Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-26 / 21. szám

SZERDA, 1994. JAN. 26. A HELYZET 7 Tiltakozzunk az erőszak ellen! Megdöbbenve hallottam a hírt a rádióból, miszerint meggyilkolták az ismert szegedi mestert és családját. A hír annyira megrázó és felháborító egyben, hogy minősítése lehetetlen. Viszont tenni kellene valamit! Tiltakozni a mindinkább elterjedő erőszak ellen! Arra kérem tehát szegedi polgártársaimat, hogy tö­megesen vegyünk reszt a temetésen, és némán, puszta megjelenésünkkel tiltakozzunk az erőszak ellen. A kezdeményezést városi polgárként teszem, ezért ké­rem a nevem elhallgatását, hogy ebben a belpolitikailag ké­nyes időszakban ne kötődjön ez egyetlen szervezethez sem. Egy olvasó (Név és cím a szerkesztőségben) Z. Nagy cukrászt és családját m Amerikai módszer - magyar viszonyok Négyes gyilkosság a Bárka utcában Óvatosság (Folytatás az I. oldalról.) A Csongrád Megyei Rend­őr-főkapitányságon dr. Salgó László ezredes, megyei főkapi­tány a lépcsőn lejövet, felöltöz­ve közli: - Egyelőre nincs mondanivalóm. Dolgozunk. Dr. Németh Károly száza­dos, sajtószóvivő valamivel bőbeszédűbb: - Az Országos Rendőr-főkapitányság a nyo­mozáshoz minden szakmai jellegű segítséget megad. Ma­gáért a nyomozásért a Csong­rád Megyei Rendőr-főkapi­tányság a felelős. Hangsúlyo­zom: mindent elkövetünk a tettesek kézrekerítésére. Dugonics tér A Z. Nagy-féle cukrászda zárva. Amint a szomszédos kapubejárat alá tévedek, újfent igazoltatnak mindenkit. Anyja neve, lakhelye stb... Miután túlvan e formasá­gon, az épület egyik lakója, J. S. nyugdíjas, elmondja véle­ményét a szomszédos Z. Nagy családról: - Minden reggel 5 órakor már fény volt az üzletben, mindahányan dolgoztak, a gye­rekek nyáridőben itt játszottak, szaladgáltak, s lassan-lassan befogták őket is. Meg vagyok döbbenve a hír hallatán. Bár csak köszönő viszonyban vol­tunk, elismertem munkájukat. Édesapja halála után, úgy négy-öt éve nyitotta meg Z. Nagy Bálint itt az üzletét. A forgalmát irigyelhették? A másik szomszédban fod­rászműhely üzemel. - A lehető legjobb viszony­ban voltunk. Az iparos-szoli­daritás jegyében - mondja az egyik borbély. A rendőrság lezárta a helyszínt. (Fotó: Nagy László) Telefonálók A férfi nem akarja megne­vezni magát. A rendőrséget sem fogja hívni - figyelmeztet. Szövege szerint: - Vasárnap éjjel egy óra után a Híd utcai Laguna bár előtt veszekedőkre lettem figyelmes. Négy fekete sísapkás, fekete dzsekis, far­mernadrágos, a magyart törve beszélő fiatal győzködte egy piros Wartburgot vezető ha­sonkorú kollégájukat, az azon­ban nem állt kötélnek. Kije­lentette: „Veletek oda nem megyek". A rádióban hallottam a Z. Nagy-esetet. Akkor - éj­szaka - kevés híján telefonál­tam a rendőrségnek, de a tár­saság gyorsan eltűnt. Gyanús számomra ez az eset. A hölgy kárpátaljai szárma­zású, ma már magyar állam­polgár. Nevét nem közölte, mondanivalója azonban közér­dekű lehet: - Kis tételben adtam el Ukrajnából származó pörkölt kávét a Z. Nagy csa­ládnak. Úgy észleltem, hogy nagyobb tételben is vásároltak ukránoktól, vagy onnan szár­mazóktól. A szegedi önkormányzati képviselő nem nevezi meg ma­gát, kilétét azonban kizárásos alapon sejthetjük. Felháborod­tan kommentálja a Z. Nagy­esetet: - Észrevettem, hogy a szerb hadsereg fiatal katonái, civilként, egy-egy autóbusszal, olyan 50 márkás apanázzsal Szegedre járnak vásárolni. Ki a megmondhatója, hogy közben mire kaphatók? Egy lista utóélete, avagy kakukktojás és fekete pont Az újságírók jóindulatához nem férhet kétség. A szerzett információk alapján egy adott időpontban bátorkodhatnak bizonyos rangsor felállítására. Ezt tette az 1993. áprilisi (4. évfolyam 4.) számában a Ma­gyarországi Cash-Flow című gazdasági magazin. A Csong­rád megyei összeállításból megtudhattuk, hogy ilyen szub­jektív rangsor alapján kik a legjobb ügyvédek, a legna­gyobb adózók, a legjobb me­nedzserek, a legnagyobb nettó árbevételű vállalkozások, még azt is megtudhattuk, ki a leg­jobb parti Szegeden... A leg­jobb iparosok, az újságírók szerint. ABC-sorrendben (idéz­zük): Czinner István bőrdíszműves Kroll Károly órás Pósa György műszerész Rubinfalvi Mihály lakatos Z. Nagy Bálint cukrász Az idézetet bezárván, elme­renghetünk e lista felett. Van közte egy kakukktojás, minden jel szerint a február 2-i (vagy későbbi) tárgyalás után a nevet közzétesszük. A tragikus vi­szont, hogy Z. Nagy Bálint ne­ve mellé fekete pont kerül ­amíg a rendőrség ki nem deríti a cukrász és családja gyilko­sait. Lehet, hogy legközelebb ha­sonló rangsorok felállításában a sajtó munkatársai rá lesznek kényszerítve, hogy a legjobb rendőrnyomozókat is felsorol­ják? P. S. •••MMmBHBBHMHI A Z. Nagy-legenda Aligha akad szegedi város­lakó, vagy idelátogató idegen, akinek ne csengene ismerősen a név: Z. Nagy cukrászda. Az iparoscsalád legenda lett Szegeden. Az ember már gyermekkorában tágra nyitott szemekkel figyelte Z. Nagyék vitrinjében a zserbókat, torta­szeleteket, mákossüteménye­ket. A családfát az idősebb Z. Nagy Bálint nyitotta meg. Lassan egy évtizede már nem ő méri fagylaltot a József Attila sugárúti apró cukrászdában: ma már csak recepjeiben, az általa kevert Izekben és a törzsvendégek emlékezetében él. Három gyermeke közük kettő lépett a nyomdokaiba, s folytatta a cukrászmesterséget. A József Attila sugárúton Rózsika fogadja a vendégeket, nélkülözhetetlen jobbkeze, Jutka lánya társaságában. A két cukrásztestvér útja különvált: az ifjabb Z. Nagy Bálint a nyolcvanas évek végén nyitotta meg cukrászdáját. A Dugonics téri mester egy élelmiszerkémikus tudásával kísérletezett ki új ízeket. La­punknak nyilatkozta még ta­valy előtt, hogy külföldön is minden cukrászdát végig járt, igyekezett ellesni a szakma fortélyait - édesszájú volt, saját beismerése szerint is. Idehaza örökösen a szakmai folyóiratokat bújta: berende­zéseit a legkorszerűbb, számí­tógép vezérlésű gépek közül választotta ki. Egyetemet so­sem végzett, ám haladt a korral - s mesterségének professzo­rának tartották kollégái is. Volt kitől örökölje a szakma szeretét. Édesapja Makón, Winkelhoffnál tanult, közel ötven esztendeig gyakorolta a mesterség fogásait. Az első Z. Nagy üzletet Szegeden nyitotta meg 1941-ben, miután a mes­tervizsgát letette. A volt Czé­kus cukrászdát vette először bérbe, a bíróság közelében lévő tejivó helyén. A lánya Rózsika, nem sokkal később született. De idős Z. Nagy Tegnap zárva maradt a Dugonics téri üzlet. (Fotó: Nagy László) faragott bútorokkal rendezték be. A cukrászda többek között a színészeknek is kedvenc helye lett: sokszor megfordult Z. Nagyéknál Inke László, Rajz János, Bessenyei Ferenc. Néhány éve karácsonyi la­punkban idős Z. Nagy Bálint özvegye így emlékezett vissza a régi időkre: „- A sok-sok munka ellené­re boldogok voltunk, úgy érez­tük egyenesbe kerültünk. Egy nyári hétfői napon - ez volt a pihenőnapunk - a papa bevá­sárolt és elment a család a gőzfürdőbe. Egyszer csak a telefonhoz hívnak bennünket, menjünk be a cukrászdába. Két férfi állt az ajtó előtt: lepecsé­telték, és elvették a kulcsain­kat. Be se tehettük oda a lá­bunkat: államosították az üz­letet. A fölszereléseket, a szép bútorokat, még az élelmiszert sem vihettük ki onnan. A gye­rekek sírtak: bennmaradtak a kis kerékpárok is. Hogy mit éreztünk? Az a legszörnyűbb háborús élmé­nyekhez hasonlatos. Bálintka azért augusztusban megszü­letett. Túléltük." A háborút igen, az államo­sítást igen. A gyilkos golyókat nem... Z. Nagy Bálint így kínálta a fagylaltot. (Enyedi Zoltán archívumából) Bálinthoz sem volt kegyes a sors: jött a háború, behívták katonának. Tiszti szakácsként szolgált, a családdal végig­járták a fél országot: Kaposvár, Halas, Körmend voltak az életút következő állomásai. Bejöttek az oroszok, min­denki menekült, ők hazajöttek Szegedre. De amikor egykori cukrászdájukat meglátták, földbegyökerezett a lábuk: más már kivette az üzletet. Sikerült megegyezniük, jött a társbérlet, így evickélt lassan a család fölfelé. Az ötvenes években rendbehozták az üzletet: szép Állambiztonsági beépülések a jogállamba • Mi akadályozta eddig a magyar rendőrséget, hogy a szervezett bűnözés, például az olajmaffia elleni harc­ban eljusson a csúcsokig? Olaszországban nem is olyan régen kormányzati emberek és parlamenti kép­viselők piszkos kapcsolatai­ra derült fény, s ezt gene­rális változások, mondhatni lebukások követték. - Az olajmaffiával kapcso­latos rendőrségi vizsgálatról nem vagyok hivatott nyilatkoz­ni, nem is ismerem a részlete­ket. Hogy általában kormány­zati szférát nem érintenek a leleplezett ügyek, ebből kétféle következtetést lehet levonni ­szigorúan logikai alapon -, vagy azt, hogy abban a magas­ságban nincs mit leleplezni, vagy pedig, hogy valami miatt ott nem érvényesülnek a vizs­gálati módszerek. Sehol a vi­lágon nem lehet tudniillik ki­zárni, hogy a legfelsőbb szin­ten nincsenek visszaélések. Egy nemzetközi konferencián hallottakra utalva mondhatom, ahol generális társadalmi, gaz­dasági változások vannak, mint 1989 óta Magyarországon, ott szükségszerű az elbizonyta­lanodás. A rendőrség, a nyo­mozóhatóságok kezdetben nem tudták, hogy hol a helyük, ahhoz voltak hozzászokva az elmúlt évtizedekben, hogy a politika nagymértékben meg­határozza tevékenységüket. A polgári demokráciákra jellem­ző, hogy a politika megnyilvá­nulását bizonyos területeken, például a bűnüldözésben, meg­akadályozzák. • Meg is fordíthatjuk a kérdést: megvan-e Magyar­országon ma az a jogi háttér, hogy pusztán rend­őri elhatározás kérdése legyen az ilyesfajta ügyek következetes felgöngyö­lítése. - A jogi keretei mindenkép­pen megvannak. De ehhez tár­sulnia kell egy erős társadalmi értékrendnek is. Legyen evi­dens mindenki számára, hogy egyes kérdésekben ne csak ott- • hon dohogjon, hanem nyilvá­nosan is. A politikusokat akkor lehet rászorítani bizonyos nor­mák maradéktalan tiszteletben tartására, ha tudják, hogy a közvélemény igen hatékonyan számon kéri őket. Magyaror­szágon a társadalmi érdekér­Nagymagyar suba alatt Beszélgetés dr. Bornbacb Alajossal, a Parlament alelnökével vényesítésnek és vélemény­formálásnak most alakulnak ki a lehetséges módozatai. Az állampolgárok nagyobb hánya­da remélhetőleg már aszerint fog szavazni, hogy milyennek ítéli a jelöltet, s a szimpátiát félretéve, beszámoltatja vég­zett munkájáról. Fejlett polgári demokráciában nem is válhat valaki képviselőjelöltté addig, míg egyéb területeken be nem mutatkozott. És aki vét a sza­bályok ellen, vagy mulaszt, nem tesz eleget az elvárások­nak, ha apró dolgokban is, de megkerüli a törvényt, annak beláthatatlanul súlyos politikai következményei vannak szá­mára: a politikai pályájától biztosan elbúcsúzhat. • A rendőrség gyakran hivatkozik arra, hogy igen nehéz bizonyítékokat pro­dukálnia, a testület részéről érezhető az igény a titkos vagy titkosszolgálati eszkö­zökre. Alkalmazásuk a t szakmai indoklásokat te­kintve nagyobb hatékony­ságot ígér, a társadalom ,fehér oldalán" azonban a biztonságérzetet könnyen felválthatja az állambiz­tonság-érzet. - Abban biztos vagyok, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Nem szabad korlátlan lehetőséget adni sem a rendőr­ség, sem mások, például a po­litikusok kezébe. A deklarált jó szándék kevés, a szabályozó rendszer a nagyon fontos. A nyilvánosságot semmilyen te­kintetben nem lehet korlátozni. A közvagyon kezelésében, a privatizációban például elfo­gadhatatlan, hogy bármelyik nyugati partner ehhez ragasz­kodik. Akkor menjen haza, ne hozza ide a tőkéjét. Éppen Nyugat-Európában elfogadha­tatlan a suba alatti bonyolítás. - A törvényben melyek lennének azok a titkos esz­közök és módszerek, ame­lyek velünk, állampolgá­rokkal szemben alkalmaz­hatóak lennének? - A fejlett polgári demokrá­ciákban a telefonlehallgatás, a levélfelbontás ismert módsze­rek, de vannak már fejlettebb technikák is, és ezek borzasz­tóan veszélyesek, ha a hatóság ezekkel úgy bánhat, hogy nem érvényesül egy külső szerv szigorú kontrollja. Egy nyugat­európai nyomozóhatóság pél­dául saját döntése alapján soha nem rendelheti el alkalmazá­sukat. És még így is történnek visszaélések. A szervezett bű­nözés, az állam biztonságát veszélyeztető tevékenységek ellen az ilyen eszközöket is igénybe kell venni. - A beépülés, az informá­ciók megfizetése, a kisebb bűncselekmények elnézése, ha az elkövető cserébe na­gyobb halat akaszt a rend­őrség horgára, mind-mind bekerülhet a testületi esz­köztárba? - Igen, ezek is módszerek. Ma, amikor a bűnözés a leg­fejlettebb technológiával vonul fel, ugyanazzal kell megjelen­nie az üldözőnek is, különben nem lesz hatékony. Úgy kell ezt elképzelni, ahogy a fegy­vergyártás az ipar húzóágazata, úgy lohol, mindig csak a má­sodik helyen a bűnüldözés. • Sikerült-e alkalmassá formálnunk jogrendszerün­ket az európai összenö­vésre? - Természetes, hogy a jogrendszert is csatlakozóvá, kompatíbilissá kell tennünk, hogy az együttműködés min­den szinten és területen meg­felelő legyen, az új törvények megalkotásánál erre a szem­pontra is tekintettel kellett lennünk. Ez egyébként köve­telmény is velünk szemben a nyugati szervezetek részéről. Az elmúlt három évben a magyar törvényhozásban ez mind erőteljesebben érvénye­sült, ha vannak is mulasz­tásaink, nem olyan súlyosak. Ó. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom