékunk. Ezt mindenkinek meg kell fontolni. Dr. Nyári Károly