Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-28 / 23. szám

PÉNTEK, 1994. JAN. 28. VÁLASZTÁSI KAMPÁNY 5 • 1. A nyugdíjasok helyzetének rendbehozatala: a) A nyugdíjakat negyedévenként hozzá kell igazítani az aktív korúak jövedelmének alakulásához; b) a régen megállapított nyugdíjakat folyamatosan fel kell emelni olyan összegre, amennyit kapnak azok, akik hasonló beosztásból és azonos szolgálati idővel ma mennek nyugdíjba; c) a létminimum alatti nyugdíjakat emeljék fel a létminimum mindenkori szintjének megfelelő összegre; d) az özvegyek kapják meg az elhunytat egyébként megillető nyugdíj 80 százalékát, ha nincs saját jövedelmük, illetve 40 százalékát, ha van saját jövedelmük (ez utóbbit az első kedvezményes év elteltét követően); e) a nyugdíjakat ne számítsák be a személyi jövedelemadó alapjába, egyrészt mert a nyugdíjakat a nettó (tehát már megadóztatott) bérek alapulvételével számítják ki, következésképpen adóztatása kettős elvonás, másrészt mert a nyugdíj biztosítási elven kapott járandóság; 0 a hagyományos temetés legegyszerűbb módjának költségeit - állampolgári jogú ellátásként - viselje a költségvetés; a számla ennek megfelelő részét a temetkezési vállalkozó az önkormányzat felé állítsa ki; g) a kárpótlás keretében kapjanak háztáji földet (életfogytig tartó, ingyenes használatra) a vidéki nyugdíjasok és nagycsaládosok, s a helyi önkormányzatok nyújtsanak segítséget nekik a megművelésben és a betakarításban: pénzben és szervezésben egyaránt; h) a gyógyszerárak csökkentésének megalapozása érdekében: a társadalombiztosítás kapja meg a gyógyszergyárak, valamint a gyógyszer nagy- és kiskereskedelem, továbbá a gyógyüdülők és gyógyszanatóriumok tulajdonjogát; ezzel együtt kapjanak tulajdonjogot a gyógyászati segédeszközöket és berendezéseket, műszereket gyártó vállalatokra, valamint ezek nagy- és kiskereskedelmére; i) a régi - és a mostaninál kedvezőtlenebb - jogszabályok alapján megállapított nyugdíjakat az érdekelt kérelmére felül kell vizsgálni, és a most érvényes jogszabályok alapján újra meg kell állapítani azokat, különösen akkor, ha az egykori, kedvezőtlenebb megállapítás politikai tényezők hatására volt kedvezőtlenebb, mint amit a mai jogszabályok megállapítanak; ezzel kapcsolatban visszamenőleg be kell számítani szülésenként egy-egy évet azoknak az anyáknak a szolgálati idejébe is, akik 1968 előtt szültek, és már nyugdíjasok voltak annak a jogszabálynak a kihirdetésekor, amely bevezette ezt a kedvezményt. 2. Az ezek kifizetéséhez, továbbá az aktív korúak, a családok helyzetének javításához szükséges összegek előteremtése érdekében, országunk súlyos nehézségei közül most mi a gazdasági bajok mielőbbi áthidalására fogunk össze. 3. A Nyugdíjasok Pártja segítő közreműködést vállal és ajánl fel a javak és a szolgáltatások gazdaságos szaporításának szervezéséhez a népiA Nyugdíjasok Pártjának rövidített programja nemzeti erőkkel való összefogás útján. 4. A gazdasági vezetés alapvető célkitűzése a családok ezen belül kiemelten az ifjúság és nyugdíjasok - életviszonyainak tartós javítása legyen. 5. Ehhez a legelső teendő: munkahelyek tömeges és gazdaságos létesítése. Ennek piaci megalapozásaként meg kell szüntetni olyan cikkek importját - és ezért külkereskedelmi egyenlegünk mai helyzetében nem szabad devizát adni az MNB pénzéből olyan cikkek behozatalára amelyeket itthon is elő lehet állítani megfelelő mennyiségben, árban, minőségben és ütemezésben, a hazai gyártás újraindítása, illetve gazdaságossá tétele útján. A katonai felszerelések lehető legnagyobb részét is a hazai iparral kell legyártatni. 6. A takarmánykeverékeket előállító és a mezőgazdasági terményeket feldolgozó üzemek kerüljenek a mezőgazdasági termelők közös tulajdonába részvénytársaság vagy e célra létrehozandó értékesítő, illetve feldolgozó szövetkezet formájában - részben a lánckereskedelem kiküszöbölése érdekében, részben a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességének növelése céljából, és hogy ne legyenek kiszolgáltatva ellenérdekű erőknek a takarmányok minősége és beszerzési ára tekintetében és terményeik átvételi árának meghatározásában. 7. A szövetkezeti összefogást kell tekinteni a munkahelyteremtés legősibb és legalapvetőbb módszerének. Ezért nem hozható olyan rendelkezés, amely csorbítja életlehetőségeiket. A meglévő szövetkezeteket olyan szervezési rendszerben kell hagyni működni, ahogyan azt tagságuk akarja akkor is, ha fenn akarják tartani a föld közös, nagyüzemi művelését is (pl. életkorukra, a felszerelés hiányára tekintettel, vagy a kockázat csökkentése, illetve a munkahely biztonságának fenntartása stb. érdekében). A gazdasági racionalitás megkívánja az egységes egyensúlyt a kis-, a közép- és a nagyüzemi gazdálkodás között. A nagyüzemeket elsősorban szövetkezeti keretek között kívánatos üzemeltetni, különös tekintettel ezek rugalmasságára az ott foglalkoztatható dolgozók száma tekintetében, a vertikalitás mértékének változtatási lehetősége folytán. A szövetkezeti gazdálkodás fontos feladata: munkahelyek biztosításával megteremteni az anyagi alapon is a mezőgazdasági lakosság népszaporodásának kedvezőbbé alakulásához. Ennek megfelelően kell támogatni a szövetkezeteket. 8. Külföldieknek csak akkor adható el magyar gyár, ha új technológiát vagy új piacot hoznak. Termőföld, erdő vagy vízfolyás, tó nem adható el vagy nem adható bérletbe külföldieknek. Maximálni kell az egyéni földtulajdon méretét állampolgáraink számára is, a mezőgazdasági lakosság földnélküliségének megelőzése érdekében. 9. Az áruzsora megszüntetése érdekében hatóságilag korlátozni kell a felszámítható haszon mértékét. Az adózás utáni haszon a termelésben ne haladja meg a költségek 10 százalékát, a nagy- és kiskereskedelemben pedig összesen maximum 30 százalék árréssel emelhessék fel a termelői árakat (amely árrés magában foglalja a nagy- és kiskereskedelem szállítási, közvetítési, raktározási, adózási és minden egyéb költségének, valamint hasznának fedezetét). 10. Eladási piacaink növelése érdekében (piaci módszerekkel) erőteljesen segíteni kell a keleti államokat (FAK, Kína, India, Korea, Irán, Izrael, Egyipom, Törökország és Görögország stb.) felénk irányuló fizetőképességük javításában, hogy mostani exportunk többszörösét tudjuk gazdaságosan eladni ezekben az országokban. Ennek érdekében (gondos előkészítést követően) célszerű bekapcsolódnunk olyan termékek ottani előállításának növelésébe, amelyeket előnyös feltételekkel tudunk onnan megvásárolni s azokat itthon feldolgozva, gazdaságosan exportálni. 11. Támogatjuk - mert az előbbiek végrehajtása esetén reálisnak és országunk számára is előnyösnek tartjuk - a Nemzetközi Valutaalapnak azt a kívánságát, hogy több éven keresztül fejlesztésekre-beruházásokra kell fordítani azt az összeget, amit eddig a költségvetés hiányának pótlására használtak. 12. Mindezek szervezésére létre kell hozni a kormányon belül a gazdaságirányítás csúcsszervét, amelynek gondoskodnia kell arról, hogy a termelési és a kommunális célokra (infrastruktúrára), valamint a lakásépítésekre és -felújításokra évi 8 százalékot meg nem haladó kamatra lehessen hozzájutni hitelhez. A nyugdíjasok ilyen célú hitelfelvételeire - ha az illető hitelképtelen - az állam vállaljon kezességet a tartozásnak más forrásból nem fedezhető hányadára. Rokonszenvek - ellenszenvek A Szonda lpsos decemberi regionális közvélemény-kutatása a választópolgárok pártokhoz való viszonyáról az ország keleti felén • A Szonda lpsos a szokásos havi közvélemény-kutatásaiban az embereket a pártokról alkotott véleményükről is kérdezi. Ezúttal a decemberi vizsgálat eredményeit közöljük az ország keleti felére vonatkozóan. Ahhoz, hogy lehetőséget teremtsünk a regionális rokonés ellenszenvek országos pártszimpátiákkal való összehasonlítására, zárójelben az országos adatokat is ismertetjük. A statisztikailag lényeges eltéréseket külön kiemeljük. Az ország keleti felében a legnépszerűbb párt a Fidesz, a megkérdezettek 17 százalékának támogatását élvezi (országosan ez az arány 16 százalék). Második helyen az MSZP áll 14 százalékos szavazóbázissal, gyengébb eredménnyel, mint az országban (ahol 17 százaléknyi szavazója van). A szimpátia-rangsor következő két helyét az SZDSZ foglalja el a megkérdezettek 8 százalékával (országosan is 8 százalék). Az MDF-re itt a választópolgárok 7 százaléka voksolna (az országban is 7 százalék), ha most vasárnap választásokat tartanának. A választópolgárok 6 százaléka adná a kormányrudat a KDNP kezébe (országosan 5 százalék). Az FKGP mind a keleti területen, mind országosan 5 százalékos támogatottságot élvez. Szimpátia tekintetében a parlamenten kívüli pártok helyzete nem változott: egyetlen párt sem tudott egy százaléknáljobb eredményt elérni. Az ország keleti megyéiben az előző hónaphoz képest csak minimális, statisztikailag nem markáns változások történtek a pártrokonszenveket illetően. Az MSZP 1 százalékot vesztett a szimpatizánsokból, míg a Fidesz és az SZDSZ l-l százaléknyi szavazóréteget tudott magához csalogatni, a KDNP ennél többet, 2 százalékot. A pártok népszerűségének másik fontos mutatója a biztos szavazók (azaz, akik biztosra mondják részvételüket egy mostani választáson) körében mért szavazati arány. A valamilyen pártot választó biztos szavazók körében eltűnik a Fidesznek az MSZP-vel szembeni előnye: egyaránt 25 százalékos támogatottságnak örvendenek (országosan az MSZP 30 százalék), jelentősen meg is előzi a Fideszt (22 százalék) ebben a körben. Az SZDSZ a biztos szavazók 13 százalékára számíthat (országosan is),, az MDF és a KDNP pedig 10-10 százalékára (az előbbi országosan 12 százalékra, a KDNP jóval kevesebbre, 6 százalékra). Az FKGP a biztos szavazók között 8 százalékot ér el (mfg országosan 6 százalékot). A pártokról alkotott képet más szemszögből mutatja meg, hogy az egyes pártokkal szemben mekkora az ellenszenvtábor. A Dunától keletre a legtöbb „ellendrukkere" az MDFnek és az FKGP-nek van 17-17 százalék (országosan az FKGP-nek 15 százalékos, az MDF-nek 20 százalékos az ellenszenvtábora). Az MSZPvel szemben itt, a Dunától keletre, és országosan is, 7-7 százalék nyilvánított ki ellenszenvet. A Fideszről a megkérdezettek 3 százaléka gondolja úgy. hogy semmiképpen sem szavazna rá (országosan is). A KDNP-nek 2 százalék ellenszenvezővel kell szembenéznie (országosan szintúgy). Az SZDSZ-re a megkérdezettek 1 százaléka nem szavazna a keleti régióban és országosan. A parlamenten kívüli pártok közül egyedül a Munkáspártnak van számottevő „ellenzéke" a választópolgárok között. E pártra az elképzelt hétvégi szavazás alkalmával 6 százalék biztosan nem adná le a szavazatát. Az elmúlt hónaphoz képest az ellenszenv tekintetében az MDF helyzete radikálisan megváltozott. 9 százalékkal csökkent azok aránya, akik vele szemben határozott ellenérzésről tettek tanúbizonyságot. Az SZDSZ csökkenteni tudta „ellenségeit", igaz, csupán 1 százalékkal. A KDNP ellentábora változatlan nagyságú. A Fideszt nem kedvelők aránya viszont 2 százaléknyi növekedést mutatott. Az MSZP megítélése ebben a régióban valamivel negatívabb lett, 3 százalékkal többen tartják ellenszenvesnek. Ennél nagyobb mértékben romlott a helyzete az FKGP-nek, hiszen decemberben 5 százalékkal többen ellenszenveztek vele, mint egy hónappal korábban. Ferenczy Europress Az adatfelvétel ideje: 1993 decembere. Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves megkérdezés. Az alapsokaság: 18 évet betöltött, állandó lakhellyel rendelkező kelet-magyarországi állampolgárok. A megkérdezettek száma: 936 fő, akik az egész országot képviselik, ebből 452 fő a keleti országrész lakosságát reprezentálja. Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétéle nem, korcsoport és a lakóhely típusa szerint megegyeznek. „Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások, Ön melyik pártra szavazna?" (a válaszok százalékos megoszlása a választókorú népesség körében a keleti országrészben illetve az egész országban) a keleti országrész adatai: FID6SZ 17 SZDSZ 0 KDNP 6 FKQP S MDF 7 MSZP 14 egyéb p&rt 6 rwm exavazna, bizonytalan 3S „Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások, Ön melyik pártra nem szavazna semmiképpen sem?" (a válaszok százalékos megoszlása a választókorú népesség körében a keleti országrészben illetve az egész országban) a keleti országrész adatai: MDF 17 FKQP 17 MSZP 7 •sjyéű part tt