Délmagyarország, 1994. január (84. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-22 / 18. szám

2 KÜLFÖLD DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1994. JAN. 22. TÖRTÉNELMI KRÓNIKA Január 22. 1823. A „Himnusz" szüle­tése. Kölcsey Ferenc költő, kritikus és politikus (született 1790. VIII. 8., Sződemeter), a modern magyar kritikai irodalom megteremtője, a nemzeti önrendelkezésért és a polgári átalakulásért folyta­tott reformkori politikai küz­delmek egyik legkiválóbb résztvevője ezen a napon írja meg a magyar nemzettudat­ban kiemelkedő jelentőségű, ma a magyar állam hivatalos nemzeti himnuszaként tisz­telt „Himnusz" című költe­ményét. 1901. Meghalt Viktória, Nagy-Britannia, Írország és Hannover uralkodója (szüle­tett 1819-ben). A gyermekte­lenül elhunyt brit király, IV. Vilmos unokahúgaként ke­rült trónra, 1837. VI. 20-án. 1905. A szentpétervári „véres vasárnap", melynek során a munkások békés tün­tetésén 500 embert lőttek le, felkeléshez, sztrájkokhoz és lázadáshoz vezetett az egész orosz birodalomban. A ki­robbanó fegyveres konflik­tusok hatására II. Miklós az alkotmány megadását, a par­lament összehívását és a pol­gári szabadságjogok elisme­rését helyezi kilátásba. 1933. Megbeszélés Hitler, Papén, Hindenburg fia és Meisner államtitkár között. Ezt követően Hindenburg elnök jelzi készségét Hitler kancellári kinevezésére. 1944. Amerikai csapatok Rómától délre, Anziónál és Nettunónál partra szállnak. Június 4-én a szövetségesek harc nélkül megszállják Ró­mát, amelyet a németek visz­szavonulásukkor nyílt város­nak nyilvánítanak. 1963. Konrád Adenauer német szövetségi kancellár és Charles de Gaulle francia köztársasági elnök Párizsban aláírja a francia-nyugatné­met barátsági szerződést. 1972. Kibővül az Európai Közösség. Nagy-Britannia, Írország és Dánia Brüsszel­ben aláírja az EK-hoz való csatlakozás okmányát, amely 1973. január l-jén lép ér­vénybe. 1984. Marokkóban a ter­vezett áramemelések miatt kitört zavargásokat vérbe fojtják. A kenyérlázadásban több mint 100 civil vesztett életet. 1988. A német-francia ba­rátsági szerződés megköté­sének 25. évfordulója alkal­mából Párizsban rendezett ünnepségen részt vett Helmut Kohl szövetségi kancellár, és a francia elnök, Francois Mitterrand is. 1990. Lipcsében százezres tömeg vonul az utcára a Né­met Szövetségi Egységpárt utódja, a Gregor Gysi ügyvéd vezette Demokratikus Szoci­alizmus Pártja ellen. 1993. Ismét dr. Antall Jó­zsefet választották elnökké a Magyar Demokrata Fórum (MDF) VI. országos gyűlé­sén, s ezzel sikerült megőriz­ni a legnagyobb kormánypárt egységét. Meghalt az utód Pénteken autóbalesetben meghalt Bászel Asszad, a szí­riai elnök, Háfez Asszad fia és feltevések szerint kiszemelt utódja. Bászel a szíriai államfő négy fiának legidősebbike, 31 éves volt, négy éve az elnöki testőrség parancsnoka. Az egy év híján negyedszázada hatal­mon lévő elnök értesülések szerint már három éve meg­kezdte fia felkészítését a ha­talom átvételére. A szíriai elnök családját sújtó haláleset egy, az ország számára különösen kényes időszakban történt: több hóna­pos szünet után ezekben a na­pokban kezdi újra az arab ország Izraellel folytatott, számos további nehézséget ígérő tárgyalásait a közel-keleti rendezésről. • Az oslói temetés után Peresz kifaggatja Arafatot - Kész vagyok meghallgatni Jasszer Arafattól, a PFSZ VB elnökétől bármi olyan új javaslatot a nézetkülönbségek eloszlatására, amely nem mond ellent Izrael biztonsági kívánalmainak - mondta Simon Peresz izraeli külügyminiszter pénteken, mi­előtt Oslóba utazott, hogy ott szombaton részt vegyen Johan Joergen Holst norvég külügyminiszter teme­tésén, majd találkozzék a palesztin vezetővel. A két vezető politikus meg­beszélésétől várják a felek, hogy kitörjenek a holtpontról az autonómiamegállapodás végrehajtásáról zajló tárgya­lások. Ezek legutóbbi fordulója csütörtökön ért véget az egyip­tomi Tábában, anélkül, hogy érdemi előrehaladást mutathat­tak volna fel a legfőbb vitatott kérdéseket illetően: az auto­nóm körzetek külső határainak ellenőrzése és a körzetek közül Jerikó területkijelölésének ügyében. A megbeszélésso­rozat írásos terméke egy együtt összeállított lista a vitatott pontokról, amelyet a küldött­ségek eljuttattak Arafatnak, illetve Jichak Rabin izraeli kormányfőnek. Rabin csütörtö­kön négyszemközti egyeztetést folytatott külügyminiszterével, mielőtt az a PFSZ első embe­rével találkozik. Az izraeli miniszterelnök egy nyilatkozatában Arafatra hárította a felelősséget a hala­dás hiányáért, amely szerinte abból következik, hogy a palesztin vezető máris egy ál­lam szuverenitásának jelképeit követeli. Jasszer Abed Rabbo, a PFSZ VB tagja csütörtökön úgy vélte, hogy már csak né­hány hét van a viták rendezé­sére, mert ha addig a problé­mákat nem tudják megoldani, az autonómiamegállapodás veszélybe kerül. Menekültek mozgósítása Milosevic kormányalakítási tárgyalásokat kezdett * Tours Immánuellé Vörös-tenger Egy- és kéthetes üdülések már 29 900 Ft-tól, jan. 23-i és jan. 30-i indulással. Remek időjárás, gazdag programok Emmanuelle Tours, Szeged, Oroszlán u. 1. T.: 62/312-005, 471-066 A jugoszláv terület­védelmi szervek és a krajinai hatóságok mozgósítást kezdtek a Horvátországból el­menekült szerbek kö­rében. Az SOS nevű emberi jogi szervezet figyelmeztette a behí­vottakat arra, hogy a mozgósítás ellentétes a menekültek jogál­lásáról szóló nemzet­közi jogszabályokkal. Slobodan Milosevic szerb elnök néhány nappal a decem­berben megválasztott parla­ment alakuló ülése előtt meg­kezdte konzultációit az ellen­zéki pártokkal a kormány meg­alakításáról. Az eddig kor­mányzó szocialisták nem tud­nak többségi kormányt létre­hozni, mert hiányzik az abszo­lút többséghez három képvise­lő, s ezért mindenképp be kell vonniuk a kormányalakítási konzultációkba más pártokat, hogy legalább hallgatólagos támogatást kapjanak. Milosevic elnök először Zorán Dindic demokrata veze­tővel tanácskozott, akit a leg­esélyesebbnek tartanak egy"* szakértői kormány vezetésére. Dindic a tanácskozások után kijelentette, hogy Milosevic nem zárta ki egy pártok felett álló kormány létrehozását, amelyet egy nemzeti konszen­zus alapján megválasztott személy vezetne. Milosevic konzultációt folytat más pár­tokkal is. Felszállóban Csernomirgyin csillaga? Kétségtelen, hogy a kor­mányfő, illetve a nevével fém­jelzett, a szigorú monetáris po­litika ellen fellépő, kormányon belüli pragmatikus szárny erő­södését jelzi, hogy Csernomir­gyin emberei: Oleg Szoszkovec, Alekszandr Zaverjuha és Jurij Jarov lettek a miniszterelnök helyettesei. A többi miniszter fölött állnak, és lényegében Csernomirgyinnel együtt ők határozzák meg a kormány irányvonalát. A negyedik he­lyettes, a vagyonjegyes orosz privatizáció atyjaként emle­getett Anatolij Csubajsz szere­pe ily módon inkább dekoratív. Mindennél jobban példázta ezt, hogy a kormányon belüli mun­kamegosztás ismertetésekor Csernomirgyin meg sem em­lítette Csubajsz nevét. Az átszervezés igazi értelme viszont alighanem az lehet, hogy a kormányfő kivette a pénzügyminiszter-jelölt Borisz Fjodorov kezéből a pénzügy­politika irányítását, amelyet eddig egy másik radikális re­formerrel, Alekszandr Sohinnal közösen végzett. Ez lehetett az igazi oka, hogy Fjodorov kivált a kormányból, s nyilván erre játszott Csernomirgyin. A korábban az olajipari lobbihoz tartozó kormányfőt a tavaly feloszlatott orosz parla­ment nyomására emelte maga mellé Jelcin elnök Jegor Gajdar helyett. Csernomirgyin nyíltan beszél a gajdari szigorú mone­táris politika végéről és arról. A kormány áramvonalasítására és átszervezésére vo­natkozó elnöki rendeletet aláíró Borisz Jelcin, vagy az azt végrehajtó, az elnök árnyékából mindinkább kilépő Viktor Csernomirgyin akarata érvényesült az űj kor­mány összetételének meghatározásakor? Alighanem ez az a kérdés, amelyre az elkövetkező napok és hetek oroszországi fejleményei adnak majd választ. A radikális reformerek két vezéralakjának távozása a kormányból, illetve a miniszterelnök-helyettesek szerepének felértéke­lődése mindenesetre arra utal, hogy Csernomirgyin befolyása növekszik. Moszkvai elemzők körében a mos­tani előretörés nyomán sokan máris arról beszélnek, hogy a miniszterelnök 1996-ban az elnöki szék váro­mányosa lehet. hogy itt az ideje a hadiiparral és a nehéziparral szemben fennálló állami tartozásokat rendezni, a monetarizmus he­lyett pedig a hazai gazdaságot kell versenyre kényszeríteni a külföldi konkurenciával. Mind­ez orosz gazdasági szakértők szerint újabb inflációs hullá­mot indíthat el. Vajon mi késztethette a kormányon belül két szárny közötti egyensúlyt eddig gon­dosan őrző Jelcint arra, hogy beleegyezzen a Gajdar után Fjodorov távozásához vezető átszervezésbe? Jelcin volt ugyanis az, aki annak idején szinte vakon hitt Gajdarnak, amikor a fiatal közgazdász a sokkterápiára vonatkozó prog­ramját előterjesztette, és az el­nök 1992. decemberében a végsőkig kitartott mellette, a volt parlament ellenében. Mi lehetett az oka, hogy egyszerre könnyűszerrel megvált tőle. csakúgy mint Fjodorovtól, noha éppen egy hete Bili Clintont még arról biztosította, hogy folytatódik az eddigi ha­tározott reform, amely - akár­hogy is - Gajdar nevéhez fűző­dött? Nem lehet kizárni, hogy Jelcin megelégelte a kormányon be­lüli állandó súrlódást okozó ellentéteket és úgy vélhette, hogy egy Gajdarékétól eltérően gondolkodó emberekből álló csapatra bízza a reformoknak nevezett átalakítás továbbvite­lét. Nem lehet kizárni azt sem, hogy a gazdasággal soha kö­zelebbről nem foglalkozó Jelcint ugyanúgy meggyőzte most Csernomirgyin a monetariz­mus feladásának helyességéről, mint tette ezt Gajdar a sokkte­rápiával kapcsolatban, s az elnök lényegében szabad kezet adott Csernomirgyinnek a kor­mány alakításában. A radikális reformerek min­denesetre máris súlyos válsá­got jósolnak. Kétségtelen, hogy a rubel nyilvánvaló gyen­gülésével ugyan javul az orosz export esélye, azonban lehet, hogy ezt nem lehet majd elma­gyarázni az infláció terheit már most is nehezen viselő lakos­ságnak, különösen akkor, ha ismét kiürülnek az üzletek pol­cai. Vezető orosz értelmiségiek körében mind többen beszél­nek újabban arról, hogy egye­lőre a katasztrofális helyezet­ben lévő országot kellene ren­debe hozni, s csak azután jöhet a reformok folytatása. Kétség­telen, Csernomirgyin tervei az előbbi szándékot jelzik, a re­formok halogatása viszont alighanem csak tovább mélyít­heti az ország válságát. Kóti Lóránt Román állásfoglalások Funar és Mathias Rex Számos ismert román közéleti személyiség emelte fel szavát pén­teken az ellenzéki Ro­mania Libera hasábjain az ellen, hogy Gheorghe Funar kolozsvári pol­gármester ki akarja cse­rélni a kolozsvári Má­tyás-szobor talapzatán lévő latin nyelvű Mathi­as Rex feliratot. Funar sajtóértesülések sze­rint elismerte, hogy ehhez még nem kapta meg a műemlékvé­delmi hatóság engedélyét, és így talán nem valósíthatja meg a tervezett változtatást január 24-ig, mint tervezte, de kilátás­ba helyezte, hogy amennyiben pártja, mint arról szó van, belép a kormányba, feloszlatja majd a szóbanforgó, „fölösle­gessé vált" bizottságot. Doina Cornea asszony, a Ceausescu elleni polgári ellen­állás jelképe a következőket mondta Virgil Lazarnak, a Ro­ntania Libera kolozsvári tudó­sítójának: „A Mathias Rex szo­borcsoport történelmi és művé­szeti emlék, és a háború után rajta elhelyezett felirat senkit sem zavar, még ha Funar úr azt is állítja, hogy a kommunisták tették fel. Mi latin eredetűek vagyunk és a felirat semmi­képpen sem sérthet bennünket, éppen ellenkezőleg! Világos, hogy a megváltoztatására irá­nyuló szándék provokáció és nem helyénvaló." Adrián Marino író: „A ko­lozsvári szobrok egész problé­mája irracionális, tele előítéle­tekkel és fölösleges és veszé­lyes etnikumközi feszültsége­ket kelt. Mennyiben felel Ma­thias Rex vagy a capitoliumi farkas szobra az abszurd épí­tési fantáziákért?" Mircea Mihailescu egyetemi tanár: „Nem értem, kit zavar a 15. századi kancellária hivata­los nyelvén megfogalmazott Mathias Rex felírás, mikor ez az eredetünket bearanyozó ősök nyelve? És nem értem, miért nem hagyjuk békében a híres szobrot a városunk köz­pontjában lévő híres szobrot, miért nem foglalkozunk első­sorban azzal, hogy eltakarítsuk a környékről a szemetet, ta­láljunk egy emberbaráti mód­szert a koldusok eltávolítására és arra, hogy megszüntessük a valutaspekulánsok működése által nyújtott kellemetlen látványt?" Terrorista kém az elnöki palotában A terrorista kém beépülé­sének tényét a következő tör­ténettel látja igazoltnak a sajtó, amely címoldalas írásokban foglalkozott a üggyel: Scalfaro elnök tavaly szeptemberben Finnországban járt. Egy talál­kozó alkalmával - amelyen csak a vendég és vendéglátók legszűkebb köre vett részt - a házigazdák ajándékkal kedves­kedtek Scalfaro távollévő lá­nyának. Az olasz államfő meg­hatottan mondott köszönetet. „Ezt az ajándékot a számomra legkedvesebb és legszentebb lény emléke iránti tisztelet jeleként fogadom" - mondta, utalva arra, hogy a felesége meghalt a lánya, Marianna megszületésekor. Ot nappal később a Falange Armata elnevezésű terrorista szervezet megfenyegette az államfőt. „Ott csapunk le rá, amit ő a legkedvesebbnek és legszentebbnek tart" - szólt az üzenet. A titkosszolgálat szá­mára azonnal világos volt, hogy nem a szóhasználat vélet­len egybeeséséről volt szó, ha­nem valaki az államfő legszű­kebb környezetéből a terroris­ták embere - így az olasz sajtó. Az írások szerint a felté­A terroristáknak si­került beépülniük Oscar Luigi Scalfaro olasz ál­lamfő legszűkebb kör­nyezetébe. Az értesülés, amelyre az államfő hiva­tala még nem reagált, az olasz állami televízió, a Raiuno hírműsorából származik. telezést közvetve maga Scalfaro is elismerte. Az elnök egyéb­ként a római Terza egyetem ünnepélyes tanévnyitóján vett részt, s fogadtatása majdnem botrányba fulladt. Az elnököt köszöntő személyek sorában az emelvényen váratlanul megje­lent egy 22 éves diáklány, aki röviden és velősen lemondásra szólította fel az államfőt, mert neve belekeveredett az olasz titkosszolgálat, a Sisde volt ve­zetőinek pénzügyi botrányába. Az államfő kemény hangon válaszolt a lemondást követelő lánynak, mondván: lemondása lehetetlenné tette volna a par­lamenti választások idő előtti kiírását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom